Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-09 / 158. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 9. _____________________________________________________________________________________________Szombati vendég Egy miniszternek elsősorban nem személyes érdekeit kell szem előtt tartania, hanem a tárcáját sújtó problémák megoldására kell törekednie Az oktatás tartalmi reformja évekbe telhet Aligha van vitatottabb tagja a jelenlegi kormánynak, mint Martin Frone oktatási miniszter. Lépéseit negatív visszhang követi, tárcave­zetői ténykedése rendre bi­zalmatlanságot vált ki. Mar­tin Froncot arról kérdeztük, mennyi az annyi, ami a pe­dagógusok béremelését illeti, milyen az együtt­működése Szigeti László oktatási államtitkárral, esetleg gondolt-e arra, hogy lemond hivataláról. RÁCZ VINCE Mikor és milyen formában ke­rülhet sor az oktatás tartalmi reformjára? Az oktatás tartalmi reformját il­letően külön kell választanunk magát a folyamatot és az azt előkészítő jogszabályi háttér ki­alakítását, vagyis az új közoktatási törvény tervezett elfogadását. A közoktatás átalakítására hosszú évekre lesz szükség, a jelenlegi vá­lasztási időszakban csupán a re­formfolyamat beindítására nyílik lehetőség. Az említett jogszabály­javaslat sikere a parlamenti képvi­selőkön múlik. A közelmúltban jelezte, az ok­tatás tartalmi reformja a vonat­kozó törvény nélkül is meg­kezdődhet. Akár a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabá­lyokkal, rendeletekkel is végre­hajthatók a tervezett változtatá­sok? Valóban, a tananyag átalakítása nem feltétlenül kötődik az emlí­tettjogszabályhoz. Amellett, hogy természetesen kész vagyok előter­jeszteni az új közoktatási törvény tervezetét, fontosnak tartom a tar­talmi reformot. A cél a tananyag redukciója,’ a biflázás lehetőségé­nek korlátozása, hogy csökkenje­nek a diákok terhei, hogy a szülők és gyermekeik a helyes iskolavá­lasztás érdekében bővebb infor­mációkhoz jussanak az egyes ok­tatási intézmények színvonaláról. A jelenlegi jogszabályi háttér is le­hetővé tesz módosításokat az ok­tatás tartalmában. Példa erre a tantárgyi struktúrában bekövetke­zett változások. Támogatná-e az Új Polgári Szövetség által felvetett javasla­tot, hogy váljék költségtérítéses­sé a levelező tagozatos egyetemi hallgatók képzése? A liberálisok egyelőre még csak felvetését - hiszen tényleges javas­latot még nem terjesztettek a tör­vényhozás elé - személy szerint nem tartom megvalósítha­tónak. Nem látom okát, hogy változtassak állás­pontomon. Úgy vélem, több buktatója is van a tandíjfizetési kötelezett­ség bevezetésének kizáró­lag a levelező tagozatos egyetem­isták számára. Elsősorban figye­lembe kell vennünk, hogy a diá­kok nagy létszámban folytatnak felsőfokú tanulmányokat nem nappali képzésben. Ha az utóbbi­aknak fizetniük kellene az oktatá­sért, nappali tagozatos társaiknak pedig nem, azt jelentené, hogy kü­lönbséget teszünk hallgató és hall­gató között, és az alkotmánynak ellentmondva korlátozzuk egye­sek művelődéshez való jogát. Min­dez tehát alkotmányos vitát ered­ményezne. Akár diszkrimináció­ként is értelmezhetnénk. A másik nehézséget abban látom, hogy az egyetemeknek ez által a nagyobb bevétel reményében érdekükben állna, hogy bővítsék levelező tago­zatos képzési kínálatukat a nappa­li tagozat rovására. A nem nappali képzésben részt vevő hallgatók száma már jelenleg is elég magas, csaknem fele az egyetemisták lét­számának. Nem hiszem, hogy ez által válnának színvonalasabbá a hazai felsőoktatási intézmények. Július elsejétől 800-2700 koro­nával emelkedett a pedagógusok havi bére. Az ígéret szerint az alap- és középiskolai pedagógu­sok bére a katedrán eltöltött első 16 évben éves szinten 1, követ­kező 16 évben pedig 0,5%-kal emelkedne. Nem tartja-e diszkri­minatív lépésnek, hogy az idős, 32 évesnél nagyobb gyakorlatot szerzett tanárok fizetése nem emelkedne? Mondjunk egy pél­dát: egy ötéves szakmai gyakor­lattal rendelkező pedagógus mennyit keresett a béremelés előtt, és mennyit keres júliustól? Először is hadd szögezzem le, nagy örömmel tölt el, hogy 15 év hasztalan próbálkozás után végre sikerült nagy arányú béremelést ki­eszközölni a pedagógusok számá­ra. A fiatal alap- és középiskolai tanárok fizetése valóban eltérő mértékben emelkedik idősebb tár­saikéhoz képest, ennek az a ma­gyarázata, hogy szükség van a fia­tal tanerőre. Ezzel próbáljuk a pá­lyára csábítani az ifjú tanárjelölte­ket. A hazai tanerő meglehetősen koros, ha nem lépünk közbe, vagyis ha a vonatkozó intézkedést nem fo­ganatosítjuk, elképzelhető, hogy pár év múlva jelentősen elöregszik a hazai pedagógustársadalom. Ez akár az oktatás minőségének rová­sára is mehet. Szorosan összefügg mindez a készülő közoktatási re­formmal, a tananyag átalakítása kapcsán szükség van ugyanis a fia­tal, rugalmas tanerőre, mely alkal­mazkodik a folyton változó kihívá­sokhoz. Ez nem jelenti azt, hogy az idősebb munkatársakra nincs szük­ség, akik életük jelentős szakaszát áldozták a gyermekek oktatásának és nevelésének. Egy ötéves gyakor­latot szerzett tanár eddig a tízes fi­zetési osztály alapján 11 520 koro­nát keresett havonta. Júliustól havi jövedelme eléri a 13 760 Sk-t. Fon­tosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez csupán a bértábla szerinti összeg, a havi jövedelme ennél ma­gasabb is lehet a pedagógusnak. Mennyivel? Mitől függ, hogy többet kap-e? Bruttó vagy nettó számokról beszél? Természetesen- bruttó össze­gekről van szó. Ismétlem, a bér­emelés elsősorban a pályakezdő, fi­atal pedagógusoknak kedvez. A ta­nító vagy tanár, mint említettem, kaphat a bértábla szerinti összeg­nél többet is mozgó bér gyanánt, ha erre adottak a feltételek. Abban az esetben, ha az iskolafenntartó önkormányzat megteremtette en­nek lehetőségét, azaz ésszerűsítet­te az iskola működését, összevont hatáskörébe tartozó oktatási intéz­ményeket, ha racionálisan használ­ja fel a rábízott központi támoga­tást. Azokon a településeken, ahol mindez megtörtént, a tanároknak nincs okuk panaszra, ami a fizeté­Július elsejétől 800-2700 koronával emelkedett a pedagógusok havi bére. Úgy vélem, egy miniszternek olyan lépésekre is vállalkoznia kell, amelyek nem feltétlenül növelik bizalmi indexét, illetve széles körű támogatottságát (Somogyi Tibor felvétele) működésemet illeti Szigeti László­val, elmondhatom, hogy korrekt a viszonyunk. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem for­dulnak elő közöttünk időnként né­zeteltérések, nem forrósodik fel a hangulat a szakmai viták során. Az utóbbiaknak azonban nincs köze az eltérő nemzetiségi hovatartozá­sunkhoz. Idestova hét éve dolgo­zunk együtt az oktatási minisztéri­umban. Ez is annak a jele, hogy ed­dig mindig megtaláltuk az általunk kölcsönösen elfogadható megoldá­sokat és a közös utat. Mi a véleménye arról, hogy pártbeli kollégája, Fran­tišek Mikloško bocsána­tot kért a szlovákiai ma­gyaroktól? Ön szerint ho­gyan kellene tanítani az iskolákban Trianont és a előzetes bejelentésével ellentétben mégis javaslatot tesz, a minisztéri­umnak tiszteletben kell tartania a jelölt személyét. Véleményem sze­rint az ANO nem fog élni a le­hetőséggel, döntésüket elfogadom. Hogyan lesz képes együtt­működni a kormányban oktatási miniszterként František Tóthtal, aki a kulturális tárca vezetésére kapott megbízást? Tóthhoz fűződő viszonyomról már sokszor tájékoztattam a mé­diát, nem szeretném tovább növel­ni a feszültséget a kormánykoalíci­óban. Miután súlyos kritikával il­Szükség volt átlátható, igazságosabb támogatá­si rendszer kiépítésére. süket illeti. Ellenkező esetben a mozgó bérek kifizetésére valóban korlátozott a keret. Nem tart attól, hogy a soroza­tos koalíciós viszályok, az ANO ellenlépései miatt és az elmérge­sedett parlamenti légkörben a tandíjtervezethez hasonlóan zá­tonyra futnak a későbbiekben az oktatási reformtörvények? A kérdés megválaszolása nem egyszerű. A koalíciós pártokat köti a koalíciós szerződés, illetve a kor­mányprogram támogatására tett ígéretük. Csakúgy, mint az eddigi­ekben, ez a jövőre nézve is érvé­nyes kell legyen. Hogyan is segít­hetnénk át a honi felső- és közokta­tást a nehézségeken, hogyan is ala­kíthatnánk át az oktatási rendsze­rünket a harmadik évezred szelle­mében és igényeinek megfelelően, ha az egyik koalíciós partner nem támogatja a beterjesztett reformel­képzeléseket és nagy fontosságú jogszabályokat? Az utóbbi problé­mát a Koalíciós Tanácsnak kell fel­számolnia. Remélem, a liberálisok politizálása mielőbb visszakerül a rendes kerékvágásba, és az ANO képviselői is azon lesznek, hogy végrehajtsuk a kormányprogram­ban és a koalíciós szerződésben megfogalmazottakat. Amikor a parlament nem sza­vazott önnek bizalmat, többen felszólították a távozásra, mondván: civilizált országban egy miniszter levonná a megfe­lelő következtetéseket. A koalí­ciós feszültség egyesek szerint enyhülne, ha ön távozna poszt­járól. Egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy esetleg mégis lemondjon? Már többször kifejtettem, hogy véleményem szerint, mikor kell le­mondania hivataláról egy minisz­ternek. Egy tárcavezetőnek vissza­lépésre adhat okot például, ha korrupciós ügybe keveredik, vagy ha egész egyszerűen nem látja el a feladatát. Az elmozdításomra tett kísérlet, az ellenem kezdeménye­zett bizalmi szavazás színtisztán politikai okokra vezethető vissza. Eddigi miniszterségem idején so­sem éreztem úgy, hogy le kellene mondanom. Annyit azonban kö­zölhetek, ha a helyzet úgy hozza, ha valóban lesz ok menesztésem­re, azonnal és önként visszalépek. Jelen helyzetben nem látom az okát az esetleges lemondásom­nak. Úgy gondolom, jelentős re­formelképzeléseket valósítottam meg az oktatási tárca élén. A meg­kezdett és már lezárult reformok előbb-utóbb érzékeltetni fogják pozitív hatásukat, ez elvitathatat­lan. Nagy előrelépésnek tartom például a közoktatás állami támo­gatási rendszerének átalakítását. Ez szintén olyan intézkedés volt részemről, mely kezdetben nagy tiltakozást és nemtetszést váltott ki bizonyos körökben, mára azon­ban bárki beláthatja, szükség volt átlátható, a korábbinál lényegesen igazságosabb támogatási rendszer kiépítésére. Úgy vélem, egy mi­niszternek olyan lépésekre is vál­lalkoznia kell, amelyek nem feltét­lenül növelik bizalmi indexét, il­letve széles körű támogatottságát, mindazonáltal szükségesek, az eredményesebb működést és a fejlődést szolgálják. Egy minisz­ternek - meggyőződésem szerint - elsősorban nem személyes érde­keit kell szem előtt tartania, noha egy politikusnak ez sem utolsó szempont, hanem a tárcáját sújtó problémák megoldására kell töre­kednie. Milyen az együttműködés ön és Szigeti László között? A parla­mentben azt is a fejéhez vágták, hogy az MKP befolyása alatt áll, sőt Ján Cuper HZDS-es képviselő szerint szinte már magyarul dob­ban a szíve. Mit szól ehhez? Szórakoztatónak találom Cuper kijelentését. Azt hiszem, ez a stílus hozzátartozik az ő személyéhez, véleménynyilvánítási szokásaihoz. Különösebb kommentárt, úgy vé­lem, nem igényel. A kijelentés őt magát minősíti. Ami az együtt­Beneš-dekrétumokat? Párttársam Mikloško a saját személyes álláspontjának adott hangot a bocsánatkéréssel. Volta­képpen egy udvariassági gesztus­ként értékelem. Olyasféle gesztus­ként, amely kölcsönös bocsánatké­résre ösztönözheti mindkét felet a kölcsönösen elszenvedett történel­mi sérelmekért. Úgy gondolom, ha valóban elindít egy ilyen folyama­tot, megvolt a maga értelme. Akkor végül is hogyan kelle­ne tanítani Trianont és a Beneš- dekrétumokat? Szigorúan a történelmi tények­kel és igazsággal összhangban. Úgy, ahogy azok megtörténtek az időben. Ki foglalhatná el František Tóth volt oktatási államtitkár megüresedett pozícióját, egyál­talán szüksége van-e a miniszté­riumnak két államtitkárra? A liberális koalíciós partner je­lezte, nem kíván új jelöltet javasol­ni az őket illető poszt betöltésére. Ez az ANO döntése. Természetesen a koalíciós egyezség alapján a libe­rálisok jogosultak az egyik állam- titkári posztra személyt jelölni. Ha lette a készülő, új közoktatási tör­vényt, és egyértelműen negatív ál­láspontot foglalt el a dokumen­tummal szemben, elvesztette irán­ta korábban táplált, tárcavezetői bizalmamat. Az egyezségek betar­tása képezi az alapját nemcsak a koalíció, hanem mindenfajta cso­portosulás együttes és összehan­golt működésének. František Tóth kinevezését kulturális miniszterré elfogadom, mert tiszteletben tar­tom az államfő döntését. Tóthnak kulturális tárcavezetőként le­hetősége lesz bebizonyítani, hogy képes tiszteletben tartani a koalí­ciós egyezséget, és képes az együttműködésre a kormányzó partnerekkel. Állítólag Rudolf Zajac ül majd ön és Tóth között, s az egészség- ügyi miniszter lehet az összekötő kapocs. Elég nagy ez a távolság? Az ülésrend miatt valóban úgy • tűnhet, mintha az ANO-t képviselő kormánytagok körülölelnének. Fél­retéve a viccet, én úgy gondolom, a politikai felfogásunk különbözősé­géből adódó távolság köztünk je­lentősebb annál, hogy egy minisz­teri bársonyszék áthidalhatná.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom