Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-02 / 153. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 2. Családi kör 13 » I » » I » » I I » » I Megboldogult szüleim szeretete és biztatása mellett igen nagy segítségemre voltak egykori tanáraim Búcsú az iskolától (Illusztrációs felvételek) ugyan nagy segítséget, ám bizonyos adatokat ezekből is át lehetett venni. Még nehezebb volt a helyzete, amikor az élő és bizonyos értelemben a „szocialista realizmus” szellemében alkotó írókról, költőkről volt szó. Mivel a tanítás mellett újszülött gyermeke gondozásával volt elfoglalva, valamint családi kötelességeit is teljesítenie kellett, az említett tevékenységre sem energiája, sem pedig ideje nemigen maradt.. Az idő viszont sürgetett, mert már a gimnázium nyolcadik, tehát utolsó évfolyamának második félévében jártunk, s az érettségi vizsgák is közeledtek. Hosszas töprengés után egy teljesen szokatlan megoldást talált. Mivel szilárd meggyőződése volt, hogy a magyar nyelv és irodalom kérdéseivel szívesen és eredményesen foglalkozom, azt javasolta, végezzem el az említett személyek irodalmi tevékenységének kiértékelését, és az irodalomórákon előadássorozat formájában ismertessem osztálytársaimmal, természetesen az ő személyes jelenlétében, amire rövid gondolkodás után igennel válaszoltam. Minden tudásomat és energiámat igénybe véve a tanárnőmtől kapott irodalmi folyóiratokban megjelent írások alapján - más források nem lévén - kidolgoztam a kért beszámolókat. Közben természetesen az érettségi vizsgákra is készülnöm kellett, ami bizony gyakran éjszakába nyúló további tanulást jelentett számomra. Közben aztán elérkezett előbb az írásbeli, majd pedig a szóbeli érettségi vizsgák ideje. S mert a gimnázium humán tagozatán folytattam tanulmányaimat, írásbeli vizsgát magyar, latin, német nyelv és irodalomból, valamint számtanból tettem, míg a szóbelit a már említett tantárgyakon kívül a történelem és fizika kötelezően képezte, így tehát összesen öt tantárgyból szóbeliztünk, választási lehetőség nélkül. A Szlovákiában jelenleg érvényes érettségi vizsga- rendszerrel összehasonlítva úgy érzem, keményen meg kellett küz- denünk az elért eredményekért. Az iskolai évzárók idején előtörő emlékeim beszámolója azonban nem lenne teljes, ha nem említeném meg a magyar nyelv és irodalomból tett szóbeli vizsgám egy jellemző, s számomra mind a mai napig szinte megmagyarázAzóta tudom, semmi sem hiábavaló, amit az ember tesz. hatatlan és hihetetlen mozzanatát. Talán szükségtelen hangsúlyoznom, hogy a már említett tények következtében titokban azt óhajtottam, hogy a magyar irodalom élő képviselőinek munkásságából szóbelizzek, ami tekintettel az érvényben lévő szabályokra - több mint ötven témáról volt szó, melyek egyébként borítékokba voltak elhelyezve, s ezekből kellett választanunk - úgyszólván szinte lehetetlennek bizonyult. Amikor aztán a borítékot felbontottam, a meglepetéstől pillanatnyilag csaknem eszméletemet vesztettem, mivel a következő vizsgatémát olvashattam: Kortárs magyar írók és költők műveinek és munkásságának jellemzése. Azóta tudom, semmi sem hiábavaló, amit az ember tesz. Ezt üzenem sok-sok év tapasztalatával minden most végzős kis és nagy diáknak. Ma már nem kell határt sérteni ahhoz, hogy valaki magyarországi iskolában tanulhasson Mint ismeretes, a második világháborút követő években Eduard Beneš egykori köztársasági elnök jóvoltából 1945-től kezdődően egészen 1950-ig az akkori Csehszlovákiában nem léteztek magyar tanítási nyelvű iskolák. KOHÁN ISTVÁN Bodrogközi lévén szlovákul nem tudtam, így gimnáziumi tanulmányaimat Magyarországon voltam kénytelen elvégezni, Nyíregyházán, bizony igen ňagy nehézségek árán. Megboldogult szüleim szerető megértése és biztatása mellett e tekintetben igen nagy segítségemre