Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-03 / 128. szám, péntek
„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfi Sándor) IZVILAG „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól.” . (Anthony de Mello) 2005. június 3., péntek 5. évfolyam 10. szám Bastrnák Tibor parlamenti képviselő, polgármester jó ideje a húst is hússal enné, de családjában mindemellett a különböző tésztaféléket is nagyon kedvelik AHOGY BASTRNÁK EDIT KÉSZÍTI Vadhúsos fogásokból a legjobbat! B. T.: Ez, mármint az étkezővel közös térbe épített nappali a feleségem ötlete volt. S mert nálunk rendszerint csak vacsora és hétvégi ebéd készül, remek dolog, hogy így is együtt lehet a család. Hivatalos vendégeket ugyanais csak kivételes alkalmakkor fogadunk idehaza, az viszont komoly családi hagyomány, hogy a vasárnai ebédet mindig a nejem szüleinél költjük el. Tehát a fiúk is segítenek a mosogatásban... B. E.: Nemigen, de én ezt soha nem is vártam el tőlük. Leginkább a kis Botond az, aki játékosan kivenné a kezemből a munkát. Lehet, hogy később majd az igazi főzést is megkedveli?! Hétvégeken a férjemnek és a nagyfiamnak bőven akad más teendője is a ház körül... B. T.: Én azért tudom, hogy a háztartási gépek sorából nagyon hiányzik Edit nagy álma, egy mosogatógép. B. E.: Miután az egyszerű és gyorsan elkészíthető ételek híve vagyok, tényleg nincs szükségem különleges daráló- vagy adagológépekre. Amikor a jövendő konyhámat elterveztem, az volt a fő szempont, hogy legyen elegendő hely az ételek feldolgozásához. Hogy a gyalult káposzta mellé odaférjenek a külön tányérra szeletelt sárgaréBastrnák Tibor és felesége, Edit az olasz konyha klasszikusait kedvelik A kis Botond az, aki segítene a főzésben is (A szerző felvételei) pa-karikák, és az apróra vágott hagyma is... Mert szezonban mindig kerül az asztalra valamüyen saláta vagy gyümölcs. Bár a füstölt kolbász vagy a szalonna sem hiányzik mellőle, mivel a családomban generációkra visszamenően hagyomány a sertéstartás és a disznótor... B. T: Tudom én, hogy a füstölt kolbász nagyon egészségtelen, főképp olyankor, ha az ember este tíz előtt nem ér rá enni. De sajnos mégis elő-előfordul. Tény, hogy húsevő vagyok. Amikor beléptem önökhöz, rögtön megakadt a szemem egy kitömött dámszarvasfejen. Trófea vagy lakásdísz? B. T.: Elméletileg vadász vagyok, de sajnos nagyon ritkán jutok ahhoz, hogy aktívan vadásszak is. Annak ellenére, hogy a Gyulamajori Vadászszövetség tagja vagyok. Sajnálom, mert szerintem jó kikapcsolódás. Ami ez által az asztalra kerül, az elsősorban őzikehús és vaddisznó. Én eddig valahogy úgy képzeltem, hogy a vadászok maguk zsi- gerelik ki, darabolják fel az elejtett vadat... B. T.: A vadászat végén az alapműveleteket természetesen elvégzik a vadászok, de nem a helyszínen darabolják fel. Nekem azonban ilyesmiben az említett időhiány miatt már jó egy éve nem volt részem. Holott nagyon szeretjük a vadnyúlból készült pörköltet is. Ennek elkészítése az apósom kiváltsága, s finomabbat nemigen lehet elképzelni! Sokan kérdezik, hogy miben különbözik a házinyúl húsának az íze a vadnyúlétól, de ezt nehéz megfogalmazni. Puhább, ízesebb az biztos, de mondom, nálunk éppen olyan ritka, mint - amit szintén nagyon szeretünk-, a fácánleves és a főtt fácánhús tormával. A vaddisznó és az őz- vagy szarvashús a vadász barátaimnak köszönhetően