Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-20 / 167. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 20. A község neve a honfoglalás korából származik Helységnevek a történelemben - Őrös 26 Szülőföldünk _______ BO GOLY JÁNOS A Karcsa partján fekvő község neve először 1310-ben bukkan fel (Dl. 42698) Wrus alakban. A 15. század első felében Ewrus-ként szerepel egy okiratban (1432). Az írott névalak bizonytalansága csak a 16. század közepén mérséklődik, amikor az 1549-es keltezésű egri Szent János Könyvében az Eoreos megnevezés olvasható, amely kiej­tésében emlékeztet a mai névre. Lényegében a 18. század második felétől már megállapodott a ha­gyományos és mind a mai napig érvényes megnevezés: Őrös. Saj­nálatos viszont az az egyre gyako­ribb eset, amikor az „őr” szó által befolyásolva ekként írják le a köz­ség nevét: Őrös. Ez a helytelen és hagyományokat sértő név nem tudni, milyen okból bekerült a szlovákiai magyar községek név­jegyzékébe is, amit törvényerőre is emeltek (az ún. „táblatörvény”), és a községtáblán is ekként van fel­tüntetve. Talán apróságnak tűnik a „kukacoskodás” egy ékezet körül, de valójában nem az, mert egy te­lepülés neve talán a legfontosabb ismérve egyediségének, sajátossá­gának, és nincs semmiféle elfogad­ható indok arra (ebben az esetben különösen), hogy valamilyen kép­zelt nyelvtani okból megváltoztas­sák. Az említett névalak pedig semmilyen okiratban vagy ma­gyarországi névjegyzékben nem fordul elő. 1927-ig Őrös maradt a község hivatalos neve, és csak ek­kor „keresztelték” el, vélt szláv for­dítás nyomán a Strážne névre, amely mind a mai napig a hivata­los szlovák megnevezés. Őrös nevének eredetét a hon­foglalás korában kell keresni. Az ősi magyar nemzetségnevek kö­zött igen elterjedt volt az Örs, sőt Anonymusnál az Örsúr is előfor­dul. Más megoldás aligha fogad­ható el, hisz a gyepű (egykori határvédmű) sem itt húzódott és az a délibábos magyarázat, amit némely szlovák etimológus szor­galmaz, miszerint „határőrök te­lepülése volt” pedig egyenesen nevetséges, hisz a trianoni határ véglegesen csak 1925-ben volt meghúzva, addig Bodrogköz te­rületén semmilyen államhatár nem húzódott. Többgenerációs szórakozás Jászón Az ifjúság jövőképére is hatni szeretnének KOZSÁR ZSUZSANNA Jászó. A Nagyforrásnál megren­dezett „isten hozta piknikkel” véget ért az egyhetes Jászói Nyári Egye­tem, melyet a Csemadok Kassa-vi- déki Területi Választmánya már nyolcadszor rendezett meg a jászói autókempingben. A tábornak mindig van egy jel­mondata, melyet idén a szervezők Makovecz Imrétől kölcsönöztek: „Jövőt kell építenünk, kőből házat, lélekből hazát.” A szervezők szeremének hatni az ifjúság jövőképére is, már ez éven is beiktattak egy beszélgetést fiatal lelkészekkel, illetve a sporto­lói példaképeket is ezért válogatták be a tábori műsorszámok közé. „A fiatalok nem igénylik azt, amit a felnőttektől kapnak az iskolában és otthon, viszont amit az utca kínál nekik, az nagyon veszedelmes. Na­gyon sok csábításnak vannak kité­ve” - mondta Mihályi Molnár Lász­ló. Szeretnék persze, ha a tábor to­vábbra is a többgenerációs családi nyaralások egyik lehetőségének számítana, ahol a kisgyerektől a nagyszülőig mindenki talál neki megfelelő szórakozást. A zene és a költészet, a kézműves foglalkozá­sok, játszóház, meseház persze el­maradhatatlan része volt az egyhe­tes nyári egyetemnek, ám a szerve­zők szerint legnagyobb értéke a lé­lekformáló előadásoknak volt. Röpke közvélemény-kutatás alap­ján ugyan sokaknak tetszett Reisz András meteorológus is, akit a lel­kes rajongók vacsorázni sem hagy­tak, és persze a KOR-ZÁR és a Kicsi Hang is megérdemelt sikert aratott. Lenkén a munkanélküliség lényegesen alacsonyabb, A helységnévtábla és a frissen felszentelt címer (P. Bodnár Enikő) A baromfiudvar bigámiája nem zavarta a KGSzT szereplőit. A tyúkok karakterüknek megfelelően reagálnak. Nívódíjat kapott a Mrozek-mű mint a környéken. A munkaképes lakosságnak mindössze nyolc százaléka állástalan. Felavatták a falu zászlaját és címerét PUSKO GÁBOR Lenke. Címert és zászlót avattak június utolsó hétvégéjén Lenkén. A lenkeiek végigjárták az ilyenkor szokásos intézeteket, a heraldikai bizottságot, és tavaly nyár végére megkapták a zászlót és a címert. Ekkor döntött úgy a képviselő-tes­tület, hogy az idén ünnepséget rendeznek, mely alkalomból fel­avatják a falu jelképeit is. A faluna­pon itt volt a magyarországi test­vértelepülés, Vadna száztagú kül­döttsége is. Lenke 190 lakosának hatvan százaléka magyar, negyven szlo­vák nemzetiségű. A falunak sem iskolája, sem óvodája nincs - évek­kel ezelőtt megszűnt - a gyerekek a szomszédos Méhi és Tornaija ok­tatási ' intézményeit látogatják. Lenke 1989 előtt közigazgatásilag Méhihez tartozott, a helybeliek közül sokan úgy vélik, ez az idő­szak, a központosítás korszaka visszavetette a falut a fejlődésben. A faluban a szomszédos Hubóval közösen az elmúlt időszakban si­került kiépíteni az ivóvízhálóza­tot, szennyvízvezeték és gáz azon­ban nincs, s július elejéig még a mobiltelefon-szolgáltatók sem ta­lálták érdekesnek a térséget. A kis­táj polgármesterei folyamatos le­velezésének köszönhetően Lenke fölött felépült egy átjátszó anten­na, s épp ottjártunkkor indult a próbaüzem. „A 2003-as év azzal telt el, hogy számba vettük a falu tulajdonát” - mondja Marian Habovčík. Rendezték a tulajdonjogot, telkeket, épületeket szerez­tek meg. így került a falu­hoz a Szüágyi család kastélya, a tűzoltószertár, a községi hivatal, a falu útjainak egy része. A telek­könyvi hivatalból kapott adatok alapján lakosonként meghatároz­ták a helyi adók összegét, hogy mindenki a valós állapotnak meg­felelően fizessen járulékot. Ezt nem mindenütt sikerült még elérni. Történtek látványos dolgok is: pályázati pénzekből lecserélték a helyi hangszórót és felújították a közvilágítást. Ez utóbbi lépéssel - köszönhetően a takarékos égőknek - mintegy a felére csökkent a vil­lanyszámla, ami egy 950 ezer koro­nás éves költségvetéssel rendelke­ző faluban nem elhanyagolható szempont. Lenke a munkanélküliség terén is üde színfoltja a térségnek. Míg ugyanis a közeli Tornaiján a mun­kanélküliség évek óta negyven százalék körül mozog, s a környe­ző falvakban még rosszabb a hely­zet - 60-95 százalékos munkanél­küliséggel - Lenke munkaképes lakosságának mindössze 8 száza­léka állástalan. „Elég sok a vállal­kozó a faluban. Néhányan Csehor­szágban találtak munkát és a tornaijai üzemekbe is sokan jár­nak dolgozni” - mondta a polgár, mester. Hozzátette még, a kastély iránt többen is érdeklődnek. A bérbeadás vagy eladás újabb mun­kahelyek létrejöttének lehetőségét feltételezi. Szeretnék rendezni azoknak az utaknak a tulajdonjogát, amelyek még nincsenek az önkormányzat tulajdonában, s a temetőt is szeret­nék megkapni. A községháza felújí­tásához már csak néhány enge­délyt kell beszerezni. „A tervekhez a költségvetésünk kevés, úgyhogy rendszeresen pályázunk. Egy olyar kis falu esetében, mint Lenke, min­den fillér számít. Vannak dolgok, amelyeket egyedül is el tudunk vé­gezni, de vannak olyanok is, ame­lyekhez össze kell fognunk a szom­széd településekkel. Csinálni kell. mert a munkát más nem végzi el helyettünk” - mondta végezetül a polgármester. Még a mobiltelefon-szol­gáltatók sem találták érdekesnek a térséget. Fiatalok, lelkesek, egymás szavába vágva beszélnek. A mostani Jókai Napok jó emlékként maradnak meg bennük, hiszen nívódíjat hoztak, ráadásnak pedig a legjobb díszlet és a legjobb férfi alakítás díját. Jó volt a fesztivál, de még ennél is jobb maga a darab. KOZSÁR ZSUZSANNA Mrozek egyfelvonásosa, a Szere­nád mindössze ötszereplős mű. Egy róka, egy kakas, három tyúk. A szó igazi és képletes értelmében egyaránt. A róka ugyanis nemcsak meg akaija enni a tyúkokat, ha­nem beveti összes férfiúi báját a meg nem értett boldogtalan outsi­dertől a pszichopatológiai esetig, némi macsó beütéstől sem mente­sen. A tyúkok karakterüknek meg­felelően reagálnak, a szőke nő mindent bevesz, a barna tudálékos és önjelölt gyógyító, a vörös hiszté- rika. A végén mégis a kakas az ál­dozat, a papucsfélj szerepét nagy- hangúsággal leplező háremtulaj­donos. A pergős darabban persze renge­teg a munka, még több az elemzés, a karakterek pontos betájolása. So­kat veszekedtek rajta, ám ez csak a színészi teljesítmény javára vált. Ahogy a többszörös szereposztás is. A főszerep, a róka ugyan nem volt lekettőzve, ám tyúkokból kettő-há­rom is akadt, a kakas is másodma­ga viaskodott a szereppel. Hogy a fesztiválon majd a legjobbak ját­szanak, nemcsak jó értelemben vett versengést idézett elő, hanem szorgalmas gyakorlást is, lógászat nélkül. „A róka jó csajozós szerep - mondta a karaktert remekül meg­formáló ifj. Havasi Péter. - Persze meg kellett szokni, hogy ennyi nő tapad rám. De a valós életben sem szeretnék más lenni.” A tyúkok jól megértették egy­mást, a baromfiudvar bigámiája (Képarchívum) eren játszó társulatból csak a kakas volt elégedetlen a neki jutott sze­reppel. Hundža Tamás ugyanis a zenés darabokat, főleg musicaleket kedveli, az idegbajos kakas kissé tá­vol áll tőle. A társulat hoppon maradt többi tagja dühkitörések nélkül vette tu­domásul, hogy Komáromban csak közönségként vesz részt a fesztivá­lon. Ősszel majd ők is megmutat­hatják, mire képesek a rájuk osztott állatszerepben. Bodon Andrea, a társulat vezető­je szerint már ideje volt, hogy a KGSzT áttérjen a meséről más mű­fajokra. Egy Mrozek-darabra a zsű­ri is teljesen más szemmel néz, mint a mesedramatizációra vagy Heltai Jenő keleti témájú játékára. A jövőben újra a kevés szereplős, rövidebb darabok közül választa­nak majd ,játszanivalót”, melynek színrevitelében nyilván újra hatha­tós segítséget nyújt Sirilo Eszter se­gédrendező, Sirilo Gyula zenei és műszaki munkatárs és Fecsó Szi­lárd, a jelenlegi díjnyertes díszlet megteremtője. „Csak a testére büszke a szőke tyúk” „A róka jó csajozós szerep” egyáltalán nem zavarta őket. Ösz- szefoghattak a kakas kárára, akit robbanós természete ellenére is si­került néhányszor az orránál fogva vezetni. A róka viszont versengést idézett elő bennük, féltékenység, irigység kíséretében. , A szőke egy igaz plázacica - ma­gyarázta Elek Erika. - Csak a testé­re büszke, nem hiányzik neki, hogy a fejében is legyen valami. Ő a tyú­kok közt a legfiatalabb, legalábbis szerintünk. Utána következik a bar­na, végül a vörös.” Básti Andrea - a vörös tyúk - sze­rint ezt a szerepet teljesen őrá írták. Nem mintha mindig hisztériázna, de a karakter nagyon ül neki. Mint a tyúkok legtapasztaltabbja, a ró­kát már ismeri, a többieket félti tő­le, de ugyanakkor irigyli is. Ő már csak árulkodással harcol, nem a női taktikákat veti be. Rövid szerep, sajnos, csak a mű elején és végén van jelenése, de azért szeretnivaló. A kissé visszafogottabb, okoskodó barna tyúk szintén remek szerep, melynek eljátszása három jelölt kö­zül Havasi Tímeára jutott. A premi­

Next

/
Oldalképek
Tartalom