Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-08 / 132. szám, szerda
34 Szülőföldünk - emlékezés Blaskovics Józsefre új szó 2005. június 8. Blaskovics József, a neves turkológus professzor születésének kilencvenötödik évfordulóján A szülőföld vonzásában Blaskovics József gyakran hangsúlyozta, a legmagyarabb családfá- jú egyén sem tudja több ezer évre visszavezetni az őseit, de a türk ne- vűek igen, hiszen ők egészen biztosan az ősmagyarokkal együtt jöttek a Kárpát-medencébe, vagy már jóval korábban - például az avarok - itt voltak Magyarnyelv-tanfolyamokat is szervezett Prágában Turkológia, hungarisztika Bár a hazai magyar olvasók életében kevésbé ismerhették, ritkábban találkozhattak munkássága eredményeivel, mint napjainkban, a halála óta eltelt másfél évtizedben csaknem minden fontos műve megjelent az anyanyelvén. Pedig Blaskovics József, a prágai Károly Egyetem turkológus professzora mindig hű maradt szülőföldjéhez: büszkén vallotta magát mátyusföldinek, míg szülei éltek, rendszeresen haza is látogatott falujába. OZOGÁNYERNŐ Ennek ellenére aligha állítható, tevékenysége beépült volna a köztudatba, holott olyan tudományos pályát választott magának, amely első hallásra egzotikusnak tűnik, viszont közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy a turkológia eredményei mindennapi életünk szerves részét alkotják. A nagy magyar feltaláló, Jedlik Ányos földije volt: szülőfaluja, Imely szinte kőhajításnyira fekszik az immár zarándokhellyé váló Szímőtől, ahol a magyar villamosságtan megalapítója látta meg a napvilágot. A falu fiatal kovácsának első gyermekeként 1910. június 12-én született. Nagyapja meséiből gyermekkorában tudomást szerez családja türk eredetéről. Csak évtizedek múltán sikerül azonosítania, hogy Kaszan vezetéknevű apai nagyanyja valójában kun, Kajan anyai nagyanyja avar-türk eredetű. Egy véletlen eset érleli meg benne az elhatározást, hogy turkológus kíván lenni: tízéves korában szántás közben nagyapjával középkori tatár fegyverekre és használati tárgytöredékekre bukkannak. Az öreg elbeszéléséből megtudja, hogy a tatárjárás idején vidékükön kemény harcok dúltak a betörő csapatok és az ellenük hősies küzdelmet vívó, a türk nyelvcsaládhoz tartozó kunok, a magyar király szövetségesei között. A két rokon ázsiai nép egymás elleni harca Európa közepén annyira felkelti érdeklődését a turkológia iránt, hogy hallani sem akar más hivatásról. Csakhogy a valóság közbeszól: a komáromi bencés gimnáziumi tanulmányait még képesek megfizetni a szülei, de azután munkába kell állnia: segédtanító lesz a csallóközi Alsó- nyárasdon. Nagy álmát nem adja fel: önerőből megtanul törökül, török történelmi munkákat tanulmányoz, folyóiratokat olvas. Első próbálkozása egy irodalmi fordítás: 21 évesen, 1931-ben publikálja Fevlik Fikret Reggeli ima című novelláját a Magyar Néplapban. Műfordításokkal később is foglalkozik. Első nekifutása kudarccal végződik: a Károly Egyetem Orientalisztikai Tanszékén elutasítják hiányos cseh nyelvtudása miatt. Később is mosolyogva emlékszik vissza: még a feltett kérdéseket sem értette meg, annyira csehül állt a cseh nyelvvel. Álma egy évtizeddel később látszik megvalósulni, Fekete Lajos tanítványa lesz a budapesti egyetemen, ahol Németh Gyula és Germanus Gyula előadásait hallgatja. Fekete Lajostól - az írásmód megfejtőjétől - sajátítja el a szij- jákat megfejtési módszerét, ami később a rimaszombati okiratok feldolgozásánál bizonyul döntőnek. Erről az írásmódról érdemes tudni, hogy leginkább keresztrejtvényhez hasonlít, mivel az eredeti harminckét arab írásjelből csupán tizenegyet használ, a magánhangzókat egyáltalán nem jelöli, a szavak egybe- és különírásának szabályait nem ismeri, a köz- és tulajdonneveket nem különbözteti meg, sőt, egyes szavakat eltérő variációban használ még egy szövegen belül is. Két évtized múltán a rimaszombati okiratok hat éven át tartó megfejtése mutatja, mekkora feladatot ró a szakértőre is egy középkori török szöveg érthetővé tétele. Első tudományos munkája a negyvenes évek közepéhez kötődik, amikor a magyar iskolák bezárása miatt segédraktáros a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban. Itt kerül közeli kapcsolatba a középkori török okiratokkal, amelyek feldolgozása a hatvanas évek elején lát napvilágot az Arabischen, türkischen und persische Handschriften Universitätbiliothek in Bratislava címen. Sorsa a Károly Egyetem orientalisztikai szakának elvégzése után, 1949-ben fordul jobbra: megíija a Magas Porta okiratai Kassa város hódoltságáról, a kassai és erdélyi adólevelek című munkáját, amely- lyel 1950-ben megszerzi a doktori címet. Olyannyira elfogadtatja a turkológiát, hogy az orientalisztikai tanszéken belül megbízzák a turkológiái szeminárium vezetésével, tehát az ifjú kollégák képzésével. Oktatási segédanyag híján megírja a Török nyelvtant, majd az irodalomtörténetet. Utóbbi annyira sikerült, hogy hamarosan angolra és bolgárra is lefordítják, több országban hivatalos tankönyként használják. Szemináriumait egészen nyugdíjba vonulásáig vezeti. Tudományos tevékenységét elsősorban a Kárpát-medence türk- avar őstörténetének és a török fennhatóság korának szentelte. A hódoltság időszakáról szóló első, előadását követően 1957-ben a Török Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lesz. A hódoltság korának szakértőjeként évtizedeken át tart előadásokat a turkológiái kongresszusokon, 1962-től nyugdíjba vonulásáig az isztambuli egyetem vendégprofesszoraként. Hat év munka után, 1961-ben készül el a rimaszombati okiratok fordításával, amely a hódoltság alatti területek lakosságának életét mutatja be. Munkája úttörő abban a tekintetben, hogy nem a harci cselekményeket, hanem a mindennapokat dolgozza fel, betekintést nyújtva a megszállt területek oszmán-török közigazgatásába, állam- és a jogrendszerébe. Művének sorsa pontosan tükrözi a történelem e sajátos vetületével foglalkozó tudós hányattatásait: eredetileg angol, majd orosz kiadásra kap ígéretet, végül 1974-ben a pozsonyi Obzor Kiadó gondozásában szlovákul jelenik meg. Néhány év múltán megvalósíthatónak tűnik a szerző anyanyelvén való publikálás. Mivel ekkor éppen a hamarosan szenzációként ható Tárih-i üngürüsz (A magyarok története) fordításán, valamint az élete főművének tartott Rákóczyak és a kegyes szultánok levelezésén dolgozott, e sorok íróját kérte fel a mű magyarítására. Csakhogy a korabeli cenzori hivatal megakadályozza a kiadását. Évekkel később derül ki, hogy nacionalista indulatok szításával vádolták meg a szerzőt, aminek egyetlen oka volt: a török nyelvű okiratok hátoldalára a rimaszombati városatyák saját nyelvű szövegeket írtak, hogy később is tudják, mit tartalmaz az okmány. Ezek pedig - uram bocsá? - magyarul íródtak.... Csupán a rendszerváltást követően, a szerző halála után négy évvel sikerült a Madách Könyvkiadó jóvoltából a magyar olvasókhoz eljuttani ezt az egyedülállóan érdekes munkát. 