Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-21 / 143. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 21. Helyreigazítás A 42. Jókai Napok díjazottjainak tegnapi lapszámunkban közölt listájáról sajnálatos módon kimaradt a lévai Bárka Színpad. A társulat Slawomír Mrozek Özvegyek c. darabjának előadásával ,A zsűri jutalma a kollektív munkáért” megnevezésű elismerést vívta ki. Duna-sziget Fesztivál Becsben Két és félmillió látogatót várnak az osztrák fővárosba június 24. és 26. között az immár 22. alkalommal megrendezett Duna-sziget Fesztiválra. A három nap alatt a huszonkét színpadon összesen kétezren lépnek fel, többek között olyan húzónevek, mint Nena, Suzanne Vega és Tom Snow, a Mojo Blues Band és a Söhne Mannheims, a Mousse T és a Silbermond, a Fettes Brot és a Blumentopf, az Element of Crime és a finn Bomfunk MC, valamint a tisztán nőkből álló amerikai punk- rock együttes, a Le Tigre. A háromnapos rendezvényre ingyenes a belépés, ( www.donauinselfest.at ) Asszimiláció, kétnyelvűség, születéskorlátozás Mercurius-eredmények Az olasz operák mellett a King’s Singers és Al Di Meola is hallható a miskolci operafesztiválon Komolyzenei megarendezvény Jósé Cura Kodály Zoltán Budavári Te Deumát vezényli a Miskolci Egyetem Díszaulájában ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Két kutatás eredményeit is sikerült a szélesebb közönség számára hozzáférhetővé tenni az elmúlt évben a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport műhelyében folyó munkák közül - hangzott el a kutatócsoport közelmúltban tartott évzáró ülésén Pozsonyban. A Mercurius és a Kalligram Kiadó hagyományosan jó kapcsolatának köszönhetően 2004-ben a csoportnak két könyve jelent meg a jól ismert Mercurius Könyvek sorozatban. Az egyik Gyurgyík László asszimilációs folyamatokról írt, felső-csallóközi és mátyusföldi településeken végzett kutatásokon alapuló munkája, a másik Sándor Annának a Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások jellegzetességeit térképeken bemutató atlasza. Sándor Anna munkája mint első szlovákiai magyar regionális nyelvaüasz egyedülálló a maga nemében, és mint ilyen, tudománytörténeti jelentőséggel bír. Gyurgyík László szociológiai kutatása módszerében is újat hozott a szlovákiai magyar társadalomkutatásokba, Észak- Amerikában kidolgozott és alkalmazott szociológiai módszereket ültetett át közép-európai, illetve magyar viszonyokra. Könyve a minap Posonium-díjat kapott. Az elmúlt év jelentős rendezvénye volt a Mercuriusban az a konferencia, amelyet ősszel tartottak Komáromban a határon túli magyarok demográfiai és társadalomszerkezetének az 1990-es években bekövetkezett változásairól. A rendezvénybe bekapcsolódott a Selye János Egyetem, oly módon is, hogy a hallgatóság egy része az egyetem diáksága volt. Ez a következőkben példa lehet a két intézmény együttműködésére. Fontos szerepet játszik a kutató- csoport munkájában a társintézményekkel való együttműködés, az új kapcsolatok építése. Annál inkább, hogy a szervezet nem állami forrásokból, hanem pályázatok útján elnyert pénzekből tartja fenn magát és működteti a keretei között folyó kutatásokat. Mivel a Mercurius a központilag finanszírozott intézményektől eltérően csupán céltámogatásokban részesül, bizonyos projektek megvalósítására nem nyílik módja. A