Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-21 / 168. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 21. Bemutatták a Sorstalanságot a palicsi filmfesztiválon Életműdíjakat adtak át MTI-HÍR Hatalmas érdeklődés mellett mutatták be kedden késő este a 12. Palicsi Nemzetközi Filmfesztiválon Koltai Lajos Sorstalanság című filmjét. A film vetítésekor zsúfolásig megtelt az 1200 férőhelyes palicsi szabadtéri mozi. A rendező forgatás miatt nem tudott jelen lenni a bemutatón, amelyre a Vajdaság több részéről, de Magyarországról is érkeztek nézők. A vasárnap megnyílt palicsi filmszemlén a versenyprogramban a Koltai-alkotás az egyetlen magyar film, amely az Arany Torony díjért versenyez tucatnyi más filmmel. Emellett Fliegauf Benedek Dealer című munkája egy másik kategóriában, a Párhuzamok és ütközések programban pályázik a Tolerancia-díjra. A 12. Palicsi Nemzetközi Film- fesztiválon Jancsó Miklós átvette a Lifka Sándorról elnevezett életműdíjat, amelyet még öt évvel ezelőtt ítéltek oda a világhirű magyar filmrendezőnek. Az idei életműdíjat Andrzej Wajda lengyel rendező kapta (aki ugyancsak nem tudott elutazni Palicsra), illetve Ras Éva szabadkai születésű, Belgrádban élő magyar színésznő, író, aki tavalyelőtt a legjobb szerbiai írónőnek járó Zenske Pero irodalmi díjat is átvehette. Ras Éva számos filmben játszott Szerbiában, manapság is szerepeket vállal filmsorozatokban. Számos alkalommal forgatott Magyarországon is, egyebek között Gyarmati Lívia és Böszörményi Géza filmjeiben láthatta a magyar nézőközönség. Ötvenéves Tarr Béla Kossuth-díjas filmrendező Kitágított filmes látókör TALLÓSI BÉLA A magyar filmnyelv nagy „avantgárdja”, Tarr Béla ötvenéves. A filmes szakmában a világ- klasszisok között tartják számon: a The Guardian című brit napilapban megjelent egy lista, amelyben kritikusok rangsorolták a világ negyven legjobb filmrendezőjét, s e listán a tizenharmadik hellyel Tarr Béla még Pedro Almodóvart és Tarantinót is megelőzte. Tarr egy olyan értékelésben végzett ilyen előkelő helyen, melynek szempontjai a következők voltak: tartalom, látvány, mesterség, eredetiség és intelligencia. A Village Voice pedig a 2001-es év harmadik legjobb rendezőjének minősítette. Tarr már a kezdetekkor is „kü- lönutas”, hiszen nem a szokványos módon indult-indulhatott a pályán. Előbb „megmártózott” az élet sűrűjében: volt hajógyári segédmunkás és szállodaportás is. Emellett azonban egész fiatalon kezdett amatőrfilmezéssel foglalkozni, s ez az érdeklődése vezette el őt a Balázs Béla Stúdióba, ahol amatőr szereplőkkel elkészítette a Családi tűzfészek című dokumentum-játékfilmet egy család lakásproblémájáról. Ezzel nemcsak hazai indulását, hanem nemzetközi útját is megalapozta: a film elnyerte a mann- heimi filmfesztivál nagydíját. TatrBéla ezután szerzett-szerez- hetett rendezői diplomát a Szinművészeti Főiskolán. A Családi tűzfészket még két dokumentarista, szociográfiai film követte, a Szabadgyalog, amely egy fiatal beilleszkedési gondjaival foglalkozik, majd a Panelkapcsolat, amely egy kétgyermekes család megromlott kapcsolatáról szól - ebben már színészek alakítják a szerepeket: Koltai Róbert és Pogány Judit. Ezeket követően forgatta az Őszi almanach című filmet, amely váltást jelent Tarr Béla munkásságában. A doku- mentarizmust felváltja a lélek-' elemzés, az erkölcsi értékek kutatása. A film egyetlen lakásban játszódik, komor párbeszédekkel, különös színvilággal. Későbbi