Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-02 / 153. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 2. Riport 3 Tíz éve annak, hogy a Gömör-Tornai-karszt több mint ezer barlangja felkerült a Világ Természeti és Kulturális Örökségének listájára Karszton innen, rácson túl... Gruber Péter barlangfelügyelő szerint a föld alatti rács barlang­védelmi okokból is szükséges Döcögősen ugyan, de bein­dult a turistaidény a Gö- mör-Tornai-karszton in­nen és túl. Turistabuszok tucatjai szállítják a bar­langlátogatókat a mészkőplatók tövébe. A kí­nálat és a kereslet adott; a kérdés az, ki hogyan tud gazdálkodni a természet által e tájon oly’ bőkezűen széthintett kincsekkel. LŐRINCZ ADRIÁN A képlet igen egyszerű: adott egy körülbelül 560 négyzetkilomé­ter kiterjedésű terület, melyen a legkülönfélébb felszíni és felszín alatti térformák váltják egymást. Aki sivatagot, tengert vagy magas- hegységet keresne e tájon, bizony csalódna. Tenger az volt, mégpe­dig trópusi, mondják a geológia nagyra becsült művelői, de mint­egy 205-225 millió évvel ezelőtt visszahúzódott, „szivacsos” szer­kezetű mészkőtáblákat hagyva maga után. Ezekbe vájták bele a folyók és patakok az évmilliók so­rán a keskenyebb-szélesebb folyó- és szurdokvölgyeket; így a Sajó a maga néhány száz méter széles, termékeny aljzatú völgyét. A térségben található több mint ezerkétszáz barlangnak, azok élővilágának, valamint a karsztte­rület sokrétűségének köszön­hetően a Gömör-Tornai-karszt már évtizedek óta a védettség kü­lönböző fokozatait élvezi. A kü­lönben minden szempontból egy­séges karsztot ma két területre il­lik osztani, mégpedig annak alap­ján, hogy a mesterségesen meg­vont határvonal melyik oldalán helyezkedik el. Az „innenső” ma a büszke Szlovák-karszt Nemzeti Park, míg a túlsó az ugyancsak jól csengő Aggteleki Nemzeti Park nevet viseli. „Parkcsinálás” magyar módra Mondom: egyazon világ, mégis úgy tűnik, mintha néhány évtized­nyi szakadék tátongana közöttük. Pedig a már említett képlet adott, avagy: kezdetben vala a semmi... „Az aggteleki-cseppkőbarlang ősidők óta nyitott, tehát már a bük­ki és halstatti kultúrák nyomait is fel lehet itt lelni - vezet be a témá­ba Gruber Péter barlangfelügyelő. - A művelt világ a XVII. századtól tud a barlang létezéséről és szépsé­geiről, ebből az időszakból szár­maznak az első leírások. 1825-ben Vass Imre több mint négy kilomé­ternyi barlangrendszert tárt fel Aggtelektől Jósvafőig, és ezzel kezdetét vette a túrázás. József ná­dor látogatása alkalmából már hi­dakat építettek a barlangban, és bevezették a gázvilágítást is. Az utolsó nagy feltárásokat a XX. szá­zad húszas éveiben végezték. Időközben feltárták a Domicai ágat is, ám a két barlangot különál­ló rendszernek tekintették. Végül is Kesztler Hubertnek és Slandrich Jánosnak sikerült a magyarországi oldalról a Styx-patak szifonsorait leküzdve megtalálniuk az össze­köttetést a Domica- és a Baradla- barlang között. A barlangrendszer hossza jelenleg mintegy huszon­hat kilométer, de folyamatosan zajlanak a feltárások, ezért mind a szlovák, mind pedig a magyar ol­dal összhossza évről évre növek­szik, és a kiépítési munkálatok is folyamatosan zajlanak. Olyannyi­ra, hogy a világ legnagyobb bar­langi beruházása éppen a Vörös­tónál valósult meg; ez másfél éven át tartott, és egy 2,3 kilométeres barlangszakaszt érint. Új járdák épültek, a barlangi világítás pedig infravörös vezérléssel működik. Létrehoztunk egy új, nyolcszáz négyzetméter alapterületű látoga­tóközpontot, amelyben helyet kap egy hatvan fő befogadására alkal­mas előadóterem is.” A rács Az új barlangszakasz és belé­pőcsarnokjúnius harmadiki átadá­sán Magyarország és Szlovákia környezetvédelmi tárcavezetői egyaránt felvonultak, demonstrál­va talán ezzel is a természeti kin­csek - különösképpen a barlangok és karsztterületek - egységességé­nek és oszthatatlanságának mivol­tát. S ha már felvonultak - gondol­hatták -, mozdítanak valamit a kö­zeledés dolgán is. így kerülhetett szóba a rács ügye. A nagy nemzetközi összeboru- lás éveiben a határok sérthetetlen­ségére nemcsak a földön, égen és vízen vigyáztak, hanem a földfel­szín alatt is. A Domicából a Barad- la-barlangba vezető járatot tehát ráccsal látták el, sőt, határkövet is helyeztek a „hegyibe.” Nos, eme rács eltávolításának gondolata fo­gant meg az egyik jelenlévő hona­tya fejében, ami „nagypolitikai- közeledéstani” szemszögből néz­ve fölöttébb dicséretes, idegenfor­galmi szempontból viszont telje­sen fölösleges. „Úgy vélem, a rács eltávolításá­nak inkább szimbolikus, mint gya­korlati jelentősége volna - mondja már az „innenső” oldalon Lőrincz Ottó mérnök, a Domicai barlang felügyelője. - A rács után ugyanis mintegy öt-tíz méter megtételét kö­vetően kezdődik az úgynevezett szifonos rész; ezeken a többnyire vízzel borított vízszintes barlangjá­ratokon csak szakképzett búvárok tudnak átkelni. Nem utolsó sorban mérlegelnünk kell a barlangrend­szer egyedülálló állatvilágára gya­korolt hatását is. Ennek minden bi­zonnyal nem tenne jót, ha esedeg eltévedt turisták bolygatnák őket. De gondolom, a magyarországi kollégák ennek mindenképp igye­keznének elejét venni.” Jól gondolja. „Ha leszerelik a rácsot, kénytele­nek leszünk ezen az oldalon újakat felszereltetni; tisztán barlangvé­delmi szempontból” - záija le a té­mát Gruber Péter. Két park, két világ Az Aggteleki Nemzeti Park idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját, míg a Szlovák- Karszt Tájvédelmi Körzetet csu­pán 2001-ben, tehát alig négy éve nyilvánították nemzeti parkká. Mindkét esetben jellemző, hogy a nemzeti parkok területén, illetve a védőzónákban - ez Szlovákiá­ban mintegy 38,5 ezer hektárnyi területet jelent - található közsé­gek lakosai kezdetben nagyon idegenkedtek a fokozott védelem­mel járó megszorításoktól. Felme­rült az a kérdés is, hogy látja-e még valaha az aggteleki, jósvafői, kecsői, borzovai vagy szilicei hon­polgár a parktól az erdőt. Húsz év nagy idő; a határvonal­tól délre élők megbékéltek a hely­zettel, és erős tőkét kovácsoltak belőle. Aki lepillant a Baradla-bar- lang bejárata fölött meredő, mint­egy hetven méteres szikla tete­jéről, észreveszi a különbséget. Turistaközpont, szálló, „bazár”, vi- tyillók - a végén már nem lehet tudni, hogy a barlang „adja-e el” emezeket, vagy fordítva. A művelt világ ezt infrastruktúrának nevezi, a földre ereszkedve pedig üzlet­nek, megélhetésnek. „Nálunk a nemzeti park és a bar­langrendszer szerves egységet al­kotnak, és ez érvényes az igazgatá­sukra nézve is - tudom meg Gruber úrtól. - A jósvafői székhelyű park­igazgatóság felügyeli és igazgatja valamennyi részleg tevékenységét, szervezi a programokat, irányítja a beruházásokat. Bízom benne, hogy idén a látogatók száma meghaladja a 180 ezret, jövőre pedig túllépjük a kétszázezres határt.” Kétezerötszáz-háromezer forin­tos jegyárral számolva ez nem kis összeg, ám az Aggteleki Nemzeti Park turisztikai programajánlatát böngészve kiderül - a lehetőségek sora szinte kimeríthetetlen. A spe­ciális, több mint hétórás barlang­túrával kezdve a barlangi esküvőn, a felszíni túrák és az erdei iskolák tömkelegén át a Sevillai borbélyig és Lajkó Félixig minden és min­denki fellelhető itt a szezon folya­mán. Egy komoly kerékkötője van csupán a „gondtalan üzletmenet­nek” - mégpedig Magyarország szerencsésnek semmiképp sem ne­vezhető adórendszere. Tízéves világörökség A Domicai-cseppkőbarlang poszt­modem belépőcsamoka szomszéd­ságában kőtömbbe ágyazott felirat hirdeti, hogy a kettéosztott karszt barlangjai tíz évvel ezelőtt felkerül­tek az UNESCO világörökségének listájára. Szép és dicső dolog, de gya­korlati haszna szinte egyenlő a sem­mivel. A belépővel szembeni szállót és bungalókat évek óta ki nem nyi­totta senki, és a szomszédos „zöld­mezős beruházásból” is csak a zöld mező valósult meg eddig. Az meg azelőtt is ott volt. „Bár van gazdája, az épülete­gyüttest évek óta senki nem üze­melteti -jegyzi meg a jobb időket is megélt, amúgy barlangászház­ból kialakított, építészeti emlék- jellegű szálló kapcsán Lőrinc Gyu­la, Kecső község polgármestere. - Kicsit távolabb, mintegy 1,8 hek­táron egy másik vállalkozói cso­port szeretne pihenő- és üdülőpar­kot létrehozni, ám ennek az előké­szítő munkálatai is késnek. Az előrelépést valamelyest akadá­lyozza az is, hogy az építtetőknek előbb el kellene végeztetniük a te­rület régészeti feltárását, és ki kel­lene építeniük egy olyan csatorna- rendszert, amely a szennyvizet a dombon, azaz a vízválasztó vona­lon túlra továbbítaná, hogy ne ke­rüljön bele a Styx-patakba.” Hasonló gondok gyötrik a kecsői István gazdát is, aki meg a Domicához közeli farmján kapir­gáló struccok látványávál szeretné fokozni a barlang és térsége nyúj­totta látványt - ha a környezet- védő szervek is engednék. Nem le­het, a szennyvíz a talajba kerül, az meg a barlangba, és hogy fog az kinézni?! - kérdeznek vissza a szakemberek a térképre nézve, mert a helyszínre ritkán szállnak ki. István gazda kérését - az állat­egészségügyi szakember vélemé­nyével együtt - például „látatlan­ba” söpörték le az asztalról. A nemzeti parkot a Berzétén székelő parkfelügyelőség „tartja életben”, míg a cseppkőbarlang „szíve” Liptószentmiklóson, a Szlovákiai Barlangfelügyelet székhelyén dobog. Ez az utóbbi hetekben-hónapokban két nagy beruházásra is elszánta magát: „interaktív” bemutatótermet építtet a barlang belépőcsarnoká­ban, illetve fedelet keríttet a fent már említett kőtömb fölé. Hogy ne ázzon, ne fázzon. A kérdés most az: mekkora le­het az eszmei értéke a Domicai- és Baradla-barlangok között béké­sen ácsorgó vasrácsnak, és hogy el lehetne-e belőle önmagánál négyszer-ötször nagyobb mennyi­séget sózni a művelt Nyugatnak, mint tették azt annak idején a ber­lini fal maradványaival. Ha igen, a pénzből talán virágzó turistapa­radicsomot lehetne varázsolni a karsztok alá. Végtére is - a képlet adott... VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: ERŐS G0M0LYFELHŐSŐDÉS; 20-25 FOK A Nap kel 04.58-kor - nyugszik 20.53-kor A Hold kel 01.41-kor - nyugszik 17.37-kor A Duna vízállása - Pozsony: 330, árad; Medve: 280, árad; Komárom: 245, árad; Párkány: 155, árad. ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA Általában or­szágszerte erős gomolyfelhősödés várható, szinte mindenütt zápo­rok, zivatarok fordulhatnak elő. Délután északnyugat felől fokoza­tosan felszakadozik a felhőzet. A hőmérséklet csúcsértéke 20-25 fok körül alakul. Helyenként megélén­kül az északi szél. Hajnalban 14 és 10 fok várható. Holnap is több-ke­vesebb felhőre, igen szeles időre számíthatunk, és helyenként eső is eshet. 24 és 28 fok közötti hőmér­sékleti értékekre számíthatunk. A mai időjárás a reumatikus és mozgásszervi, va­lamint a szív- és érrendszeri meg­betegedésekben szenvedőket visel­heti meg a leginkább. Gyakori lehet a hátgerincbántalmak miatti fejfá­jás, de fájdalmat érezhetünk az ízü­letek tájékán és a régebbi sebek he­lyén is. Egyeseknél légúti panaszok is nagyobb valószínűséggel jelent­kezhetnek. Lassulnak a reakcióink, kevésbé vagyunk képesek összpon­tosítani. Fáradékonyak és nyugtala­nabbak leszünk. TUNISZ 32V. (Somogyi Tibor felvétele) Államhatár a Föld gyomrában

Next

/
Oldalképek
Tartalom