Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-23 / 170. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Megkönnyebbüléssel fogad­ta a német politikusok és a la­kosság többsége, hogy Horst Köhler államfő csütörtökön es­te feloszlatta a parlament alsó­házát, és szeptember 18-ára idő előtti választást tűzött ki, ám jogászok továbbra is vitat­ják, hogy a lépés összhangban van-e az alkotmánnyal. „Attól, hogy mindenki akarja az alap­törvény megsértését, az még jogsértés marad” - jelentette ki Volker Epping jogász. Köhler igazat adott Gerhard Schröder kancellárnak, aki szerint már nem áll mögötte szilárd parla­menti többség, amelynek segít­ségével megvalósíthatná meg­szorításokat tartalmazó re­formpolitikáját. Kocsmázó férjekre várva. - Mi is felhajthatnánk addig valamit, míg nem jönnek ezek a részeg disz­nók... (Ľubomír Kotrha rajza) HÉTVÉG(R)E Száll az John Irving Garp szerint a világ című regényében van egy jelenet, amelyben a fő­hős és neje házat vásárol. MOLNÁR NORBERT Míg kívülről mustrálgatják, be­leszáll az épületbe egy kisrepülő- gép. „Megvesszük” - kiált a férj, mire az asszony kérdőre vonja: miért?! „Mert ha most belerepült, az elkövetkezendő 100 évben nem fog ismét beleszállni” - hangzik a megnyugtató és logikus válasz. Londonban ez a tétel dőlt romba, mint az ikertornyok. Nem hiszem, hogy vicces dolgo­kat lehet írni merényletekről, nem is áll szándékomban. Pedig a terro­risták ellen éppen az lehetne a agyvelő négy égtáj felé fegyver, ha nevetségessé válnának. Na, de kinek van kedve viccelődni hülye tömeggyilkosokon? Tán, ha a szűkebb környezetüknek lenne, az jó lenne. (Láttad a szomszéd bar­mot tegnap a hátizsákjával, ahogy szállt az agyveleje a négy égtáj fe­lé? Pont a holnapi Chelsea-meccs előtt!) ­S ha már a szélsőségeknél tar­tunk, tudjuk meg azt is, mi számít annak Szlovákiában, és mi nem. Szóval, nagyon helyesen annak számít, ha valaki fasiszta köszönést^ alkalmaz, mondjuk, heil-ol, kart lendít, illeüenségeket kiabál, le­gyen az bármilyen nemzetiségű vagy állampolgárságú. Nem számít azonban annak, ha valaki fasiszta eszméket terjeszt, programját fasisztoid szövegek töltik meg, a Hlinka-gárdára kísértetiesen ha­sonlító egyenruhában masírozik az SS felvonulási módszereire emlé­keztetőén. Vagyis, kettős a mérce. Érdekes megfigyelni egyébként, hogy ki hogyan áll a kérdéshez. A magyarországi média természete­sen azt emelte ki a komáromi felvo­nulás kapcsán, hogy szlovák fasisz­ták vonultak végig a városon, s a hatóságok az ez ellen tiltakozó sze­rencsétlen magyar állampolgáro­kat bántalmazták. A szlovák média a békésen vonuló szlovákokra és az .azokat megzavaró magyar fasisz­tákra élezte ki a történteket. Meg a komáromi járási rendőrkapitány is, aki szerint törvényt csak a magyar- országiak sértettek. Ha egyszer, egyetlenegyszer eljutna, bármelyik fél is oda, hogy bűnösök, meg kor­látoltak, meg marhák a sajátjaik között is vannak, mennyivel zöl­debb lenne a zöld, és kékebb a kék, meg pirosabb a piros. Piros, mint piros lámpás ház vagy éppen negyed. Ha valamilyen akadály nem kerül a csehek útjába, tisztességes vállalkozók lesznek a prostik tőlünk nyugatra. Adót fizet­nek majd, ahogy az egy lojális pol­gárhoz illik, befizetik a tb- járulékot, magánnyugdíjpénztá­rakban spórolnak majd ráncos öregkorukra. A bűnözés is lassan lekopik a műfajról. Nem úgy ná­lunk. Mondja a rémkonzervatív