filmjeinek forgatókönyvírója Krasznahorkai László író. Ezekben ismét változik Tarr Béla filmnyelve: részletező, Lassú cselekményvezetés, nyomasztó eső, világvége hangulatok, komor, monoton világok, lepusztult környezetek, lezuhant emberek, gonosz erők munkálkodásai, lemeztelenített valóságok. Ezt láthatjuk a Kárhozatban, a Sátántangóban, a Werckmeister harmóniákban, a nagy Tarr- klasszikusokban, amelyekben az emberek közti kiélezett konfliktusokat - ahogy maga mondja - „kozmikus nézőpontba” helyezi. Tarr Béla számtalan külföldi elismerés és díj tulajdonosa. 2002-ben Jeruzsálemben életműdíjjal tüntették ki, Kárhozat című filmjéért Cannes-ban neki ítélték a fesztivál elnöke által 1999-ben alapított, az év legjobb külföldi rendezőjének járó díjat. Idén az American Cinema Foun- dationtól megkapta az Andrzej Wajda Békedíjat. Az indoklásban ez olvasható: „Tarr Béla az európai film azon rendezői közé tartozik, akik meghatározó módon szélesítették a filmművészet látókörét, és új mozgóképes eszköztárat hoztak létre.” Magyarországon Balázs Béla- és Kossuth-díjjal tüntették ki. Részlet a Werckmeister harmóniák című opusból, amely a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál programján is szerepelt (Képarchívum) Magyar kulturális régiók a Kárpát-medencében - a Gömörország bemutatkozása a Partiumban Peremország-alapítás Váradon A Partiumi írótábor egyik rendezvényének résztvevői (Szekeres Éva felvétele) Gömörországból nézve a II. Partiumi írótáborba való indulás előtt nagyon távolinak tűnt a Partium fővárosának tartott Nagyvárad. Ám ha utánanéz az ember, meglepetésére arról értesül, hogy Rimaszombat és Nagyvárad között kisebb a távolság, mint Pozsony és Rimaszombat között! SVÁB ZOLTÁN Fizikai távolságokról szólni kár, mert ez soha nem lehetett akadálya a szellemi kapcsolatok építésének. Az elmúlt fél évszázadban azonban Gömör és Partium kapcsolatai szellemi szinten is minimálisra csökkentek. Ennek megváltoztatása, a régiók szellemi életének felpezsdítése, összekapcsolása és összehangolása volt a célja a Partiumi írótábornak, amelyen a magyar peremvidékek mérvadó folyóiratai is bemutatkoztak, számos szerzői est, baráti beszélgetés, bordalnokverseny meg egyéb poétikai huncutságok közepette. A nagyváradi írótábor motorja- lelke, Barabás Zoltán költő neve nem ismeretlen a felvidéki olvasó előtt, versei az Irodalmi Szemlében jelentek meg, kötete pedig a Lilium Aurum Könyvkiadónál látott napvilágot. Nemcsak hogy kitűnő költő Barabás Zoltán, hanem jó szervező és pompás mókamester is. Neki köszönhető, hogy idén a Gömörország képviselői is meghívást kaptak a Partiumba. Gömörországban folyó év szeptemberében - félig tréfásan, de inkább komolyan - virtuális országalapításra készülnek a régióért civilként tenni akarók. Ehhez éppen a magyar peremvidéken élőket akarják felszólítáni együttgondolkodásra, cselekvésre, tervezésre, álmodozásra és egy valós világ alapjainak a lerakására, melyben a kultúra, a szellemiség, az irodalom, a művészetek, a tudományok, a filozófia teljesen más módon lenne majd jelen, mint csupán az anyagiakra összpontosító mai világunkban. Nagyváradon az írótáborban szintén ez volt a központi téma: Magyar kulturális régiók a Kárpát-medencében. Jeles előadók beszéltek e témáról, jól és kimerítően. Az első napon Pomogáts Béla és Koncz Gábor az adott téma mélyreható elemzését adta, előadásaik után pedig az Új Duna- táj című folyóirat mutatkozott be. Kora este Kalász Márton A téli bárány című könyvének bemutatóján egy rég letűnt világról, a Szek- szárd és Mohács környéki svábok életéről, szenvedéséről, meghurcoltatásáról képet kapva szinte beledöbbent a gömöri hallgatóba a felismerés, milyen hasonlóan: milyen mostohán és ostobán bánt el a történelem mind a magyarországi svábokkal, mind a felvidéki magyarokkal. Az írótábor második napján a Felvidéket egyedül képviselő régió, Gömör képviselői mutatták be, honnan is jöttek, hol is van az a Gömörország, mit is terveznek az ott élők. B. Kovács István frappáns, pergő, élvezetes kiselőadásban vázolta fel a térség fejlődését az őstörténettől napjainkig, természetesen hangsúlyozva a Gömör és a Partium közötti történelmi kapcsolatokat, hiszen mindkét vidék tulajdonképpen a kuruc felkelések, a függetlenségi mozgalmak fészke volt, ugyanolyan rebellisen gondolkodó és cselekvő emberek lakták (lakják?) mindkét vidéket. A Gömörország című folyóiratot Hizsnyan Géza, a lapot kiadó Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület választmányának és a lap szerkesztőbizottságnak tagja mutatta be, Szászi Zoltánnal, a lap munkatársával közösen. A gömöri „különítmény” egyben minden jelenlévő peremvidéki lap képviselőit meghívta az őszi országalapítási rendezvénysorozatra, amelynek egyik fő célja a Kárpát-medencében létező magyar kulturális régiók munkájának összehangolása. Az összejövetel másik fontos célkitűzése pedig az, hogy az egységes kultúrnemzet számára képet nyújtson az anyaországon kívül létező értékteremtő és érték- megőrző műhelyek munkájáról. AII. Partiumi írótábor idei rendezvénysorozatának része volt egy bordalverseny is. Ebbe a „versenybe” - melynek fődíja öt liter hegyközszentimrei királyleányka volt -16 költő nevezett be, a fődíjat korábban tartalmazó demi- zson ma Gömörben szolgál bor- szállításra. A Székelyföld, az Irodalmi Jelen, az Új Dunatáj, a Kapu, a Zempléni Múzsa, a Várad, a Reggeli Újság és a Partiumi Közlöny szerkesztői pedig lelkesen megígérték, hogy részt vesznek egy gömöri túrán, kapcsolatokat építenek és ápolnak a peremvidéken élőkkel, mintegy szellemi gyűrűt alkotva ekként az anyaország körül, és végre aktívabban bekapcsolva a határon túli alkotókat az anyaországi szellemi életbe. A Partiumi írótábor díját idén Duma István András csángó költő kapta, aki egyébként velünk, gö- möriekkel kiválóan megértette magát a maga ősi magyar nyelvén. Ő is készül errefelé, hogy a távoli csángók üzenetét elhozhassa hozzánk. NÉZEM A DOBOZT Kultúrházkutatások, holdak és csillagok Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt, és egyetlen vigaszom mostanában a Kultúrház, amely a kultúrszomjat valamelyest tényleg enyhíti. Se Gang, se Rakott, se Allegro a mozgalmas időjárással megáldott nyári napokon. Pedig milyen jó szlogenjeik voltak! A Kultúrház viszont friss, mozgalmas, naprakész. Kicsit mókás, kicsit Mokkás, jönnek-mennek az interjúalanyok, ahogy égen a zivatarfelhők, naponta más-más műsorvezető kerül tekintetünk fókuszába. „Tudják: a Kultúrház nem ismer határokat. Vigyázat, feltartóztathatatlanul áraijilik egyik csatornáról a másikra. Különös ismertetőjelei: szubjektív, irányadó, szórakoztató.” Gyűjtöm az efféle szlogeneket. „Minden reggel új: újra dolgozni kell a tegnapért.” Ezt az Allegro honlapján olvastam. Ennél már csak az tetszett jobban, amit Garaczi László írt egy esszében: „Százhetvenhat centi vagyok, a hajam barna, a szemem kék, és megőrültem.” Szóval Kultúrház, sztárinterjúk. Egyre jobb magyar filmek születnek mostanában, így ki vagyunk éhezve az újabbakra. Jó ötletekben pedig, úgy látszik, nincs hiány. Például: eldördül a pisztoly, de a golyó az áldozat szíve előtt néhány milliméterrel megáll. Eddig még kissé Mátrix. Amikor azonban a főszereplő haladékot kap a hercegtől, miszerint életben maradhat egy feltétellel: ha talál maga helyett valakit, aki vállalja a halált, már egyértelmű, hogy Tímár Péter a Herceg haladéka című filmjéről van szó. A Kultúrház vendége volt a rendező, akit Rózsa Péter riporter alaposan kifaggatott arról, hogy miért tette most egy időre félre a vígjátékokat egy komoly, mondhatni misztikus film kedvéért. Megszólalt a női főszereplő, Szabó Gabi is, akinek ez az első nagyjátékfilmje. Hogy miért kap haladékot és hányszor hány perc haladékot kap a lány a hercegtől, majd megtudjuk a moziban. Tímár Péter szerint „kap egy esélyt, egy lehetőséget, amire nagyon sokan áhítozunk néha, hogy valamit újra játsszunk, vagy valamit újra megpróbáljunk, de már lehetetlen. Például egy balesetnél, vagy más ilyen kritikus helyzetben. Tulajdonképpen ezt a könyvet már tíz éve megírtam, és döbbenetes volt, hogy a Mátrixban is van egy ilyen jelenet, hogy megáll a golyó. Én akkor majdnem meghaltam, mert én ezt már jó pár évvel ezelőtt leírtam. De mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt van igény. Legalábbis azt hiszem, érlelődik az igény arra, hogy az ember egy picit elforduljon a létezés könnyebb részét taglaló filmektől. Legalábbis nálam eljött egy ilyen időszak.” Nézem a dobozt, áhítozom valamijó kis sci-fire, és íme, itt van egy, ráadásul maga az élet írta. Valami kis zavar a (Nap)rendszerben. A Cassini űrhajó most került legközelebb a Szaturnusz jeges holdjához, az Enkeladuszhoz, ám a képei zavarba ejtették a kutatókat. A hajó július 14-én mintegy 177 kilométerre repült el a hold fölött, a visszaküldött képeken látható, kb. 9-18 méter átmérőjű „sziklákkal” telehintett tájra egyelőre nincsen magyarázat. Hogy miért? David Rothery kutató szerint ez egy olyan felszín, mellyel eddig még soha nem találkoztak a Naprendszerben. John Spencer a Cassini csapatának egyik tagja egyetért abban, hogy a képek rejtélyesek. A kutatók ugyanis azt várták, hogy a hold felszínén apró krátereket, vagy finom, hóval borított tájat találnak majd. Az elemzések még folynak, a NASA 2008-ra máris egy újabb közeli repülést tervez, amikor is a Cassini 96 kilométerre közelíti meg az En- keladusz felszínét. És ha már bolygók és csillagok, akkor Csillagok útja, amiről minden zeneszerető magyar embernek eleddig az Omega együttes 8. nagylemeze jutott az eszébe, mi több: ha jól tudom a most zajló, 2005-ös Omega-tuménak is ez a címe: Csillagok útján. A cím persze, gondolom, nincs levédve, ám akkor is zavaró, és enyhén szólva is pimaszság ugyanezt a címet adni a „mega”-sztárocskák nagy szenzációval beharangozott haknijának. „A szegedi koncerten - mindenki nagy örömére - Bartók Eszter is fellépett, aki két hete el sem mozdult lábadozó szerelme, Caramel mellől. Az Elefántos dal szerzője boldogan perdült a színpadra, hogy a fantasztikus hangulatban lévő közönség szeretetéből feltölte- kezzen, és egy keveset talán haza is vigyen belőle betegeskedő szerelmének, 2005. Megasztárjának, Ca- ramelnek.” No, itt aztán elrohantam egy helyre, ahol senki sem lát, s csak úgy patakzottak a könnyeim a meghatódottságtól...
