Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-13 / 161. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. július 13., szerda 2. évfolyam • 28. szám A boszorkánynak bélyegzett óvónéni tagadott, és váltig állította, boszorkányok márpedig nincsenek. Egy kis roma gyerek azt kiabálta, igenis van, de éppen nincs itt. Füleken harcoltak a hős lovagok, vívtak a bajnokok Hogy a Füleket körülölelő tekintélyes viharfelhőket a helyi boszorkányok vagy a vár kazamatáiból kibújó rossz szellemek hívták-e elő június 26-án, vasárnap kora délután, máig se tudni. Erre még a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagok sem tudták megszerezni a választ a közönség soraiból kiválasztott, boszorkánynak bélyegzett óvónénitől, aki váltig tagadott, és azt állította, boszorkányok márpedig nincsenek. SZÁSZI ZOLTÁN Mindenesetre a diósgyőriek szép bajvívó bemutatóval, sok humorral fűszerezett programja alatt hol kacagott a közönség, hol meg szeme elé kapta a kezét, hogy ne lássa, mekkorákat sújtanak egymás felé a lovagok korhű fegyvereikkel. A „választott boszorkány” két nemes lovagnak köszönhetően sikeresen megszabadult béklyóitól, de a kérdésre, hogy van-e igazi boszorkány Fülek városában, egy kis roma gyerek adott fennhangon választ, miszerint igenis van, de éppen nincs itt. Ilyen hangulatban kezdődött mintegy ezerfős nézőközönség előtt a füleki vár udvarán a váijáté- kok rendezvénysorozata. A nagyszabású, évről évre növekvő érdeklődést kiváltó rendezvény gazdája a Koháry Polgári Társulás, amelynek nem titkolt szándéka Fülek történelmi hagyományainak megőrzése és az idegenforgalom fellendítése. Idei hatodik várjátékuk kezdetén már-már azt' gondolta szervező és néző, hogy a hirtelen jött vihar elmossa a rendezvényt. Aztán a felhők vagy a nagy csatazajtól, vagy pedig az elmúlt korokban dívó hiedelemtől, miszerint ágyúdörgés elveri a vihart, csak elfordultak Fülek felől. A privigyei Bojník csoport annyi puskaport el- durrogtatott, hogy az egy kisebb csatához elegendő lett volna. Humorral és játékkal teli produkciójuk alatt a lőfegyver fejlődésének történetét mutatták be, az irtózatos durrogtatástól fél napig biztosan a város környékére sem merészkedett egyetlen madár sem. Hogy mibe is kerülhet egytlyen csoport teljes felszerelése, arra pontos választ nem kaptunk a bajnokoktól, de mosolyogva annyit mondtak, hogy a lőfegyver-bemutatón használt fegyverek és a kosztümök árából bizony kitelne egy jól felszerelt, középkategóriás autó. A privigyeiek- nek a barokk kor harcmodorát, a muskétások korát bemutató játéka után a nyitrai Arwen Bajvívó Csoport egy kis ízelítőt adott a filmes bajvívó verekedések műhelytitkaiból nagyon sok humorral fűszerezve. A közönség vastapssal jutalmazta ezt a csapatot is. Igazi harcművészeti csemegének bizonyult a budapesti Mathias Rex bajvívó csoport bemutatója. Mátyás király korának bajvívó szokásait olyan pikáns és pompás humorral, tökéletes technikával tárták a nézők el, hogy szinte azt érezhették, időutazáson vesznek részt, s a régmúlt idők dicsőséges verekedéseinek valóban szem- és fültanúja. Ez a bemutató felért egy szabadtéri színházi előadással, vérbő humora, karakteres szereplői hálás közönségre találtak a várjátékok nézőiben. Elmaradhadan szereplői a füleki várjátékoknak a Selmecbányái Szent Bavon solymászcsoport tagjai. Héját nem hoztak magukkal, de hoztak sztyeppéi sast, fekete hollót, sólymot és baglyot, s amit ezekkel a csodálatos madarakkal bemutattak, az feledheteüen élmény volt minden néző számára. Különösen az a százötven gyerek emlékezik majd rájuk szívesen, akik fölött alig karnyújtásnyira suhant el a sztyeppék királya, a sas. A hollókról