már gyakoribb. A disznótor egészen más műfaj, ott inkább csak besegítek az apósoméknak. A vad fel- darabolásában is Edit édesapja szokott segíteni, ő nagyszerűen ért mindenféle hentesmunkához. Egy polgármester élete - főképp, ha olyan állandó figyelem középpontjában levő nagyvárosért felelős, mint Komárom - soha nem egyszerű. Bastrnák Tibor orvos doktor ráadásul az MKP parlamenti képviselője is, s ez a funkció szintén sokféle feladattal jár. CSEPÉCZ SZILVIA Családja ezért érthetően boldog, amikor hétköznaponként olykor legalább vacsorára hazaér. Mégis, ki hinné, hogy a polgármester úr hivatalában sem nélkülözi a hazai ízeket: neje, Bastrnák Edit gyermekorvos minden reggel ugyanúgy becsomagolja számára a tízórait, mint iskolás nagyfiúknak, Kristófnak. A Bastrnák család Komáromtól néhány kilométernyire, a városhoz tartozó Gyulamajorban építette fel szemgyönyörködtető, rendkívül otthonos családi házát. Egyrészt azért, mert a környék minden szempontból ideális a csöndre és nyugalomra vágyó városi emberek számára, másrészt pedig a kis település Edit asszony gyermekkori lakóhelye.- Van egy harmadik indok is, hogy miért éppen Gyulamajort választottuk - mondja Bastrnák Tibor mosolyogva. - A rendszerváltás idején, az utolsó hullámban egyedül itt kínáltak fiatal párok számára is megfizethető, olcsó telkeket. De a házunk olyan lassan épült, mint a televíziós ügyvédé, Petro- cellié. Házasságkötésünk után először az anyósoméknál laktunk, majd kaptunk Komáromban egy egyszobás lakást. Ott éltünk a majd’ tíz évig elhúzódó építkezés alatt. Én Ipolyságon születtem, de bár orvos édesapámmal és egészségügyi nővér édesanyámmal több helyen is laktunk, egyedül ez a város nyűgözött le annyira, hogy esz- mélésem óta a legnagyobb komáromi lokálpatriótának érzem magamat. Galánta mellől származó édesanyám mindenhol a mátyus- földi ételeket főzte, s az én nagy gyermekkori kedvencem a kelkáposztafőzelék volt. Egyébként eléggé válogatós gyerek voltam, a főzelékfélék mellett leginkább édességgel, tésztafélékkel lehetett levenni a lábamról. Mára ez nagyot fordult, a húst is hússal enném, a köret már nem any- nyira fontos. Ami a főzést illeti... B. T.: Bevallom, enni nagyon szeretek, de a főzőkanál már nem az én munkaeszközöm. Mondják ugyan, hogy minden mesterszakács férfi, de ^nálunk a konyhában mégsem én vagyok a šéf. Nejemmel együtt jártunk egyetemre Brünnben, s ő már akkor nagyszerűen főzött, amikor megismerkedtünk. Jómagam a kenőkre specializálódtam, és a brindzás, fokhagymás, tepertős kenőket ma is szívesen készítem. Hál’ istennek a feleségem nagyon jól főz. Az anyósom hosszú évekig szakácsnő volt, s Edit örökölte a tudományát. B. E.: Valóban szívesen segítettem a konyhában, talán azért is, mert a testvéremmel soha nem kellett muszájból kuktáskodnunk. Amikor megérkeztem, kisebbik fiuk, a két és fél éves Botond - persze felügyelettel - javában biciklizett a megtévesztő kora nyári szélben. Eszerint a doktornő most főállású családanya? B. E.: Ahogy vesszük. Megpróbáltunk kompromisszumos megoldást találni, hogy gyermekgyógyászként is dolgozhassam, és a kisfiámat se kelljen állandóan másokra bízni. Ezért most három munkanapon praktizálok, kettőn pedig helyettesítenek. A reggel így mindig a családé, habár nem egyszerre ébredünk. A férjemnek és a nagyfiamnak elkészítem a tízórait, mert megesik, hogy itthon csak teára, kakaóra marad idejük. Ebédelni mindenki ott ebédel, ahol éppefi van, ezért nálunk a vacsora a hétköznapi közös étkezés ideje. Egyik gyermekem születése után sem vittem túlzásba a babás étkeztetést, egyéves koruk után mindkét fiú a közös családi kosztot fogyasztotta. „Tésztát gyúrni még az édesanyámtól tanultam, ahogy sok mást is...” Igaz, a túl zsíros és fűszeres fogásokat kiiktattam az étrendjükből. A leves és a fehér húsok maradtak, de Kristóf már külön is megválogatja, hogy mit eszik. A kiskamaszok étvágya óriási, s pontosan le tudom mérni, hogy nagyfiúnknak ízlett-e az iskolai koszt, vagy duplán éhes. Jelenleg éppen a sajtos-húsos spagetti a nyerő. B. T.: Merthogy a húsételek mellett a tésztaféléket is nagyon kedveljük. A túrós csuszától az olasz pizzáig. De Editnek sok érdekes szakácskönyve van, s ha ideje engedi, ki is próbál mindenféle kulináris őrültséget, és nem mondom, ízletes is valamennyi. B. E.: Persze, mivel a nagyon extrém ízeket mindig igyekszem a család szája ízéhez szelídíteni. A televízió főzőcskés műsoraiból is szoktam válogatni, de... B. T.: ...de a mi legegzotikusabb ízeink az olasz konyha klasszikusai. Nagyon ritkán utazunk, s akkor is kizárólag Olaszországba. Ez úgy kezdődött, hogy Kristóf fiunk pici korában állandóan visszatérő légcsőproblémákkal küszködött. Az orvosok tengeri levegőt javasoltak, s autóval az Adria olasz tengerpartja tűnt a legelérhetőbbnek. Azóta is visszatérő vendégek vagyunk, és közben olyannyira megszerettük az olasz konyhát, hogy itthon sem tudunk róla lemondani. A nejem gyakran készített finomabbnál finomabb pizzákat, most pedig, hogy kevesebb ideje van, a különféle spagettiöntetekben jeleskedik. B. E.: Tésztát gyúrni még édesanyámtól tanultam. De kitűnőek az olasz, durumlisztből készült száraztészták is. Eleve kevesebb például a szénhidráttartalmuk. Ahá, akkor a ház asszonya ezért olyan irigylésre méltóan karcsú...! B. T: Nem hinném, mert igaz, hogy a nejem ritkán süt, de a gyerekekkel együtt a sütemények nagy ismerője és kedvelője. Az alakjára viszont féiji minőségemben természetesen én is büszke vagyok! B. E.: Ami a viszonylagos karcsúságot illeti, talán a génjeimnek köszönhető, talán annak, hogy mindig mindenből keveset eszem. Az imádott krémesekből is. Hangulatos konyhájukat csupán pár lépcsőfok választja el a nappalitól. Vaddisznó káposztával A káposzta lehet fehér vagy savanyított - kb. 2 kg. Másfél-két kiló vaddisznó színhúst felszeletelek (az ételt sertésvagy marhacombból és csirkemellből is el lehet készíteni). A nagyon vékonyra kiklopfolt hússzeleteket megszórom készen is kapható vadas fűszerkeverékkel - szárított fokhagyma-, kakukkfű-, borókabogyó-, mustármag-, zsálya-, szekfűborsőrlemény, s adok hozzá még vegetát, babérlevelet és kevés szójamártást. Az arányokra kell ügyelni, hogy ne legyen túlságosan pikáns! Amikor befűszereztem a húst, serpenyőben minden szeletet átsütök. Ezután belerakom egy tepsibe (vagy kacsasütőbe), és a tetejére igazítom a káposztát. A káposztát is vagy vegetával, vagy sóval ízesítem, és ráöntöm a vadhús fűszeres sütőlevét. Alufóliával letakarva teszem a sütőbe. A vadhúsnak körülbelül három órán át kell sülnie! Félóránként megnézem, kicsit átkeverem, s a legvégén, hogy a hús is piruljon, felrakom a káposzta tetejére. Ezután még körülbelül tíz percig sütöm.
