Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-17 / 140. szám, péntek
„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfí Sándor) f rrr ttt \ /m IZiVlLAvr „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) 2005. június 17., péntek 5. évfolyam 11. szám Eszenyi Enikő: „Én a lencsefőzelékbe is nyers sárgarépát reszelek a végén, mert ettől lesz rendkívül ízletes. A rántásról leszoktam.” Okos nő, hajót akar, nem eteti tele a férfit Csengerben, ahol felnőtt, fazék helyett azt mondták: fázok. Most is meglepett egy szóval. Gyerekként, disznóölés idején, ő készítette a csigatésztát a húslevesbe. Pontosabban: ő is, meg a többi gyerek is. A kockára vágott tésztát nekik kellett becsigásítani. Tehát: söndörgettek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kellett hozzá egy pálcika és egy kis fa, amely a récét adta, s azon söndörgették végig a tésztát, hogy csiga alakú legyen. Eszenyi Enikő sok mindent megtanult a falusi létnek köszönhetően. Disznóöléskor még vékonybelet is tisztított. Szilvaéréskor lekvárt főztek. Egy idő után bizonyára tésztát gyúrni is megtanult. Azt igen, csak fánkkelesztésben nem vagyok jó. Levesekben, főzelékekben viszont igen. Anyukám és a nagymamám mellett nagyon sokat tanultam. Csak a süteménysütést nem gyakoroltam. Enni szeretett? Vagy inkább... ... mindig valami mesével kellett levenni a lábamról, hogy eltát- sam a számat, és végre beletegyenek valamit. Drága édesapám úgy etetett a húslevessel, hogy befogta az orromat, és mert nem kaptam levegőt, lenyeltem a levest. A könnyeim meg közben csurogtak bele a kanálba, úgyhogy iszonyú sós lett. Akkor még úgy tudtuk, hogy a húsleves erőt ad. Aszerint az elgondolás szerint, ahogy ma étkezem, a húsleves az egyik legveszélyesebb. Iszonyatosan elsa- vasítja a szervezetet. Miközben a testnek ugye, arra van szüksége, hogy a lúgos és a savas kémhatás egyensúlya ne bomoljon fel. Nyilván mint gyerek én ezt éreztem, és ezért nem kívántam a húslevest. Egyébként mindent megettünk az öcsémmel. Később volt pár dolog, amiit nem szerettem. Például az olívabogyót. Valahogy nem jelzett. Aztán évek múlva, már Budapesten nagyon megszerettem. Most megint kevesebbet eszem belőle, mert A a vércsoportom, és annak nem jó. Már azt is tudja, mi az, amit nem ehet? Nagyjából igen. Krumplit végképp, azt sem, amiben búza van, a citrom és a grapefruit kivételével déligyümölcsöt sem. Van a jótékony, a nem ajánlott és a tilos. A krumplit imádom, de már nem eszem úgy, mint régen. Már nem tartozik a fő ételeim közé. Nálam fokozatosan jött ez az átállás. Évekkel ezelőtt még nem volt olyan gazdag irodalma az egészséges táplálkozásnak. A vércsoport szerinti étkezésről nem is nagyon lehetett tudni. Aztán elkezdtem figyelni rá, és pár héttel ezelőtt az édesanyámmal beiratkoztunk egy makrobioti- kus főzőtanfolyamra. Kinek tanácsolja a makrobioti- kus étrendet? A betegeknek mindenképpen, hiszen segít a szervezeten. Nem terheli le olyan ételekkel, amelyek nehezen emészthetőek. Csodákat várni természetesen ettől sem szabad, csak hozzásegíti az embert ahhoz, hogy jobban érezze magát, és már ez is nagy dolog. Legalább egy kis időre mentesül a szervezet a káros anyagoktól. Számomra alaptézis, hogy azzá leszel, amit eszel. Én ezt érzem is magamon. A „bűnözés” szóba sem jöhet? Sajnos, én sem vagyok makulátlan ebben. De igyekszem! Már extrudált vagy élesztő nélküli kenyeret, zabból, tönkölybúzából készült kekszet eszem, amelyben alig van só. Próba közben, ha megéhezem, sárgarépát ropogtatok. A kávéról már sok éve leszoktam. Zöld teát vagy ásványvizet iszom. Nyugodt körülmények között, például nyaralás idején kimondottan aszké- tikusan élek. Évad közben, a mindennapokban nagyon nehéz. A színházi büfében ritkán találok olyat, amit nyugodt szívvel