Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-16 / 164. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ MTI/AP Az amerikai védelmi minisztérium távozó államtitkára szerint hiba volt az Irak elleni háborút azzal indokolni, hogy Szaddám Húszéin tömegpusztító fegyvereket rejteget. Douglas J. Feith, aki eddig Donald Rumsfeld védelmi miniszter fő tanácsadói közé tartozott, azon kevés magas rangú kormánytisztviselő egyike, aki nyíltan beismerte a kormány hibáját. A Pentagonban négy éve államtitkárként dolgozó szakember azt mondta, hogy Washington tévesen túlhangsúlyozta a tömegpusztító fegyverek meglétét, és az érv végül nem igazolódott be, hiszen Irakban nem találtak tiltott fegyverkészleteket. Az államtitkár ugyanakkor egyértelműen helyesnek mondta az Irak ellen indított háborút. Mint kifejtette, a háború stratégiai célját kellett volna hangsúlyozni az amerikai közvélemény és a világ előtt, azt, hogy az iraki diktátor a jövőben továbbfejleszthette volna a vegyi-, biológiai- vagy talán az atomfegyver-gyártási képességét, amellyel az 1991-es Öbölháború előtt rendelkezett. Feith hangsúlyozta: azzal, hogy nem találtak tiltott fegyverkészleteket Irakban, nem vált okafogyottá a háború. Az indokok között említette Szaddám erőszakos magatartását, a Kuvait elleni agressziót, a terrorizmus ideológiai és pénzügyi támogatását. TALLÓZÓ USA TODAY Az amerikai kormányzat rakétaelhárító rendszerekkel kívánja felszerelni az utas- szállító repülőgépeket; az előreláthatólag a légi közlekedés legdrágább biztonsági fejlesztésének keretében augusztusban kezdődnek a kísérletek. A Northrop Grumman és BAE Systems által irányított fejlesztés arra irányul, hogy a vállról indítható rakétákat eltéríteni képes lézeres berendezéssel szereljék fel a gépeket. A repülők tetejére szerelendő eszköz, miután észleli a rakétát, lézernyalábot lövell ki, amely megzavarja a rakéta hőérzékelőjét. A tesztelés augusztusban kezdődik három, forgalomból kivont repülővel. HÉTVÉG(R)E Modern, kék szezon Már javában tombolnia kéne az uborkaszezonnak, amikor előtérbe kerülnek az olyan kis, hétköznapi hírek, hogy berúgott a polgármester, a községi főellenőr meg válik, szóval, az igazán fontos dolgok, az uborkaszezon azonban nem bír elkezdődni. HOLOP ZSOLT Nincs szezonja, eltűnt, mint egy veszélyeztetett faj, mert a politikai élet már a nyár idejére sem kíván szép csendben kimúlni, egyszerűen nem engedheti meg magának ezt a luxust. Talán azért, mert egy felmérés szerint a lakosság több mint fele idén nem megy nyaralni, tehát gondoskodni kell róla, lekötni a figyelmét, és akkor már inkább a mi pártunk kösse le, mint egy másik. Ezért az országot kell járni és mosolyogni, ami nem lesz könnyű, mert ez a födhözra- gadt, érteden népség biztos a gázáremelésről fog kérdezősködni. Dzurinda Kék Nyarat hirdetett, és két hónapig kerekezni fog az országban. Persze nem azért megy a nép közé, mert ősszel megyei választások lesznek, jövőre meg parlamenti. Hanem hogy megtudja, mit gondolnak az emberek a reformokról. Minden igyekezetünk ellenére hibák csúszhattak a megvalósításba, ezért mindenkit meghallgatok, és ez alapján finoman felhangoljuk a reformokat. Mint egy zongorát? Ilyen tűrhetetlen mondatokat mond Dzurinda. Bizony, hosszú ideje van már a nagypolitikában. Robert Fico erre összevonja nem létező szemöldökét. Tiltakozik. Szerinte Dzurindának nincs joga becsapni a népet. (Mindegyik azt gondolja, hogy csak neki van joga.) Fico papírlapról olvassa fel dühét: Dzurinda kétség- beesetten teker majd, luxusautója kíséretében. Aztán okosan pislog a kamerába. Ez igen. Nem tudom, hogy akar kormányfő lenni az, aki nem tud egy ilyen mondatot fejből elmondani. Leírni viszont képes. ■ Pavol Rusko is az országot járja, koptatja kocsija nem Hankook gumijait. Ő Modern Nyarat hirdetett. Arról álmodik, csak összefut valahol Dzurindával, és akkor leszorítja ezt a kis mitugrászt az útról. Rusko is a reformokról beszél. Szerinte az élet olyan, mint egy focimeccs, a gól pedig egy külföldi befektető letelepedése. És mi az öngól? Ez a mondat? Mikor van bedobás, bíróverés és ünnepélyes gyeptéglaletétel? A gyeptéglát mivel kell kocogtatni? Tessék még dolgozni kicsit ezen a hasonlaton, mert érdemes, sok lehetőséget rejt magában. Közben megyei szinten is folyik a lázas készülődés az őszi választásokra, amely után minden párt nyilatkozatot fog kiadni, hogy sikere önbizalomra ad okot, (hiszen a nyolc megyéből valamelyikben csak jól szerepel majd), és ez jó kiindulási alapot jelent számukra a jövő évi parlamenti választásokra, amely után kormányba kerülésük esetén nőni fognak a bérek és új munkahelyek jönnek létre, kimaradásuk esetén viszont mindenki munkanélküli lesz és egész nyáron esni fog. A lázas készülődésben Nyitrán akkora sikere lett a szlovák nagy- koalíciónak, hogy még egy lesz belőle. Az egyes számú szlovák koalíció ezért félreverte a harangokat. Szerinte több szlovák pártnak már nincs joga elindulni a választáson, mert akkor megint az MKP nyer a megyében, és most már biztos bezáratja az összes szlovák iskolát. Ezért inkább hajlandóak bárkit bevenni az első számú koalícióba, de a magyaroknál is vannak ám nagyobb ellenségek, azok akik korábban kiléptek a mi pártunkból. A HZDS miatt így nem jöhet a HZD, az SDKÚ miatt az SF. Különben mindenki mindenkivel, majd ha menet közben kiderül, hogy nem jó, elválunk, de addig is a választók adjanak bennünket össze szavazataikkal. Ha másik szlovák koalíció is lesz, itt a világ vége, mondta az első koalíció egyik képviselője, és hogy szavai megerősítést nyerjenek, még aznap óriási vihar és jégeső zúdult a városra. Elázott a nyitrai bíróság előtti sátor is, amelyet egy férfi vert fel az őt ért igazságtalanság miatt. Ugyanis a felesége eladta a lakásukat, és lelépett, amíg ő börtönben volt. Roppant érdekes történet - uborka- szezonban. Most azonban nincs idő foglalkozni vele, de ennyiből is látni, nem érdemes rossz útra tévedve megházasodni. Éles és nyílt konfliktus alakult ki a cseh nagypolitikában a miniszterelnök megbékélési kezdeményezése miatt Klaus: Paroubek „teljesen elveszítette az eszét” KOKES JÁNOS Éles és nyílt konfliktus alakult ki Csehországban Václav Klaus államfő és Jifí Paroubek miniszter- elnök között annak kapcsán, hogy a kormányfő megbékélési gesztust kezdeményezett az antifasiszta szudétanémetek irányában. Klaus a lépést alapvetően elhibázottnak tartja, nyíltan bírálta, és azt állítja, hogy a kormányfő ezzel felnyitotta Pandora szelencéjét. Paroubek erre szerdán azt mondta, hogy az államfő vélhetően nem értette meg a javaslat lényegét, s elutasításával furcsa társaságba keveredett, miután azt csak az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt és kitelepített szudétanémetek ausztriai szervezete ellenzi. „Először is nagyon jól értem a javaslatot. Másodszor pedig Jifí Paroubek nyilatkozatát rendkívül szemtelennek tartom. Úgy látom, hogy már minden eszét elveszítette” - jelentette ki az államfő csütörtökön este a Nova kereskedelmi televízióban. Paroubek, aki csütörtökön Bécsben járt hivatalos látogatáson, a Die Pressében megjelent interjújában a tisztességtudás kérdésének minősítette, hogy országa gesztust tegyen a szudétanémet antifasiszták felé. Klaus bírálatát nem kívánta kommentálni. „Ilyen szinten nem fogok reagálni a köz- társasági elnök szavaira. Nem jó, ha két közjogi máltóság ilyen stílusban küldözget egymásnak bókokat” - szögezte le a miniszterelnök. Megjegyezte, hogy a javaslat egyelőre nem készült el, így nehéz megérteni, mit is bírálnak rajta ellenzői. A Mladá fronta Dnes című, legolvasottabb cseh lap tegnapi kiadása szerint a vita a tények vizsgálata helyett személyeskedésbe csapott át, s ez senkinek sem hasznos. Wolfgang Schüssel osztrák kancellár üdvözölte a kezdeményezést. Hangsúlyozta: ez az első eset, hogy a csehek a szudétanémetek kérdését nem a kollektív bűnösség elve alapján ítélik meg, mondta Bécsben újságíróknak a kancellár. „Ha Prága önszántából megnyitja a múltat - legyen arra bármiféle tiszteletreméltó és nemes ok -, védekező állásokba szorítja Csehországot, s az ország nagy politikai nyomás alá kerülhet” - írja a Právóban Jan Zahradil, a Polgári Demokratikus Párt árnyék-külügyminisztere, európai parlamenti képviselő. Klaus és Paroubek már tavasszal is nyílt vitába keveredett, mert az államfő a hivatalos kormánypolitikával ellentétben az európai alkotmány elutasítására buzdította a cseheket. A vita kompromisszummal zárult, s a felek megállapodtak abban, hogy nyilatkozataikat egyeztetni fogják. A prágai média ezt akkor Paroubek sikerének könyvelte el. VENDÉGKOMMENTÁR Nővérek álma BODNÁR GYULA Ha egy ápolónő mosolyogva lép be a kórterembe, az olyan, mintha mesebeli jó tündér jelenne meg, enyhül nyomban a fájdalom, derűsre fordul a lélek, gyógyulni kezd a test. Kórházban, a nővérek kezének melegét naponta közvetlen közelről érezvén döbben rá igazándiból az ember, hogy az ő munkájuk több, mint munka: hivatás. Látván például, amikor hajnali órán magatehetetlen idős férfit tesznek tisztába, persze anyaszült meztelenre vetkőztetve, esendőségedből eredően először magadra gondolsz, soha ne kerülj hasonló állapotba, ám utána mindjárt a nővéreket csodálod, ahogy természetesen közelednek a számukra ki tudja, hányadik, mindenesetre idegen testhez, milyen gonddal bánnak vele. Közben eszedbe jut korántsem rózsás helyzetük, mely nemrégiben a parlament elé kényszerítette őket, demonstrálni egyebek között béremelésük ügyében. Átlagbérük ugyanis 10-12 ezer korona, ennek a másfélszeresét szeretnék. „Az utóbbi öt évben egyáltalán nem emelkedett a fizetésünk, én 21 éves gyakorlattal 9900 koronát keresek, ebből nem lehet megélni” - nyilatkozta egyikük azon a nyilvános vitanapon, melyet Rudolf Zajac egészségügyi miniszter hívott össze július első hetében, a jelekből ítélve, teljesen feleslegesen. Elhárítva magáról a felelősséget, arra biztatta a nővéreket, „hozzanak létre szakszer- vezetéket, tárgyaljanak keményen a bérekről, tegyék a kést az igazgató nyakára”, vagy javasolják a leváltását. Ha igaz, hogy az egészségügyi reform egyik célja az árak piaci szabályozása, akkor ez az ápolónők bérének vonatkozásában fölöttébb kreatív javaslatnak tetszik egy minisztertől, különösen annak fényében, vagy talán inkább árnyékában, hogy az egészségbiztosítók nem egyformán fizetnek a kórházaknak ugyanazokért a szolgáltatásokért. A minap olvashattuk, egy vakbélműtétérr többet kap a pozsonyi egyetemi kórház, mint egy kisvárosi intézmény. Hogy lehet az? Az utóbbiban talán rozsdás késsel, petróleumlámpa mellett vágnak? Na, ezt alighanem csak főorvos ismerősöm érti, vagy ő sem. De vissza a nővérekhez, akik a mozgó bér bevezetésétől, az új munkaszerződésektől sem várnak javulást, minthogy az úgyszintén elhangzott a tárca vezetőjétől, fizetésemelésre csak azokban a kórházakban nyílhat esély, amelyek már megállnak a saját lábukon, pontosabban, „nem termelnek hiányt”. Ám azt aligha gondolhatja bárki, hogy esély fennforgásának esetén is elérhetik az ápolónők a jelenlegi átlagbér másfélszeresét, azaz a 24 ezer koronát, mely a követelésükben szerepel. Az ilyesmi mifelénk egyelőre a válóra nem váltható vágyak kategóriájába tartozik, szakszervezet ide, kés oda, sőt még a páratlan nemzetgazdasági eredmények ellenére sem. Ilyen körülmények között ne vegyük zokon, ha a nővérkék arcán olykor hiába keressük a mosolyt, illetve hogy egyre többen közülük külföldi kórházakba és más egészségügyi központokba viszik azt magukkal. Sok ápolóval, orvossal egyetemben távoznak innen, emberhez, a hivatásukhoz méltó fizetés, a biztosabb egzisztencia, a magasabb életszínvonal reményében. Nekünk mag itt marad Zajac, az ő mosolyával. JEGYZET kosztümben kivonulunk közterekre közbotrányt okozni. De hiába vetkőztetik a bikák az állatvédőket, egy büszke, öntudatos pamplonai patrióta átko- zódva üzeni a „mezítelenek futása” résztvevőinek, hogy: „Kifelé! Ami ide kell, az a bika. Kifelé innen, kifelé!” így aztán a „mezítelenek futása” valószínűleg nem hagyományozó- dik Pamplona utcáin, és még bizonyosabb, hogy nem szorítja ki a bikafuttatást. Mert ragaszkodunk a hagyományokhoz, akármilyen sokkolóak és brutálisak is: kellenek a kakasviadalok, a kutyaviadalok, a bikaviadalok. Matadorok döf- ködhetik a bikákat, egymásnak eshetnek kappanok és vad ebek, mert kell az őrület, a szórakozás, a cirkusz. És nem is csak az! A bikafuttatás ugyanis nem csak a tradícióőrzésről szól. Hanem mint (majdnem) minden, a pénzről is. Spanyol- országban ugyanis a bika jól tejel. S mivel a pénz beszél... félő, hogy esélytelenül tüntetnek mezítelen emberféltők és állatvédők. Amíg valaki nem jár úgy, mint a képen megörökített fiatalember, nehezen áll át a bika pártjára. Ám neki, valószínű a háta közepe se kívánja többé a torreádortradíciót, s már bánja, hogy a bikákkal, és nem az ellenlábas mezítelenekkel futott Pamplona utcáin. Vetkőztető bikák TALLÓSI BÉLA Nézem a hírügynökségi fotón, piros övkendővel átkötött, fehér ruhába öltözött elegáns fiatalember az aréna homokjában hanyatt fekve, kifordított tenyerekkel, szétterülő lábakkal. Arcába pofájával döf a bika, gyomrába a szarvával - egyszerre. Még így felvételről, csupán a vergődés megörökített, kimerevített egyetlen pillanata is félelmetes. A fiatalember bizonyára egy volt azok közül a vagányok közül, akik úgy gondolták a pamplonai Fiesta idején, hogy erősebbek és ügyesebbek a bikák bikájánál is, s egy életre szóló élményt kívánt szerezni azzal, hogy kihívja viadalra a bikákat. Mert ugye, ez aztán a hőstett, hergelni a bikát. Ez benne van a spanyol vérben. A bikaőrület hozzátartozik a mediterrán, latinos temperamentumhoz. A bikával való találkozás a latínó fenegyerekek próbája. A beavatás. Elmaradhatatlan hagyomány. Hiába tiltakoznak félmeztelenre vetkőzött aktivisták - mert ma ez a trendi, hogy ha valami nem tetszik, akkor ledobjuk a ruhánkat, és ádám(Kiss Tibor rajza)- Még hogy nem tudok gólt lőni...