belügyminisztérium, hogy itt ilyes­mi nem fordulhat elő, mert mi echte erkölcsös ország vagyunk. Na ja. Ha az az erkölcsös, aki maradi és homokba dugja a fejét, akkor tény­leg nagyon erkölcsösek vagyunk. Az erkölcstelenek meg haladjanak a korral, ha az kell nekik. Célja, hogy kiemelten törődjön a magyar kutatók, tudósok és tanárok múltbeli és jelenlegi tevékenységével Görgey Artúr Társaság alakult Csehországban KOKES JÁNOS Görgey Artúr Társaság (GAT) néven új magyar civil szervezet ala­kult a napokban prágai székhellyel Csehországban. A GAT célja, hogy kiemelten tö­rődjön a magyar tudományos kuta­tók, tudósok, tanárok múltbeli és jelenlegi csehországi tevékenysé­gével, valamint a magyar-cseh tu­dományos kapcsolatokkal - tájé­koztatta lapunkat Palágyi István György, az új szervezet előkészítő bizottságának vezetője. Elmondta: a társaságot már hivatalos nyilván­tartásba vette a prágai belügymi­nisztérium, s a szervezők elképze­lése szerint augusztusban tartaná meg első közgyűlését, amelyen meghatároznák a szervezet rövid és hosszabb távú feladatait, vala­mint megválasztanák a vezetősé­get. A szervezet azért döntött Gör­gey Artúr (1818-1916) neve mel­lett, mert a honvédtábornok - mie­lőtt bekapcsolódott volna az 1848/1849-es magyar szabadság- harcba -1845 és 1848 között a prá­gai Ferdinánd és Károly Egyetemen tanult, majd dolgozott, és nemcsak mint hadvezér, hanem mint az első modern magyar vegyész is beírta nevét a történelembe. Görgey egyébként Prágában is nősült meg. Az előbbiekből kiindulva ezért a GAT egyik legközelebbi és fontos céljának tekinti egy emléktábla fel­állítását Görgey Artúr prágai évei­nek és munkásságának emlékeze­tére. A tábla leleplezésére jó alka­lom is kínálkozik: 2006 májusában lesz kilencven éve, hogy Görgey Ar­túr elhunyt. A tábla elkészítésének és felállításának költségét adomá­nyokból fedezné a társaság. Tavaly kapott emléktáblát Olmützben Bo­lyai János világhírű magyar mate­matikus, aki a XIX. század első felé­ben katonatisztként szolgált ebben a városban. Ezt azonban még nem a GAT szervezte. MAGYAROK CSEHORSZÁGBAN ♦ Csehországban a magyarok legnagyobb szervezete a Cseh- és Mor­vaországi Magyarok Szövetsége, amely idén februárban emlékezett meg megalakulásának 15. évfordulójáról. A szövetségnek hat helyi szervezete van. ♦ Civil szervezetként három éve működik a Csehországi Magyar Gazdasági Társulat, amelyhez most a GAT társul. ♦ A magyarok politikai érdekeit az Együttélés Politikai Mozgalom Magyar Tagozata próbálja érvényesíteni. ♦ A legutóbbi, 2001-es népszámlálás szerint Csehországban mint­egy 15 ezer személy vallja magát magyar nemzetiségűnek, (kés) LEVÉLBONTÁS Szavahihetőségünk forog kockán Olvasom az Új Szót, benne a megkérdezett négy ember vélemé­nyét arról, miként fogadnák, ha bi­zonyos hivatalok nyilvántartanák, kivel telefonálunk. Általában ag­gódás nyilvánul meg részükről, de alapjában véve elfogadnák, hogy ez lehet egyike a sok szükséges rossznak. Egy válaszadó kivételé­vel. Őt felháborítaná, ha ez is a ter­rorizmus elleni küzdelem része lenne. Merthogy - szerinte - a ter­rorizmus egyetlen okozója az ame­rikai és más államok katonáinak iraki és afganisztáni jelenléte. Nos, igencsak rövid az emlékezete. Mert a valóság az, hogy az afga­nisztáni és az iraki akció csupán válasz volt az egyre szaporodó és mind tűrhetetlenebbé váló terror- támadásokra. Az említett országok bázisairól és anyagi támogatásával indították útjára az őrjöngő halált, még mielőtt amerikai katona be­tette volna oda a lábát. Itt az ideje végre, megálljt parancsolni a terro­rista őrületnek - bármi áron. Kü­lönben eljöhet az idő, amikor majd Sárközi úrnak is el kell döntenie, mi fontosabb számára: a sérthe­tetlen magánélethez való joga vagy a puszta élete. Más. Igaza van A. Nagy Lászlónak, hogy nagy felháborodást keltene, ha a bel­ügyminisztérium az „ová”-zás új­bóli visszaállítása mellett dönte­ne. Ez egy olyan provokatív lépés lenne, amely senkinek sem hasz­nál és szükségtelen is. De hogy ezért az MKP mérlegelné a kor­mányból való távozását? Hát ez aligha fog álmatlan éjszakákat okozni a miniszterelnöknek. Az el­múlt években többször is beigazo­lódott, az ilyen ijesztgetéseket nem kell komolyan venni, mert az MKP - mint az összes többi kor­mánypárt is - annál jobban ra­gaszkodik a hatalomhoz, hogysem beváltaná az ilyen fenyegetőzése­it. így aztán érthető, hogy mindezt a koalíciós társak csupán gúnyos mosollyal nyugtázzák. Amikor a szavahihetőségünk forog kockán, lehetnénk körültekintőbbek is. Peredy Vilmos Komárom KOMMENTÁR Semmi sem drága? BARAK LÁSZLÓ További szövetségesekkel bővítené Robert Fico, a Smer elnevezésű politikai alakulat frontembere azt a Nyitra megyei nagykoalíciót, amelyet alig egy hónapja deklarative az ún. magyar veszély, valójá­ban azonban némely vicinális „politikusok” hataloméhsége rántott össze. Egyébként soha nem volt különösebb hírértéke annak, hogy a politikusok hatalomra törnek, hiszen egy valamirevaló politikus csu­pán hatalmi pozícióból képes valóra váltani elképzeléseit. Sajnos az sem nóvum, hogy a politikusi eszköztár legitim része a permanens hazudozás, finomabban szólva, a potenciális választók tudatos félre­vezetése. E cselekmény ideológiája itt és most újra az, hogy veszély­ben van a szlovák nemzet... Persze, mint eddig mindig, megint a magyarok, vagyis az őket képviselő Magyar Koalíció Pártja miatt. A tények szempontjából az is teljesen mindegy, hogy ez az egész Nyitra megyei nyomulás úgy hülyeség-e, ahogy van, avagy sem. Eb­ben a pillanatban ugyanis már korántsem az a kérdés, hogy a most már nyíltan MKP-ellenes, létezése óta ellenzéki Smer, a mečiari HZDS, az MKP-val jelenleg együtt kormányzó (!) Dzurinda kor­mányfő SDKÚ-ja, az ugyancsak kormánypárti keresztény KDH alkot­ta választási szövetség megalakítása normális lépés volt-e? Mert a bajt Fico azzal tetézi, hogy további pártokkal, nevezetesen a libera­lizmus eszméjét bitorló (!) ANO-sokkal, a Dzurindától dezertálókat begyűjtő Szabad Fórummal, mi több, az útszéli sovinizmusáról hír­hedt Slota Szlovák Nemzeti Pártjának bugrisaival is ildomosnak tar­taná kibővíteni a stílszerűen „szlovák koalíciónak” keresztelt csapa­tot. Mindezt, úgymond, az olyannyira vágyott népjólétet eredményező győzelem reményében tervezi Ficónk... Sajnálatos, hogy még most is itt tartanak az utóbbi időben - különösen az EU- csatlakozás előtt és idején - némi konszolidáltságot sejtető szlováki­ai politikai élet képmutató aktorai. Részben persze viszonylag hasz­nos is lehet ez a szerencsétlen fenekedés, csakhogy elsősorban ép­pen a közellenségi pozícióba tuszkolandó MKP számára. Az akció re­akciót szül elve szerint ugyanis nyilván sokkal hatékonyabban lesz mozgósítható az az egyébként a mindenkori ellenségképekre szin­tén fogékony szlovákiai magyar