Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-04 / 129. szám, szombat

„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) CSALÁDI KÖR gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (Arany János) 2005. június 4., szombat 9. évfolyam 22. szám A legfőbb érték az egymás és az idősek tisztelete, az összetartozás, a szeretet Matus Teréz szerint, aki hat gyermeket nevel, s aki a világért sem cserélne senkivel A gondok mellett a sok gyerek sok örömöt jelent (Somogyi Tibor felvételei) Az anyák napját meghitt gyertyafény mellett ünne­pelték. Azért, mert Matusék nánai családi há­zában nyolc hónapja nincs se villany, se gáz. Az ok egyszerű: nem volt pénzük a számlák rendezésére. PÉTERFI SZONYA- Gyermeknapra viszont, leg­alábbis nagyon remélem, újra hely­reáll a rend. Nem mintha hirtelen meggazdagodtunk volna, netán lenne egy jótevő, aki szponzorálna bennünket. Hanem mert a legidő­sebb lányaink összeadták a pénzt, és kifizették a tartozást. S ahogy ez lenni szokott, az illetékesek nem si­etnek az energiaszolgáltatás visz- szaállításával, pedig már a befize­tés óta 38 nap telt el. De sebaj, ki­várjuk, addig a sparhelten is elké­szül a krumplileves és tojásos no- kedli, megmelegszik a víz a kézi mosáshoz, a tisztálkodáshoz - köz­li nyugodtan a hatgyermekes Ma­tus Teréz, majd magához öleli a legkisebbet, a másfél éves Máté Zoltánt. Elmondja, az ismerősei ugyan felajánlották, hogy náluk fü- rösztheti a kicsit, de köszönettel visszautasította. Tudta, előbb­utóbb túl lesznek ezen a kellemet­len élethelyzeten. Egymást segítik-A múlt év valóban elég kemény volt - ráncolja össze homlokát -, a férjemnek ugyanis nincs munkája, az öt lányunk közül az idősebbek szintén nem tudtak elhelyezkedni, a fiatalabbakat viszont taníttatni kellett. A nyolctagú család bevétele - 2003. december 31-én megszüle­tett a kisfiam - az anyasági járadék­kal és a családi pótlékkal együtt 5730 koronát tett ki. Itt-ott sikerült csak a páromnak némi segédmun­kával kiegészítenie csekélyke jöve­delmünket, elhihetik, tényleg nem volt leányálom, de ezt is átvészel­tük. Sajnos, a velünk egy fedél alatt élő anyósom egyre betegebb lett, az idén eltemettük. Szerencsére, a községi hivatal kisegített minket, a mamát tisztességgel eltemettük, a kölcsönt pedig havonta törlesztjük. Hiszem, hogy most már csak jobb lehet - állítja eltökélten. Elmeséli, hogy három nagylánya közül a leg­idősebb, a 22 éves Veronika már nem lakik otthon, a 20 éves Mari­ann Írországban vállalt munkát, a 18 éves Zsuzsi pedig Párkányban pincérként dolgozik. Adélka hete­dikes, Orsi a hatodik osztályt fejezi be, az előbbi cukrászként képzeli el jövőjét, a kisebbik viszont, annak Öt lány után fiú lett a hatodik ellenére hogy kitűnő tanuló, hiva­tásos anyuka szeretne lenni. Talán azért, mert egymást szerető és segí­tő családban él, ahol a legfőbb ér­ték a másik, az idősebbek tisztele­te, az összetartozás.- Amikor negyvenévesen áldott állapotba kerültem, eszembe sem jutott, hogy esetleg kifutottam az időből. A férjem akkor Csehország­ban dolgozott, vele azonnal tudat­tam az örömhírt, a többieknek nem akartam szólni. De mert nem tu­dok titkot tartani, kikotyogtam a lányoknak is. Nem estek kétségbe, hogy eggyel többen leszünk, sőt látszott, mennyire örülnek. Boldog voltam, lélekben ugyanis felkészül­tem arra is, ha kifogásolnák a kis­testvér érkezését, vagy ha a geneti­kai vizsgálat rendellenességet mu­tat ki, nem szülöm meg. Valameny- nyien akkor ujjongtuk csak igazán, amikor megtudtuk, hogy az öt lány után a hatodik gyermek kisfiú lesz. A Máté nevet a lányoktól kapta, és mert az édesapa kedvében akar­tunk járni, a kis vakarcs az ő nevét, a Zoltánt is viseli. Ügyes lányok- Nem is tudom, anyu hogy gon­dolhatta, hogy esetleg kifogásol­nánk a babát, hiszen megszoktuk, hogy sokan vagyunk. Meg aztán, egyre fogyunk, hisz két nővérem már nem él velünk. A ház elég nagy, elférünk. Persze, szükség