Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-16 / 164. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 16. Családi kör 13 i » » i § i Amikor az embernek gyermeke születik, nemcsak azt kell megtanulnia, hogyan legyen anya... Anyu, játssz velem! Úgy esett, hogy lányommal egyszerre betegedtünk meg. Mivel óvodás, kimondottan élveztem, hogy újra kettesben leszünk itthon naphosszat, mint a régi szép időkben, mikor még gyermekgondozási szabadságon voltam vele. Ó, azok a boldog idők! BENKŐ TÍMEA Most mindkettőnk számára szokatlan ez a hirtelen ránk szakadt reggeli idill. Ébredés után hosszasan nyújtózkodunk, nagyokat lustálkodunk. Ha dolgozni megyek, már háromnegyed hétkor ébresztem, a szájába nyomom a kakaót (mert még mindig dudlisüvegből issza a szentem), de közben már húzom is le a pizsamáját, egyik kezemmel öltöztetem, a másikkal fésülöm... Ilyenkor minden perc számít, mert az oviból én már egyenesen az autóbuszra szaladok. Első szabadnapunkon Enikő először nem is érti, amikor azt javaslom, egész délelőtt maradjunk a párnák közt (micsoda luxus!). Lelkesen átcipeljük a hálószobába az ágy közepébe a babaházat, s belemerülünk a játékba. Bababútort tologatunk, takarítunk, vendéget várunk, szobacicát etetünk... Az első órát halladanul élvezem. Aztán kicsit unni kezdem a dolgot, mert állandóan egyetlen forgatókönyv szerint zajlik a játék. Cirmi cicának harmincnyolcadszor is a könyvespolc mögé kell bújnia, Csilla baba csak a sárga székre ülhet, az ablakot meg kizárólag Julcsi baba nyithatja ki... Öt mini Barbie- ja van, de én a nevüket is képtelen vagyok megjegyezni, hiszen tök egyforma valamennyi, nem még azt, hogy ki melyik tányérból és mit ehet! Rövidesen bátortalanul javaslom tehát, hogy játsszunk valami mást.- Jaj, anyu, hiszen még nem is játszottunk! - nyafog. Kicsit elkedvetlenedik, de azért sikerül rászednem a váltásra. Elvonul a gyerekszobába, ahonnan mesekönyvvel tér vissza. A Török és a tehenek meg az Iciri- piciri. Klassz, legalább szépirodalom terén találkozik az ízlésünk. Aztán el is játsszuk a meséket, nagyokat nevetünk, majd Enikő olvas, aztán újra én... Éppen tizenhatodszor húz csizmát az iciri-piciri kis macska, amikor megelégelem a dolgot, s megkérem, most már hozzon másik könyvet.- Jaj, anyu, te semmit, de semmit nem akarsz csinálni! - fakad ki Enikő. Durci-murci: összefonja mellén a karját, „csúnyán” néz rám, de a következő pillanatban már fel is derül az arca: - Lehetek a pudlid? - kérdezi. Madzagból nyakörvet rögtön- zünk, kutyasétáltatás a program. Körbe-körbe a szobában, meguná- sig. Pudlim megugatja az „idegeneket”, csontot meg simogatást kér, kényeztetnem kell. Aztán szerepcsere: ő lesz a gazdi, én a négylábú. Amikor odakötöz az asztal lábához, megint elfogy a türelmem... Szó nélkül, mogorván hozza a színes ceruzákat:- Rajzolj kacsát! - teszi le elém a füzetét. Ügyetlenül húzok pár vonalat. Játszásiból tejfölös hidegtortát is készítettünk Apu, olyan jól játszottunk ma anyuval! (A szerző felvételei)- Nem jó. Ez csibe - mondja a szakértő. Istenem, de nehéz is egy hároméves elvárásainak megfelelni! Kicsit finomítok a figurán. Picasso hatlábú lovai realista műalkotások az én förmedvényemhez képest. Szerencsére a gyereknek van fantáziája.- Ez lány- vagy fiúkacsa? - vonja össze a kis műértő a szemöldökét. Jesszusom, hát nem mindegy? Mit akarsz, mi legyen?- Fiú - vágom rá gondolkodás nélkül. Rossz válasz- Akkor rajzolj lányt, légyszi - kéri. Ugyanannak a sárga foltnak egy piros masnit biggyesztek a feje búbjára. Láss csodát: lányom elégedett. Fellélegzem. Mehetünk ebédelni. Már el is felejtettem, milyen nehéz egész álló nap játszani! Pedig kismamaként igencsak fel tudott bosszantani, amikor a gyerekkel sétálgattam, s mindig akadt, aki megjegyezze, hogy: „De jó sorod van!” Ilyenkor szívesen felajánlottam volna az illetőnek, hogy próbálja csak ki, nosza, cseréljünk! Én megyek végre felnőtt emberek közé egy napra, ő pedig moshat, főzhet vasalhat, takaríthat, pihenésképpen meg sütheti a homoktortákat. Ebéd után úgy döntök, friss levegőre van szüksége a betegnek. Szép az idő. Köhögni az udvaron is lehet Csúszda, homokozó, kismotor, labda... Szépen elfoglalja magát a gyerek, én tehát kapát veszek a kezembe. Ha már úgyis kint vagyunk, legalább fellazítom a virágágyás földjét. Erre mi történik? Enikő rövidesen hozza a kiskapáját, kipirult arccal segédkezik, kapál, gyomlál, kannát cipel, gyönyörűen összekeni magát...- Ugye, milyen jól játszunk, anyu? - mosolyog rám. Na, tessék! Egész nap görcsöltem, hogy megfelelő játszótárs legyek, s amikor ő lehet egy kicsit felnőtt, kiderül, az a legjobb játék. Ezen felbuzdulva, miután bemegyünk, tejfölös hidegtortát készítünk. Közösen. A kiskukta élvezettel szólja szét a porcukrot a konyha minden sarkába, kinyalja a tejfölös dobozt, apró ujjacskái fürgén rakosgatják a babapiskótát. Amikor apja megjön a munkából, vidáman újságolja neki, hogy ő ma kapált meg sütött.- De jó sora van anyádnak, van már segítsége - állapítja meg irigykedve a párom.- Közlöm veled, hogy holnap meg nagytakarítani fog. Számára úgyis a házimunka a legjobb szórakozás. Legendákat mesél róla, hogyan ültetett kukoricát a nagyanyjával, a másikkal meg hogyan gyúrtak tésztát. Micsoda móka lesz az ablakmosás is - kacsintok a lányomra, ki elégedetten helyesli a tervet. Kicsit azért szégyellem magam. Amikor az embernek gyermeke születik, nemcsak azt kell megtanulnia, hogyan legyen anya, hanem azt is, hogyan legyen újból gyerek. Legyek őszinte: van még mit tanulnom, hogy méltó társ legyek, amikor elővesszük a játékkockákat meg a babákat. Kay Boyle mondta: „Tökéletes gyermekkorom volt, mert az anyám, ez az apró, vékony csontú, szellemes és művelt asszony mindig pontosan annyi idős volt, mint en. Talán még nincs minden veszve. Enikő úgyanis éppen most állt meg az ajtóban kezében a falovacskáival, hogy menjünk lovardásat játszani. Itt a nagy lehetőség: istállószolgának még beválhatok... LOCSOGÓ TOTYOGÓK (Benkő Tímea felvétele) Kedves Szülők, Nagyszülők! OLVASÓINK ÍRJÁK Ha rendszertelenül is, továbbra is szívesen fogadjuk totyogó és ugrándozó gyermekeik, unokáik, védenceik egy-egy aranyos mondatát. A legeredetibbekért továbbra is az Új Nő szakácskönyvét küldjük, mi viszont leveleiket a Családi Kör címére várjuk, valamint e-mail címünkre: csaladivilag@ujszo.com Szeretettel küldöm hároméves kislányom, Nikiké aranyos mondatait: Kislányomnak megígértem, hogyha jó lesz az idő, kiteszem neki az udvarra a felfújható medencét, és lubickolhat egy kicsit. Egyik reggel szépen sütött a nap. Mire Nikiké azzal keltett, hogy:- Nézd csak, anya, hogy befű- tött a napocska, gyerünk, kint akarok fürdeni. Néha eszébe jut, és kér a spájz- ból valami édességet. Olyankor többnyire azt szoktam mondogatni míg keresem, hogy: mit is adjak neked? Az egyik nap már így kért:-Anya, adjál nekem mit is-t. Egy nap derelyét főztem, mire ő nagy bölcsen kijelentette:- Anya, én nagyon szeretem a gyere bé-t. Icso Éva, Szádalmás SZÓ MI SZÓ Az üzenet CSÓKA GÁBOR Semmi kedve válaszolni. Már egy hete minden este megakad a