köztudott, hogy szeretik a begyüket, ezt meg az a kislány tapasztalhatta meg, akinek ez a szép madár bizony szemtelenül ellopta az elemózsiáját. A szügyi Balassi Bálint íjászegyesület ha száz íjat hozott volna magával, az is kevés lett volna. Az ősi fegyver minden csínját-bínját ismerő csapat ugyanis bemutatójának végén egy kis nyi- lazgatásra hívta a gyerekeket és felnőtteket. S akinek mindez nem volt elég, az agyagozhatott, lovagolhatott, imitt-amott csuklani is elkezdhetett a legváratlanabb pillanatban a Perényi-bástya tövében megszólaló kiságyú dörgésétől. Vihar ide, szél, eső oda, Füleken a várjátékokon ezernél több vendég tapsolt, nevetett, ijedezett a lovagi tornákat, verekedéseket nézve. A Koháry Polgári Társaság féléves szervezői munkáját siker koronázta. Talán hetente is elnézne az ember ilyenfajta bemutatót, s remélhetőleg a közeljövőben lesz idő, amikor - ha nem is hetente, de legalább kétszer egy nyáron - várjátékokat lehet rendezni Füleken, ebben a szép és kedves nógrádi városkában. Alig karnyújtásnyira suhant el a földön fekvő gyerekek fölött a sztyeppék királya, a sas Hogy mibe is kerülhet egy ilyen csoport teljes felszerelése, arra pontos választ nem kaptunk a bajnokoktól (Szekeres Éva felvételei) Az ősi fegyver minden csínját-bínját ismerik a csapat tagjai A sóhivatalt a 18. században hozták létre. Itt rakták át a tutajokról a máramarosi bányákból érkező sót szekerekre, majd a Felvidék településeire szállították. A nagytárkányi sóhivatal épületét európai uniós pályázati források felhasználásával újították fel (Szabó Bernadett felvétele) Sóhivatalból helytörténeti múzeum LECZO ZOLTÁN Nagytárkány. A Tisza-parti településen megnyitotta kapuit az az új helytörténeti múzeum, melynek az egykori sóhivatal felújított épülete ad otthont. A megnyitón jelen volt Lukács Zsolt, az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium politikai államtitkára, valamint ünnepi beszédet mondott Fehér József, a sátoraljaújhelyi múzeum igazgatója és Fuksz Sándor, az ingatlan tulajdonosa. A rendezvényen fellépett a nagykaposi Erdélyi János Vegyes Kórus és a nagytárkányi Tisza Népdalkor is. Az egykori sóhivatalt a 18. század első felében hozták létre a községben, itt rakták át a tutajokról a máramarosi bányákból érkező sót szekerekre, majd azt a Felvidék különböző településeire szállították. A 20. században a sóhivatal elvesztette gazdasági jelentőségét, ugyanis az áruszállítás ekkor már főleg vasúton történt. Az épületből dohányfelvásárló lett, ám később ez is bezárta kapuit, ezt követően az ingatlan területén baromfifarm működött. Kopasz József, a község polgár- mestere elmondta, az épületegyüttes a kilencvenes években jó néhányszor gazdát cserélt. A koplexu- mot néhány éve egy nagykaposi vállalkozó vásárolta meg. Fuksz Sándor, a jelenlegi tulajdonos, lapunkat úgy tájékoztatta, az egykori sóhivatal épületében időszakos és állandó jellegű helytörténeti kiállításoknak otthont adó múzeumot szeretne működtetni, ám a terület hasznosítása ezzel nem fejeződik be. Idővel szállodát, éttermet, sportpályákat és multifunkcionális létesítményeket is építtetni szeretne, amelyekben különböző kulturális és sportrendezvényeket szerveznének. A szomszédos raktár- épületben kézművesműhelyeket rendezne be, a harmadik, eddig kihasználatlan épületében, elképzelései szerint gombatermesztés folyhatna. A nagytárkányi tervek megvalósítására pályázat útján, az európai uniós forrásokból próbálnak meg anyagi támogatást szerezni. A komplexum felújításának költségeit is ilyen pályázati pénzekből finanszírozták, a két és fél éve megkezdett munkálatok mintegy 10 millió szlovák koronába kerültek. i
