Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-15 / 163. szám, péntek
„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfi Sándor) IZVILAG „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól.” (Anthony de Mello) 2005. július 15., péntek 5. évfolyam 13. szám Štefan Hôlka állatorvos: „Sok marhahúst eszem, mert a kergemarhakórt marhaságnak tartom, sokat mozgok és nem dohányzom, mert a lovon nincs hamutálca” Ételről, életről, ménekről, ebekről, egyebekről HOLKA DOKTOR AJÁNLJA Ötvennégy éves. Hetvenhat áprilisában, amikor Gútára költözött, nem ismerte a magyar szaknyelvet, de ma már azt is tökéletesen beszéli. Vegyes házasság a szüleié: édesanyja magyar, édesapja szlovák. Hamarabb tudott zenélni, mint ír- ni-olvasni. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Zenei tehetsége véletlenül derült ki. A szomszéd kislánynak zongorát vettek a szülei, s ő ott ácsorgott a mester mellett, amikor hangolta, dúdolt valamit, s a kisfiú utána- pötyögtette. Kié ez a gyerek, kérdezte a mester. A szomszédé, felelték. Zeneiskolába járt; harmonikán, gitáron, hegedűn játszik, jól kezeli a villanyorgonát, a szintetizátort, sőt zenekart is alapított, sokat muzsikáltak bálokon, lakodalmakban. Aztán postagalambokkal foglalkozott, utána meg lettek a lovak. A zene háttérbe szorult. A rap meg a dobzene, a techno semmit nem mond neki. Most már csak saját gyönyörűségére muzsikál. Fia huszonhét éves, nem örökölte apja zenei hallását. A lányát zongorázni taníttatta, de látva, hogy inkább a plafont nézi, nem erőltette tovább. Az állatorvosnak van kedvenc állata? Van. Nekem a ló meg a kutya. A ló, mert a legintelligensebb, a kutya meg a leghűségesebb állat. Akik azt mondják egy állatra, hogy rossz, azok nem értenek hozzá. Az állat sem születik eleve rossznak, az ember rontja el, akárcsak a gyerekét. Hány kutyája van? Két német spiccem. Volt egy németjuhászom is, de amikor megnőtt, rengeteget ugatott, és a szomszéd, aki utálta a kutyákat, haragudott érte. Egyszer azt találtam neki mondani, hogy tudod, mit, ha téged ennyire zavar az ugatása, lelövetem. Dehogy tettem volna meg! A szomszédom elfehéredett. Inkább elviszem, mondta. Odaadtam neki. Mai napig megvan a kutya, azt mondja, nem gondolta volna, hogy ilyen okos állat létezik a világon. És azóta négy kutyájuk van! És enni szeret-e? Öt éve nyombélfekéllyel kerültem kórházba. Fél évig diétáztam, de aztán abbahagytam, és három éve semmi bajom. Eszem csípősét, fűszereset, birkagulyást, füstölt húst és sok halat. A kelkáposztát meg a tökfőzeléket valamikor nagyon utáltam, most ázt is megeszem. De este hat után már nem fogyasztok semmit. Legfeljebb almát. Öregapám is így csinálta, és még kilencvenkét évesen is kaszált. Persze, vannak kivételek, amikor este elmegyünk valahová vacsorázni, de ez ritkaság, nemigen szeretek ugyanis eljárni... Miért nem? Mert mindjárt elém teszik a kétszemélyes tálat. Csak nem fogyókúrázik? A fogyókúrás diétákban nem hiszek. Mozogni kell. Soha nem megyek el reggeli nélkül otthonról. Bármit ehetek - esti maradékot, rántott húst, tükörtojást, lecsót, Eszem csípősét, fűszereset, birkagulyást, füstölt húst és sok halat, sőt a kelkáposztát meg a tökfőzeléket is megeszem (A szerzőfelvétele) mindegy. Háromnegyed hét, hétkor reggelizek, de hatkor kelek. Szombat-vasárnap is. Ebédelni pontosan tizenegykor, fél tizenkettőkor szoktam, otthon. Az étkezésre időt kell szánni. Nem szeretem, amikor három kanál levest megettem, és szól a csengő. Főzni szokott-e? Marhalábszárból gulyást... Állatorvos létére nem fél a kergemarhakórtól? Az emberek nem esznek marhahúst, amióta ezzel ijesztgetik őket... Elég baj, hogy nem esznek. Angliában több mint tízmillióan élnek, és legalább egymillió olyan szarvasmarhát megettek, amire