megehetek. így mindig „a legjobb rosz- szat” választom. A lékúrát is nyáron szoktam beilleszteni az életembe. Amikor meg tudom adni a módját, mert nincs az a nagy rohanás. Egyébként szeret enni? Nem vagyok ínyenc, vagy ha úgy tetszik, nagyevő. Talán azért sem, mert az igazán fűszeres dolgokat soha nem szerettem. Csengerben elég kevés fűszert használtunk. A finom ételeket persze én is kedvelem, miközben tudom: a nyelvbimbók becsapják az embert. Gourmand már csak azért sem lehetnék, mert nem szeretem a tengeri herkentyűket. A kagyló, az osztriga, a kaviár nekem nem jelent semmit. De a halászlét szívesen megkóstolom, sőt eszem is belőle. Mit kéme, ha most egy terülj- terülj asztalkámhoz ülne? Gyerekkoromban az öcsémmel együtt a fehér mártás volt a kedvencünk. Azóta is imádom. Nálunk minden vasárnap ugyanaz a menü volt: húsleves sok zöldséggel, a főtt húshoz pedig anyukám mindig almamártást készített. Cukros-sós lében megfőzte az almát, rátette a tejfölös-tejszínes habarást, és ezt az almaszószt ettük merőkanálszámra Sanyikéval. Egyébként sóskából és meggyből is csinál hasonlót az anyukám. Mit szeret még ilyen nagyon? Az a baj, hogy minden ételnek ismerem a hátulütőjét. Anyukám nemrég frissen vágott csirkét kapott a debreceni barátnőjétől. Kirántotta. Nagyon finom volt. Annyit ettem belőle, hogy a végén megijedtem. Sok volt. Pedig már bioboltban vett prézlim van az anyukámnál, fehér lisztet nem is használ, ha nekem csinál valamit. A süteménybe pedig mézet tesz cukor helyett. Az apukám is nagyon jól tudott főzni. A húsvéti sonkát mindig ő maga pácolta. Idén sajnos már nem, de még volt a régiből, amit ő csinált. Húst tölteni, tálakat díszíteni nagyon tudott. A hagyományos ételek közül én már keveset főzök. Inkább különböző zöldségeket párolok, sütök, és hajdinakásával keverem. A makrobiotikus tanfolyamon sok mindent elsajátítottam, és a magam agya szerint rakom össze. Ahogy nekem ízlik. A zöldségeket például többféleképpen fel lehet szeletelni. Ez látványként is érdekes. A kínaiaknál is meg lehet figyelni, milyen apróra vágják. Más energia jön belőle, ha hosszában szeleteljük, más, ha kockákra vagy karikákra. A friss zöldség pótolhatatlan számomra. Én a lencsefőzelékbe is nyers sárgarépát reszelek a végén, mert ettől lesz rendkívül ízletes. A rántásról leszoktam. Nagy kalandok? A konyhában? Voltak. Egyszer rakott karfiolt csináltam jénai tálban. Már a kezemben volt, elkészült, amikor csöngettek. Le kellett tennem, annyira forró volt. Igen ám, csakhogy linóleum volt a padlón, és elolvadt a tál alatt. Egy másik alkalommal feltettük főni a húslevest Attilával, a volt férjemmel, és elmentünk színházba. A Hamletet néztük a kaposváriakkal. Egyszer csak megszólalt Attila, hogy „Úristen, nem kapcsoltam le a húslevest!” Ő hazament, én meg néztem tovább az előadást. A spárgával is volt egy nagy kalandom. Először csináltam, nem tudtam, hogyan kell elkészíteni. Megvettem, megfőztem, elkezdtem enni, és arra gondoltam: Hú, a fenébe, hát ezt szeretik annyira? Később elmeséltem valakinek, és figyelmeztetett, hogy főzés előtt meg kell hámozni. Padlizsán? Nagyon szeretem, csak nem ehetem. Avokádo? Krémsajttal összeturmixolva. Plusz egy pici szerecsendió. Nagyon finom. Ha meghall egy jó receptet... ... csak akkor hallom meg, ha bioétel receptje. Más nem érdekel. Ha nem hiszem, hogy jót tesz, el sem jut az agyamig. Hogy kezd el főzni hétvégén? Gusztust kap valamire, vagy előbb körülnéz, mi van a hűtő- szekrényben? Igen, az mindig nagy élmény, ha szinte a semmiből valami nagyon jóval sikerül előrukkolnom. Barna rizs, lencse, hajdinakása mindig van otthon. S amíg fő a rizs, addig párolom a zöldséget, és elkészítem a salátát. Ízesíteni mindig máshogy szoktam. Külföldön gyakran „vétkezik”? Egyiptomban olyan szállodában