szavazóbázis is, mintha nem lenne neki magyar vérre szomjas ellensége... Azért korai és viszonylagos azonban a gerjedő öröm, mert a vélt vagy valós fenyegetettség moti­válta választásokon általában soha nem számít, hogy ki, kik viselik a pártmezeket. Vagyis könnyen előfordulhat megint, hogy jobbára al­kalmatlan, stupid pártkatonákból állnak majd össze a megyei képvi­selő-testületek is. Vélhetően nem készült még szakavatott felmérés arról, vajon mit is esznek az emberek Ficón. Pedig a politikusok iránti szimpátiákat mérő közvélemény-kutatások eredményei folyamatosan arról árul­kodnak, hogy a szlovákiai választópolgárok közel egyharmada imádja őt. Mivel valakit vagy valamit csak kritikátlanul lehet imádni, minden bizonnyal komoly problémák vannak abban a társadalom­ban, amelyben egy politikus az imádat tárgya. Hát még ha az ilyen politikus frigyládájában a szociális jellegű népbutítás saját maga körmöké kézikönyvein kívül ott lapul egy nacionalista, sovén kiskáté is! Jó lesz hát vigyázni, kedves illetékesek! Mármint politológusok, pszichológusok, pszichiáterek, esetleg asztrológusok, fényevők és választópolgárok...! Annál is inkább, mert regnált már itt egy Ficóra hajazó népnemzeti géniusz. Úgy hívják, Vladimír Mečiar. JEGYZET Kromoszómák futása TALLÓSI BÉLA Hát hogyne lenne jó, hogy any- nyi minden felett van már hatal­munk! Hogy annyi mindent ke­zünkben tartunk! Hogy annyi mindennek az urai vagyunk! Ez mind nagyszerű és dicsőséges. Gyerekkoromban számomra még csak sci-fi volt a robottech­nika, a számítógépes vezérlés meg a végtelen emberi tudásnak és kreativitásnak köszönhető egyéb csoda. Bombáztak ben­nünket molekulákkal, atomok­kal. Ámultam, hogy az ember így az anyag belsejébe tud hatol­ni. Ám ott mélyen legbelül azért féltem, tartottam egy kicsikét az atomtól. Hirosima miatt. A tu­dás rosszra fordítása miatt. Ma meg azon ámulok, hogy már azt is tudjuk: az X, vagyis a leány­kromoszóma lassúbb, mint az Y, azaz a fiút nemző. Ennek tuda­tában sikerült kikísérletezni, hogy ha az ondósejteket egy spe­ciális anyagban áramoltatjuk, sebességük szerint jól különvá- laszthatóak. S hogy miért jó ez? Mert így meg tudjuk választani a születendő gyermek nemét. De jó ez!? Az, hogy néhány ország­ban néhány gyerek után már dönthetnek a szülők, hogy fiút vagy lányt szeretnének-e? Jó-e beleavatkozni abba, irányítani - pontosabban irányítani akarni - azt, ami természetes önmagától működik? Mifelénk azt szokták mondani, milyen jó, hogy az időjárást nem lehet befolyásolni, mert akkor vagy mindig esne, vagy sohasem. Mert mindenki kedvére nem lehet időjárást „csi­nálni”, jó az úgy, ahogy van. De talán mégse! Egyre inkább nem, hiszen egyre pusztítóbb. Minket ugyan elkerülnek a rémisztő hurrikánok, de felénk se fenékig tejföl az, ahogy az időjárási vi­szonyok alakulnak: mi nyögjük a Tátrát, Magyarország nyögi a sorozatos jégesőket és a felhőszakadásokat, Románia az árvizet. Hát, ha ez nem intő jel!... Akkor nyugodtan avatkoz­zunk be önmagunkba is, mint a természetbe. Manipulálgassunk, amíg az emberből elfogy az em­beri. Mint a búzatábláról a búza­virág, kaszálóról a szarkaláb, rétről a szamóca. Mint paradi­csomból, őszibarackból, eperből az íz. Hiszen oly korban élünk itt e földön, mikor a csirkecsontok foszforeszkálnak a húslevesben, s a kromoszómák futása nem egyenrangú verseny.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom