Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-22 / 169. szám, péntek
16 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 22 A citrom nálunk gazdaságosan nem termeszthető, ám védett területeken próbálkozhatunk a citrusfélék felnevelésével. Mandarint és narancsot magról ne vessünk Üvegházban termeszthető déligyümölcsök A gyümölcsfajok általában melegigényes növények; a tőlünk délebbre fekvő országokban jobban megtalálják életfeltételeiket, a több napfényt, a magasabb hőmérsékletet. Térségünkben is megteremnek, ám a melegigény kielégítése érdekében már különleges művelési módokat kell alkalmaznunk. BÁLINT GYÖRGY Amíg például az őszibarackot Dél-Olaszországban hatalmas fákká nevelik, addig nálunk - annak érdekében, hogy elegendő napfényhez és meleghez jussanak a gyümölcsök - katlan alakú koronájává kell alakítani. Délen a kajszibarackot és körtét még koronás faként, zárt ültetvényekben lehet termelni, de északabbra csak a déli falak elé ültetve, redélyfák- ként élnek meg. A volt Szovjetunió zord klímájú területein olyan formában nevelik a bokrokat, hogy a földre terüljenek; így a hóréteg alatt télen védelmet találnak a nagy hideg ellen. Szüreteljünk citromot Az egyik legkedveltebb szubtrópusi növény térségünkben a citrom, amelyet hozzánk legközelebb Dél-Olaszországban, Spanyolországban, Ciprus szigetén termesztenek. Nálunk gazdaságosan nem termeszthető. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a házikertekben vagy éppen a házban ne próbálkozzunk meg néhány citromfa felnevelésével. A citromfa tojás alakú, fényeszöld levelű örökzöld. Ez azt jelenti, hogy egy-egy levele 1-1,5 évig él, majd lehull, és helyette folyamatosan új levelek fejlődnek. Az egészséges növény tehát sohasem lombtalan, még télen is zöld levelek díszítik. Leveleinek felületén olajmirigyek helyezkednek el, ezért ha a levelét összedörzsöljük, jellegzetes, finom citromillatot érezhetünk. A citrom hajtása végig tövises, rajta a levelek spirálisan helyezkednek el. A virágok tavasszal egyesével jelennek meg, szép, fehér szirmúak, sárga portokkal. Illatuk nagyon kellemes. Az egészséges citromfák bőségesen virágoznak, ezért célszerű a kívántnál több virágot megritkítani és csak annyit hagyni meg, amennyinek a megtermékenyülé- se kívánatos. Nálunk az évi középhőmérséklet túlságosan alacsony ahhoz, hogy a citromot - mév védett hplvpn is - pvpsz évpn át a szabadban tartsuk. Ezért az a leghelyesebb megoldás, ha a cit- romfácskát edényben neveljük fel és azt télen szobában, nyáron pedig a szabadban tartjuk. A citromot magvetéssel szaporítjuk. A magvakat érett, nyers citromból kiszedhetjük, és virágcserépbe vetjük el. 20 C fokos hőmérsékleten rövidesen csírázni kezdenek és 2-3 hét múlva kibújik a csí- ranövényke a földből. Amikor a növény 2-3 lomblevelet hajtott, akkor kiszedjük a földből, visszacsípjük a gyökerét és átültetjük. Az átültetést az első évben még egyszer-kétszer meg kell ismételni. A magról nevelt citromfa vagy egyáltalán nem fordul termőre, vagy igen gyönge minőségű gyümölcsöt terem. Ezért a magoncot alanyként használjuk fel és a következő tavasszal ismert termőképességű anyafákról származó szemmel beszemezzük. A szem- zett fácskák már a harmadik-negyedik évben teremni kezdenek. A szemzés tavasszal, a nedvkeringés megindulása után a legsikeresebb; a beszemzett alanyt meleg helyen kell tartani a megeredésig műanyag zacskó védelmében. A nemes szemből kifejlődő hajtást arasznyi magasságban visszacsípjük, hogy a fácska elbokrosod- jék. Ahogy nő, nagyobb cserépbe, majd deszkaládába, csöbörbe vagy félhordóba ültetjük. Az első 4-8 évben évente egyszeri átültetés szükséges; később elég lesz 2- 3 évenként átültetni. A fácskát minden évben meg kell metszeni. A hajtásokat 4 levél felett csípjük vissza, hogy minél több elágazást kapjunk. Az esetleg kitörő, túl erős hajtásokat erőteljesebben metsszük vissza. A citromfácskát nyáron a kefi- ben félárnyékos helyen tartjuk. Árnyékban a hajtások túlságosan megnyúlnak, közvetlen napfényben pedig olyan erős a fácska párologtatása, hogy túlságosan is gyakori öntözést és permetezést kíván. Télen a fácskákat fagymentes, nem nagyon világos, alacsony páratartalmú helyiségben (folyosón, üvegverandán) helyezzük el. Virágzó citrom. Üvegházi körülmények között évente akár 100 darabot is szüretelhetünk áfáról. (Fotó: Zsáki) Ilyen körülmények között a növény élettevékenysége nagymértékben csökken, jól áttelel és a lombja is zöld marad. Az áttelelt növényeket csak a tavaszi fagyok elmúltával helyezzük ki a szabadba, mert különösen a gyümölccsel megrakott fácskák nagyon érzékenyek a hirtelen hőcsökkenésre. A megfázott fákról nem csak a levelek, de a tavasszal fejlődött virágok jelentős része is lehull. A citromfa a talaj iránt nem túlságosan igényes. Minthogy a meszes talajt nem tűri, ún. gyep- szintföldbe kell ültetni. Az erősen fejlődő fácskákat rendszeresen trágyázzuk. Ehhez vegyes műtrágyákat használjuk fel, két- három hetenként tápoldatozva a citromfa talaját. A citromnak télen alig van vízigénye; ilyenkor a talajt csak akkor kell megöntözni, ha a felszíne már porszárazzá vált. A vízigény tavasszal természetszerűleg fokozódik, hiszen a hőmérséklet emelkedik, és a növény is több vizet von el a talajból. Ilyenkor tehát bőségesen öntözzünk, lehetőleg permetezzük a fák lombját, sőt időnként a poros leveleket mossuk le. Ügyeljünk azonban arra, hogy a talajt ne öntözzük túl, mert nyirkos talajban a gyökerek könnyen megfulladnak, és ez a fácska pusztulását okozza. A citromfa érzékeny a szélre: ezért kívánatos a fát félárnyékban, védett helyen elhelyezni. A gyümölcsöket akkor szedjük le, ha azok teljesen kifejlődtek, és színük a zöldből a sárgába megy át. A zölden leszedett citrom tárolás közben is besárgul, viszont a fán megsárgult gyümölcs sem hull le. Ezért aki sokáig akar büszkélkedni citromtermésével, bátran a fán hagyhatja a gyümölcsöket. Egy-egy jól fejlett 8-10 éves citromfán 40-50 gyümölcsöt is számolhatunk, de ha szerencsénk van, évente akár 100 gyümölcsöt is szüretelhetünk. A füge könnyebben termelhető A füge lombhullató szubtrópusi növény, amely a Balkánon, Olaszországban, a Krím-félszigeten is otthonos. A citromnál könnyebben termeszthető. Hozzánk a törökök hozták és telepítették először. Erre utal Evlia Cselebi is, aki Krónikájában már a Gellérthegyen elültetett és jól termő fügefákról ír. A fügével a kertészkedő Jókainak bizonyára volt valami „afférja”, mert a Kertészgazdásza- ti jegyzetek című könyvecskéjében indulatosan így ír róla: „Olaszország szülöttje; követeli, hogy a kertész egy darab Olaszországot teremtsen a számára, ha gyümölcsét akarja látni, jóízű gyümölcsét. Különben csak lombot hajt, mint a Krisztus által megátkozott meddő fügefa a pusztában, vagy sok-sok gyümölcsöt, de az egy sem fejlődik ki, elsárgul, lehull, s ha véletlenül eléréshez jut, fűízű, émelyítő csemege.” A fügebokor a talaj iránt nem igényes. Olyan talajokon, amelyekben elegendő mész van, még akkor is jól érzi magát, ha egyébként a talaj agyagos és köves. A magas talajvizet azonban nem tűri és a nyirkos talajon rövidesen kihal. Magas hőigénye következtében eredményesen termelhető a déli kitettségű lejtőkön, vagy az épületek védett, déli falai tövében. Bokra a tavaszi fagyokra érzékeny; esős, hűvös időjárás esetén a termés ősszel nem érik be. A fügét fás dugványról lehet szaporítani, könnyen és jól gyökeresedik. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, amikor az idő már felmelegedett és késői fagyoktól nem kell tartani. A kiültetett gyökeres vesszőket vagy sar- jakat arasznyi magasságban visszametsszük, hogy elegendő oldalelágazást nyerjünk. Elterülő bokor alakban neveljük, mert így a talaj felszínétől több sugárzó hőt kap, télre pedig könnyen betakarható. Ne kísérletezzünk tör- zses fügefa nevelésével, ez a mi körülményeink között nem vezet eredményre. A fügebokrokat minden tavasszal meg kell metszeni. Egy- egy bokron általában 5-6 erőteljes vesszőt hagyunk meg, míg a többi, gyenge vesszőket kiritkítjuk. A vesszők hegyét visszacsípjük, de nem túlságosan, mert a legerősebben fejlődő, legbiztosabban megtermékenyülő virágok ; vessző hegye felé fejlődnek. A idősebb, elsűrűsödött bokroka rendszeresen ritkítjuk; az öreg elágazódott, elszáradt vesszőke pedig megifjítjuk. A metszés leg kedvezőbb időpontja május eleje amikor a nedvkeringés már meg indult. Az első érett fügéket augusztu végén, a második virágzásbó származó gyümölcsöket - hosszt és napfényes ősz esetén - október ben szüretelhetjük. Akkor érett ha a szár felőli részén már fehé redni kezd, és a gyümölcs enyht nyomásra puhának érződik. Félé rett fügét ne szedjünk le, mer nem utóérésű, tehát a még éretlei gyümölcs tárolva sem édesedil meg. Túlérve viszont nagyoi törődik. A füge finom, különlege: zamatú gyümölcs. íze sokkal fino mabb, nem is emlékeztet a bolt ban árult préselt vagy aszalt fü gékre. Kitűnő befőtt vagy lekvá készíthető belőle. A fügebokrot ősszel takarn kell, mert különben hajtásai el fagynak. A munkát csak akko: kezdjük meg, amikor a lomb tel jesen lehullott. Fokozatosan ta karjunk: először csak ágakkal szalmával vegyük körül az össze kötözött vesszőket, azután, ami kor a hideg fokozódik, hajtsuk 1« a vesszőkötegeket és takarjuk b( földdel. A leföldelt vesszőkbei az egerek gyakran okoznak kárt A takarást tavasszal, csak a tél utófagyok elmúltával, fokozató san távolítsuk el úgy, hogy č rügyfakadás már takaratlanul ér je a fügebokrokat. Egyéb déligyümölcsök Ismerünk még néhány déligyü mölcsöt, amelyek különleges kö rülmények között és a nagyor gondos gazda hozzáértése nyo mán nálunk is teremnek. Elvétve találunk például termő datolya szilva (Diospyros kaki) bokrokai és fácskákat. Ezek gyümölcse magtalan, ezért csak tősarjakró szaporítható. Gyakran beérik at egyébként díszfaként nevelt és £ Balkán-félszigeten honos gráná talma is. Sokan próbálkoznak £ datolya magjának elvetésével. Ai ebből kelt pálmák nálunk sohasem hoznak gyümölcsöt. A narancs és a mandarin magjának elvetésével nem érdemes bíbelődni: ezekből még fűtött szobában se lesz termő fácska. A világos színű virágok jobban mutatnak az árnyékban, viszont a sötét színűek, így a piros vagy a lila árnyalatai könnyen beolvadnak a háttérbe A harangvirág mindenütt jól mutat (Fotó: Zsáki) Milyen virág ültethető árnyékos helyre? ÖSSZEFOGLALÓ Az árnyékos hely gondot okoz a kertésznek. A növények általában nehezen fejlődnek, gyakran kipusztulnak, még a talaj takarására sem mindig alkalmasak. Az árnyékos helyen értelemszerűen kevesebb a fény, ami sok növényt hátráltat a fejlődésben. Azonban nem csak a fényhiány jelenthet problémát (sok növény kifejezetten árnyékban érzi jól magát). Az árnyék általában szárazsággal is együtt jár, hiszen valami takarja az égboltot, s így egyben felfogja a csapadékot is. Ha az árnyékot egy fa lombkoronája okozza, akkor még a tápanyag is szűkös lehet, mivel a fa gyökerei átszövik a talajt, felhasználják a hozzáférhető vizet és ásványi anyagokat, ráadásul a fa gyökerei „erősebbek” a tápanyagfelvételben, mint az árnyékban kóka- dozó egyéb növények gyökerei. Ha a fa alatti talaj kiszáradt és annyira benőtték a gyökerek, hogy már az is nehézséget okoz, hogy ültetőgödröt ássunk, ültetés előtt célszerű a területet előkészíteni, feljavítani. A legjobb orvosság néhány centiméternyi szer- vesanyag-réteg, amelyet magunk is előtermethetünk. A lehullott levelek például bőséges szervesa- nyag-forrásként szolgálnak. Fűgyűjtős fűnyírógéppel aprítsuk fel a leveleket, s a nyesedéket terítsük szét a fa alatt. A fűnyese- dékkel járjunk el hasonlóképp. Locsoljuk meg komposztaktiváló szerrel (például nitrogén tartalmú műtrágyaoldattal), és gon- doskodjuk a réteg folyamatos nedvesen tartásáról. Minden évben ismételjük meg ezt az eljárást mindaddig, amíg a levelek vastag humuszréteggé nem rothadnak. A földigiliszták átjárják és fellazítják az általunk létrehozott új talajt, és ez nagyban elősegíti, hogy megvalósítsuk álmaink árnyas kertjét. A növények kiválasztásakor figyeljünk arra, hogy fehér vagy pasztellszínű virágú, és világos vagy tarka levelű növényt válasszunk. A világos színek árnyékban is jól látszanak, míg a sötét színek, mint például a.piros vagy a lila különböző árnyalatai, beleolvadnak a háttérbe. íme néhány árnyékot is jól tűrő, és az árnyékos helyen is jól mutató növény: Évelő növények- Szívvirág- Gyűszűvirág- Gyöngyvessző- Hunyor- Sásliliom- Árnyékliliom- Harangvirág- Lángvirág (flox)- Kankalin- Orvosi tüdőfű Egynyári növények- Begónia -Viszályvirág -Virágcsalán- Nebáncsvirág- Nefelejcs- Sarkantyúka- Árvácska Talajtakaró növények- Kis télizöld- Ajuga- Szagos müge- Kúszó kecskerágó- Borostyán- Foltos árvacsalán- Japán kövérke