laktunk, ahol nagyon sok zöldség és gyümölcs volt. Itthon figyelmeztettek, hogy vigyázzak, semmi sincs rendesen megmosva, nehogy beteg legyek. Nem lettem. Füge, datolya? A datolya túl édes nekem, a füge viszont nagyon fontos és jótékony. Nem véletlen, hogy az édenkertben is ott volt. Az egyik leglúgosítóbb gyümölcs. Helyi specialitások? Ahhoz, hogy egy népet megis- metj, kérni kell egy levest. Abból is sok mindent meg lehet fejteni. Varsóban például a céklalevest imádom, azt, amiben kapor és virsli van... zsurek! Mindkettő zseniális. Argentína? Ott mindenki marhahúst eszik marhahússal. De fantasztikus! Aztán rábeszéltek valamire, és én ettem belőle. Amikor megmondták, mi az, nem folytattam. Roston sült marhabéi volt. Marokkó? Ott a nagy szemű olívát szerettem. Régvolt. Srí Lanka? Ott nagyon sok zöldséget lehet enni. Természetesen helyi zöldségeket. Nagyon finomak. Az utcán meg ízletes rizsgolyókat árusítanak. Mediterrán konyha? Az olaszoknál a tészta az első, azt meg nem ehetek a fehér liszt miatt. A görögöknél a feta sajtot imádom salátával. A vígszínházi Össztánccal legutóbb Dublinban vendégszerepeitek. Jó az írek konyhája, de a whis- kyjükre jobban emlékszem. Öt előadásunk volt, és én nem nagyon ettem. Táncolni nem lehet jóllakottam De ha este Nórát, Blanche-ot, Maggie-t vagy Sylviát játszom, akkor is háromkor eszem, vagy legkésőbb hatkor egy nagyon picit. Amikor Washingtonban rendezett, miket evett? Például bébisárgarépát. De mázsaszámra! Teleraktam a zsebem, és egész nap azt rágcsáltam. Amerikában nagyon nehéz volt azt enni, amit én szeretek. Szerencsére mindenféle kiszerelésben vehettem salátát. Abból csináltam kaját. De az sem olyan volt, mint ami az itthoni kertekben nő. Ha hosszabb időt töltök egy helyen, igyekszem gyorsan asszimilálódni. Az sem zavar, ha nem nagyon tudok mit enni. Ilyenkor szoktam fogyókúrázni. Persze, az is szempont, hogy ki van velem. Milánnal szerencsés vagyok, mert nem igényli a hagyományos ételeket, amit a férjek általában nagyon szeretnek. Ha későig bent vagyunk a színházban, a büféből kér szendvicset. Ilyenkor azt mondom: Jaj, Istenem, most ezt főzIsteni céklaleves Varsóban tem szegénynek?! Ő sportol, többet eszik, mint én, szüksége van energiára. De azt is megeszi, amit otthon én készítek neki. Nincs vele gondom. A közvetlen munkatársaim pedig mint én, ők is napokig elvannak zöldborsón és sárgarépán. Prágában vagy a Country Life-ba járunk a Nemzetitől pár percnyire, ahol például a brokkolit tofuval adják, a zellert paprikával, és ott a sok friss zöldség, vagy a Cseh konyha nevű étteremben eszünk, ahol nagy ritkán a mákos pucával bűnözünk. Ami krumplis núdli mákban megforgatva, vajas szósszal leöntve. Elképesztően finom, meg lehet tőle bolondulni. Moszkvában is megtalálta a maga éttermét, amikor nemrég a Taganka Színház vendége volt? Elmentünk egy étterembe, ahol a zöldséget úgy tálalták, hogy nem darabolták fel. Voltaképpen egy kisebb bokrot kap az ember, a zöld különböző árnyalataival. Már szépen fogyasztottam, amikor eljutottunk a Kaukázusból hozott zöldséghez, amelynek olyan íze volt, mint a szappannak. Beleharaptam, és... még a petrezselyemzöldnek és a hagymának is elnyomta az ízét. Mindennek. Életemben nem kóstoltam ilyet. Viszont a Taganka menzáján mindennap olyan lazac volt, hogy annak nem lehetett ellenállni. A férfit a gyomrán keresztül lehet megfogni - állítják sokan. Érvényes ez a nőre is? Rám biztos, hogy nem. Egy okos nő azonban nem eteti tele a férfit, nehogy elaludjon mellette. Ha mást is akar fogni, nemcsak a gyomrát, akkor biztos, hogy nem főz neki annyit. (Oláh Csaba felvételei) „Azzá leszel, amit eszel” - Eszenyi Enikő Szabó István oldalán salátának öltözve, majd tetten érve Milánnal, amint épp virslizgetnek Prágában a Vencel téren