voltak egykori tanáraim, akik nagy szakmai és pedagógiai felkészültségükkel, megértésükkel és szeretetükkel úgyszólván kárpótoltak minden nehézségért. Ezek a problémák elsősorban abból adódtak, hogy a negyvenes évek végén Magyarországon is politikai változás történt, aminek következtében új szellemben kellett tanulmányainkat is folytatni. Mivel az új, „haladó” szellemű tankönyvek kiadása késett, tanárainknak a régi tankönyvek anyagát át kellett értékelniük, ami bizony nem kis problémát jelentett számukra. A természettudományi tantárgyak eseBúcsúzunk tében, valamint a latin és idegen nyelveknél ez ugyan nem okozott szánjukra nagyobb nehézségét, ellenben a történelem, valamint a magyar nyelv és irodalom új, „haladó” szellemű tanítása bizony próbára tette akaratukat és tudásukat. A legnagyobb nehézségekkel a magyar nyelv és irodalom szakos tanárnőnk küzdött, mivel mind a klasszikus, mind pedig az ifjabb nemzedék íróit, költőit az új, „haladó” irodalomszemlélet értelmében kellett átértékelnie, amiben a régi, még használatban levő tankönyvek nem nyújtottak SZÓ MI SZÓ A tenger CSÓKA GÁBOR E Még sohasem látta a tengert. A lenyugvó nap hosszú árnyékokat vetett az útra. Az egyik kisváros út menti teraszán hangos társaság vacsorázott. - Cser- vinyáno! - kiáltott oda nekik. Az autóstérkép szerint Cergignanón keresztül vezet az út a tengerparti Grado félszigetére, ahol az éjszakát tölteni akarják. - Avanti, avanti! - kiáltottak vissza az olaszok. Vagyis hogy haladjanak tovább, az addigi irányban. Még sohasem látta a tengert. Most, most végre alkalma lesz rá. Megnézheti, amint a látóhatár szélén a víz és az ég összeér. Hallgathatja a víz zúgását, érezheti az illatát. Lehet, hogy már ma este, ha még sötétedés előtt Gradó- ba érnek. Erősen alkonyodon. Ez az ő személyes találkozása lesz a tengerrel, a végtelennel. Eddig csak filmekben látta. A nappali hőség után az alkony is kibírhatatlan volt. Az autó leeresztett ablakain meleg levegő zuhogott befelé, amint a kissé lejtős úton lefelé haladtak. Alig két órával ezelőtt álltak meg az egyik autósbazár bejárata előtt. Odabent az udvaron megpillantották azt a kocsit, amelyik végett holnap reggel a nyitás idejére visszamennek. Addig a meleg éjszakát a tengerparton töltik. Nagy .találkozás lesz ez, az élete nagy pillanata. Sötétedik. Ma már nem pillanthatja meg. Majd reggel. A felkelő Nap fényében. A levegőben érződik a víz közelségének ülata. Az egyenes út szélét bokrok szegélyezik, amelyek lefelé eltűnnek. Ott a vízpart. Megállnak. Társai lemennek a bokrok között a vízpartra és az arcukat mossák. Lassan követi őket. Nem, nem a tenger az, csak valami szabályozott kanális. Továbbindulnak. Grado esti fényei fogadják őket. A főúton hamar kiérnek a városból, s a parkon túli töltésszerű füves szegély mögött a tengerpartot sejtik. A töltést bejárat töri meg. Leparkolnak a sötétben a fák között, körülnéznek. A vízpart valóban közel lehet, csak most koromsötétség takarja. A szabadban a hőség szárította füvön költik el szárazvacsorájukat, amelyet langyos ásványvízzel öblítenek le. Ketten az autóba fekszenek be, ő a társával besétál a városba.. Az éttermek hangosak, annak ellenére hogy már tizenegy is elmúlt, a környék tele van az odabent vacsorázó, szórakozó szülők ki- sebb-nagyobb futkározó gyerekeivel. Olasz életvitel. Lassan visszamennek a tengerpartra. Egy-egy pokrócra he- verednek a füvön. Társaik már alszanak. Fáradt, de csak lassan jött álom a szemére. Váija a reggeli találkozást a tengerrel, amelyet még sohasem látott. A távolból hajókürt búg fel. Egyre halkulva zsong az olasz éjszaka. A város fényei finoman szűrődnek át a fák között. A langyos levegőben életöröm érződik. Nem csoda, hogy olasz földön született a reneszánsz. Gondolatai tompává, zavarossá válnak, tudata lassan semmivé foszlik... Arra ébredt, hogy kicsit fázik és kibírhatatlanul kemény a fekhelye. Felült. A társai még aludtak. Nemrég múlhatott el a hajnali szürkület, mert a Nap még nem bújt elő. A fákról itt- ott madárcsicsergés hallatszott. A tenger. Most megláthatja a csodás tengert. Felállt, kinyújtóztatta sajgó tagjait, majd a töltés bejáróján a part irányában indult. Élete nagy pillanata volt ez. Csak öt percig tartott az egész. Miután felfogta a valóságot, visszafordult és gyors léptekkel hagyta maga mögött a partot, s próbálta megemészteni a megemészthetetlent: A kitárulkozó táj a visszavonult tenger nyomát mutatta. Iszap, olajos föveny, üres konzervdobozok és műanyag flakonok, ameddig a szem ellát. A tenger sehol. Vagy talán valahol, de megközelíthetetlenül. Társai lassan ébredeztek. Nem mondta el nekik, merrejárt. Életünk nagy csalódásairól nem szívesen beszélünk. I I » I I I OTTHON ÜLVE UTAZÁS Brazília, a sugárzó arcú emberek országa HAMERLÍK BARNABÁS Brazíliát emlegetve a statisztikák nyomorról számolnak be - az emberek 50 százaléka szegény, mondják. Relatív fogalom. S bár semmilyen hivatal felméréseit sem szeretném megkérdőjelezni, személyes tapasztalatom más: én nem láttam éhezőt, nyomorgót, s koldust is csak elvétve. Igaz az is, hogy az országnak mindössze töredékét láttam, s bizonyára akadnak olyan gazdaságilag kevésbé fejlett és el- hanyagoltabb tartományai is, ahol könyörtelenebb feltételek közt kell megkeresni a betevő falatot. Aki azonban dolgozni akar, az minden bizonnyal talál munkát. Brazília foglalkoztatottság szempontjából virágkorát éli: a modern üzletek kasszagépei mögött három ember rakja műanyag szatyrokba a bevárosi buszon, vagy hogy senkit nem lopnak meg egy sötét sikátorban. A bűnözés minden nagyváros kóros betegsége. Miért lenne ez másként a húszmilliós Sao Paulóban, amely Dél-Amerika leghatalmasabb városa, vagy Rio de Janeiróban, amely szintén nem marad el messze a világ nagyvárosai mögött a maga 8 millió lakosával? Mindenhova eljutottunk, ahova csak akartunk. Hosszadalmas buszozás? Igen, a távolságok valóban ijesztőek: pár centiméter a térképen a valóságban négy-, ötszáz kilométernyire és 6-7 órányi buszozásra van. Az autóbuszok azonban - s most nem túlzók - kényelmesebbek, mint a repülő. Puha, hatalmas ülések. Sőt, nem is ülések, hanem fotelok, amelyeknek a támlája teljesen lehajtható, hogy aludni is lehessen rajtuk. A három kategóriába sorolt színvoGyümölcsöző városkép nal legalsó szintje is tartalmazza a légkondicionáló berendezést, a legfelső pedig szinte lakosztálynyi teret kínál az emeletes busz gyomrában. A 2. osztályról az egész utazás folyamán nem hiányzik az ingyenes kávé és ásványvíz, egy kis harapnivaló, és a meleg pokróc sem éjszakára, hogy meg ne fázzunk. Vonatok már nem járnak, mert nem volt gazdaságos vasúti (A szerző felvételei) pályákba fektetni a pénzt. Nagy közkedveltségnek örvend a légi utazáf, amely igencsak felgyorsítja a távolságok leküzdését. A fiatal légitársaságok modern gépekkel repülnek, megbízhatók és nem drágák. így jutottunk el például Salvador városába, amely Bahía tartományfővárosa, s egészen más fénybe állította Brazíliát, mint ahogyan addig láttuk Rio de Janeiróban. sárlást, minden városi buszon kalauz szedi a viteldíjat, az éttermekben pedig nyüzsögnek a pincérek. A munkások arcáról leolvasható a munkából származó öröm, amely ugyancsak messze áll a világhírű brazil fényképész, Sebastiao Salgado egykori fényképein látszó nyomortól és kétségbeesett sínylő- déstől. Brazília ma már mosolygós, kedves, örömteli arcát mutatja minden látogatónak. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnt a bűnözés, hogy senkit sem zsebelnek ki a váAz éjszaka csodái Rióban CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
