Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-30 / 151. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ BLIC A szerbia-montenegrói hadsereg biztonsági szolgálatának (VBA) főnöke szerint 2002-ig saját belgrádi otthonában tartózkodott, s néha-néha katonai létesítményekben kapott szálláshelyet Ratko Mladics, a legsúlyosabb háborús bűncselekményekkel, egyebek mellett a srebrenicai népirtással vádolt volt boszniai hadseregparancsnok. „Egészen 2002-ig Ratko Mladics tábornok a mindenki által ismert Banovo Brdó-i (belgrádi városnegyed) címen, saját lakásán tartózkodott. A hadsereg néha szállást biztosított neki valamely katonai létesítményben” - közölte Szvetko Kovács, a VBA főnöke. Szerinte 2002-ben Mladicstól „megvonták a vendégszeretetet”, és ezután nyoma veszett. Mladics hollétének felderítése nem a VBA dolga, és még ha igazak is lennének azok az információk, hogy folynak a tárgyalások a tábornok önkéntes feladásáról, a VBA-nak ehhez nincs köze. Kovács szerint a katonai szak- szolgálat csak abban az esetben tartozna felelősséggel, ha Mladics ma is katonai objektumban bujkálna, vagy támogatást kapna valakitől a hadseregben. A VBA-hoz gyakorta érkeznek információk arról, hogy Mladics a hadsereg valamely létesítményében tartózkodik, a szakszolgálat ezt azonnal ellenőrzi, de eddig egy esetben sem bizonyosodott be az információk hitelessége. Alekszandar Dimitrije- vics helyettes védelmi miniszter szerint Mladics nyugállományba vonult, esete ezért is kizárólag a polgári titkosszolgálatok hatáskörébe tartozik, amelyeknek „tudniuk kellene, mi zajlik a társadalomban”. Ugyanakkor Rade Bulatovics, a szerb titkosszolgálat (BIA) főnöke a minap közölte, hogy a BIA-nak 2002-ben voltak utoljára adatai a szökésben lévő tábornokról, és azóta semmit sem tudnak róla. FIGYELŐ VSZEKIDEN Az Ataka (Roham) nevű idegengyűlölő és nacionalista párt, amely példa nélkül álló módon a szombati választásokon bekerült a bolgár parlamentbe, zsidók névsorát tette közzé honlapján - írta a bolgár jobboldalhoz közel álló internetes hírportál. Ezerötszáz bolgár zsidó - értelmiségiek, művészek, újságírók, politikusok - neve j elent meg az Ataka fórumoldalán, antiszemita sértegetésektől kísérve. A Vszekiden szerint a kirohanások között olyan kijelentések álltak, mint például: „a zsidók a leprát és a pestist terjesztik”. Kedden az Ataka fórumoldala „átalakítás miatt” nem működött. Dimitar Sztogyanov, az Ataka alelnöke a BNR rádióban úgy nyilatkozott, a webol- dalon megjelent iromány provokáció, amellyel pártját kívánták kompromittálni. Mint mondta, ezért állították le átmenetileg az Ataka honlapjának fórumát. Az Ataka a szavazatok 8,16 százalékát kapta, és 21 képviselői helyet szerzett a szombati bulgáriai parlamenti választásokon.- Anya, apa, nyáron dolgozni fogunk. Egy rablóbanda alkalmaz bennünket! (Peter Gossányi rajza) Meglehetősen szkeptikusak a Bush-Schröder-találkozóról szóló értékelések Válság: The End? Ende? Több mint egy éve, amikor az Egyesült Államok és Németország, valamint vele párhuzamosan az amerikai elnök és a német kancellár kapcsolatai kezdtek normalizálódni, sok elemző és politikus talán túlságosan is optimistán úgy nyilatkozott, vége a válságidőszaknak a két ország kapcsolatában. ONDREJCSÁK RÓBERT „Csak emlékeztetőül: a problémák akkor kezdtek először komolyra fordulni, amikor Gerhard Schröder az aktív Amerika-el- lenességre építette fel legutóbbi választási kampányát - bár az is tény, hogy ennek segítségével végül sikert ért el. Másrészt viszont nagyon mély sebeket ejtett a fél évszázados amerikai-német kapcsolatokon, amelyek mindkét ország számára stratégiai fontosságúnak voltak hosszú időn át. A két hatalom viszonya tovább romlott, amikor 2003 tavaszától Németország nagyon keményen szembehelyezkedett az USA Irak elleni katonai fellépésével, és szakítva azzal a több évtizedes külpolitikai hagyománnyal, hogy Németországnak állandóan egyensúlyoznia kell az amerikai és a francia külpolitika között, s egyértelműen Párizs oldalára állt. Természetesen mindehhez hozzá kell tennünk, hogy a német külpolitikában bekövetkezett fordulatot nem lehet kizárólag Schröder kancellár számlájára írni. Tudomásul kell venni, hogy a mai Németország már nem a hideg- háborús NSZK. Az egyesítést követően nagyon komoly viták alakultak ki az országban arról, milyen legyen az egyesült Németország kül- és biztonságpolitikája. Ennek a hosszan tartó vitának, amely szorosan összefüggött az identitáskereséssel is, az eredménye, hogy komoly változások történtek az elemzett területeken. Ennek egyik legfontosabb következménye, hogy a német külpolitika már nem egyértelműen Amerika-központú, hanem sokkal nagyobb súlya van Európának, sok esetben éppen Franciaországnak. Bár a jelenlegi németjobboldal, beleértve vezetőjét, Anita Merkel asszonyt is, többször hangsúlyozta, hogy az ő kormányzásuk esetén nem változott volna ennyit az USA-hoz fűződő kapcsolatrendszer, az biztos, Németország és az USA kapcsolatai már nem lesznek olyan szinten, mint a hidegháború idején. A csúcspolitikusok nyilatkozatain kívül ugyanis a legtöbb országban nagyon fontos szerepet töltenek be a szakmai háttérintézetek, elemzők, amelyek-akik formálják a külpolitikai és biztonságpolitika alakulását. Márpedig Németországban már ennek a szakemberközösségnek a véleménye is módosulóban van, és a néhány évvel ezelőtti helyzettel összehasonlítva sokkal kevésbé atlanticista, USA-orien- tált. A félreértések elkerülése végett azonban hozzá kell tenni: természetesen ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy Németország szakít az Egyesült Államokkal. Már 2003-ban nyilvánvaló volt, hogy a német külpolitika irányvonala nem igazán tetszik az amerikaiaknak: emlékezzünk vissza az USA védelmi miniszterének, Donald Rumsfeldnek a nyilatkozatára, amelyben Németországot Líbiával és Kubával sorolta egy csoportba. Washington elismerte, minden országnak joga van olyan külpolitikát folytatni, amilyet akar, de mindezek fényében valószínűsíthető volt, hogy Berlin nem számíthat az Egyesült Államok támogatására más kérdésekben. Márpedig most eljött az ideje, amikor Németországnak nagyon nagy szüksége lenne az amerikai támogatásra, hiszen némi esély látszott arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa további állandó tagokkal bővülhet, márpedig Berlin nem titkoltan rendelkezik ilyen irányú ambíciókkal. Németország - teljesen jogosan - azzal érvel, hogy a Föld harmadik legnagyobb gazdasági hatalma, az ENSZ költségvetésének jelentős hányadát fizeti, és egyre inkább részt vesz a külföldi békefenntartó hadműveletekben is. Ez utóbbival kapcsolatban érdemes megjegyezni: azért a nemzetközi béke- fenntartó hadműveletekhez való német hozzájárulás mértéke nem mérhető a másik két európai állandó BT-tag, Nagy-Britannia és Franciaország hasonló erőfeszítéseihez. Ennek ellenére nem vonható kétségbe, napjainkban Németország fontos hatalom. Csakhogy mindez nem elég, hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsának bővítésébe a legkomolyabb beleszólása éppen a jelenlegi állandó tagoknak van. Márpedig ha ezt vesszük figyelembe, rögtön előjön a nemzetközi kapcsolatokban megfigyelhető egyik legfontosabb tényező, az érdek. Ha a berlini külpolitika jelenlegi irányvonala alapján az USA úgy ítéli meg, nem áll érdekében a német állandó tagság - emlékezzünk vissza az Irak körüli huzavonákra az ENSZ- ben, beleértve természetesen a Biztonsági Tanácsot is. Ez a fő oka tehát annak, hogy a Bush-Schrö- der-találkozóról szóló értékelések meglehetősen szkeptikusak. Ráadásul, figyelembe kell venni, hogy úgy néz ki, ősztől új kancellárja lesz Németországnak az ellenzéki jobboldali Anita Merkel személyében. A szerző külpolitikai elemző Inkább komorak. Gerhard Schröder és George Bushjúnius 27-én Washingtonban tárgyalt. ( ČTK/AP-felvétel) Nagyon fontos szerepet töltenek be a szakmai háttérintézetek. KOMMENTÁR Kinek a főztje? MALINÁK ISTVÁN Aligha sikerült meggyőznie a kétkedő - amerikai és nemzetközi - közvéleményt Bushnak a tegnap hajnalban, az iraki szuverenitás hivatalos helyreállításának első évfordulóján mondott beszédében arról, hogy Irakban a dolgok jól fejlődnek, és a győzelem minden áldozatot megér. Csak ez alatt az egy év alatt közel 900, összesen pedig több mint 1700 amerikai katona halt meg Irakban, s ez is közrejátszik abban, hogy a felmérések szerint - most először - már több amerikai tartja elhibázott döntésnek az iraki háborút, mint helyesnek. Bush három dolog miatt nem volt igazán meggyőző. 1. Nem adhatott semmiféle garanciát arra, hogy az amerikai áldozatok száma nem fog növekedni. Márpedig tisztában van azzal, minél több az amerikai halott, annál erősebben jelentkezik az amerikai társadalomban a Vietnam-szindróma, a vereségérzet. Ez komoly veszély, s lényegében ezért is mondta el a már előzetesen nagy ívűnek beharangozott beszédet. 2. Nem tudta feloldani az utóbbi napok hivatalosnak tekinthető amerikai, brit és iraki nyilatkozatai közötti, a helyzetértékeléssel kapcsolatos ellentmondásokat. 3. Nem cáfolta azokat az értékeléseket, melyek szerint az iráni elnökválasztás után az amerikai politika inkább vesztésre áll a térségben, illetve nem elemezte ezeket az összefüggéseket, hanem elmaszatolta. Kezdjük ez utóbbival. A Fehér Ház teljesen logikátlanul már előre megkérdőjelezte az iráni elnökválasztást, kemény nyilatkozataival eleve kizárta az együttműködést az ultrakonzervatív Ahmadinedzsáddal. Az ő válasza sem lehetett más: „Iránnak nincs igazán szüksége arra, hogy helyreállítsa kapcsolatait az USA-val, az ország anélkül is lendületesen fejlődik.” így várhatóan nemcsak tartós marad, hanem mélyül is a feszültség a síita többségű Irak legerősebb, ugyancsak síita vezetésű szomszédjával. Lassan felszínre kerülnek a nézeteltérések az új iraki kormányzat és a Fehér Ház között. Ezek még nem látványosak, de komolyak. Egy brit lap megszellőztette, majd Washington és London is megerősítette: az amerikaiak és a britek is tárgyalnak Irakban felkelők bizonyos csoportjaival. Blair azt mondta, „megpróbáljuk a felkelők egy részét beszorítani a politikai folyamatokba.” Talabani iraki elnök ettől a kapcsolatfelvételtől elhatárolódott, mondván, az iraki kormánynak semmi köze hozzá. Mint hozzátette, az iraki kormány nem tárgyal senkivel, aki vérontásban vagy robbantásban vett részt. Márpedig kiderült, az amerikaiak és britek titkos tárgyalásain terrorcselekményekkel vádolt szervezetek képviselői is részt vettek. Megpróbálták, de sem Talabaninak, sem Dzsaafari kormányfőnek nem sikerült jó képet vágnia ahhoz az amerikai bejelentéshez, mely szerint maguknak az irakiaknak kell legyőzniük a felkelőket. Rumsfeld védelmi miniszter azt mondta, a felkelők még akár 12 évig is harcolhatnak az iraki kormány ellen, s az iraki erőknek mielőbb át kell venniük az amerikaiak szerepét. Hatalmas változás ez az amerikai retorikában, Rumsfeld nemrég még azt ígérte, a felkelőknek hamarosan írmagjuk sem marad. Most: egyék meg az irakiak, amit nem ők főztek. Nos, ezek komoly kérdések. A Bush-beszéd után is nyitva maradtak. JEGYZET Minden jó, ha a vége jó RÁCZ VINCE Hát, mi tagadás, ugyancsak eseménydús évet zárhatnak ma az oktatásügyben. Történt itt egy s más, kérem, az iskolapolgárok kaptak meleget, hideget egyaránt. Kezdjük mindjárt azzal, hogy akarták és lett magyar egyetemünk. És emlékezzenek csak az új típusú érettségi vizsgák bevezetésére, mely azon nyomban botrányba fulladt, hogy folytassuk a legvégén, emlékezzenek csak a bosszúból mackófelsőt öltött és strandpapucsba bújt maturan- dusokra; a tandíjtervezet már sokadik kudarcára, a hangosabbnál hangosabb diáktüntetésekre, és hogy ne legyünk túlságosan borúlátók, az évek óta hőn és mindhiába áhított pedagógusbér-emelés beígéré- sére. Mikor már az egész pedagógustársadalom csak legyintett rá, megkezdték végre a kedvező hitelek folyósítását. Üröm az örömben, hogy az elmúlt egy évben - írd és mondd! - hétezer pedagógus került az utcára, a pályán maradottak közül pedig többen a keresetkiegészítés reményében pluszmunkát vállalnak, és takarítóként, bolti eládóként, nagyvárosokban pedig akár villamosvezetőként próbálják megkeresni a virslire valót. Szintén elgondolkodtató, hogy szeptembertől az iskolahálózat racionalizációja következtében 207 oktatási intézmény szűnt meg. Az előző évhez képest tavaly hatezerrel kevesebb gyereket írattak be első osztályba. Az iskolák országszerte rogyadoznak, sok helyütt beázik az alma mater fedele, a diákok egy része télen hitetlen tanteremben tanulja a szorzótáblát, az igazgatók asztalán magasra stószolódnak a befizetetlen közüzemi számlák, de végre sikerült valamennyi honi iskolát ellátni számítógéppel. A nebulók egy része - tisztelet a kivételnek - így legalább többé-ke- vésbé szabadon szörfölhet pornóoldalról pornóoldalra. Megtörtént az is, amire már annyian és annyit vártunk, az alsó tagozatos tanulók már kötelezően választhattak az etikai nevelés és a hittan között. Csak az a gond, hogy megfelelően képesített tanerő hiányában nincs, aki móresre taníthatná a gyerkőcöket. Közben derült ki az is, hogy a diákok egynegyede nem érti, amit olvas. Azért, azt mondom, mégse siránkozzunk, végül is minden tanévben van valami jó, ha más nem, hát az, hogy véget ér.
