Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-08 / 157. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 8. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 27. számában feltett kérdésre Varga Anna a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Szőcs Veronika tardoskeddi, Csík József nagybalogi és Fekete Szidónia szelőcei olvasónk nyerte. Gratulálunk! A kétnapos rendezvényen az Omega is fellép Kezdődik Gombaszög MISLAY EDIT Karlovy Varyban most Michael Pitt körül forog a világ, aki a független filmesek színésze Fütyül a hollywoodi filmekre Holnap kezdődik Gombaszög, a szlovákiai magyarok országos kul­turális ünnepélye. A kétnapos fesz­tivál tervezett eseményeiről Papp Sándorral, a műsor rendezőjével beszélgettünk. Miben különbözik az idei Gom­baszög az előző évfolyamoktól? Elsősorban abban, hogy ezúttal „Kárpát-medencei Gombaszögöt” rendezünk. Vagyis a hazai csopor­tokon és a Magyarországról érkező vendégeken kívül további együtte­sek érkeznek a Kárpát-medence magyarlakta vidékeiről. Táncosok érkeznek az erdélyi Vajdaszenti- ványról, Mura-vidéki nótázók Szlo­véniából és a Tükrös táncegyüttes Kárpátaljáról. Magyarországról a Kaláris Néptáncegyüttest és a Tük­rös zenekart vátjuk. Az ünnepség. Kárpát-medenceivé bővítésével egy régi elképzelést valósítunk meg, amelynek eddig anyagi gon­dok szabtak gátat. Idén a szlovák kulturális minisztérium jóvoltából a tervből valóság lett. A kulturális minisztériumon kívül természete­sen számos további támogatója van a rendezvénynek, többek közt a Szlovák Köztársaság kormánya, a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Illyés Közalapítvány, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma. Gombaszög fővédnö­ke Csáky Pál miniszterelnök-he­lyettes, védnöke pedig Biró Ágnes kulturális államtitkár. Gombaszög annak idején elsősorban népművészeti sereg­szemle volt, az utóbbi években azonban más műfajok is megje­lentek a programban. Idén mi­lyen arányban oszlik meg a mű­sor a népi kultúra és a kommer- szebb műfajok között? A holnapi műsorban majdnem Szombat reggel 7 órától fél 12-ig a Hétről hétre című publicisztikai magazinunkat hallhatják. A tarta­lomból: A. Nagy Lászlót, a parla­ment emberjogi bizottságának el­nökét az ombudszman jogainak bővítéséről kérdezzük, és élőben kapcsoljuk Gombaszögöt. A Délidő vendége Keszegh Pál, a Nagyszom­bati Kerületi Hivatal elöljárója lesz, aki a megye és a helyi önkormány­zatok viszonyáról és a kisebbségi kultúrák támogatásáról szól. A Té­ka című irodalmi magazinban 13 órától beszélgetés hangzik el a friss Forbáth-díjas költővel, Bettes Ist­vánnal. 15 órától A kultúra világá­ban szót ejtünk a Kodály Napokról, majd a Magyar Kultúra Múzeumá­nak igazgatója, Jarábik Gabriella számol be a múzeum pártfogásá­ban lévő szklabonyai Mikszáth-ház és az alsósztregovai Madách-ház felújítási munkálatairól. Vasárnap reggel 7 órakor hírek­kel és sportösszefoglalóval indul a műsor. 9.05-kor a Világosság refor­mátus műsorában Tóbiás Attila, a prágai magyar gyülekezet lelki­teljes egészében a folklór dominál. Néptánccsoportok, népdaléneke­sek lépnek fel, este pedig táncház lesz. Vasárnap más a helyzet, mert­hogy a délelőtt a gyerekeknek szóló programoké, amelynek egy részét a Pátria rádió élőben is közvetíti. Dél­ben nótaénekesek, majd hazai könnyűzenei énekesek és együtte­sek lépnek fel, valamint Komár László. Az ünnepi Kárpát-meden­cei gálaműsor 15 órakor kezdődik. Este a sztárvendég az Omega