rá lehet fogni, hogy gyanús... Akkor hol van a sok beteg? Az, hogy huszonnyolc esetről tudnak, semmit sem bizonyít. A betegséget a prion okozza. Egy Amerikából hazajött professzor mesélte, hogy az egerek agyába hárommillió priont ültettek be, mégse betegedtek meg. Utáltam a Markízát, amikor állandóan azt az egy foltos tehenet mutogatta, amint a tűzre vetik. Már tegezőviszonyban voltam azzal a szegény marhával. Mindez biznisz csupán. Meg lehet nézni, furcsa mód csak a gazdag államokban volt BSC... Egyébként is az agyvelőben van a fertőzés, ha van. A hús nem fertőz. Amikor Angliában kitört a pánik, éppen egy angol állatorvos tartott nálunk előadást, azt mondta, ne féljetek, én is eszem marhahúst. Ez csak arra volt jó, hogy az államkasszából kivegyék a pénzt, és megújítsák az állományt. Furcsa módon ez akkor robbant ki, amikor be akartunk lépni az unióba, és volt vagy 300 ezer szarvasmarhánk... Nem tudom, most mennyi van. De nagyon kevés. Gútán hetvenhatban 2100 darab volt, most 478 van. Egyéb élvezetek, káros szenvedély? Cigarettázik? Nem jellemző. Dohányozni soha nem dohányoztam. A főiskolán nem volt rá pénzem, azonkívül a lovaglásnál mindkét kézre szükség van, arról már nem is beszélve, hogy a lovon nincs hamutálca. Ha jól tudom, versenyszerűen lovagolt. Igen, hat évig. Hétfő kivételével mindennap lovagoltunk legalább ké„t órát. Különösen a hölgyeknek előnyös sportág, a mozgássérülteknek meg jó terápia. Csodálatos dolog érezni, amikor a ló - négyszáz kiló! - az ember alatt mozog. A világ is sokkal szebb lóhátról nézve. Már az is elég, ha az ember rendbe rakhatta, mert a ló nem focilabda, hogy berúgom a szekrénybe, és rá se nézek. És még mit szeret? Ennyi az életem. Nem vagyok érdekes. Azt viszont nem szeretem, ha valaki panaszkodik. Olyankor meg szoktam kérdezni, hogy elmúltál tizenöt éves? Igen. Személyi igazolványod van? Van. Eszed van? Van. Akkor használd, ne tőlem várd a megoldást. Megtanultam, hogy nem szabad állást foglalni, amihez semmi közöm, abból ki kell maradni. Én se járok nyavalyogni sehová. Igyekszem viszont úgy viselkedni, hogy ne bántsak meg senkit, és ami nekem nem tetszik, azt én sem csinálom másnak. No, de a munkáját láthatóan szereti. A szövetkezetek tönkrementek, a kollégáim nyolcvan százaléka otthagyta a pályát, mással foglalkozik. Ha nem szeretném a munkámat, nyilván már én sem csinálnám. Szórakozásnak marad a horgászás meg a focizás. Már annak is örülök, hogy mezt húzok és elfut- kározok a fiivön. Ha egyet se rúgok a labdába, az se baj, ha elesek, az se. A lekaszált fű illatáért járok ki a pályára. Nem vagyok ideges ember. Ha valaki elkezd velem hőbészölni, csak rámosolygok. Szeretek horgászni, de van úgy, hogy egy halat se fogok, de csend van, nyugalom, madárcsicsergés... Marhagulyás tisztelettel (10-12 személyre); 3-4 kg marhalábszárat megmosok, a hártyát gondosan letisztítom róla és 3-4 centis kockákra vágom. Disznózsírt (nem olajat!) megolvasztok, 4 nagy fej vöröshagymát apróra vágok vagy lereszelek, és a disznózsíron aranybarnára pirítom. Beleteszem a húst, megforgatom, s addig nem öntöm fel vízzel, amíg a hús ki nem fehéredik, és a leve is el nem párolog. Akkor felöntöm annyi forró vízzel, hogy ellepje a húst. (Nem hideg vízzel, mert akkor megáll a forrás.) Akkor kezdem fűszerezni. Édes pirosparikát legalább 3 leveseska- nállal teszek bele, köménymagot, fekete borsot, majoránnát, ore- ganót, kakukkfüvet és jázmint (kapni szárított jázmint), és ízlés szerint sót. Először habosra forr, s amikor kezd megjönni a színe, akkor kóstolom meg először, s ami még kell, beleteszem. Egy jó gulyás elkészítéséhez minimum három óra kell, és a szabadban kell főzni, mert a füstillat feljavítja az ízét. Bort soha nem öntök bele. Csak a végén jön bele a csípős paprika, de nem sok, ha valaki nagyon csípősen szereti, utólag tesz bele. A legvégén adom hozzá a krumplit (8-10 perc alatt megpuhul), de ennek van egy titka. Mégpedig, hogy a gulyásba való krumplit hosszában kell vágni, soha nem feliben, mert az megsérti a gulyást. Kenyérrel esszük. Mire való a horgászzsákmány? OSokan víz mellett töltik a nyári szabadságukat, s a férfinép apra- ja-nagyja pecabotot ragad, hogy halfogással múlassa az időt. Közben meg sem fordul a fejükben, mi lesz a kifogott zsákmánnyal. Néhány ödet a bot vastagabb végénél kuksolóknak. Amur, busa roston is hamar és könnyen elkészíthető finom falatoknak. Nem kell hozzá egyéb, mint 1 kg hal, valamint só, paprikás liszt, bors és 20 dkg zsír. A megtisztított halat megmossuk, a vastag húst mélyen beirdaljuk, szeletekre vágjuk, besózzuk és sózás után fél óráig állni hagyjuk. Paprikás lisztbe forgatjuk, majd forró olajban vagy zsírban kisütjük. Hajó napunk van és sikerül legalább két kiló halat fognunk - tegyük fel, hogy a vegyes zsákmányban harcsa, ponty, tükörponty, ke- csege netán tok is van -, finom halpörkölt készülhet a tóparti bográcsban a következőképpen: Három nagy fej vereshagymát apróra vágunk, vaslábasban forró zsírba tesszük. Amikor szép aranypirosra pirult a hagyma, két kanál szegedi rózsapaprikát keverünk közéje és két liter hideg vizet. Két óráig hagyjuk így befödve lassú tűzön forrni. Ezalatt a szépen megtisztított halat feldaraboljuk és egy mély tálban besózzuk. A két óra elteltével a hagyma teljesen széjjelfő, olyannyira, hogy a darabjait nem is lehet látni, és a vize is majdnem teljesen elpárolog. Ekkor a halakat és a sós lét, melyet a hal engedett, hozzáöntjük és fedő nélkül 15-20 percig hagyjuk forrni. Utána tálalható, tarhonya, ecetes uborka vagy zöldpaprika dukál mellé. Kecsegére augusztustól egészen októberig-novemberig horgászhatnak a kocapecások. A ke- csege a Zsírosabb halak közé tartozik, ezért jó húslevesnek - nem halászlének! -, ugyanolyan zöldségekkel, mint amelyeket a hagyományos húsleveshez használunk. E hal tisztításakor a gerinchúrt feltédenül ki kell húzni belőle. A zöldségeket kockázzuk-kari- kázzuk ízlés szerint, majd olajon kissé megpároljuk. Felöntjük vízzel, és fűszerezzük ízlés szerint (fekete helyett talán a fehér bors a jobb). Ha a zöldség puha, beletesszük a kecsegedarabkákat, és lassú tűzön főzzük még, legfeljebb 10 percig. ínyencek tesznek bele pasztinákot is, és kevés valódi sáfránnyal színezik a végén. Csipetke jó hozzá betétnek, de ne legyen sok. A kecsege római tálban is jól elkészíthető, húsos szalonnaágyon, felezett almával, körtével, szilvával körberakva, kis vaj- vagy margarindarabkákat lehet rá tenni, könnyű, édesbe hajló pikáns fűszerekkel ízesítve. Szerecsendió, fahéj, pici zsálya, lestyán, de bármi, ami már bevált, és szeren a család, no meg a vendégsereg. Bors helyett itt talán jobb a borsikafű (csombor). Félszáraz fehérbor való hozzá. Ha mellénk szegődik a horgászszerencse, és süllő vagy pisztráng akad a horgunkra, burgonyával bundázott halat készíthetünk. Hozzávalók: 50 dkg (4 szelet szálkamentes, bőr nélküli) halfiié, 8 dkg liszt, 40 dkg burgonya, 1 citrom, 3 dkg mustár, só, őrölt bors, a sütéshez bő olaj. A halfiiét sózzuk, borsozzuk, mustárral vékonyan bekenjük. A krumplit meg- tísztítjuk, lereszeljük és alaposan kinyomkodjuk, mert ha túl nedves a burgonya, nem tapad a halra, ami pedig rátapad a sütéskor, leválik. A megfűszerezett halat lisztben, majd burgonyában forgatjuk, és egy kicsit rányomkodjuk. Az előmelegített olajba szórjunk egy-két szál reszelt burgonyát, ha feljön az olaj tetejére, és sülni kezd, belerakhatjuk a halszeleteket. Oldalanként 2-3 percig sütjük, majd szalvétára szedve lecsepegtetjük. (MTI)
