Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-27 / 148. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5- Nézzétek, hatott, hogy felgyújtottam a tanító néni autóját! Egyest adott magaviseletből! (Peter Gossányi rajza) Baltikumi helyzetkép: tulajdonképpen mi motiválja Moszkva politikáját? Orosz-észt (v)iszony TALLÓZÓ SZÁNKÉI SIMBUN Japán aggódik amiatt, hogy Észak-Korea nukleáris töltet célba juttatására is al­kalmas, nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgé­pekhez juthat - jelentette a kormányban és a kormányzó pártban lévő forrásokra hi­vatkozva a japán lap. Az ag­godalmat keltő fegyver a H-55-ös jelű, a Szovjetunió­ban a hetvenes években ki­fejlesztett, 3000 kilométer hatótávolságú manőverező robotrepülőgép, amelyből Ukrajna még 2001-ben állí­tólag tizenkettőt eladott Iránnak, hatot pedig Kíná­nak, igaz, nukleáris robba­nófej nélkül. A japán kor­mány az amerikai hírszer­zéstől kapta a figyelmezte­tést, hogy e fegyverek vagy előállításuk technológiája el­juthat Észak-Koreába. Ennek nyomán felvilágosítást kért Ukrajnából és Irántól, ám mindössze azt a választ kap­ta, hogy az ukrán hatóságok kivizsgálják az ügyet. Tokiót erősen aggasztja Észak-Ko- rea nukleáris és rakétaprog­ramja, s 2003-ban rakétavé­delmi rendszert vásárolt az Egyesült Államoktól. A 2007-re részlegesen telepí­tésre kerülő rendszer azon­ban csak ballisztikus rakéták ellen nyújt védelmet, a jóval alacsonyabban repülő manő­verező robotrepülőgépekkel szemben hatástalan. FIGYELŐ HÁÁREC Izrael az Egyesült Államok nyomására felmondott egy Kínával kötött fegyverszállí­tási szerződést, és a jövőben általában is szigorúbban fog­ja ellenőrizni fegyverexport­ját - jelentette a jeruzsálemi lap. Washington elsősorban a Harpy nevű, pilóta nélküli repülőgépek alkatrészeinek fejlesztését ellenezte, mivel az amerikai hadvezetés attól tart, hogy a magas műszaki színvonalat képviselő szer­kezetek megbontanák a Taj­van körüli erőegyensúlyt, s nehezítenék a szigetország védelmét. Az amerikai kí­vánságnak eleget téve Ariel Sáron izraeli miniszterelnök és Saul Mofaz védelmi mi­niszter olyan döntést hozott, hogy az izraeli gyártó nem küldi vissza Kínába a kor­szerűsítésre megkapott al­katrészeket. Több mint 13 év telt el a balti államok függetlensé­gének helyreállítása óta, de Oroszország a mai na­pig nem mondott le a balti­kumi oroszok úgynevezett jogvédelméről. TÖNUKALVET A három balti állam egyike Észtország. Nyelvrokonaink álla­mának egy részét - Lettországhoz hasonlóan - már 1945-öt kö­vetően Oroszországhoz csatolták. Az ország 5 százalékát érintő csonkítás a mai na­pig élénk vitákat kavar az említett két balti állam életében. Lett- és Észtországnak a NATO-hoz, majd az Euró­pai Unióhoz való csatlako­zása után Moszkvának előbb- utóbb felül kell vizsgálnia eddigi politikáját, de naivitás azt hinni, hogy meg fog változni eddigi akti­vitása a Baltikum irányában, hi­szen - különösen az utóbbi időben és a kormányhivatalokkal karöltve - az orosz sajtó igyekszik befeketí­teni Észtországot az EU és a NATO szemében. Az „oroszkártyát”, vagyis a Bal­tikum területén élő orosz nyelvű közösségek ügyét Moszkva a balti államok belpolitikájának befolyá­solására igyekszik használni. Nemcsak a balti üzleti körökben keres támogatókat, hanem az úgynevezett humanitárius ügyek­ben való véleménynyilvánítással a szerényebb anyagi helyzetű oro­szok körében is igyekszik rokon- szenvet kelteni. Ilyennek számít a moszkvai pátriárka vezette pra­voszláv egyház és az orosz anya­nyelvű oktatás ügye. A balti államok biztosították az oroszok számára, hogy - gyarma­tosító státusuk ellenére - tovább­ra is ott lakhassanak, ahol eddig éltek, holott a nemzetközi jog ér­telmében minden gyarmatosító­nak el kell hagynia azt az orszá­got, amelyet megszállt. Észtországban évek óta az oroszajkú érettségizők az érettsé­gijükkel együtt tehetik le az ál­lampolgárság megszerzéséhez szükséges észt nyelv- és/vagy or- szágismeret-vizsgát. Már évek óta állami támogatás­sal működik az az integrációs program is, amelynek célja a nem észtek integrálása az észt társada­lomba. Észtországban az állam­nyelvből sikeresen vizsgázók visszakapják a tandíj jelentős ré­szét, esetenként akár a teljes összeget is. Miközben az orosz fia­talok többnyire sikeresen veszik az akadályokat, az idősebbek nagy része főleg azért nem tudta leten­ni a nyelvvizsgát, mert hiányzik belőlük az ehhez szükséges szán­dék. Ők azok, akik a Szovjetuniót azért sírják vissza, mert akkor az oroszoknak előjogaik voltak az észtekkel szemben. A fiatalok kö­zött is vannak persze olyanok, akik szívesebben tanulnak például angolul, mint észtül, hiszen az ál­lampolgárság megszerzése - a fér­fiak esetében - az észt hadsereg­ben való szolgálattal jár együtt. A legfrissebb felmérések szerint az oroszajkúak közel 40 százaléká­nak kielégítő az észtnyelv-tudása. A baltikumi oroszokért „aggó­dó” politika csupán része Orosz­ország szélesebb értelemben vett stratégiájának, melynek célja egy olyan helyzet előidézése, hogy Moszkvának legyen joga az EU ügyeibe avatkozni, valamint ki­harcolni azt, hogy az unióban az orosz hivatalos nyelv legyen. Ezért ábrázolja az államilag el­lenőrzött orosz média Észtorszá­got nap mint nap a moszkvai ér­dekek ellenségeként. Észtország feladata e politika valódi motívu­mainak a feltárása lehet, nem pe­dig a szakadatlan meghátrálás. A szerző tallinni munkatár­sunk Az oroszajkúak közel 40 százalékának kielé­gítő az észtnyelv-tudása. Megfigyelők szerint megdöbbentő, hogy egy ilyen náci magatartásé párt ennyire jelentős támogatást kapott Sok szavazat a bolgár szélsőjobboldali Attaknak MTI/REUTERS-HÁTTÉR Meglepően sok szavazatot szer­zett a harcias nacionalista, kisebb­ség- és idegengyűlölő Attak (Ro­ham) párt a bulgáriai választáso­kon, s bejutott az ország parla­mentjébe. A bolgárok 8,24 száza­léka szavazott az alig két hónapja létező pártra, amely Volen Szide- rov televíziós újságíró vezetésével vitriolos kirohanásokat intézett a kampány során az országban élő romák és törökök ellen, s követel­te, hogy tiltsák ki a török nyelvű programokat a bolgár állami tele­vízió műsorából. Az Attak meg akarná tiltani, hogy külföldiek termőföldet vásárolhassanak Bul­gáriában, követeli, hogy lépjen ki az ország a NATO-ból, szakítsa meg kapcsolatait a Nemzetközi Va­lutaalappal és a Világbankkal. Az Attak kisebbség- és idegenellenes programjának viszonylagos sikere meglepetést keltett, mert Bulgáriát- más balkáni államoktól eltérően- elkerülték eddig az etnikai ellen­tétek a rendszerváltás utáni időszakban. Egyes elemzők szerint az Attak szavazói a piacgazdasági átalakulás vesztesei közül kerültek ki, akik félnek attól, hogy az Euró­pai Unióba való belépés még több nehézséget hoz a számukra. Más elemzők úgy vélik, az új választó- jogi törvény (is) ludas az Attak si­kerében. A radikális nézetekhez vonzódó választók szavazatai ed­dig megoszlottak sok apró pár- tocska között. Az új választójogi törvény kiküszöbölte a töredék­pártokat, s szavazóik egyesültek most az Attak támogatásában - vélekedett Kancsó Sztoicsev, a Gallup közvélemény-kutató inté­zet politikai elemzője. A győztes szocialisták vezetője, Szergej Szta­nisev úgy fogalmazott, hogy az At­taknak „az elit elleni tiltakozás szavazatait” sikerült begyűjtenie. „Hangos, időnként hisztérikus” pártként jellemezte az Attakot, programját pedig „fasiszta jel­legűnek” minősítette. Rumiana Bacsvarova, a Market Links közvé­lemény-kutató intézet igazgatója keményebben fogalmazott egy nyilatkozatában. „Megdöbbentő, hogy egy ilyen náci magatartású párt ennyire jelentős támogatást kapott” - mondta. Az összes többi parlamenti párt kizárt minden együttműködést az Attakkal. KOMMENTÁR Gázos bűvészmutatvány MOLNÁR IVÁN A jelenlegi kormányerők közül Pavol Rusko pártja van a leg­közelebb ahhoz, hogy jövőre megtudja, milyen érzés parla­menten kívülinek lenni. Aki fuldoklik, az a legvékonyabb szalmaszálba is belekapaszkodik. Rusko azonban soha nem volt kisstílű. Míg mások egy szalmaszállal is beérik, ő milli- árdokat tartalmazó bőröndökre igyekszik felkapaszkodni. Az elmúlt egy évben a külföldi befektetések védőszentjének szerepében tetszelgett, az elmúlt hetekben pedig a Szlovák Gázművek szétdarabolási tervének atyjaként próbálta meggyőzni a választókat pótolhatatlanságáról. A gázpiac liberalizálására, a gázművek szállító és kereske­delmi részlegeinek a széttagolására uniós normák kötelez­nek bennünket, amelyeket legkésőbb 2007 júliusáig teljesí­tenünk kell. Ellenkező esetben szigorú büntetésekre számít­hatunk. Rusko minisztériuma azonban az erről szóló anya­got már 2003-ban megkapta, most mégis szinte csak pár na­pot adott a koalíciós partnereinek arra, hogy gyorsan rábó­lintsanak a tárca által kidolgozott tervre. A széttagolás a minisztériumi tervek szerint a vállalat felér­tékelésével járt volna együtt, amelynek köszönhetően Rusko szerint az állam 25 milliárd koronás osztalékhoz juthatott volna. Gazdasági miniszterként ezt természetesen a külföldi befektetők további bőséges támogatására fordította volna. Rusko azonban újra olyan pénzzel dobálózott, amely valójá­ban nem is létezik, hiszen a felértékeléssel ez a 25 milliárd korona nem jelenik meg automatikusan a gázművek számlá­ján. A többi kormánypárt jogosan aggódott, hogy az erre fel­vett hitelt az állampolgárokkal fogják megfizettetni, az elu­tasítás így indokolt volt. Ráadásul így nem kell félnünk az uniós bosszútól sem, hiszen a vállalat széttagolását a felér­tékelés nélkül is meg lehet oldani. Rusko ennek ellenére egy időre újra visszacsöppent a gye­rekkorába, bemutatva, hogyan viselkedett, amikor elvették a játékát. Jajgatott, toporzékolt, gázáremeléssel fenye­getőzött, meg azzal, hogy esetleg kilépnek a kormányból. Ez utóbbit valószínűleg ő sem gondolta komolyan, hiszen így minden befolyását elvesztené arra, hogy az adófizetők milli- árdjaival folytatott zsonglőrködésével emelje pártja nép­szerűségét. Igazságtalanok lennénk azonban, ha az egész botrány kelle­metlenségeit csak Rusko nyakába varrnánk. A 49 százalék­ban francia-német tulajdonú gázművek elismerte, neki is jót tenne a felértékelés. A cég tavalyi, 21,6 milliárd koronás nyeresége ugyanis még a vezetés szerint is pofátlanul magas a vállalat 104,1 milliárd koronás értékéhez képest. A Szlo­vák Gázműveknél a nyereség a cég értékének a 21 százalé­kát tette ki, az ágazatban működő nyugat-európai társasá­goknál viszont ez csak egyszámjegyű érték. A nyereség ará­nya tehát csak a cég felértékelésével csökkenthető, hiszen a gáz árának csökkentése nálunk elképzelhetetlen. JEGYZET Idő van BUCHLOVICS PÉTER Este hatkor érsz be a kisvá­rosba. Szerencséd volt, mert egy ismerősöd hozott el idá­ig. Most is sietsz, mert ma még egy másik járás székhe­lyére kell érned, lehetőleg es­te tízig. Pechedre közvetlen járat oda ma már nem indul. Két autóbusszal is próbálko­zol tehát, földrajzilag kitip­pelve a célhoz legközelebb eső falvakat, hátha azokból majd átszállással... Az első számításba jöhető buszon a sofőr együttérzően közli ve­led: igen, lesz csatlakozásod az ő végállomásától, de csak úgy fél tíz körül. A közvetlen járatot már egy éve megszün­tették. Megköszönöd a tájé­koztatást, s inkább nem szállsz fel a járműre. A máso­dik buszba lépve újabb le­hetőségek adódnak: jegyet váltasz a helyi vasútállomá­sig, ahol viszont már percnyi időd sem marad, hogy elérd a vonatot, vagy szintén a busz végállomásáig, egy pici faluig utazol tovább. Ez ugyanis kö­zel esik a járási székhelyhez, ahonnan egy további vonat­tal talán még időre beérsz oda, ahova eredetileg indul­tál. Leutazol tehát az adott községbe, s onnan egy óra múlva valóban van csatlako­zásod a járási székhelyre, de - mint az közben kiderül - csak vonattal, s csupán éjfél körül. Ezért ezzel a legutolsó busszal már csak három falu- nyi távolságot teszel meg. Nem mész tovább, nem érde­kel már a járási székhely, sem pedig utad eredeti végcélja, a tehetetlenséget, a dühöt és a sírást egyszerre fojtva ma­gadba, felhívod mobiltelefo­non a barátodat, aki autóval hazavisz. Feladtad. Inkább másnap reggel vágsz neki a nagy ka­landnak... Abszurd? Érthetet­len? Zavaros? A közlekedési vállalat seperc alatt kőke­mény gazdasági érvekre hi­vatkozva, logikusan elma­gyarázza neked, miért van ez így, miként, gondolom, a buszjáratok megrendelője, tehát a megye illetékes szak­osztálya is. Ráadásul tisztán piaci, gazdasági szempontból nézve még igazuk is lesz. Csak te vagy a hülye, mert egy lerobbant régióból sze­rencsétlen időpontban egy másik lepusztult régióba sze­rettél volna eljutni. Vess ma­gadra, vagy vegyél magad­nak autót. Vagy egyszerűen csak: legyen időd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom