Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-18 / 141. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 18. 30 Egészségünkre Sokan állítják, hogy némi alkohol kellő fájdalomcsillapító lehet, vagy legalábbis ellazult állapotot eredményez. A gyógyulás ideje két hét. Nyárra tetoválást akarok! A tetoválás azt jelenti, hogy tű segítségével festékanyagot juttatnak be a bőr legfelső rétegei alá. Ma már tetováló géppel dolgoznak, a gép pedig leginkább egy varrógéphez hasonlít. A tű perceként több százszor mélyed a bőr alá majd húzódik újra vissza, miközben a festéket befecskendezi. A mozgása viszonylag gyors, ezért nem olyan borzasztó, mint amilyennek hangzik. ISMERTETŐ A Fáj-e a tetoválás? Igen, a tetováláskészítés fáj. Mindig, mindenkinek. Az, hogy mikor kinek és mennyire, sok mindentől függ. Elsősorban persze a saját fájdalomküszöbtől, de egy csomó más tényezőtől is. Például attól, mennyire fáradt vagy kialvaüan, amikor tetoválást készíttetni megy. A rutinos tetkókészítők azt mondják, a legjobb, ha kipiheni magát és jóllakik, mielőtt elindul, így kevésbé fog fájni, és elkerülhető az is, hogy (extrém esetben) netalántán rosszul legyen, miközben épp díszítenek. Sokan állítják, hogy némi alkohol bevitele kellő fájdalomcsillapító lehet, vagy legalábbis ellazult állapotot eredményez, a szakember viszont arra figyelmeztet: teljesen részegen ne menjünk tetováltam! Hol fáj a legjobban? Ez mindenkinél más és más. Vannak azért bizonyos kiindulási pontok. A testfelület lágy részein, (például a has) és a kifejezetten csontos felületeken a legkellemetlenebb. Amúgy viszont minden embernek máshol van az érzékenyebb pontja, de valószínűleg ezt mindenki tudja magáról. Ettől függetlenül, ha tetoválás helyét szeretné meghatározni, nem szabad, hogy az legyen a döntő, hol fáj a legkevésbé. Gondoljon bele inkább abba, hol látná a legszívesebben: megcsináltatni ugyanis csak egyszer kell, viselni viszont onnantól kezdve egy egész életen át. Mi történik a tetoválás elkészülte után? Miután kész a mű, a tetováló általában egy speciális folyadékkal fújja be a bőrfelületet, ami ilyenkor elég ijesztő: vörös és duzzadt. A folyadék segít a sebnek könnyebben begyógyulni, és fertődenítő anyagokat is tartalmaz. Ezután nyugodtan húzhatsz rá ruhát, és nem is különösebben kell rá figyelned. Fürdeni is lehet, se a víz, se a szappan nem ártalmas neki. Az uszodát viszont érdemes inkább kerülni, a fertőzésekkel együtt. Szoláriummal és tűző napfénnyel is érdemes vigyázni. Tüos a friss varrást kapir- gálni, piszkálni még akkor sem, ha ég, viszket és húzódik (mert ezt teszi) és akkor sem, ha utólag akarjuk megnézni, hogy is van ott a festék. Jót tehet a gyors és fertőzésmentes gyógyulásnak, ha tisztán tartjuk a meggyötört bőrt. Mennyi idő alatt gyógyul meg? A tetoválás gyógyulási ideje két hét, ez alatt nem érheti napfény, és óvni kell a fertőzésektől. Sokan készíttetnek tetoválást nyáron, amikor kevesebb a ruha, és azonnal jobban látszik az új dísz. De mi sokkal inkább ajánljuk a telet: nyáron az izzadás miatt a gyógyulási időszakban több festéket dob ki a seb, ezért is érdemes hidegebb időben belevágni. A cél az, hogy a seb varasodjon, majd a megszáradt elhalt hámsejtek lepotyogjanak róla, és új bőr nője be a rajzot. Ez alatt az idő alatt szabad és hasznos is valamilyen hidratáló, zsíros krémmel kenegetni. Ha a tetováló mást nem ajánl: a legtöbben a vazelint használják, de nagyon jók a körömvirág- és a babapopsi-krémek is. Mi történik vele később? A tetoválásod örökre veled marad, ahogy öregszel, öregszik a tetkó is. A színei talán elhalványulhatnak az évek folyamán, a vonalak picit elmosódhatnak, és az aprólékosan kidolgozott minták egymáshoz közel lévő vékony vonalai esetleg összemosódhatnak. Ez persze nem egy-két, sokkal inkább öttíz év múltán jelentkezik. Mi történik, ha mégis el szeretnéd tüntetni? Egy időben igen népszerűvé vált az az elképzelés, hogy létezik ideiglenes tetoválás is, ami néhány (3-4) év alatt magától eltűnik. Ez így, ebben a formában nem igaz, bár tény, hogy vannak olyan módszerek, amikkel a felvitt festékanyag szép lassan kiürül a szervezetből. Végül persze el is tűnik (bár nem teljesen nyomtalanul) és főleg nem egyik napról a másikra. Érdemes elképzelni a folyamatot, ahogy az ideiglenes tetoválásod elkezd halványulni, aztán lassan, fokozatosan tűnik el. Ha a tetkódat végleg el szeretnéd tüntetni, arra több lehetőség is van. A plasztikai sebészetek lézeres tetováláseltávolítást ajánlanak, ez ugyanazon az elven működik, mint a balesetekből származó sebhelyek eltávolítása. A kezelés befejeződhet négy alkalom alatt, de az is lehet, hogy tízszer vissza kell menned. Egyszínű tetkóknál a módszer bombabiztos, és semmilyen nyom nem marad utána. A színesekkel már más a helyzet, itt semmi nem garantált. A zöld szín a legnehezebben eltüntethető, de a többinek is maradhat némi nyoma. Van egy komolyabb beavatkozással járó módszer is: a bőrátültetés. A műtét teljesen nyomtalan eltűnést ígér, viszont jóval bonyolultabb; és persze nagyságrendekkel drágább. Mennyibe kerül? A tetoválás nem olcsó, és persze annál többe kerül, minél különlegesebb. Nem mindegy, hogy egyszínű vagy színes ábrát szereméi. Meg nem erősített hírek szerint létezik olyan ínyencség is, ahol a minta egy különleges festéknek köszönhetően csak UV-lámpa fényében válik láthatóvá, továbbra is fesztelen magatartást biztosítva ezzel munkahelyen és iskolában is. Hova érdemes menni? A tűhasználat egy tetoválószalonban legalább annyi kockázatot jelent, mint mondjuk a drogosok közös tűhasználata, ezen érdemes komolyan elgondolkozni. Ha már eddig sikerült megúszni az AIDS vagy a hepatitis-fertőzést, talán ne egy tetoválás készíttetése közben szerezd be. (origo) Mire az orvos megérkezett, a baba többnyire már megszületett, az orvosnak csak rendbe kellett tennie az anyát. A vágott, nyílt sebet fehér borral kezelték. Népi gyógyítás az Alsó-Garam mentén EMLEKEZES Az idős emberek nem szívesen emlékeznek azokra az időkre, amikor orvosi segítség híján házüag, maguk voltak kénytelenek orvosolni könnyebb-súlyosabb egészségi problémáikat, betegségeiket. Ennek oka talán az, hogy adatközlőim gyermek- és ifjúkorában zajlott az első és második világháború, ami számunkra már történelem, de az ő életükre mélyen rányomta a bélyegét. Nem beszélgetünk a háborúról, s így lassan kinyílnak az emlékezés bugyrai. A falusi embert leleménállal. Mindenki tartott otthon az említett olajak valamelyikéből. Egyrészt gyógyítási célra. (Másrészt savanyított káposzta zamatosabbá tételéhez elengedheteüen- nek tartották az említett olajak valamelyikével való ízesítést.) Ahol nem volt olajütőprés, amelyben a magvakból olajat sajtoltak, az emberek nem sajnálták a fáradtságot, több kilométert is megtettek gyalogosan, hátukon cipelve vászonKülönös és ritka bőrbetegség volt a Szent Antal tüze. nyessége, generációról generációra átöröklött tapasztalatai segítették bajában, betegségében, hiszen a legközelebbi orvos gyakran több kilométernyire fekvő településen volt elérhető. Persze, egy törött lábbal mindenképpen orvoshoz kellett fordulni, és nem volt egyszerű üyen állapotban hosszasan zötykölődni a szekéren... Gyermekkoruk legsúlyosabb betegsége, járványa talán a torokgyík volt. Leginkább a gyermekeket sújtotta, és gyakran végződött fulladá- sos halállal. A betegséget kezdeti stádiumában állítólag eredményesen gyógyították házilag, úgy, hogy a beteggel kendermagolajat, tökmag- vagy napraforgóolajat itattak naponta többször, egy-egy kiskazsákban a magot, a jobb módúak pedig szekéren vitték a sajtolni valót valamelyik szomszédos faluba az olajütősökhöz. Különös és ritka bőrbetegség volt a Szent Antal tüze. Kipirosodott, megduzzadt az arc, leggyakrabban az orr és környéke. Nagyon fájdalmas, égető érzés volt. Az akkori csatai plébános, nevezett Zelenák tiszteletes, aki 1913-ban került a faluba, nemcsak az emberek lelkét ápolta, de többé-kevésbé a gyógyításhoz is értett. Az ő javaslatára ezt a betegséget pattogatott kukoricával gyógyították: porrá törték, egy kevés vizet kevertek hozzá, az így kapott masszát a beteg arcára kenték, s addig hagyták rajta, amíg meg nem száradt. Ezt a műveletet naponta többször elvégezték. A keverék jól hűsítette az arcot, és igen hatásos volt. A Szent Antal füzéhez hasonló bőrbetegség volt a pokó (pokol) - hólyag. Ezt a sötét duzzanatot vagy hólyagot általában a nem megfelelő lábbeli okozta. Fájó, égető érzés volt, amit nyers, reszelt krumplival hűsítettek mindaddig, míg ki nem fakadt. A falusi asszonyok otthon szültek. Minden falunak megvolt a maga bábaasszonya. A bábák az 1910- es években Pesten végeztek el egy pár hetes tanfolyamot. Ha a falu valamelyik asszonyánál megindult a szülés, az egyik családtag a bábáért futott, a férj pedig befogott a kocsiba, s valamelyik szomszédos településről orvost hozott a feleségéhez. Mire az orvos megérkezett, a baba többnyire már megszületett, az orvosnak csak rendbe kellett tennie az anyát. Ha a szülés során a csecsemő vagy az anya az életét vesztette, senkit sem hibáztattak a történtekért, elfogadták az isten akaratát. Előfordult, hogy szülés után az anya melle fájdalmasan megduzzadt, megkeményedett. Köleslisztből kevert, langyos kovászt raktak a mellére, és bebugyolálták. Ezt a borogatást többször ismételték, közben a tejet kiszívatták a babával, ha kellett, ki is nyomkodták. Ezt mindaddig ismételték, míg a láz el nem múlt. A két háború közti időben nagyon gyakori, szintén a bőrön észlelhető betegség volt a kelés vagy kill's. Volt, akinek az egész nyakát vagy más testrészét is elborították a kelések. Útifűvel gyógyították oly módon, hogy a frissen szakított növényt megmosták, kissé megtörö- gették, a kemény, gennyes csomóra helyezték, és vászonnal bekötözték. Az útifű úgymond kiszívta a gennyet a kelésből, elszárította a hátra maradt sebet. Kétféle útifüvet tartottak számon. A hosszúkás, hegyes levelűt és a gömbölyű levelűt. Kelés gyógyítására ez utóbbit használták. A kelés gyógyításának volt egy másik, ritkábban alkalmazott módja is. A vágott, nyílt sebet szintén fehér borral, ritkábban ecetes vízzel fertőtlenítették. Fertőtlenítés után kisebb sebekre a kéz- vagy lábujjon sós kenyeret rágtak. A sűrű pépet a sebre nyomkodták, azután bekötözték. Súlyos betegségnek számított a tüdőgyulladás. Többnyire szintén házilag gyógyították, orvosolták vizesruhás borogatással. Egy száraz vászonlepedőt kiterítettek, erre egy másik nedveset terítettek, ezzel a kétsoros vászonnal bugyolálták be a beteg csupasz testét úgy, hogy a testhez közvetlenül a száraz vászon érjen. Ezt a borogatást mindaddig ismételgették, míg le nem verték a lázat. Amíg a láz nem csökkent, a betegnek nem volt szabad ennie, nehogy az étel még jobban felverje a lázat. Közben kamilla- és hársfateával itatták a beteget. A légcső megbetegedésének gyógyítására a fekete üröm virágjából főzött teát, és az ökörfarkkóró virágjának teáját itták. Köhögésre, meghűléses betegségekre bojtorján, kakukkfű, csipkebogyó vagy hársfa virágából főzött teával kínálták a beteget. Minden faluban akadt olyan férfi, aki értett a foghúzáshoz. Kis méretű fogót lenvászonba tekert, ezzel nyúlt a páciens szájába. A kihúzott fog helyét ecetes vízzel fertőtlenítették. Fogfájás esetén foghagymát rágtak, ezt a fájós fogra nyomkodták, vagy sós- borszeszt csöpögtettek a fogra. Ha keveset aludt, nyűgös, sírós volt a csecsemő, mákhéjból főztek neki teát, kevés cukorral ízesítették. A reumás, fájós lábat csomóba markolt csalánnal veregették, bízva a csóványméreg gyógyító hatásában. Fekélyek, gyógyulni nem akaró bőrbetegségek esetén megállapították, hogy a betegnek rossz vére van. Ha semmiféle módszer nem segített, és a fekélyek, gennyes kiütések továbbra is makacsul fájtak, terjedtek, megállapították, hogy a beteg rontás áldozata. A rontás és annak feloldása már a babona- és hiedelemvilágba tartozik. Rémai Anna néni elbeszélése szerint egy fiatal csatai legénynek szinte egyik napról a másikra csúnyán kifekélyesedett a lába. Bármilyen gyógymóddal próbálkoztak, a fekélyek ugyanúgy megmaradtak. Egy toprongyos, faluról falura vándorló vén koldusasszony megállapította, hogy a fiút megrontották. Megkérdezte, hová, kikhez járogat mostanában, nem ment-e keresztül valamin a küszöbön. A fiú emlékezett rá, hogy a barátjáék házába lépve a küszöbre szórt babon lépett keresztül. Azt tanácsolta a fiúnak, hogy egy kiló babot egy órán át főzzön, vigye ki a kérészükhöz pontban éjfélkor úgy, hogy senki ne tudjon róla, senki ne leshesse meg. Ott szórja el a babot minden irányba, és ezután menjen haza. A fiú megtette, amit a koldusasszony tanácsolt, és pár napon belül elmúltak a lábáról a fekélyek. Adatközlők: Molnár Mária (1904, Csata), Gáspár Margit (1907, Csata), Rémai Anna (1902, Csata) A kihúzott fog helyét ecetes vízzel fertőtlenítették.
