Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-09 / 158. szám, szombat
12 Családi kör MINDENNAPI KENYERÜNK Jól megmondta nekik! HAĽKO JÓZSEF „Jól megmondta nekik” - lépett be a sekrestyébe egy előkelő dáma a szentmise után. A pap nem értette rögtön, ki mit és kinek kellett, hogy megmondjon, de hamarosan megtudta. „Jól megmondta nekik - folytatta a hölgy -, amikor arról a magvetőről beszélt. Meg azokról a terméketlen kövekről az út szélén. Jól a lelkűkre beszélt a mi díszes híveinknek. Úgy is kell nekik! Rémesek ezek a mai emberek. Akárcsak az a köves talaj, amiben semmi meg nem terem.” A miséző pap azonban valahogy nem örült a bóknak. Mindenki, aki hallotta az eszmefuttatást, érezte, hogy ez a nő bár nem nyíltan, de egyértelműen önmagát azonosítja Isten igéjének termőtalajával. A pap nyugodt hangon válaszolt neki: „Drága asszonyom, ugyan ki mondhatja el közülünk, hogy életútján haladva soha nem feledte Istent az útfélen? Hogy soha nem volt makacs és ellenálló, mint az a köves hely, vagy szúrós, mint a fojtó tövisek...?” A dáma feltűnően csendesen távozott. Senki nem tudta, megsértődött-e, vagy épp hogy elgondolkozott a hallottakon. Az e vasárnapi evangélium hasonlatát a magvetőről, kinek elszórt magjai különböző minőségű talajokra találnak, általában úgy magyarázzák, hogy a különböző embertípusokat jelenti, aszerint, mennyire éber a figyelmük Isten igéje iránt. Ezen Idvül az értelmezésen kívül azonban kínálkozik égy másik: mégpedig, hogy ezek a különböző „talajok” tulajdonképp egyugyanazon egyén lelki fejlődésének az állomásai is lehetnek. Minden emberben benne vannak, aki a köves talajt - Isten termékenyítő hatalmával - képes bőséges gyümölcsöt termő földdé alakítani. Az útfélre hullott, madár ette mag képe tulajdonképpen negatív kifejezése az ELHATÁROZÁS szüntelen lehetőségének. Annak, hogy áüépjük a határt az útfél s az út között, s hogy lehetőséget adjunk Isten igéjének végre teljes táptalajba hullani, ahol gyökeret eresztve meghozhatja termését. Mmt például Szent Ágoston, akinek szintén választania kellett, amikor meghallotta a sorsdöntő sugallatot: „vedd és olvasd”. Szerencsére, ő kezébe vette a Bibliát, így kezdődhetett el áldásos párbeszéde. Ám az első, meghatározó útkereszteződés megtétele még korántsem jelent végleges győzelmet. Mert az első, gyöngécske gyökerek a lelki ébredés kis örömjelei, a nem mindennapi élmény megnyilvánulásai, ugyanakkor előjelei egy következő, törvényszerű krízisnek is, amikor a lelkes elhatározást a KITARTÁS teszi próbára. Ezt az időszakot, a hosszadalmas és fáradságos gyö- kéreresztés időszakát, az újra meg újra kezdés szükségességét Jézus a köves talaj képébe kódolta. Bár rögtön kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben, de „amikor a nap felkelt, megper- zselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak.” (Mt 13, 6) Az ilyenféle, a saját gyökerekért vívott harc még a legnagyobb szenteket sem kerülte el: „Elesve és felállva - vallotta meg Szent Teréz - tanultam meg haladni.” A kitartás azonban nem csupán a gyökerek elmélyítésében és megőrzésében nyilvánul meg, hanem kemény lelki CSATÁKAT is el kell, hogy bírjon. Ezt szimbolizálja a harmadik kép, a fojtó tövis. A szüntelen kísértést, hogy az életet ne csupán lelki