len­ne némi átalakításra, festésre, de amint összejön egy kis pénz, erre is sor kerül. Soha nem foglalkoztam azzal, hogy esetleg azért nincs va­lamilyen márkás cuccom, mert öten, másfél éve viszont hatan va­gyunk. Amióta az eszemet tudom, pincér-szakács akartam lenni, s biz­tos voltam abban is: amint befeje­zem a tanulmányaimat és dolgozni fogok, amire szükségem lesz, ami tetszeni fog, biztosan megveszem, így is lett, sőt a két iskolás húgom, és a kisöcsém sem szenved hiányt semmiben. Szerencsére mi hár­man, lányok dolgozunk, megoszt­juk a kiadásokat. Mint minden gye­rek, Adél és Orsi legnagyobb vágya a maroktelefon. A nővéreimmel el­határoztuk, hajó lesz az év végi bi­zonyítványuk, kapnak tőlünk mo­bilt. És mert ügyesek...- árulta el a titkot a szabadnapos Zsuzsi. Teréz asszony nyomban egy csomó elis­merő oklevéllel büszkélkedik, mindet a lányok hozták. - Hívők vagyunk, minden gyerekünk mi- nistrált, de az iskolában is aktívak, sikerrel szerepeltek a színjátszó csoport előadásaiban. A tanulás, a szórakozás mellett viszont egyéb kötelességeik is voltak, részt vállal­tak a házi munkákból és belenőttek a kertiekbe is - sorolja a mama. „Mindent megkap, mi, nagyok kényeztetjük”- Hát, nem nagyon volt más válasz­tásunk, mint belenőni, és teljesíteni anyuka utasításait - kommentálja nevetve a hallottakat Zsuzsi, aki el­árulja, hogy nővéreivel együtt szá­mítógép-vásárláson törik a fejüket. Mert a tévé, a mosógép, a képmag­nó, a hifi-torony mellett erre is szükség van. Főleg az édesapjuk­nak szeremének örömet szerezni, de persze valamennyien megtanul­nak bánni vele. Míg tisztába teszi kisöccsét, édesanyjuk az élet nem annyira derűs oldalára is rávilágít. Teréz asszony, akárcsak a férje, megragad minden kereseti lehető­séget, átmenetit is, kevésbé kelle­meset is. - Nemrég Párkányban ta­karítottam néhány napig, a kicsit Veronika és Zsuzsi gondjaira bíz­tam. Az alkalmi munka nem meg­oldás, a férjemnek volna szüksége állandó munkahelyre. Vidám gyermeknap Amikor óvatosan rákérdezek ar­ra, hogy ebben a nem önmaguk okozta nehéz helyzetben miért nem kérnek segélyt, Teréz asz- szony lemondóan legyint. - Úgy, mint sokan mások, a múltban kér­vényeztem, hogy anyósomat, aki­nek elborult az elméje, gondoz­hassam. Elutasítottak, holott ál­landó felügyeletre szorult, ő volt a hetedik gyermekem. Amikor az alacsony jövedelmünkre hivatkoz­va kértünk szociális segélyt - hi­szen említettem, hogy a gyermek- gondozási segély és a családi pót­lék 5730 korona -, megmagyaráz­ták, hogy nem vagyunk jogosultak a támogatásra, a 25 éven aluli nagylányok keresetét is beszámít­ják ugyanis a család összjövedel­mébe. Egy dolog, hogy segítenek, támogatnak a gyerekeink, de kér­dem én: hogyan önállósodjanak, ha az állam arra kényszeríti őket, hogy testvéreiket etessék, öltöztes­sék?! Tévedés ne essék, nem keser­günk, a sok gyerek nagyon sok örö­möt okoz, külön boldogság, hogy valamennyien egészségesek, or­vosra tehát nem kell pénzt áldozni. Tisztában vagyok azzal, hogy nem segítene rajtunk, ha a pénztelen­ség miatt őijöngenék, siránkoz­nék, ha nyomott hangulatommal mérgezném családom életét. Éltet a remény, hogy önerőből csak ki­mászunk a gondokból, s könnyebb lesz. Ez ad erőt. Jelenleg pedig an­nak örülök, hogy két kilométeres sétát teszünk Párkányba, mert Zsuzsi lányom fizetést kapott, és meghívott egy nagy, habos süte­ményre... Ahogy ismerem, a többi­eknek szintén vesz valamit. Biztos vagyok abban is, hogy a kereső lá­nyaim jóvoltából mi is vidáman ünnepeljük a gyermeknapot. „Nem segítene rajtunk, ha a pénztelenség miatt nyomott hangulat­tal mérgezném családom életét, inkább annak örülök, hogy mind egészségesek, hogy orvosra soha nem kellett költenünk” Konzervek birodalmában kényelmes felüdülés a nézelődés. A szlogen: hármat fizet, négyet kap! Szorzás, osztás, és nyomban kiderül, melyik oldalon az igazság. Bevásárlás és semmi, avagy egy jó házasság nyugdíjas évei PIERZCHALA JÓZSEF Átlátszó, diónyi lyukakkal díszí­tett bevásárlótáska. Összehajtogat­va a zakó belső zsebében észrevét­len tud lapulni.- Hozzál, ezt is, azt is! - engedte nyugdíjas férjét Ilonka bevásárolni. Papírcetlin a kívánalom. Fél barna kenyér. Koleszterinmentes vaj. Kif­li. A kifli, általában a feljegyzések első részében szerepel, és mindkét végét a porta megbízható őrzője kapja. A lista második bekezdése, a ha: figyelmeztető. Ezzel akkor ér­demes a törődés, ha a kérdéses áru engedménnyel kínált. Az utolsó fe­jezet, három kövér felkiáltójel: mindent a szemnek, semmit a kéz­nek! !! Pici türelem, figyelem. Kasz­sza. Ennyi. A listát zsebébe gyűrve, múló időtől fáradt kezét az asszony felé tartotta. - Pénzt - és mint aki dolgát végezte, körbejáratta tekin­tetét.- Váljunk csak - kapott Ilonka a homlokához. - A múlt héten is az üzletben hagytunk egy vagyont. Emlékszel? Lisztet, cukrot, üveg sört, fagyasztott csirkét vettünk. Maradt a zsebedben pénz. A félj megcsörgette zsebét. Csör­gött.- Jól emlékszel, maradt - mond­ta. Emberek, arcok, forgalom. Év­szakok: a tél nem elég hideg, a nyár kevésbé meleg, a tavasz, ősz nem eléggé átmeneti. Vastag üvegfalon látszik, árutól roskado­zik a polc. Gondolatban dicséri fe­lesége óvatos előrelátását. A cédu­la sorok közötti utasítása: a hen­tesáru mellett lesütött szemmel, nyugdíjas mód elsurranni, vagy kívülálló számára észrevétlenül szagmintát venni. A tejtermékek sora bizonyítja, kis országunk sajt- és túrónagyhatalom. Könnyen té­veszthető értékjelzők 66 és 99. Rosszmájúsággal elképzelhető, fordítva töltik be küldetésüket. Kí­méletesek a bort, alkoholt palac­kozó gyáróriások. Termékeiket olyan apró betűs címkével hirde­tik, hogy a nyugdíjas nagyítós szemüvegével sem tudja elolvasni, inkább odébbáll. Pedig lehet, hogy ha a villanyszámla ráfizetésen töprengő harcos öreg megszédül­ve lebillent egy ilyen üveget, és lőttek a havi barnakenyér-adag- nak (papírcetlin a 3. fejezet). Kon­zervek birodalmában kényelmes felüdülés a nézelődés. Szlogen: Hármat fizet, négyet kap! Alapfo­kon végzett szorzás, osztás, és nyomban kiderül, melyik oldalon az igazság. Leghallgatagabb a hal­piac. A vásárló elé tárul a valóság. Tenger nélküli kicsi hon, rendjén volna az olcsó makréla, lazac, ho­már?! Á, dehogy. Rendkívül ötle­tes, elszámított kertészek nagyob- bított sarokban kínálják portéká­jukat. Szőlőt fagyban, húsos zöld­paprikát ravasz tavaszban, olcsó lecsónak valót forró nyáron. Kinek alkalmazkodott szervezete ilyen színes vitaminhordozókhoz? Min­denképpen érdeme az üzletet ter­vező mérnöknek, hogy emeletre álmodta a konfekció- és cipőrész­leget. Felróható viszont, hogy mozgólépcső könnyíti a kasszáig vezető utat. Spanyolfallal határolt terület. Halk zene vegyül a csend­be, cifra betűk hirdetik: Amerikai gyorsétterem. Kellemes illat fogad­ja a kifinomult szaglású, gyengült látású nyugdíjast. Szalámis zsömle fodrossaláta-szoknyában, zsírban pirított hasábburgonya nyakon öntve tartármártással, kifliben kí­nált forró virsli, sült krumpli. Sem­mi, azaz fejlettebb formában ham­burger, hot-dog, chips... Hazafelé kitűnő fogású a lenge táska, Ilonka futott kaput nyitni.- Mindent kaptál? És, elég volt a pénzed? - halmozta el kérdéseivel a férjet.- Természetesen. - Papírcetliről olvasta, közben a ritka horgolású szatyorból előkerült a bizonyíték: barna kenyér, koleszterinmentes... Dugipénzen a második bekezdés­ből, leárazott fehér joghurt. Megle­petés: pompásan csomagolt sárga szegfű, az Olcsó Könyvek sorozat­ból olvasnivaló. Virágmámor áraszt szobát, házat, jelent, holnapot. Tolakodó semmi előbújhat pénz­tárcából, leskelődhet az üzlet pol­cairól, semmi kirekesztve az ideg- rendszerből, sem rokona, sem is­merőse a szívekben. Embert terem­tő égiek sötét felhőt küldhetnek, semmi mellékvágányra kerül, pó­tolható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom