Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-15 / 163. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A munkanélküliség meghatározó körülmény az iszlám iránti fogékonyságban Terjed a radikális iszlám vallás Franciaországban TALLÓZÓ BLIC A tavaly márciusi koszovói zavargásoknál is súlyosabb erőszakhullám kitörésére figyelmeztet egy tekintélyes pristinai albán politikai elemző. Adem Demaqi a belgrádi lapban kijelentette: a koszovói albán többség „megérezte, hogy senki sem hederít követeléseire”, a tartományban munkanélküliség, bűnözés és mindenféle más baj uralkodik, miközben mindenki a decentralizációról és a hat-hét százaléknyi szerb érdekeiről beszél. „A tömeg elvakult, azt hiszi, hogy a szerbek a hibásak, nem Belgrád és az ENSZ- misszió” - mondja Demaqi, aki szerint Koszovóban olyan erőszakhullám robbanhat ki a szerbek ellen, amely méga tavalyi márciusi szerbellenes pogromot is elfeledteti. Szerinte az erőszak a korrupt albán vezetők ellen is irányulhat, akiknek fogalmuk sincs, hogyan álljanak ellen a szerb követeléseknek. Demaqi szerint a vérontást csak Koszovó függetlenségének elnyerésével lehet megakadályozni. MLADÁ FRONTA DNES Gyorsan csökken az európai alkotmányt támogatók tábora Csehországban. Ha most rendeznének népszavazást az európai alkotmányról, csupán a megkérdezettek 21 százaléka mondana igent rá, 37 százalék elutasítaná, 42 százalék még nem tudja, hogyan szavazna. A cseh napilap emlékeztet: májusban még 62, júniusban pedig 42 százalék volt azok aránya, akik igennel akartak szavazni. Sokat mondó az a tény is, hogy az emberek 73 százaléka úgy véli, nincs értelme folytatni az európai uniós fel- világosító kampányt. A kampány folytatását a lakosság 27 százaléka támogatja. A cseh kormány szerdán úgy döntött, hogy a felvilágosító kampány nemcsak az európai alkotmányról, hanem az egész Európai Unióról fog szólni, hogy a lakosság pontosabb képet kaphasson a szervezetről. A korábbi tervektől eltérően erre a célra az idén nem 80 millió, hanem csak 60 millió koronát fordít a kormányzat. Az Európai Alkotmány legnagyobb bírálója és ellenzője Csehországban Václav Klaus államfő, valamint a jobboldali Polgári Demokratikus Párt. Klaus nemrég azt javasolta, hogy az ország vezető politikai erői újra vitassák meg az Európai Unióval, s elsősorban az alkotmánnyal kapcsolatos kérdéseket. Megszaporodott Franciaországban a radikális iszlámra áttérők száma: a titkos- szolgálat 1610 fanatikus hittérítésért megfigyelt személyt tart számon, 10 százalékuk köztörvényes bűncselekmény - nem terrorizmus - miatti börtön- büntetése alatt ismerte meg a vallási radikalizmust. MTI-HÁTTÉR A dokumentum elsősorban a szalafista mozgalom dinamizmusára hívja fel a figyelmet, melynek egyik képviselője az a Párizsban letartóztatott lengyel származású, német állampolgárságú, eredetileg katolikus vallású Christan Ganzars- ki, akit a dzserbai zsinagóga ellen 2002. április 11-én végrehajtott merényletben való részvétellel vádolnak, és aki a francia hatóságok feltételezése szerint találkozott Oszama bin Laden al-Kaida vezérrel. A radikális iszlámra áttért franciák pontos számát nem lehet meghatározni, mert legtöbbjük korábban nem gyakorolt semmilyen vallást. A francia titkosszolgálat elsősorban azért kezdett a jelenséggel foglalkozni, mert 2001. szeptember 11. óta a terrorizmust érintő franciaországi ügyekben egyre több a radikális iszlám vallású. A Nicolas Sarkozy belügyminiszternek közelmúltban átadott jelentés összesen 1610 olyan személyt említ, akiket fanatikus hittérítésért, bűnözői tevékenységért vagy pedig radikális csoportokkal fenntartott kapcsolataikért tartanak számon. Ezek három százaléka harcoló iszlám mozgalomhoz tartozik. A tanulmány szerint a radikális iszlám hívői elsősorban fiatal férfiak. Átlagéletkoruk 32 év, és csak 17 százalékuk nő. Olyan városias környezetben élnek, ahol a gyakorló vallású maghreb (algériai, tunéziai és marokkói) lakosság jelentős. Párizs és környéke, az északi és a déli megyék a leginkább érintettek. Bár az ország keleti részén él a legtöbb muzulmán vallású francia, de nagy részük török származású, így itt a legkevesebb a radikális hívő. A dokumentum kiemeli, hogy az áttérteknek nincs egy típusa. A vizsgált esetek 37 százalékában - elsősorban az egy vagy két maghreb származású szülőtől Franciaországban született külvárosokban élő franciáknál - a szociális környezet és az ismeretségi körre vezethető vissza az iszlám iránti érdeklődés. Ezek 44 százaléka a szalafista iszlámot választja, amely „a vallás nulla szintje, kritikai távolságtartás nélkül szigorú szabályok követése” - álltja Jean-Luc Marret kutató, a Les Fabriques du jihad (A dzsihád üzemei) címmel nemrégiben megjelent kötet szerkesztője. Két mozgalom játssza a legfőbb szerepet a radikális iszlámra való áttérésben: a 25 éve népszerű úgynevezett Tabligh (28 százalék) és a pár éve virágzó szalafista irányzat (23 százalék), de a hívők 30 százaléka nem tartozik semmilyen konkrét mozgalomhoz. . Az egyre népszerűbb szalafista ág a romlott erkölcsöket képviselő nyugati világtól való elszakadás gondolatát hirdeti a modern technológiák, így az internet felhasználásával. A külvárosok imahelyei körül és különböző egyesületekben vannak leginkább jelen a hívei, akik kisebb kiadókat, éttermeket, külföldre olcsó telefonálást kínáló kabinokat tartanak fenn. „így kínálnak munkahelyet és helyi összetartozást - állítja JeanLuc Marret. - A boltokban gyakran pénzmosás is folyik, ahogy a maffia csinálja a pizzázókban”. A Tabligh követői viszont csak alamizsnából élhetnek. A jelentés felhívja a figyelmet az iszlámot választók alacsony iskolázottsági szintjére: 49 százalékuknak nincs diplomája, a 15 és 19 év közöttieknek csak 20 százaléka folytat középiskolai tanulmányokat, miközben a francia átlag 95 százalék. A 20 és 24 év közötti iszlámra áttértek alig 6 százaléka diák, miközben a velük egyidős francia fiatalok fele felsőfokú intézményekben tanul. Ezzel szemben 50 év felett az arány megfordul: az iszlám követőinek 24 százaléka tanulmányokat folytat, míg az átlag franciáknak ekkor már csak 15,6 százaléka koptatja az iskolapadot. A szociális bizonytalanság meghatározó körülmény az iszlám iránti fogékonyságban a titkosszolgálatok megfigyelése szerint. A radikális iszlám követői körében ötször akkora a munkanélküliség, mint általában Franciaországban: 50 százalékuk nem dolgozik, egyharma- duk hivatalosan is munkanélküli, egyharmaduk pedig kevés előképzettséget igénylő állással rendelkezik. Feltűnő a szerény körülmények közt élő kereskedők száma, akik a jelentés szerint opportunista okokból választják a vallást, ugyanis fogyasztóerőként is jelentőssé vált a muzulmán közösség Franciaországban. A francia hadsereget is vizsgálták a jelentés készítői: 3,5 százaléka az állománynak, köztük felső tisztek is érintettek. Az 1610 személy két százaléka pedig tanár. A börtönben áttértek 17 százaléka szabadulása után a radikális iszlám szervezetekhez vagy azokat lo- gisztikailag segítő csoportokhoz csatlakozik. LEVÉLBONTÁS Nekem nem jár segély? Nagyon nehéz helyzetben vagyok, és azt hiszem, nem csak a saját nevemben írom e pár sort. Hát ezt jól megkaptam! Mármint a felmondást. Megszűnt a munkahelyem, munkanélküli lettem. A Szociális Biztosítótól azt a végzést kaptam, hogy nem kapok semmit, mert nem volt kitartásom ledolgozni három évet. Elkaptam viszont egy kétoldali tüdőgyulladást, napszúrással, így második hete okozok nem kis gondot a dunaszerdahelyi kórház dr. Hulkóné főorvos vezette belgyógyászatának. Hála nekik, a 40 fok körüli lázrohamok csitultak. Gyógyulok, de a helyzetem kilátástalan. A szociális osztályon ígértek lakásfenntartási támogatást, amit ha megkapunk, segít fenntartani a lakást. Mi lesz a többivel - gyógyszerek, kezelés -, néha enni is kéne, viszont a feleségem leszázalékolt rokkantnyugdíjas, segélye 3100 korona. Elmúltam 57 éves, nem önszántamból kerültem újonnan a kéthetente aláírók soraiba, ahova tőlem jóval fiatalabbak járnak, inkább reménytelenül, mint bizakodva. Munka helyett nekem a betegség jutott, remélem mielőbb kilábalok belőle, és tudok dolgozni. Nem ismerem a törvényeket, talán az érvényesítőik sem, ezért nem minősítem a szociális biztosítás, ellátás, támogatás rendszerét. De azt hiszem, indokolt esetben, felülvizsgálva a körülményeket, meg lehetne találni azt a kiskaput, amelyen jöhetne némi segítség a sok ledolgozott, megadóztatott év után. Kiskapuk ugyanis vannak, mert sokan hosszú évek óta segélyeken élnek, nem is akárhogyan. Szomorú helyzetem és elkeseredésem késztetett e sorok megírására, bizonyára sok sorstársam nevében is. Katona Rudolf Dunaszerdahely KOMMENTÁR Nem a méret a fontos MOLNÁR IVÁN A méret a fontos - vallják titokban az Euromoney brit pénzügyi magazin képviselői, akik idén a Szlovák Takarékpénztárnak adták át a legjobb szlovák banknak járó díjat. Tavaly ugyanezzel az elismeréssel az Általános Hitelbank büszkélkedhetett. Azt a Szlovák Takarékpénztár is elismeri, hogy a döntésnél a bank nagyságát és piaci részesedését is figyelembe vették, persze a minőségi mutatók mellett. Úgy látszik, hogy az előző kettővel valóban nincs baj. Mérlegfőösszegét tekintve a hazai bankpiac ötödét uralja, és még ennél is nagyobb a részesesedése a jelzáloghitelezésben. Ügyfeleinek száma eléri a két és fél milliót, így a legnagyobb kereskedelmi bank Szlovákiában. Ami azonban jó az Euromoney szakembereinek, nem biztos, hogy jó a bank ügyfeleinek is, hiszen a nagyság önmagában nem jelent garanciát a minőségi szolgáltatásokra. Épp ellenkezőleg, a nagy bankok azok, amelyek kevésbé vannak kitéve a konkurenciaharcnak, így nem is kényszerülnek komolyabb ügyfélcsalogató kedvezményekre. Tulajdon nagyságuk tudatában alakítják a banki illetékeket is, amelyek sokszor lényegesen magasabbak, mint a kisebb pénzintézeteknél. Ha a Szlovák Takarékpénztár ügyfele saját bankja automatájából veszi fel a pénzét, 6 koronát fizet minden egyes kivételért. Ez nagyjából megfelel a többi banknál alkalmazott díjnak. A takarékpénztár azonban, arra hivatkozva, hogy neki van a legtöbb automatája Szlovákiában, az egyéb bankok automatáiból történő pénzkivételt irgalmatlanul megsarcolja. Míg a kisebb bankok ezért 20-30 koronát kérnek, a takarékpénztár 40 koronát húz le a számlánkról. Közben épp ez az a bank, amelynek az automatáin a leggyakrabban jelenik meg a „Sajnáljuk, de most nem tudunk pénzt kiadni” felirat. A magas díjak miatt pedig az ügyfelek nemhogy nem nyernek a betétükön, de az alacsony kamatok miatt még veszítenek is. Miután a pénzünket lényegében ingyen adjuk kölcsön a banknak, elvárnánk, hogy mindez meglátszódjék az ügyfelekhez való hozzáállásban is. Persze, 17 koronáért minden hónapban elküldik a számlakivonatot, és a déli járásokban egyre több a magyarul is beszélő alkalmazott. A két nagy bank internetes honlapján azonban még mindig nem juthatunk hozzá magyarul is az információkhoz, miközben mindkét bank honlapjának angol változata is van. Kérdés, hogy ez utóbbi kinek szól. Ennek ellenére a banki ügyfelek nagy része, puszta megszokásból, továbbra sem kíván bankot váltani. Amíg ez nem változik, addig a takarékpénztár részvényeseinek lesz mit a tejbe aprítaniuk. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy csak az idei első negyedévben 25 százalékkal növelték az adózás utáni nyereségüket, működési nyereségük pedig elérte az 1,179 milliárd koronát. Ha másért nem, legalább ezért gratulálhatunk a Szlovák Takarékpénztárnak. Csak így tovább! JEGYZET Nem akar barátkozni. Önmagával beszélget. Életét a gyér családi összejöveteleken kívül az orvosi kontrollvizsgálatok töltik ki. Mari néni, akinek világéletében kutya baja se volt, nem szívesen megy orvoshoz. Különösen azóta a múltkori eset óta, mikor a látleletébe a diagnózis mellé súlyosbító körülményként bekerült, hogy nem beszéli az államnyelvet. A fene megette, most meg valami szakorvoshoz kell mennie, kibetűzni is alig tudja, en-do-kri-no-ló-gus. Magával viszi a lányát tolmácsnak, de akkor is kényelmetlenül érzi magát. Az endohogyishívják háromszor is végigolvassa a kollégája jelentését, Mari néni sejti, hogy hova tapad a szeme gyakrabban a kelleténél, arra a bizonyos megjegyzésre, hogy a pácienssel nem lehet szlovákul beszélni. Mari néniben bekapcsol a kollektív bűntudat, mert meg merészelt születni magyarnak 85 éve... Az endoizé szakorvos ránéz, kivárja, míg Mari néni szeme az övébe kapcsolódik, és azt kérdi csendesen, a Mari néni számára egyedül érthető nyelven: Hát mi a panasza, kedves néni? Mari néni és az endoizé KOZSÁR ZSUZSANNA Mari néni, akit néhány éve a fiatalok jótékonyan felköltöztettek a nagyvárosba, a mai napig sem tudta megszokni a városi életet. Hogy kakaskukorékolás helyett villamoscsörömpölés ébreszti, az a kisebbik baj. Nagyobb baj, hogy akkora az üzlet, hogy a lába is belefájdul, mire összekeresi benne, amire még a kevéske nyugdíjból futja. A pénztárnál mindig más kislány ül, sajnos egyik sem szolgál helyi pletykákkal, míg a visszájánk összekotorja. Helyi pletykák! Hisz Mari néni, aki a falu összes titkát tudta, alig ismer valakit a városban. Itt mindenki rohan, senki nem köszön, és ha valaki összeesik az utcán, nyugodtan elmennek mellette. Mari néni eleinte megpróbált kapcsolatot teremteni, de később beletörődött, hogy csak rámerednek, aztán a háta mögött mondanak valamit szlovákul, ami a hangsúlyból ítélve nem lehet hízelgő. Most már nem szólítja meg az idegeneket.