értékekre építsük, hanem valami másra. Amit Jézus „csalóka gazdagságnak” nevez. „A legnagyobb gazdagság a földön - mondja Goethe - nem vágyakozni a gazdagság után.” Tegyük hozzá, hogy a legeslegnagyobb gazdagság pedig a lelki kincsek utáni vágyakozás, az olyan gyökerek utáni vágy, melyek Isten jelenlétében mélyen Isten igéjében gyökereznek. Azt a bizonyos hölgyet sokáig senki nem látta abban a bizonyos templomban. A pap, aki látta a reakcióját, kitartóan imádkozott érte, hogy megértse, az elhatározás, a kitartás és a lelki csata mind elkerülhetetlen, újra meg újra ismédődő összetevője a lelki érésnek. Ezek nélkül az ember soha nem válhat azzá a jó földdé, mely akár százszoros termést hoz. A szerző római katolikus pap ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 9. ILLIK TUDNI Minek nevezzelek? A Családi Kör június 4-ei számában a Tegezés, magázás, megszólítás volt a téma a kulturált viselkedés szabályait illetően. A bevezető korabeli idézetek után, íme, a folytatás, a kapcsolattartás, a megszólítás szabályai napjainkban. KÖVES J. JULIANNA Bonyolítja még a dolgot, tehát tovább fokozza a zavart az is, hogy egyes foglalkozások megtartották maguk mellett - mindig is - az „úr” kifejezést: így például a „tanár úr”, a „doktor úr”, a „professzor úr” természetesen hangzik, ellenben ha a vízvezeték-szerelőt, „vízvezetékszerelő úr”-nak szólítanánk, nevetségessé válnánk. És a tegeződés! A legutóbbi időkben már-már kiöli az érintkezésből a magázást, az önözést. A harminc év alattiak, még ha vadidegenek is, az első pillanattól te- geződnek. És ez nem is mindig baj, sőt kedves szokás. De baj, igenis, akkor, ha például a huszonéves bolti eladó a pult mögül kezdeményez tegeződést a számára ismeretlen huszonéves vevővel, így: „Kérsz valamit?” Ne csodálkozzék hát a kedves olvasó, ha e fejezet igencsak hiányos. Az egyértelműbb tanácsok alaposan elrugaszkodnának a valóságtól. 81. §. Mindenesetre az bizton elfogadható, hogy a tegezésre is vonatkoznak az általános udvarias- sági szabályok. A tegezést csak az idősebb vagy a tekintélyesebb, nőférfi kapcsolatnál a nő kezdeményezheti. 82. §. A felajánlott tegezést nem viszonozni - akárcsak a felénk nyújtott kezet - rendkívül sértő. 83. §. Bármilyen hangulatban (még erősen alkoholos állapotban is) létrejött tegeződő viszony a későbbiekben is kötelező. Egyetlen estére nem lehet összetegeződni, a pertu egy életre szól. 84. §. Vannak olyan helyzetek, amelyek úgyszólván magukkal hozzák a tegeződést. Ha egy nagyobb, számunkra távolibb társaságba kerülünk, ahol mindenki te- geződik, érezzük ezt magunkra nézve is kötelezőnek. Ha másképp viselkednénk, vendéglátóinkat hoznánk kínos helyzetbe. 85. §. Munkahelyen a férfiak a férfiakkal, nők a nőkkel általában automatikusan tegező viszonyba kerülnek. Nagyon nagy kor- vagy beosztásbeli különbség esetén azonban illő megvárni a tekintélyesebb vagy idősebb kolléga kezdeményezését. 86. §. Az összetegeződésnek nem feltétlen kelléke sem a csók, sem a szeszes ital - de vízzel vagy üdítővel pertut inni nevetséges, sörrel pedig egyenesen illetlenség (ha ugyanis itallal tegező- dünk össze, ezt koccintással szokás megtenni, a sörrel pedig nem szokás koccintani). 87. §. Nehéz kérdés" az is, hány éves korig tegezheti egyoldalúan a felnőtt a gyereket. Mi azt tanácsoljuk, hogy az újonnan mégis mert nagykamaszt - azaz tizenhét-tizennyolc éves fiatalt - már inkább magáz- zuk, mert ő még nem mer visszategezni bennünket, de önérzetét bántja, hogy gyerekként kezeljük. 88. §. A felnőttség kezdetén lévő fiatalembert csak akkor / tegezzük \ le, ha köz- \ ben engedélyt adunk a viszonzásra is (Nagyon idős emberek természetesen tegezhetik a fiatalokat egyoldalúan is.) 89. §. A gyerekek egymás között - magától értetődően - tegeződnek. 90. §. Már e fejezet bevezetőjében szó volt arról a manapság eléggé elterjedt szokás ról, hogy a fiatalok (Székely Katalin grafikája) átlépve a felnőttkor küszöbét - továbbra is tegeződnek egymással, még ismeretlenül is. Nem feladatunk e szokás eredetét kutatni, elítélni pedig semmiképpen sem kívánjuk, sőt inkább rokonszenvesnek tarthatjuk. Tehát ha kulturáltan tegeződnek, nem ütközik illem- szabályba. De ha mondjuk a szolgálatban lévő pincér tegezi le ismeretlen vendégét, durva sértést követ el. 91. §. Ha nem tegezünk valakit, még el kell döntenünk, hogy magázzuk, önözzük vagy tetszikezzük- e. A maga és az ön csak a megszólítást differenciálja, a tetszik az egész mondatfűzést. PL: „Maga is látta, uram?” „Ön is erre tart, asszonyom?” „Hová tetszik menni, néni?” vagy „Bácsi, vala- el tetszett ejteni.” 92. §. A magázás és az önözés közötti - bár csak árnyalatnyi - különbség elvétése bizonyos helyzetekben igen sértő lehet. Erre feltétlenül ügyeljünk! 93. §. Az önözés kissé távolibb, mértéktartóbb. A magázás viszont sokszor gorombának hat. 94. §. A megszólítás számos fajtáját is az udvariasság szabályai határozzák meg. 95. §. Idegeneket megszólítva (például utcán eligazítást kérve) nyugodtan használhatjuk az Uram, Asszonyom kifejezéseket. 96. §. Bácsinak vagy néninek csak nagyon idős embereket szólíthatunk. (A gyerekek természetesen szólíthatják így a fiatalabb felnőtteket is, bár ez jellegzetesen hazai szokás, a világ más nyelveiben a gyerekek is az uram, asszonyom megfelelőjét használják.) 97. §. Az elvtárs megszólítás persze továbbra is létezik: szocialista, szociáldemokrata pártok, szakszervezetek tagjai hagyományosan használják - és használhatják nyugodtan - egymás megszólítására. 98. §. A megszólítások használata akkor szükséges, ha beszélgetőpartnerünket nem szólíthatjuk közvetlenül a keresztnevén. Vezetéknevet önmagában használni ugyanis udvariatlanság. (Talán csak az iskola kivétel ebben, ahol megszokott, hogy a tanár így szólítja a diákokat.) 99. §. A felsoroltakon kívül természetesen használhatjuk, sok esetben a foglalkozás megjelölését is (tanár úr, doktor úr, ügyvéd úr stb.). 100. §. A megszólítás a hivatali rangot is tartalmazhatja: igazgató úr. 101. §. Munkatársak kartársnak, kollégának, szaktársnak is szólíthatják egymást (ezek ma már kiveszőben lévő megszólítások). Ott határozott megkülönböztetés figyelhető meg: a kolléga többnyire hivatali megszólítás, a kartárs is az irodák világának szülötte, szaktársnak viszont csak fizikai dolgozók, többnyire szakmunkások szokták egymást szólítani. Bár utóbbi - úgy véljük - lassanként kimegy a divatból, mert van valami ötvenes évekre emlékeztető mellékíze. 102. §. Régen természetes volt, mára majdnem kihalt a hölgyem (ma ennek már valami furcsa mel- lékzöngéje van) és a kisasszony megszólítás. Utóbbi újraterjedése örvendetes lenne, mert az űrt, amelyet kiveszése okozott, nem tölti be semmi, egyik divatban lévő megszólítás sem pótolja igazán. (Illik tudni - A kulturált viselkedés szabályai, K.U.K. Kiadó 2000) csaladivilag@ujszo.com Családi program. Aki csak teheti, kerekedjék ma fel családostul Doborgazra, ahol az 5. Doborgazi Kemencék Titka elnevezésű ízfesztivál zajlik éppen. A hagyományos kis-csallóközi étkekhez körítésként különféle szórakoztató rendezvényeket is kínálnak - elmaradhatatlan a halászléfőző verseny, a lepénysütés, a nótázás és még sok más. S ha már ott vannak, ne feledjék el felkeresni Rózsi néni portáját, s megkóstolni azokat az étkeket, melyeket az ízvilág gazdasszonya egy teljes éven át tálalt az Új Szó olvasói számára. Jó étvágyat, jó szórakozást! (gy) CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: július 13. 1. Mit tanácsol a pszichológus a 6-8 éves gyerekek nya- raltatását illetően? a) táborokban nyaraljanak b) napközi foglalkoztatókban c) maradjon velük otthon valaki 2. Mitől volt véraláfutásos a jegyzetíró karja? a) vért vettek tőle b) elesett c) megverték 3. Ki kezdeményezheti a tegeződést? a) a férfi b) a nő c) bárki 4. Mi lett a köves talajra hullott maggal? a) megették a madarak b) kiégette a nap c) bő termést hozott 5. Hol kötelező a természet- gyógyászoknak is orvosi tanulmányokat folytatniuk? a) Magyarországon b) Szlovákiában c) Németországban A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Mosogatás Elismerten a legkellemetlenebb házimunkák egyike. Ha azonban ezt is bizonyos tervszerűséggel és hozzáértéssel végezzük, ez sem olyan piszkos munka, amint azt sokan hiszik. Ha pl. már a főzésnél az edényféléket használat után azonnal meleg vízzel megtöltjük - hogy a rátapadt ételmaradékok fellazuljanak - nagyon megköny- nyítjük a mosogatást és elkerüljük a felesleges súrolást is. Ezzel az edényeket is jobban megkíméljük. Erőt, időt, munkát takarítunk meg akkor is, ha a mosogatás előtt az asztalról kikerülő tányérokról az ételmaradékokat, csontokat stb. egy darab újságpapírral eltávolítjuk. így elkerüljük azt, hogy mosogatóvizünk idő előtt zsíros, piszkos legyen. A kikerült edényeket fajták szerint csoportosítva helyezzük el mosogatóhelyükre, sok munkától és fáradságtól kíméljük meg magunkat. Először az üveg- és porcelánféléket mosogassuk el meleg vízben. Hogy kezünket kíméljük, ajánlatos a pamutszálas mosogató használata, mellyel a legforróbb vízben is könnyen dolgozunk. Az üveg- és porcelánfélék után az evőeszközök, majd a zománc- vagy alumíniumedények mosogatása következi. Ez utóbbiak súrolására cirokcsutakot használjunk. A faedényeket úgymond fakanalat, húsvágó deszkát stb. gyökérkefével kell súrolni. Must A hosszabb időre konzerválandó musthoz adjunk hektoliterenként 20 gr szalicilsavat, így egy évnél is tovább eláll. Ha csak néhány hétig akarjuk eltartani a mustot, akkor ennek megfelelő kisebb mennyiségű szalicilsavat teszünk bele. Ha szalicilozott mustból bort akarunk csinálni, öntsünk hozzá erjedésben lévő bort, vagy tegyünk bele erjedésből visszamaradt borágyat, és tartsuk 20 °C melegen. Az etjedés csakhamar megindul. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936