Mercurius fő támogatója, amint az évzárón Gyurgyík László titkár beszámolt róla, az elmúlt évben is a Magyar Köztársaság különböző alapítványai, elsősorban az Illyés Közalapítvány és az Arany János Közalapítvány volt. A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának pályázatára tavaly négy pályázatot nyújtott be a csoport, eredménytelenül. Az Illyés Közalapítvány támogatta többek között Vadkerty Katalinnak a csehszlovák-magyar kiegyezés következményeit 1948 után vizsgáló kutatását, Gyurgyík Lászlónak a szlovákiai magyarság demográfiai változásait népszámlálási adatok alapján elemző dolgozaatát, Sándor Anna szlovákiai magyar nyelvjárásokról készülő szöveggyűjteményének munkálatait, Kocsis Arankának a születéskorlátozás gyakorlatát a Kisalföldön kutató, Popély Árpád Dél-Szlovákia etnikai arculatának változásait 1918- tól vizsgáló munkáját, Vancsóné Kremmer Ildikó és Bergendi Mónika kétnyelvűség-kutatásait a szlovákiai magyar iskolákban. Az eredmények összegzései - amint az idei évben folyó munkálatoké is - az eddigi gyakorlatnak megfelelően, remélhetően folyamatosan megjelennek könyv formájában, hogy az érdeklődő közönség számára is elérhetőkké váljanak. A 2005-ös év tervezetéből eddig öt pályázat nyert támogatást, tehát minden remény megvan arra, hogy a kutatómunka idén is zökkenőmentesen folyjon a Mercurius műhelyében, (-ka-) A „Bartók + ...” Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2005-ben „nagycsoportos korba” lépett: ötéves lett. A kezdeteknél merészségnek tűnt, hogy a 20. század zseniális magyar zeneszerzőjéhez, Bartók Béla életművéhez régebbi korok nagy operamestereinek alkotásait kapcsolják. Ám a közönség érdeklődése visszaigazolta az elképzelést, és az elmúlt évek folyamán a fesztivál megarendezvénnyé nőtte ki magát. KOZSÁR ZSUZSANNA A rangos operamustra megrendezésének alapgondolata Müller Péter Sziámi, a Pepsi Sziget létrehozójának fejében fogant meg. „Ennek a sokszor halálközelbe nyomorított vidéknek joga és igénye van Bartókra és nemzetközi opera- fesztiválra - véli Müller Péter Sziámi. - A léleknek joga van felemelkedni a földhözragadtságból, joga van a mámorhoz és ünnephez is.” A szervezési munkálatokat később a Miskolci Operafesztivál Kulturális Szolgáltató Közhasznú Társaság vette át, Bátor Tamás vezetésével, a művészeti igazgató pedig Marton Éva operaénekes lett. „Elkezdtük, folytatjuk, és van jövőnk - foglalta össze frappánsan Az operafesztivál műsorából Június 21. 19 óra, Nagyszínház Rossini: Hamupipőke A Szlovák Nemzeti Színház vendégjátéka Június 22. 21 óra, Nyári Színház Rossini: Ory grófja Az Auris Társulat előadása az öt év fejlődését Marton Éva. - De Miskolc jövőjéért ajelenben kell sokat tenni.” A könnyebben emészthető Verdi, Puccini, Mozart és Csajkovszkij után az idei fesztiválon Bartók vendége a bel canto három mestere: Vincenzo Bellini, Gaetano Donizetti és Gioacchino Rossini. Az olasz „bel canto” kifejezés szép éneket jelent. Ez az énekművészet rendkívüli zenei feszültséget és fejlett improvizációs képességet igényel, megköveteli a hang fölötti tökéletes uralmat. A bel canto éneklés a tiszta hang és briliáns technika ötvözete. A három olasz mester, a nagy triász művein keresztül a bel canto stílusa meghódította az operaszínpadokat, megvetve az olasz opera virágzásának alapjait. A kéthetes