egy­üttes, előzenekarként Keresztes Il­dikó és együttese lép fel. Bízunk benne, hogy megtelik a gombaszö­gi völgy, tudomásunk szerint a ha­táron túlról is sokan készülnek erre a koncertre. A külföldi vendégeken kívül bi­zonyára a hazai néptáncegyütte­sek és népdalcsoportok színe-ja- va is színpadra lép. Olyan csoportokat igyekeztünk meghívni, akik az elmúlt egy-két évben elértek valamit. Ott lesz a nagymegyeri Hajnal Ifjúsági Nép­tánccsoport, a lévai Garammenti Népi Együttes, a nagyidai Ilosvai Néptáncegyüttes, valamint hagyo­mányőrző csoportok, például a csoltói cigányok vagy a Padányi Népdalkor. Milyen kísérőprogramok lesz­nek? ’ Az egyik legfontosabbat említe­ném: a magyar rádiózás történetét mutatja be az a kiállítás, amely a Magyar Rádió jóvoltából érkezik a gombaszögi völgybe. A két nap alatt gólyalábas bemutató, tűz- zsonglőrök szórakoztatják a közön­séget, ott lesz a fegyveres erők díszőrsége, fúvószenekara, a folk-' kocsma pedig főleg az esti, éjszakai órákban jelenthet majd örömet. Szerepel a programban népi mes­terségek bemutatása és nem utol­sósorban ökörsütés is. pásztora szól a hallgatókhoz. 10 órakor hírek, sport, majd Rande­vú. A mese után kapcsoljuk a Gom­baszögi Országos Kulturális Ün­nepély helyszínét. 13 órakor Tér­erő, ezúttal a kolozsvári magyar szerkesztőségből a következő té­mákkal: mikházi Csűrszínházi Na­pok; felvidéki Hídverő Napok; szü­letésnapi beszélgetés Lendvay Szemlér Évával, a bukaresti rádió magyar adásának munkatársával; amikor kivirágzik a Tisza - a bioló­giai tüneményről szól Guelmino János zentai biológus. 14 órakor hírek, majd Kaleidoszkóp. A mű­sorban Imelyre látogatunk, ahol a II. Imelyi Napokon emléktáblát avattak a falu nagy szülötte, Blas- kovics József turkológus professzor tiszteletére. Megszólal a műsorban Balogh Hona polgármester, Blasko- vics Árpád, a professzor fia, Ozo- gány Ernő technikatörténeti szak­író, s mikrofonhoz kértük Mihalik Anna nénit is, aki az imelyi népvi­seletet őrzi. 15 órakor Őszidő. Nép­rajzi műsorunkban fél négytől foly­tatjuk Flóráné Gaál Jolán vissza­emlékezését a Tisza folyó melletti életmódról. (Nyit.) Pittből van ő is, csak nem Brad. Michael. Szőke, ér­zéki és bitangul tehetsé­ges. Gus van Sant szeme is felcsillant, amikor először látta. Most főszerepet adott neki legújabb filmjé­ben, Az utolsó napokban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Blake-et, a „behernyózott” rock­zenészt játssza, akinek sorsa kísér­tetiesen hasonlít Kurt Cobain, a Nirvana legendás énekesének tra­gikus életútjára. De Pitiről majd később! Előbb pár sort Liv Ull- mannról és Kim Ki-Dukról. A hat­vanhét éves norvég színésznő, aki már rendezőként is letett pár érté­kes alkotást a filmművészet nagy­asztalára, sőt vannak országok, ahol nem is mozisztárként, hanem íróként ismerik, hiszen első köny­ve 25 nyelven jelent meg a világ­ban, most egy hetvenhét perces dokumentumfilmben tárulkozik ki a mozivásznon. Az eddig meg­tett útjáról, az Ingmar Bergman- nal töltött éveiről és az anyaságról beszél őszintén, megejtő közvet­lenséggel. A Jelenetek egy életből egy nagy színésznő árnyalt port­réja, amelyet akkor vetítettek a fesztiválon, amikor Liv Ullmann már New York felé repült, ahol most új könyv születik róla, de mint Karlovy Varyban kiderült: ezt nem ő írja. Kim Ki-Duk, a koreai film ma már ismert fenegyereke tizenket­tedik opusával, A nyíllal sem lőtt mellé. Elképesztő, mit művel az emberrel. Először is ír egy fájón szép történetet egy idős férfiról és egy fiatal lányról, akit isten tudja, hol talált, de hatéves kora óta egy ütött-kopott kis halászhajón neve­li, tanítja abban a reményben, hogy egyszer majd feleségként is az övé lesz. A film első kockáin már tizenhat éves a lány, élete erősen összeforrott az idős ember sorsával, aki a közeli városból mo­torcsónakon hordja hajójára a jól fizető halászokat. „Mélyről felho­zott gyöngyszemére”, a szépséges lányra azonban úgy vigyáz, mint saját szeme fényére. Éles látására egyébként is nagy szüksége van, hiszen a nyíl élete egyik legfonto­sabb eleme. Kezében veszélyes fegyver, amellyel mindenkitől meg tudja óvni a lányt, még attól is, aki már szerelemmel szereti. Valósággal birtokolja, a tulajdo­nának tekinti őt, de a legnagyobb szeretettel, gyengédséggel for­málja, s mivel a nyíl az ő kezében sem görbe bot, a lány a legveszé­lyesebb helyzetekben is meg tudja védeni magát. S miközben az idős halász kilépni készül a nevelőapa szerepéből, és visszafojthatatlan vágyából ölelné már magához a lányt, egy huszonéves fiú, aki ugyancsak erős érzelmeket táplál az öreg „foglya” iránt, feldúlja az addig meghitt kapcsolatot. Dön­tenie kell a lánynak, és ő a fiút vá­lasztja. Nem mintha nem szeretné a jó szívű öreget, de szerelmet mégiscsak a húszéves srác iránt érez. Már ott áll mellette a csó­nakban, elhagyták a kis hajót, amikor rádöbben, mire készül az elhagyott és megszomorított férfi, s az utolsó pillanatban még visszahozza az életbe. Kim Ki-Duk története azonban nem itt ér vé­get. Ő nem híve a happy endnek. Háromszor is csavar még a szto­rin, mivel van miből csavarnia. Érzelmekkel teli, megható film A nyíl. Fájóan szép történet barát­ságról, összetartozásról, szere­lemről és elválásról. Nincs agyon­beszélve. Itt a képek, a táj, az ar­cok, a rezzenések, a gesztusok magukért beszélnek. S mintha szelídülne egy kicsit a koreai fene­gyerek. Korábbi filmjeiben sokkal több az erőszak, a vér, az öldök­lés, itt csak az első két elem van jelen, és az sem olyan formában, hogy a néző elrettenjen. Komoly várakozás előzte meg Mészáros Márta A temetetlen ha­lott című Nagy Imre-filmjét, és az érdeklődés a vetítés utáni sajtótá­jékoztatón sem csappant meg az alkotók iránt. A rendezőnő mel­lett Jan Nowicki, a Kádár János ál­tal kivégeztetett miniszterelnök alakítója is jól állta a kérdések tü- zét. Nagy sikert könyvelhetnek el mindketten, ha ebben az erős mezőnyben díjat kap közös mun­kájuk. Mundruczó Kornélnak, a zsűri magyar tagjának egy angol, egy belga és egy kanadai ren­dezőt, egy spanyol kritikust, vala­mint két színésznőt (a 35 évvel ezelőtt bemutatott Love Story sztárját, Ali MacGraw-t és a cseh Zuzana Stivínovát) kell meg­győznie arról, hogy a film komoly elismerésre érdemes. Nem irigy­lem őt. Az olaszok Fényes nappal című alkotása (szicíliai utcagyere­keket próbál jó útra téríteni egy középkorú pap), a svéd-angol Michael Pitt koprodukcióban készült Sába ki­rálynőjének gyöngyei (egy népes angol család titkokkal és elfojtott szerelmekkel teli múltja és jelene) vagy az Életem apámmal című ka­nadai produkció (három férfi: két, egymáshoz egyáltalán nem kötődő testvér és apjuk kapcsola­ta egy rogyadozó családi házban) mellett Mundruczó Kornélnak nem lesz könnyű dolga. S akkor még nem beszéltünk Martin Sulik ostravai munkások körében ját­szódó új filmjéről, A napos or­szágról, az Idegen bőrben című francia filmről, amelyben két nő szereti egymást, és az izraeli Szép világról sem, amely három meg­rázó történetet mesél el egy nem­zetiségileg vegyes országrészről. Dönteni azonban nem csak a zsűrinek kell. A közönség sincs könnyű helyzetben, hiszen több mint 200 alkotás közül kell vá­lasztania. A pénztárak előtt már kora reggeltől hosszú sorok kí­gyóznak, hiszen Karlovy Vary ez alatt a tíz nap alatt hajnaltól késő éjszakáig a mozinak él. Nincs al­kotó, akit ne hatna meg a látvány, ahogy ezek a zömében huszoné­ves fiatalok órákig képesek sor­ban állni, csak hogy lássák, amit látni akarnak. És most akkor Pitt! Michael Pitt, akit semmiféle rokoni szálak nem fűznek világhírű névrokonához. De mint mondja: nem is kesereg emiatt. Ami viszont nem jelenti azt, hogy közömbös lenne számá­ra. „Brad Piti nagyon jó színész - vélekedik. - Remélem, én sem ho­zok szégyent rá, amikor arról fag­gatják, nem vagyunk-e rokonok.” Gus van Sant filmjét, Az utolsó napokat mindenesetre bátran ajánlom Brad Pitinek, mert büsz­ke lesz névrokonára, aki már most messziről kerüli a hollywoodi stú­diókat. Michael Piti a független filmesek színésze. Bár dolgozott már legendás hírű nagy mesterrel is, Bernardo Bertoluccival, az Ál­modozókban, amely egy szokat­lan, 68-as tangó Párizsban. Az utolsó napokban Michael Pitt egy élete utolsó napjait élő rocksztár, aki belőve bolyong egy hétvégi ház szobáiban és kint a kö­zeli erdőben. A film Kurt Cobain (Képarchívum) emlékére, de nem róla készült. Ezt a rendező többször nyilatkozta már, és Piti is mindig hangsúlyoz­za, ha a figuráról faggatják. Az utolsó napok csupán tiszteletadás a Nirvana együttes páratlan tehet­ségű énekesének, állítják mind­ketten. Lelkűk rajta. Egy biztos: a hasonlóság már azért is annyira feltűnő, mert Piti hosszúra nö­vesztett szőke hajával, vékony tes­tével, s nem utolsósorban arcvo­násaival erősen emlékeztet Kurt Cobainre. A film történetét na­gyon könnyű röviden elmondani, hiszen túl sok minden nem törté­nik benne, viszont ami igen, az a főszereplő szuggesztivitásának köszönhetően mélyre vésődik a néző emlékezetében. Blake, a film központi figurája az önpusztítás végső határát is átlépte már, arcán az érzések legapróbb jelét sem lát­hatjuk, de kínjait, fájdalmait is csak sejteni engedi. Már az is cso­da, hogy cél nélküli bolyongásai után visszatalál az eldugott vityil- lóba, ahol aztán magában mo­tyogva le s föl járkál, amíg engedi az ereje. Ha nem, összerogyik, és igazi rongyként hever a padlón. Aztán, ha egy idő után mégis sike­rül talpra állnia, képzeletbeli le­gyeket csapkod, fekete kombiné- ban és bakancsban, valamit koty­vaszt a konyhában, majd vadász­puskával a kezében közlekedik tel­jesen szétcsúszva. S ha netán inge- renciája van, bárgyú balladát komponál akusztikus gitárján. Házbéli barátai a kábulat sűrűjé­ben inkább csak magukkal foglal­koznak, ha olykor-olykor még működtetni tudják leamortizáló­dott agyukat. Blake a halálos pilla­natig valahogy nem is létezik szá­mukra. Amelyiküknek van még egy kis ereje, az a testi gyönyörö­ket hajszolja. És azzal, aki éppen kéznél van. Okok és indítékok nin­csenek a filmben. A miértekre sen­ki sem ad választ. A tragédiához 97 perces egyenes út vezet, Micha­el Pitt pedig egyszerűen döbbene­tes alakítást nyújt. Barnára festett és rövidre vágott hajával most éppen úgy fest, mint egy diplomára váró rokonszenves egyetemista, aki utolsó szabad nyarát tölti Kalový Varyban. Szőke, érzéki és bitangul tehetséges (Képarchívum) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom