Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-25 / 147. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) , fi gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ’’ (AranyJános) 2005. június 25., szombat 9. évfolyam 25. szám Főúri családi körök: „Itt halottak élnek, / némák, és beszélnek.” (Régi levéltári felirat) - „Nem igazi műveltség az, amely a maga gyökereit nem ismeri.” (Horváth János) Petrőczy Erzsébet és Calisch Keresztély nagy családja Calisch Keresztély portréja Antónia Bieliková felvételén Petrőczy Erzsébet portréja Anna Mičúchová felvételén Az ifjú házaspár, Petrőczy Erzsébet és Calisch Keresztély a Zsolna melletti, nagy kerttel övezett bicsicei kastélyban kezdte meg közös életét, alapított családot. (Nevüket ők már, mint ahogy majd gyermekeik is, többnyire nem a latinos Calisius, hanem a németes Calisch alakban használják.) FUKÁRI VALÉRIA Mint tudjuk, mindketten szüleik egyetlen ivadékai s nemzetségük utolsó sarjai voltak. Maguk azonban népes családot hoztak létre, s ennek köszönhetően gyermekeikben lettek egyfelől a Petrőczy- nemzetségnek leányágon sarja- dzott utódai, másfelől a Calisch névnek további magyarországi hordozói. Egyik fiuk, Johan levéltári családtörténeti feljegyzéseiben azt írja, hogy anyja összesen tizennyolc gyermeknek adott életet. Ha így volt, nyolc még valószínűleg pici korában kimúlt. A család hagyatékában ugyanis tíz utód életének nyomait lehet fellelni. Közülük is kettő: Anna Maria és Catharina Christina még a felnőttkor elérése előtt meghalt. Az életben maradottak tehát nyolcán voltak: Karol, Elisabeth, Gottlieb, Eleonora, Johan, Friedrich, Maximilian és Ľudovka Amalia. Mivel a család nyelve a német lett, Petrőczy Erzsébet fönnmaradt családi leveleinek java része is német nyelvű. De anyjának magyarul írt, és ami különös: magyar írásában ott található egy olyan régi nyelvtani alakzat, amely már szülei életében sem volt használatos. Petrőczy Erzsébet ugyanis szabályosan él a folyamatos elbeszélő múltnak (lásd az alábbi idézetben: „gondolám”, „megcsudál- lám”) a befejezett múlt idővel (lásd alább: „láttam”) szembeni megkülönböztetéssel. Feltehetően gyermekkorában olyan szplgálót tartottak a magyar nyelv gyakorlására mellette, akinek nyelvjárása megőrizte a múlt időnek ezt a középkori funkciómegoszlását. Az anyjának címzett levél, amelyben e megkülönböztetést szemlélhetjük, 1731 nyaráról származik, és Erzsébet prágai benyomásairól, megfigyeléseiről szól: „Sok ember dicsérvin Prágát, gondolám, hogy még szép (= szebb), s nem mint Bitz (= Bécs), de ... mingyárd látam, hogy ... oly szép házok nincsenek bene, mint Bitzben. Ha az ember akar valamit veni, nem tanál keresztinyek- nil, hanem mint (= mind) Zidók- nál, írhatok Nagodk, hogy egy Zidó- nak hatig (?) ezerik vagyon portika, mikor látam az ők botokat, csak megcsudállám magamat, minemű szép portikat látam.” Mint már az előző korokban is láthattuk, a főúri családoknál, ahol a férj katonai vagy politikai pályára lép, nemcsak a család s a gyerekek minden gondja-baja, hanem a birtokok vezetése, a gazdálkodás is rendszerint a feleségre hárul. így volt ez a Calisch házaspárnál is. Calisch Keresztély az uralkodó hadi szolgálatában állt, azonkívül egyházi téren tevékenykedett: 1735-ben, amikor magyarországi evangélikus hitsorsosai úgy döntöttek, hogyjogilag képzett s az udvarnál némi befolyással rendelkező világiakat állítanak egyházkerületeik élére, őt választották meg a dunáninneni kerület felügyelőjévé. Felesége lett tehát egy személyben a család fenntartója és mindenese. S mint kiderült, Petrőczy Erzsébet olyan kitűnő gazdálkodói képességekkel bírt, hogy a gyakori szülések, az állandó gyermeknevelés közepette is figyelemre méltóan állt helyt családja jószágainak irányításában, fölvirágoztatásában és gyarapításában. A Gottlieb nevű fiához írt, 1762-ből, 57 éves korából származó egyik levele tanúsága szerint nemcsak alapos tájékozottsággal, hozzáértéssel kezelte uradalmait, hanem még örömét is lelte a gazdálkodásban. 