rendezvény gerincét tehát az olasz operák alkotják, Rossinitól A sevillai borbély, a Teli Vilmos, az Olasz nő Algírban, az Ory grófja és a Hamupipőke, Donizettitől a Lammer- moori Lucia, a Don Pasquale, az Anna Bolena és Az ezred lánya, valamint Bellimtől a Norma. Mivel a miskolci fesztivál egyedülálló Közép-Kelet Európában, a rendezvény szervezői arra törekszenek, hogy minél több külföldi társulatot hívjanak meg. „Az elmúlt négy évben több kelet-(közép-) európai operaegyüttest és zenekart láttunk vendégül, Rigából, Minszkből, Prágából Kijevből, Pétervárról, Zágrábból, Bukarestből Belgrádból, meg persze Pozsonyból és Kassáról - mondta Bátor Tamás ügyvezető igazgató. - A szólisták közül főként azokat kérjük fel, akik kelet-európai születésűek, de az egész világon karriert csináltak.” Idén a közönség a moszkvai Helikon Opera Színház, a szentpétervári Mariinszkij Színház, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház és a kassai Állami Színház vendégszereplése mellett miskolci, debreceni és budapesti együtteseket is láthat. A szólisták és karmesterek a világ minden tájáról érkeztek, van közöttük grúz, örmény, török, orosz, olasz, macedón, koreai, izraeli, chilei, argentin és mexikói származású, és természetesen a magyar művészgárda színe-java is részt vesz a rangos eseményen. A nyitóelőadáson napjaink egyik legünnepeltebb lírai szopránja, Rost Andrea énekelt bel canto áriákat, a zenekart pedig Kocsis Zoltán vezényelte. A műsor második részében Bartók Csodálatos mandarinját hallhatta a közönség egy vetített animációs film kíséretében. „A miskolci színházat 180 éve megszállottak kezdték építeni. Az operafesztivált is megszállottak indították el, ahogy maga Bartók is megszállott volt. Nagyon sok megszállott azt szeremé, ha Miskolc 2010-ben Európa kulturális fővárosa lenne. Tisztelem a megszállottakat” - ezekkel a szavakkal köszöntötte a fesztivál fellépőit és közönségét a nyitóelőadáson Miskolc polgármestere, Káli Sándor. A rendezvény mottója szerint „a zene várost épít”. Ennek szellemében a program összeállítói minél több embert szeremének megszólítani. A mostani szezonban az operaelőadások mellett szimfonikus művek is felcsendülnek, beleértve Rossini Stabat Materét, Bartók nagyzenekarf műveit és Kodály Zoltán Budavári Te Deumát. Nagy sikert aratott Sebestyén Márta és a Muzsikás közös koncertje a Bartók Vonósnégyessel és a King’s Singers fellépése, és igazi csemegének ígérkezik csütörtökön Al Di Meola gitárművész estje is. A legkisebbeknek „A bel canto gyermekszemmel” című sorozatban mesélik el az operák történetét, és énekelnek részleteket, miközben a Magyar Állami Bábszínház figurái is megelevenednek a színpadon. Az operában járatlanabb felnőttek ingyenes operavetítésekre is járhatnak, melyek előtt Bócz Sándor zenetanár tart kedvcsináló bevezetőt. Az operafesztivál előadásai zömmel a Miskolci Nemzeti Színházban láthatók, ám egyes koncerteknek a Miskolci Egyetem, a Szentháromság Ortodox Templom, az Avasi templom és a miskolci zsinagóga, valamint a sátoraljaújhelyi színház és az Aggteleki Cseppkőbarlang ad otthont. A rendezvénysorozatban több mint ötven előadás szerepel, a résztvevő művészek számát pedig 3500-ra becsülik. „Hol a pokolban vagy, Isten?” A „Bartók + ...” egyik ünnepelt híressége temperamentumos, izzó tekintetű, meleg szívű ember. Nem énekes, nem karmester, sokkal több annál. Karizmatikus kisugárzású zenész. Jósé Cura könnyed léptekkel jön be, fesztelenül helyet foglal, érdeklődéssel végigpásztázza a miatta összegyűlt újságírókat, alig várja a kérdéseket. Talán éppen emiatt visszafogottabbak a sajtó képviselői. Miért van ön itt? - hangzik az első suta kérdés. Jósé Cura enyhe rosszallással mered a kérdezőre. „Miért ne lennék? Hát nem büszkék a városukra, a színházaikra, a remek zenészeikre és a közönségükre, hogy ilyet kérdeznek? Örülök, hogy itt vagyok Miskolcon, és Kodály Zoltán Te Deumát először éppen itt vezényelhetem. Nagy kihívás ez számomra. Mivel argentin vagyok, nem magyar, nincsenek belém rögződött hagyományok Kodály műveivel kapcsolatban. Ezen a zenei területen teljesen szűz vagyok. A napokban volt szerencsém Kodály özvegyével találkozni. Figyelmeztettem, a mester művét úgy fogom vezényelni, ahogy a kottában van írva, mert nem támasz- kodhatom tradíciókra. Nevetett, hogy az nagy meglepetés lesz, mert a félje művét még sosem hallotta úgy, ahogy az lekottázta.” Kodály Budavári Te Deumát a mester lázadó jellegű, szinte blasz- femikus műnek érzi. „Ez nem egy alázatos könyörgés. Ez egy kétség- beesett kiáltás, egy parancs. Hol vagy, Isten? Hol a pokolban vagy? Gyere le, és segíts rajtunk! Nem látod, mennyit szenvedünk? Ilyen indulatosan. Ezt a zenét két nagy háború között szerezték egy minden oldalról fenyegetett, nyomorgó országban.” A zenekar átveszi a mester lelkesedését, indulatait. A főpróbára egy komoly fellépésről érkeztek az énekesek, látszik, hogy kimerültek. Ma nem kell a maximumot nyújtaniuk, biztatja őket a mester, kisebb hangerővel énekeljenek. Mégis, ahogy beint, ahogy csalogatja őket a pálcájával, hihetetlen fortissimók hangzanak fel. Nyugi, inti énekeseit a mester, mondtam, hogy kíméljék magukat. Nem lehet, felelik. Ön olyan izgatott, és olyan hévvel vezényel, hogy nem tudjuk magunkat visszafogni, akkor sem, ha hullafáradtak vagyunk. Jósé Cura szereti Magyarországot. Évente többször visszajön ide, pedig a díjazás szerényebb, mint Nyugat-Európa országaiban. Szerinte a magyar zenészeket könnyű fellelkesíteni, tele vannak tűzzel és lendülettel. Szereti az operafesztivált is, bár feszélyezi, ha a nézőtérről kell egy koncertet végigélveznie. „Színpadon lenni kóros állapot. Ha egyszer odajutsz, nem akarsz többé a közönség soraiban ülni. Úgy érzed magad a nézőtéren, mint egy ketrecbe zárt oroszlán.” Jósé Cura tizenöt éves kora óta vezényel. Sosem akart énekes lenni, mert „azok mind hisztériásak”, de konzervatóriumi tanára rávette az énektanulásra. Nem azért, hogy énekes legyen. Azért, hogy jobban vezényeljen. Harmincévesen kezdett csak énekeim, és akkor úgy énekelt, mint egy karmester. Ma úgy vezényel, úgy veszi közben a levegőt, mint egy énekes. Talán ezért pendül annyira egy húron a zenészekkel és a kórussal. A legfontosabbnak mégis a próbákat tartja. A koncert ugyanis csak pillanatnyi teljesítmény, és hajói sikerül, akkor tudni lehet, hogy a karmester jó volt a próbák idején. Mert a semmiből nem lehet csodát csinálni. E hét végéig még megtekinthető a somorjai zsinagógában Karol Kállay Franz Kajka és Prága című kiállítása. Az ismert művész ezen fotósorozatának darabjait az Egyesült Államokban és Pozsonyban is láthatta már a közönség.
