Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-15 / 163. szám, péntek

„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfi Sándor) IZVILAG „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól.” (Anthony de Mello) 2005. július 15., péntek 5. évfolyam 13. szám Štefan Hôlka állatorvos: „Sok marhahúst eszem, mert a kergemarhakórt marhaságnak tartom, sokat mozgok és nem dohányzom, mert a lovon nincs hamutálca” Ételről, életről, ménekről, ebekről, egyebekről HOLKA DOKTOR AJÁNLJA Ötvennégy éves. Hetvenhat áprilisában, amikor Gútára költözött, nem ismerte a magyar szaknyelvet, de ma már azt is tökéletesen be­széli. Vegyes házasság a szüleié: édesanyja magyar, édesapja szlovák. Hama­rabb tudott zenélni, mint ír- ni-olvasni. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Zenei tehetsége véletlenül derült ki. A szomszéd kislánynak zongo­rát vettek a szülei, s ő ott ácsorgott a mester mellett, amikor hangolta, dúdolt valamit, s a kisfiú utána- pötyögtette. Kié ez a gyerek, kér­dezte a mester. A szomszédé, felel­ték. Zeneiskolába járt; harmoni­kán, gitáron, hegedűn játszik, jól kezeli a villanyorgonát, a szinteti­zátort, sőt zenekart is alapított, so­kat muzsikáltak bálokon, lakodal­makban. Aztán postagalambokkal foglalkozott, utána meg lettek a lo­vak. A zene háttérbe szorult. A rap meg a dobzene, a techno semmit nem mond neki. Most már csak sa­ját gyönyörűségére muzsikál. Fia huszonhét éves, nem örökölte apja zenei hallását. A lányát zongorázni taníttatta, de látva, hogy inkább a plafont nézi, nem erőltette tovább. Az állatorvosnak van kedvenc állata? Van. Nekem a ló meg a kutya. A ló, mert a legintelligensebb, a ku­tya meg a leghűségesebb állat. Akik azt mondják egy állatra, hogy rossz, azok nem értenek hozzá. Az állat sem születik eleve rossznak, az ember rontja el, akárcsak a gyerekét. Hány kutyája van? Két német spiccem. Volt egy né­metjuhászom is, de amikor meg­nőtt, rengeteget ugatott, és a szom­széd, aki utálta a kutyákat, haragu­dott érte. Egyszer azt találtam neki mondani, hogy tudod, mit, ha té­ged ennyire zavar az ugatása, lelö­vetem. Dehogy tettem volna meg! A szomszédom elfehéredett. In­kább elviszem, mondta. Odaadtam neki. Mai napig megvan a kutya, azt mondja, nem gondolta volna, hogy ilyen okos állat létezik a vilá­gon. És azóta négy kutyájuk van! És enni szeret-e? Öt éve nyombélfekéllyel kerül­tem kórházba. Fél évig diétáztam, de aztán abbahagytam, és három éve semmi bajom. Eszem csípősét, fűszereset, birkagulyást, füstölt húst és sok halat. A kelkáposztát meg a tökfőzeléket valamikor na­gyon utáltam, most ázt is meg­eszem. De este hat után már nem fogyasztok semmit. Legfeljebb al­mát. Öregapám is így csinálta, és még kilencvenkét évesen is kaszált. Persze, vannak kivételek, amikor este elmegyünk valahová vacsoráz­ni, de ez ritkaság, nemigen szere­tek ugyanis eljárni... Miért nem? Mert mindjárt elém teszik a két­személyes tálat. Csak nem fogyókúrázik? A fogyókúrás diétákban nem hi­szek. Mozogni kell. Soha nem me­gyek el reggeli nélkül otthonról. Bármit ehetek - esti maradékot, rántott húst, tükörtojást, lecsót, Eszem csípősét, fűszereset, birkagulyást, füstölt húst és sok halat, sőt a kelkáposztát meg a tökfőzeléket is megeszem (A szerzőfelvétele) mindegy. Háromnegyed hét, hét­kor reggelizek, de hatkor kelek. Szombat-vasárnap is. Ebédelni pontosan tizenegykor, fél tizenket­tőkor szoktam, otthon. Az étkezés­re időt kell szánni. Nem szeretem, amikor három kanál levest meget­tem, és szól a csengő. Főzni szokott-e? Marhalábszárból gulyást... Állatorvos létére nem fél a kergemarhakórtól? Az emberek nem esznek marhahúst, amióta ezzel ijesztgetik őket... Elég baj, hogy nem esznek. Ang­liában több mint tízmillióan élnek, és legalább egymillió olyan szar­vasmarhát megettek, amire rá le­het fogni, hogy gyanús... Akkor hol van a sok beteg? Az, hogy huszon­nyolc esetről tudnak, semmit sem bizonyít. A betegséget a prion okozza. Egy Amerikából hazajött professzor mesélte, hogy az egerek agyába hárommillió priont ültettek be, mégse betegedtek meg. Utál­tam a Markízát, amikor állandóan azt az egy foltos tehenet mutogat­ta, amint a tűzre vetik. Már tegezőviszonyban voltam azzal a szegény marhával. Mindez biznisz csupán. Meg lehet nézni, furcsa mód csak a gazdag államokban volt BSC... Egyébként is az agyvelő­ben van a fertőzés, ha van. A hús nem fertőz. Amikor Angliában ki­tört a pánik, éppen egy angol állat­orvos tartott nálunk előadást, azt mondta, ne féljetek, én is eszem marhahúst. Ez csak arra volt jó, hogy az államkasszából kivegyék a pénzt, és megújítsák az állományt. Furcsa módon ez akkor robbant ki, amikor be akartunk lépni az unió­ba, és volt vagy 300 ezer szarvas­marhánk... Nem tudom, most mennyi van. De nagyon kevés. Gútán hetvenhatban 2100 darab volt, most 478 van. Egyéb élvezetek, káros szenve­dély? Cigarettázik? Nem jellemző. Dohányozni soha nem dohányoztam. A főiskolán nem volt rá pénzem, azonkívül a lovaglásnál mindkét kézre szükség van, arról már nem is beszélve, hogy a lovon nincs hamutálca. Ha jól tudom, versenyszerűen lovagolt. Igen, hat évig. Hétfő kivételével mindennap lovagoltunk legalább ké„t órát. Különösen a hölgyeknek előnyös sportág, a mozgássérültek­nek meg jó terápia. Csodálatos do­log érezni, amikor a ló - négyszáz kiló! - az ember alatt mozog. A vi­lág is sokkal szebb lóhátról nézve. Már az is elég, ha az ember rendbe rakhatta, mert a ló nem focilabda, hogy berúgom a szekrénybe, és rá se nézek. És még mit szeret? Ennyi az életem. Nem vagyok ér­dekes. Azt viszont nem szeretem, ha valaki panaszkodik. Olyankor meg szoktam kérdezni, hogy el­múltál tizenöt éves? Igen. Személyi igazolványod van? Van. Eszed van? Van. Akkor használd, ne tőlem várd a megoldást. Megtanultam, hogy nem szabad állást foglalni, amihez semmi közöm, abból ki kell maradni. Én se járok nyavalyogni sehová. Igyekszem viszont úgy vi­selkedni, hogy ne bántsak meg sen­kit, és ami nekem nem tetszik, azt én sem csinálom másnak. No, de a munkáját láthatóan szereti. A szövetkezetek tönkrementek, a kollégáim nyolcvan százaléka ott­hagyta a pályát, mással foglalko­zik. Ha nem szeretném a munká­mat, nyilván már én sem csinál­nám. Szórakozásnak marad a hor­gászás meg a focizás. Már annak is örülök, hogy mezt húzok és elfut- kározok a fiivön. Ha egyet se rúgok a labdába, az se baj, ha elesek, az se. A lekaszált fű illatáért járok ki a pályára. Nem vagyok ideges ember. Ha valaki elkezd velem hőbészölni, csak rámosolygok. Szeretek hor­gászni, de van úgy, hogy egy halat se fogok, de csend van, nyugalom, madárcsicsergés... Marhagulyás tisztelettel (10-12 személyre); 3-4 kg marhalábszárat megmosok, a hártyát gondosan letisztítom róla és 3-4 centis kockákra vágom. Disznózsírt (nem olajat!) megol­vasztok, 4 nagy fej vöröshagymát apróra vágok vagy lereszelek, és a disznózsíron aranybarnára pirí­tom. Beleteszem a húst, megfor­gatom, s addig nem öntöm fel víz­zel, amíg a hús ki nem fehéredik, és a leve is el nem párolog. Akkor felöntöm annyi forró vízzel, hogy ellepje a húst. (Nem hideg vízzel, mert akkor megáll a forrás.) Ak­kor kezdem fűszerezni. Édes pirosparikát legalább 3 leveseska- nállal teszek bele, köménymagot, fekete borsot, majoránnát, ore- ganót, kakukkfüvet és jázmint (kapni szárított jázmint), és ízlés szerint sót. Először habosra forr, s amikor kezd megjönni a színe, akkor kóstolom meg először, s ami még kell, beleteszem. Egy jó gulyás elkészítéséhez minimum három óra kell, és a szabadban kell főzni, mert a füstillat feljavít­ja az ízét. Bort soha nem öntök bele. Csak a végén jön bele a csí­pős paprika, de nem sok, ha vala­ki nagyon csípősen szereti, utólag tesz bele. A legvégén adom hozzá a krumplit (8-10 perc alatt meg­puhul), de ennek van egy titka. Mégpedig, hogy a gulyásba való krumplit hosszában kell vágni, soha nem feliben, mert az meg­sérti a gulyást. Kenyérrel esszük. Mire való a horgászzsákmány? OSokan víz mellett töltik a nyári szabadságukat, s a férfinép apra- ja-nagyja pecabotot ragad, hogy halfogással múlassa az időt. Köz­ben meg sem fordul a fejükben, mi lesz a kifogott zsákmánnyal. Né­hány ödet a bot vastagabb végénél kuksolóknak. Amur, busa roston is hamar és könnyen elkészíthető finom fala­toknak. Nem kell hozzá egyéb, mint 1 kg hal, valamint só, pap­rikás liszt, bors és 20 dkg zsír. A megtisztított halat megmossuk, a vastag húst mélyen beirdaljuk, szeletekre vágjuk, besózzuk és sózás után fél óráig állni hagy­juk. Paprikás lisztbe forgatjuk, majd forró olajban vagy zsírban kisütjük. Hajó napunk van és sikerül leg­alább két kiló halat fognunk - te­gyük fel, hogy a vegyes zsákmány­ban harcsa, ponty, tükörponty, ke- csege netán tok is van -, finom halpörkölt készülhet a tóparti bog­rácsban a következőképpen: Három nagy fej vereshagymát apróra vágunk, vaslábasban forró zsírba tesszük. Amikor szép aranypirosra pirult a hagyma, két kanál szegedi rózsapaprikát keve­rünk közéje és két liter hideg vi­zet. Két óráig hagyjuk így befödve lassú tűzön forrni. Ezalatt a szé­pen megtisztított halat feldara­boljuk és egy mély tálban besóz­zuk. A két óra elteltével a hagyma teljesen széjjelfő, olyannyira, hogy a darabjait nem is lehet lát­ni, és a vize is majdnem teljesen elpárolog. Ekkor a halakat és a sós lét, melyet a hal engedett, hozzá­öntjük és fedő nélkül 15-20 percig hagyjuk forrni. Utána tálalható, tarhonya, ecetes uborka vagy zöldpaprika dukál mellé. Kecsegére augusztustól egé­szen októberig-novemberig hor­gászhatnak a kocapecások. A ke- csege a Zsírosabb halak közé tar­tozik, ezért jó húslevesnek - nem halászlének! -, ugyanolyan zöld­ségekkel, mint amelyeket a ha­gyományos húsleveshez haszná­lunk. E hal tisztításakor a gerinc­húrt feltédenül ki kell húzni belő­le. A zöldségeket kockázzuk-kari- kázzuk ízlés szerint, majd olajon kissé megpároljuk. Felöntjük víz­zel, és fűszerezzük ízlés szerint (fekete helyett talán a fehér bors a jobb). Ha a zöldség puha, bele­tesszük a kecsegedarabkákat, és lassú tűzön főzzük még, legfel­jebb 10 percig. ínyencek tesznek bele pasztinákot is, és kevés való­di sáfránnyal színezik a végén. Csipetke jó hozzá betétnek, de ne legyen sok. A kecsege római tálban is jól el­készíthető, húsos szalonnaágyon, felezett almával, körtével, szilvá­val körberakva, kis vaj- vagy mar­garindarabkákat lehet rá tenni, könnyű, édesbe hajló pikáns fű­szerekkel ízesítve. Szerecsendió, fahéj, pici zsálya, lestyán, de bár­mi, ami már bevált, és szeren a család, no meg a vendégsereg. Bors helyett itt talán jobb a borsikafű (csombor). Félszáraz fe­hérbor való hozzá. Ha mellénk szegődik a horgász­szerencse, és süllő vagy pisztráng akad a horgunkra, burgonyával bundázott halat készíthetünk. Hozzávalók: 50 dkg (4 szelet szál­kamentes, bőr nélküli) halfiié, 8 dkg liszt, 40 dkg burgonya, 1 cit­rom, 3 dkg mustár, só, őrölt bors, a sütéshez bő olaj. A halfiiét sóz­zuk, borsozzuk, mustárral véko­nyan bekenjük. A krumplit meg- tísztítjuk, lereszeljük és alaposan kinyomkodjuk, mert ha túl nedves a burgonya, nem tapad a halra, ami pedig rátapad a sütéskor, le­válik. A megfűszerezett halat lisztben, majd burgonyában for­gatjuk, és egy kicsit rányomkod­juk. Az előmelegített olajba szór­junk egy-két szál reszelt burgo­nyát, ha feljön az olaj tetejére, és sülni kezd, belerakhatjuk a hal­szeleteket. Oldalanként 2-3 per­cig sütjük, majd szalvétára szedve lecsepegtetjük. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom