Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-07 / 156. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 7. Nagyszünet - hirdetés 13 Máté Szabolcs alias Sub-Bass Monsternek az őszinteség a védjegye » § A rátóti szörny szót kér „Sokkal többet kellett hajtanom, dolgoznom, mint másnak. Szép lassan kerültem be a köztudatba. ” (A szerző felvétele) Magyarország legrokon­szenvesebb rappere. Ő min­den idők legnépszerűbb és legközkedveltebb előadója, akit a többi rapper is tisztel és elismer. Gyulafirátóton él. Ebből már kikövetkeztet­hető, hogy a Sub Bass Monster művésznévre hall­gató fiatalember Máté Sza­bolcs. Új albumáról először az Új Szónak nyilatkozott. BORKA ROLAND Négy éve nem adtál ki albu­mot. Nem volt mondanivalód? Kicsit elegem lett a pörgésből... Visszatértem a nyugis, vidéki élet­hez, mert túlhajszoltam magam. Ötven fellépésem is volt havonta, így nem igazán maradt időm sem­mire. Igazán jó számokat pedig csak úgy lehet készíteni, ha feltöl­tődik az ember és ahhoz élni kell... Kész van már az új album? Az album már teljesen készen van, s ha minden jól megy, hamaro­san a boltokba kerül a kislemez, amely a címadó dalt és még né­hánynak a remixék is tartalmazni fogja. Az album a Sub Bass Monster nevet viseli majd. így egyszerűen, mert még nem rögzült az emberek­ben. A szomszédom például Sam­sung Busternak hív. A maxi borító­fotóját is magam csináltam, hogy a hecc kedvéért más név ne is kerül­jön képbe. Zeneileg mennyiben lesz más az előzőeknél? Megmaradtam a már bevált „szabis” hangzásnál, ha van ilyen. Különben több rap-stílus lesz hall­ható. Az undergroundtól kezdve a mainstreamon át egészen a gang­ster-rapig minden megtalálható. Egyfajta egyveleget szeretnék. Ter­mészetesen nem maradnak el a ki­sebb utalások az előző lemezeken hallható dalokra. Mesélj valamit az új dalokról? A címadó dal a bemutatkozá­som. Elmesélem, hogyan születnek a becenevek, mennyire fontos egy ember életében, hogy megjegyez­zék, s figyeljenek rá. Minden elő­adónak volt egy ilyen lemeze. Rendszerint ez az első szokott len­ni. Nálam ez a harmadik. Örülök, hogy most jövök ki az új albummal, hiszen rengeteg időm volt dolgozni a dalokon. A Sebességmámor című számom egy éjszakai autózás után pattant ki a fejemből. Nagy sebes­séggel hajtottam az autópályán és eszembe jutott. A lassú tempójú dal remekül illik az éjszakai vezetés­hez. Az autóban szóló lassú dal és az elsuhanó táj szépen kiegészíti egymást, egy érdekes hangulatot áraszt. A rapperek általában a fővá­rosból kerülnek ki. Vidékiként mennyire volt nehéz az áttörés? Sokkal többet kellett hajtanom, dolgoznom, mint másnak. Szép lassan kerültem be a köztudatba. Aztán nem volt megállás. A sztárok világáról azt hittem, hogy csillogás az egész, nem csinálok egész nap semmit, csak ülök... Néha kime­gyek az erkélyre, integetek az em­bereknek. Aztán állandóan fellépé­sekre járok... A névválasztás sem volt a leg­szerencsésebb. Ez a név utal a műfajra, az ala­csony termetemre, a szörnyeteg pe­dig csak egy vicces utalás magam­ra. Csupán önirónia. Az emberek persze komolyan veszik és félreér­tik, ezért a további félremagyarázá­sokat megelőzendő döntöttem úgy, hogy magamról nevezem el a le­mezt. Az eddigiek nagyon őszinték, tiszták és egyszerűek voltak. Most találtál magadra? Az eddigiek és ez az új album is rólam, a velem vagy a környeze­temben megtörtént eseményekről szól. Csak őszintén. Ez a védje­gyem. Nem hunyhatunk szemet az emberi nyomorúság és a szegénység felett 9 Live 8 - és ami mögötte van ISMERTETÉS A múlt szombaton megtartott Live 8 elnevezésű segélykoncert­nek a kampányolás és a gazdag or­szágok figyelemfelkeltése mellett volt egy másik üzenete is: nem hunyhatunk szemet az emberi nyo­morúság felett, nem fordíthatjuk el arcunkat a csontsovány emberek 9 láttán. Ezt az üzenetet az angliai Equality of Opportunity (Esély- egyenlőség) csoport vezetője e- mailben küldte szét a világ külön- 9 böző részeire. Én egyik ismerősöm által jutottam hozzá a levélhez, amelyben a következőket írja Marnie Muhavura, a cso­portvezetője: „Csoportunk az emigráns afrikaiak lelki bajaira próbál gyógyírt ke­resni. Számtalan helyen próbálkoztunk már, szám­talan hivatalt megkeres­tünk, s nem találtunk orvoslást fáj­dalmainkra, sérelmeinket sehol sem tudtuk megtorolni. Ezért ala- kultunk.” W A levél elolvasása után az isme- ||f rősöm által sikerült felvennem a kapcsolatot az említett lánnyal. Marnie 1985 nyarán született ® Ugandában egy kis településen. Nyolc testvére van. Édesapja egy helyi vállalkozónál dolgozik. A lány előtt tisztázatlan, milyen területen. Édesanyja háztartásbeli. Marnie néhány hónapos volt, amikor 1985 karácsonyán a Live Aid koncert hí­re bejárta az egész világot, s az etió- piai gyermekek megsegítésére több mint 100 millió dollárt gyűjtöttek össze. Azt mondja, neki szerencséje volt, hiszen többedmagával Angliá­ba került egy szerető családhoz, akik nevelik és taníttatják. „Amikor elkerültem otthonról nagyon ne­héz volt beilleszkedni az új környe­zetbe. Új égtáj, új emberek, új kul­túra. Nagyon hiányzott az otthoni környezet, bármilyen nyomorúsá­gos is volt. El sem lehet képzelni azt a nyomort, a kilátástalanságot. A településen, ahol éltem, éjszaka síri csend honolt, a nyomor csendben jár. Az asszonyok és a gyermekek mintha megszokták volna. A házuk előtt ültek, és sokszor a saját szék­letüket fogyasztották. A gyermeke­ket legyek szálltak és különböző betegségben - AIDS, TBC és malá­ria - szenvedtek” - írja Marnie leve­lében. Ezután szó szerint, mint a mesében a Live Aid koncert szerve­zőjének egyik forgatócsoportja megtalálta, és a tévében látott ar­cok között feltűnt az övé is. „Csak néhány településnyire voltam Birhan Woldutól, az etióp lánytól, akivel Londonban futottam össze. Ő az a lány, aki a színpadon Ma­donna ölelésében volt látható, s akit megmentettek a haláltól.” Marnie egzisztenciája nem meg­oldott, mégis segítő kezet nyújt a rászorulóknak. „Az ifjúsági szerve­zet, melynek tagja és szóvivője va­gyok, azt tűzte ki célul, hogy segít­sen a külföldre menekített embe­rek érvényesülésében és menedé­ket nyújtson nekik. A világ csak a híradókból ismeri az afrikai állapo­tokat, és megszokja, hiszen minden nap szembesül vele. A családok ja­va része egy dollárból él. Havonta!” Marnie, ha már szülőhazájában uralkodó állapotokat nem is tudja megváltoztatni, legalább a túlélők­nek nyújt segítséget. „Szüléimét ritkán látom. Amikor hazamegyek, s látom a sok szörnyűséget és ér­zem a tehetetlenségemet, legszíve­sebben sírva fakadnék. Az egyik ottlétemkor az öcsém a kezeim kö­zött halt meg. Maláriában. Nem kapta meg időben a gyógyszere­ket. Sajnos, ez mindennapi. A se­gélyszállítmányok ritkán jutnak el a rászorulókhoz. Rendszerint bűn­bandák megtámadják a segélykon­vojt, s kifosztják. Kevés az ivóvíz is. Percenként halnak meg emberek, akiket a közeli folyóba dobnak, mert nincs, aki elásná őket. Min­denki harmatgyenge.” Marnie örül annak, hogy a Hosszú út az igazsá­gig elnevezésű koncert újra a feke­te kontinensre irányítja a figyel­met, és nyomást gyakorol a fejlett országok vezetőire, (borka) Marnie Muhavura: ottlétemkor az öcsém a kezeim között halt meg. A Relax programcsomagokkal most minden hálózatba, bármikor egységes áron hívhat. A T-Mobile ismét egyedülálló ajánlatot kínál. Fizesse elő a Relax 60 programcsomagot, és év végéig havonta még 100 szabad percet kap, amelyet bármelyik hálózatba eltelefonálhat, és mindez csupán 369 Sk (áfa nélkül) A Relax 60 programcsomaghoz választhat egyet az új divattelefonok közül, amelyet akár 1 koronáért is megvásárolhat. Hát nem világraszóló? Az ajánlat 2005. Vili. 31-éig érvényes. Igénybe vételekor nem kell feltétlenül akciós telefont vásárolnia, és aláírnia egy 24 hónapos futamidőre szóló, csatlakozási szerződéséhez csatolt függeléket. T-Mobile infovonal: 12330 ■ www.t-mobile.sk BP-5-13241

Next

/
Oldalképek
Tartalom