1737-ben a házaspár birtokot és kastélyt vásárol Osztrák-Sziléziában. E birtok megszerzéséről és gondozásáról 1740-ben magyar és szlovák nyelven egyezséget körnek egymással, amely - a magyar változatból idézve - így hangzik: „... mink egyenlő akarattal meg árulván (= megvásárolván) Mlgos Gróff Gottlieb Agnes Blodowsky Asszonytul, Mlgos Gróff N. Manteuffel Uram Házas Társátul... Attya Ura halála után re- ája szállott.... Jószágát, a ki Tessen'i Fejedelemségben s - Felső-Silesiai Hertzegségben vagyon, úgy nevezett Dragomisli Jószágot, ... s - Dragomisel, Pruchna, Bonkov, Ry- chuld, Nagy és Kis Ochab, Perstetz és Uchilany névő helységekből álló, Tesseni Városban lévő Szabad házzal egyetemben oly szándékkal, hogy mink pénzünket öszve tévén egy értelemmel s- fáradsággal ebben az Jószágban gazdálkodni fogunk, és minthogy Száz Eötven hat ezer forintokban a Jószágot meg árultuk, annyi pénzünk pedig nem lévén, Passiva Debitumokat (= az adósságokat) hsanként exolválni (= fizetni) fogjuk. Mivel pedig én, Calisius Kristian eö Felsége hadi szolgálattyában lévén e napokban az közönséges keresztényi ellenség ellen Táborba kell mennem és a Feleségemet emlétett Silesiában lévő Dragomisli gazdálkodásban nem segéthetem; Én pedig, Petrőczy Erzsébet, előttem viselvén az Uram hadi s per consequent (= következésképp) abban veszedelmes sorsát, ... ily formán meg alkudtunk: Hogy én, Calisius Kristian .minden- némő, az Silesiai Jószágon lévő Jussomat s- pénzemet emlétett Édes házas Társamnak cedálom (= átengedem), s- reája is transferá- lom (= átruházom). Ellenben pedig én, Petrőczy Erzsébet az Édes Uramnak annyit irő Jószágot Tu- rotzban cedálom, a mennyi pénzt az Uram emlétett Silesiai Jószágra eddig magáébul adott s- ennek- utána adni fog...” Ezen alkujuknak, s főképpen Petrőczy Erzsébet jó sziléziai gazdálkodásának hála, az 1740-es években ki is fizetik az uradalom teljes vételárát. A következő évek nemcsak még több munkát és feladatot, megpróbáltatásokat is tartogatnak Petrőczy Erzsébet számára. 1750 januárjában hirtelen, szélhűdésben meghal a férje. Mivel nem tudott kijönni az általa kezelt magyarországi birtokok jövedelméből, Calisch Keresztély jelentős adósságokat hagyott maga után. Petrőczy Erzsébet kifizeti elhunyt félje adósságait, és ezután a sziléziai uradalom mellett már a magyar- országi birtokokkal is ő törődik. Férje halálának évében, 1750-ben eltemeti említett két lányát is. 1753 decemberének egyik éjszakáján súlyos betegen fekszik drahomysli kastélyában, amikor tűz üt ki a faluban, amely rövid idő alatt eléri a kastélyt és egész berendezését elemészti. A benn lévő Calisch gyerekek csak anyjuk higgadtságának köszönhetően menekülnek meg. 1758-ban Petrőczy Erzsébet férjhez adja Zay Péterhez Eleonora nevű lányát, aki alighogy világra hoz két fiúgyermeket, 1761-ben meghal; kisfiái, Petrőczy Erzsébet unokái, nem nagy idő múltán- ugyancsak elhalnak. 1752-ben nyűt, tárgyilagos, arisztokratikus tónusban vezetett, de feszültséggel teli levelezés megy végbe Petrőczy Erzsébet és elsőszülött fia, Karol között. Az ekkor már 30 éves Karol - aki hadnagy és Bécs- ben él - adósságokba keveredett. Magyarul írt levélben arra kéri anyját, segítsen megmenteni a becsületét, s küldjön neki az apai jószágok reá háramló részéből 400 rajnai forintot sürgős adósságai kifizetésére. Egyúttal mintegy írásban igazolja, hogy egyetemi tanulmányai s elhelyezkedése során szüleitől már nem kis anyagi támogatásban részesült, s hogy tudatában van azoknak a nehézségeknek, amelyek az atyai adósságok folytán öccsei és húgai felneveltetésében bekövetkezhetnek. Majd amikor megkapja a kért összeget, közli, hogy nem volt elég fennálló adósságai törlesztésére. (Néhány adat e pénzösszeg egykorú hozzávetőleges reálértékéhez: az 1760- as években Mária Terézia és Lota- ringiai Ferenc magyarországi magánbirtokán, Holícson, 338 forint volt az uralkodó pár kacsafogó vadászmesterének, 838 forint a fővadászának az évi fizetése; ugyanott 500-800 forintra becsültek egy- egy kis malmot). Karol közlésére válaszként Petrőczy Erzsébet hosszú levelet ír fiának, amelyben részletesen s anélkül, hogy boldogult férje emlékét sértené, kimutatja, hogy az egész, 32 500 forint értékű apai örökségnek valamivel több mint a fele rámegy az apa utáni adósságokra, valamint a zálogba bocsátott birtokok kiváltására, a fönnmaradó mintegy 15 000 forint jó, ha elég lesz a még otthon lévő gyermekek taníttatására, szárnyukra bocsátására. Az, hogy fia adósságügye fájdalmasan érintette - erkölcsi vonatkozásban is - Petrőczy Erzsébetet, főként levele záradékából érzékelhető, amelyben röviden, erélyesen leszögezi: küld még fiának 200 forintot, de az apai örökségből többé semmire nem számíthat;* ha kedve tartja, csinálhat további adósságokat, akár el is játszhatja a becsületét, ő már semmilyen adósságát nem fogja fizetni. Karol Calisch után a testvérei és rokonai hagyatékában sok levél maradt, s ezek éles szemű megfigyelőnek, szellemes levélírónak mutatják őt. (Idős korában érdekes beszámolókat írt, pl. a napóleoni háborúk történéseiről.) S nem hiányzik leveleiből a családja, a rokonai iránti élénk érdeklődés sem. Anyja családfenntartó gazdálkodói munkásságát azonban később sem méltányolta. Öcscsét, Gottliebet, aki segédkezett anyjuknak a magyarországi birtokok felügyeletében, 1767-ben arra buzdítja, kövesse őt a katonai pályán: „Itt báróként élsz - írja neki - a saját urad, s nem anyánk szolgája, jobbanmondva rabja vagy”. Petrőczy Erzsébet 1771. december 26-án, Drahomyslben hunyt el, életének 67. évében, öt napig tartó mellbetegség után. Vele kihalt a Petrőczy-család, amelynek 17. századi tagjai beírták nevüket a magyar történelem ellenállási kuruc mozgalmai és a magyar költészet történetébe. Erzsébet, az utolsó Petrőczy, ez az egész életében szívósan és tehetségesen gazdálkodó főúri hölgy 197 110 forint értékű örökséget hagyott utódaira. Halála után a vagyon igen gyakori kísérőjelensége, a hosszú „atyafiságos” pereskedés az ő gyermekeit sem kerülte el. Ebben fáradhatatlannak a legkisebb lány, az 1817-ben Zay-ugrócon, Zay Péter özvegyeként elhunyt Ludovica Amalia bizonyult. Testvérei kevésbé lelkesedtek az általa ellenük is folytatott pereskedésekért. A jogi tanulmányokat végzett Friedrich nevű bátyja, aki a perüktől függetlenül testvéri levelezésben állt Ludovicával (mint egyébként a többi testvér is), 1797-ben, az akkor már több mint húsz éve, anyjuk halála óta tartó perüket illetően azt írja „hőn szeretett húgá”-nak, hogy őt már évek óta nem érdekli semmilyen per, a saját perük sem, 55 éves, és az a vágya, hogy Isten segítségével békében készülhessen fel az öröklétre. Ludovica az utókor előtt asz- szonynevén - Zay Amáliaként - vált mint a. protestantizmus és művelődés támogatója ismertté. Végrendeletében ugyanis egész, 91 000 váltóforintot kitevő vagyona általános örökösévé a pozsonyi evangélikus egyházat és annak iskoláját tette meg. (Az ezen örökség javarészének kamataiból létesült ösztöndíjakkal nemzedékek sora tanult a pozsonyi evangélikus líceumon és teológiai akadémián, egészen 1918-ig.) A drahomysli uradalmat a Calischok 1798-ban eladták. A vevő, Albert szász-tescheni herceg, III. Ágost lengyel király fia, Mária Terézia veje, a korábbi királyi helytartó, 265 000 forintot adott érte. Szilézia a Calisch testvéreket nem idegenítette el Felső-Magyar- országtól. Igaz, csak hárman alapítottak itt családot (Eleonora, Ludovica, Johan), de a többi rajtuk keresztül tartotta a kapcsolatot a szülők és néhányuk gyermekkori hazájával. A testvéri kapcsolatokon túl feltehetően a 18. század végi általános magyar társadalmiszellemi előretörés hatásának is tekinthető, hogy a Sziléziában maradt Friedrich lánya magyar nemesemberhez szeretne hozzámenni, s magyar ruhában akar járni. A mindvégig Becsben élő Karol úgy rendelkezik, hogy a Trencsén megyei szulyói családi sírboltba, apja mellé temessék. Johan Calischt, akinek életét a későbbiekben fogjuk követni, 1775-ben 35 évesen, egy hosszabb utazás során érintette meg Felső-Magyar- ország sajátos világa. a-janú-,, 0&« * epe- . if LÍ esriri tea; fr/crr* * ír('nf #,í> Jcr'T‘ Ctyririjtf 9te/*r**«'P"y~r fip 4^ PwErzsébettel kihalt a Petrőczy-család, gyermekei a Calisch név hordozói.