szeme az üzeneten. Valami visszatartja attól, hogy törölje. Válaszolni sem akar. Továbbkattant az egérrel. Már tizenkilenc éve annak, hogy itt él. Nem, nem szerelemházasság volt, ezt baráti körben ő maga is hangoztatta. Friss diplomásként ki akart kerülni külföldre. Az osztrák férfi jóval idősebb volt, de szimpatikus. Beleszeretni azonban nem tudott. A férjének az első házasságából volt egy felnőtt fia, aki természetes módon vette tudomásul apja döntését. Előtte van az üzenet a világhálón. Nem, semmi esetre sem válaszol. Most még nem. Vagy egyáltalán nem. Mivel dicsekedjen? A németet teljesen elsajátította. Félje jól menő üdülőközpontot működtetett. Sokat segített neki. Nyáron is gyepsípályát működtettek. Külföldre is gyakran jártak - Nyugatra. Haza ritkán látogatott, a félje nem szeretett odamenni. Ki nem állhatta a rázós utakat, a szürkeséget. (Újból és újból elolvasta az üzenetet. „Jelentkezz!”, plusz telefonszám, az e- mail cím is mellékelve.) Osztálytársával kétszer találkozott, amióta kint él. Egyszer még a bársonyos előtt egy vagy két évvel, majd valamikor kilencvenben. Barátnője is férjhez ment, már akkor két szép gyereke volt, fiú, lány. Szerelemházasságból. (Mi legyen az üzenettel?) Az ő házassága viszont tönkrement. Tizenhét év után. Kevésnek tartotta a mindennapokat, többre vágyott. Új, osztrák diplomát szerzett, s ez még inkább eltávolította férjétől, aki beletörődve vette tudomásul felesége intellektuális fölényét, valamint azt, hogy ez pontot tesz házasságuk végére. (Az üzenet.) Sorsának alakulásáról a barátnője is tud, hiszen nemrég találkozott otthon maradt nővérével, aki elmondta neki. Tőle kapta az e-mail címét. Most vegye fel a kapcsolatot az immár ötgyermekes és még mindig boldog házasságban élő barátnővel? Élje bele magát az ő helyzetébe, és sajnáltassa magát? Vagy mindenhez vágjon jó képet? Mímelje azt, hogy ő így boldog? Mindig valami olyasmit keresett, ami hiányzik, ami az életéből kimaradt. Igazából maga sem tudta megfogalmazni, mi az. Közelebb akart kerülni a természethez. Vegetáriánus lett, egészen lefogyott. A keleti misztika is vonzotta. Teljesen egyedül elment a hegyekbe, ahol naponta órák hosszat meditált. Új szociológusi diplomáját karitatív szervezetek szolgálatában kamatoztatja. Egy hete érkezett haza, s amint a számítógépet bekapcsolta, az internetre kattintva nemsokára szemébe ödött az üzenet. Ha válaszol, elindul valami, aminek találkozás lesz a vége. Nem akarja. Nem jó mások boldogságát látni, ha mi nem vagyunk boldogok. Tétova mozdulattal, de erélyes kattantással a virtuális szemétbe dobta az üzenetet. S vele talán az újabb változtatás utáni vágyát is. ÖTLET-TÁR Nyári hangulatban TIPPEK íme, néhány újabb ötlet a Családi Kör takarékos és praktikus olvasóinak, hogyan menthetik meg a hasznavehetetlennek kikiáltott régi tárgyaikat, s hogy tehetik hangulatosabbá otthonukat, házuk táját. Virág a pádon Ez a pad közel két évszázadig egy kis falu református templomában szolgált. Amikor a templomot felújították, a régi - többnyire korhadt - padokat eladták. Re- parálni kellett. Megrövidítettük, a lábait megerősítettük, a régi festéket leégettük, a felújított padot újra befestettük. Ülni kényelmetlen rajta, de a virágok jól érzik magukat, Isten segedelmével szépen fejlődnek... Virág az odvas fában Egy mátyusföldi faluban fotóztuk ezt a fát. A vén törzset nem tüzelték el, hanem a hasadékokba árvácskát ültettek. Szemet gyönyörködtető, vonzó látvány! (k) (Képek: Vári) CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469