1982-ben jelent meg - zajos sikert aratva - a Tárih-i üngürüsz, amely a magyarok őstörténetét feldolgozó latin nyelvű krónika török fordítása nyomán készült. Feltételezések szerint a magyar ősgeszta Székesfehérvár elestekor került török kézre, amelyet azután a szultán saját szórakoztatására magyar íródeákjával fordítatott le. E mű Blaskovics fordította változata azóta több kiadásban is megjelent. Jóval elszomorítóbb az élete főművének tartott a Kegyes szultánok és a nagyságos erdélyi fejedelmek (I. és II. Rákóczy György) levelezése a kassai királyság ügyében című művének sorsa. A szakemberek számára is fehér folt a diplomáciatörténet e mozzanata, amikor hét vármegyét magába foglaló ütközőállam kialakításán fáradozott a Magas Porta, hogy északkeleti irányból stratégiailag biztosítsa magát. Eredetileg a prágai Orbis Kiadó rendelte meg, viszont anyagi nehézségekre hivatkozva elállt a közlésétől. A magyar történelem iránt érdeklődők számára szenzációszámba menő munka kiadása két évtizedes hányattatás után a szerző születésének 90. évfordulóján vált reálissá, ám a kéziratnak nyoma veszett: Blaskovics, érezvén a közelgő véget - miután gyermekei távol kerültek apjuk kutatási területétől - levéltáraknak, múzeumoknak és kedvenc tanítványainak ajándékozta kéziratait, életműve fő darabjait. A kutatás ez ideig nem hozta meg eredményét: kézirata ismeretlen helyen kallódik, így kiadása nem vált lehetővé. Egyelőre azzal a tanulmánytöredékkel kell beérnünk, amely e műből bő két évtizeddel ezelőtt jelent meg a budapesti Levéltári Közleményekben. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A tudomány számos területén a magyarság létszámát sokszorosan meghaladó mértékben képviselteti magát. Ez a turkológiára fokozottan érvényes. Ennek oka - ahogy Blaskovics professzor számtalanszor hangsúlyozta - a két népcsoport több évezredes kapcsolataiban rejlik: őseink hosszú vándorlásaik során számos türk néppel kerültek kapcsolatba, ráadásul a Kárpát-medencében is újabb türk népek, a besenyők, az avarok várták őket. A későbbiek folyamán érkeztek a kunok. E gazdag kapcsolat- rendszer fényében aligha csodálható, hogy nyelvünkben több a türk eredetű, mint a finnugor szó. így minden hungarisztikával foglalkozó tudós előbb-utóbb eljut a turkológiához. Józsi bácsi vargabetűktől sem mentes élete folyamán a fordítottja történt: 1950-ben a Károly Egyetem dékánja őt és Rákos Pétert bízÚJ SZÓ-HÍR A nemzetközileg is jelentős tevékenységet kifejtő Blaskovics József kilencvenötödik születésnapját ímely község méltóképpen kívánja megünnepelni: a falunapok keretén belül a róla elnevezett főtéren június 25-én a helyi kultúr- ház falán leleplezik az emléktábláját. A tevékenységét méltató emlékbeszédeken kívül szeminárium és alkalmi kiállítás keretén ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Blaskovics József turkológia mellett foglalkozott szlavisztikával, hungarisztikával, életében harmincnál több könyvet, százhetvenkét szakdolgozatot publikált. Több külföldi turkológiái társaság és tudományos akadémia tiszteletbeli tagja volt. Hosszú, eredményekben gazdag életének 1980. július 6-án, Húsz János mártírhalálának napján bekövetkezett halála vetett véget. Utóélete csaknem ilyen gazdag: az elmúlt évtizedben a már említett Tárih-i üngürüsz újrakiadásán és a Rima- szombati török okiratok feldolgozásán kívül megjelent az Érsekújta meg a magyar tanszék megszervezésével. Ehhez tudni érdemes, hogy a két háború között csupán a finnugor tanszék keretén belül volt magyar nyelvi oktatás. Blaskovics e téren is maradandót alkotott: 1957-ben megírta a Magyar nyelv normatív grammatikáját (Normatívni gramatika maďarčiny), amelynek jelentőségét bizonyítja, hogy lengyel, német és amerikai egyetemeken is használták. Ezenkívül több magyar nyelvkönyvet is publikált, amelyek összesen hét kiadást értek meg. A prágai Magyar Kultúra keretén belül Blaskovics József szervezte meg a magyar nyelvtanfolyamokat, amelyeken a Csehországba szakadt honfitársaink gyermekeit tanította anyanyelvűkre. Rajtuk kívül a cseh-magyar kapcsolatok művelőit - diplomatajelölteket, műfordítókat, zenetörténészeket - ismertetett meg a számukra egzotikus és meglehetősen nehéz magyar nyelv rejtelmeivel, (ozogány) belül ismerkedhet meg szülőföldjének érdeklődő közönsége a reneszánsz érdeklődésű tudós munkásságával. A lelkes szervezőgárdát irányító Balogh Ilona polgármester közlése szerint a későbbiekben emlékszobát kívánnak berendezni Blaskovics Józsefnek, továbbá megfelelő anyagi háttér biztosításával - legkésőbb a tudós századik születésnapjára - fel szeretnék állítani a jeles szülött mellszobrát is. (oz) vári defterek, valamint születésének nyolcvanötödik évfordulójára egy emlékkönyv, amely nem publikált, illetve csak sajtóban megjelent írásait tartalmazza. Számunkra amiatt is fontos e mű, mivel szű- kebb pátriánk türk eredetű helység-, táj-, tulajdon- és közneveit is tartalmazza. Életének sajátos tragikuma, hogy bár hat nyelven publikált, miközben az övéi szinte még a nevét sem ismerték. Saját tudóssorsa sem mentes az ellentmondásoktól: kilenc török- türk nyelvet sajátított el hosszú élete folyamán, csak éppen ősanyái kun és avar nyelvét nem sikerült megtanulnia, (oe) A csodás Kelet mesefája Blaskovics professzor megjelenése, habitusa egy igazi keleti mesemondóra emlékeztetett: szóvirágokkal, Nasszreddin Ho- dzsa idézetekkel fűszerezett beszédével, színes, előadásmódjával már az első szavaknál felhívta magára a figyelmet. Olyannyira, hogy a prágai magyar diákok Arco kávéházbeli, péntek esti találkozóin a gyakori éles viták egy pillanat alatt elcsitultak, ha ő megjelent. Ilyenkor órákon keresztül csöndes áhítattal hallgattuk beszámolóit. Volt miről szólnia: valamennyi turkológiái konferenciának előadója volt, több külföldi tanintézmény, közöttük az isztambuli egyetem vendég- professzoraként működött. Minden évben az Ady Endre Diákkör havi nagytalálkozóinak egyikén előadást tartott a prágai magyar egyetemistáknak legújabb kutatási eredményeiről. A zsúfolásig megtelt teremben két mondata közötti pillaBlaskovics József (A szerző felvételei) natnyi csöndben a légy zümmögését is haliam lehetett. E köpcös embert a szellem nagyjainak kijáró tisztelettel vettük körül. Attól függetlenül, hogy csak Józsi bácsinak szólíthattuk őt, azt vallotta, ő az Ady Endre Diákkör legrégebbi - külön hangsúlyozta, hogy nem a legidősebb - tagja, ahol semmilyen tudományos fokozatnak nincs helye. (ozogány) Csehországba szakadt honfitársaink gyermekeit magyar nyelvre tanította Június 25-én Szímőn leleplezik az emléktábláját Blaskovics József hazatért Ősanyái kun és avar nyelvét nem tanulhatta meg Hat nyelven publikált, de övéi alig ismerték
