Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-15 / 138. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 15. A 42. Jókai Napok mai programja 9.30 VMK (Komárom) Slawomír Mrozek: Szerenád - KGSzT Diákszínpad (Kassa) Rendezte: Bodon Andrea 10.30 RÉV Rejtő Jenő: Csontbrigád - KÁOSZ Diákszínpad (Király- helmec) Rendezte: Szúnyog Lívia 18.00 VMK Az igazság földje (színpadi játék) - GIMISZ Diákszínpad, Selye János Gimnázium és VMK (Komárom) Rendezte: Csengd Mónika és Kiss Péntek József 21.00 VMK Anya csak egy van (színpadi játék Vámos Miklós műve alapján) - NYEKK (Nyitra) Rendezte: Tóth Gábor Átadták az Posonium Irodalmi és Művészeti Díjakat Rangos művek jutalma SZABÓ VIKTOR Pozsony. Tegnap adták át a Csemadok 0T pozsonyi székházának dísztermében a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjakat. A válogatást - a kiadók javaslata alapján (egyéni pályázatot nem adtak be) összesen 123 műből - idén is a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjak kuratóriuma végezte el, amelynek Duba Gyula (elnök), Fonod Zoltán (titkár), Németh Zoltán, Szarka László és Tőzsér Árpád voltak a tagjai. A kuratórium „sok évtizedes, eredményekben gazdag költői és írói tevékenységéért” a Posonium Irodalmi Díj Életműdíját adományozta Zs. Nagy Lajosnak. Mivel a költő sajnos éppen a napokban hunyt el, a kuratórium- úgy döntött, a díj ezúttal jelképes lesz. A velejáró 35 ezer koronát kegyeleti célokra és a költő emléke megőrzése érdekében síremlék felállítására fordítják. Életműdíjat kapott Gál Sándor is, a Posonium Művészeti Díj Életműdíját pedig „a képzőművészet több ágazatában elért jelentős eredményeiért” Kopócs Tibor vehette át. Elsőkötetes szerzői díjban részesült Bárczi Zsófia A keselyű hava című novelláskötetéért (ABART Kiadó), valamint Gazdag József Kilátás az ezüstfenyőkre című elbeszéléskötetéért (Kalligram). Különdíjat kapott Németh Zoltán A széttartás alakzatai című könyvéért (Kalligram), valamint Gyur- gyík László Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében című tanulmánykötetéért (Kalligram). Szülőföld-díjban részesítette a kuratórium Gágyor Józsefet Tallósi szótár (1-2.) című munkájáért, valamint Török Elemért, „költői, szerkesztői és újságírói munkásságáért”. A díjakat Lauer Edith, Duba Gyula és Dobos László adta át a kitüntetetteknek. A hangulatos ünnepséget Dobos László, a Madách Egyesület alelnöke nyitotta meg. Megnyitójában a kisebbségi kultúra és irodalom szerepét és önigazgató helyzetét hangsúlyozta. Lauer Edith, a díj védnöke üdvözlő beszédében örömét fejezte ki, hogy évente rangos alkotásoknak ítélhetik oda a díjakat, valamint kifejezésre juttatta az alapítók azon szándékát, hogy a kiemelkedő művek létrehozásának ösztönzése érdekében a jövőben is segíteni szeretnék a szlovákiai magyar alkotók munkáját. Az ünnepségen fellépett Reiter István hegedűművész. A Posonium Irodalmi Díjat 2000-ben Lauer Edith és férje, John Lauer (Cleveland, USA) alapította. Az alapítók a díj alapításával azt a nagyvonalú és nemes szándékot követték, hogy segítsék és ösztönözzék a magyar irodalom és szellemiség lÄidagodását Szlovákiában. AzoKat az alkotásokat kívánják támogatni, amelyek a magyar irodalmat és szellemiséget, a nemzeti örökséget, a hagyományokat erősítik és korszerű formában, magas művészi színvonalon jelenítik meg. A díjat a kuratórium azon műveknek ítéli oda, melyek az előző kalendáriumi évben jelentek meg, és a kisebbségi magyar irodalom, nyelvtudomány, történettudomány, néprajz, művelődéstörténet, műfordítás műfaját képviselik Szlovákiában. A Madách Egyesület vezetőinek kezdeményezésére 2001-ben új színfolttal gazdagodott a korábbi kezdeményezés. Mátyásfalvi György (Budapest) alapítója lett ugyanis a Posonium Művészeti Díjnak. Ez a díj a képzőművészet azon alkotóit jutalmazza, akik kiemelkedő életművet mondhatnak a magukénak. Gál Sándor költő, író Lauer Edith-től veszi át az életműdíjat (Somogyi Tibor felvétele) Az amatőr színjátszók 42. komáromi szemléje az alkotás, a fantázia és a közösség ünnepe Pájinkás János és „Sok(k)szpír” Hétfőn este Komáromban megkezdődtek a 42. Jókai Napok. Miként az előző fesztiválok, minden bizonnyal ez a mostani is a régen várt találkozások beteljesülése, a színház örök válságának színpompás szemléje, a szakértelem és a lelkesedés egymást kergető incselkedése lesz. FORGÁCS MIKLÓS A teremtés lélegzetelállító kalandja egy zsebkendőnyi területen - az elkövetkező néhány napban ennek a varázslatnak lesz a fővárosa Komárom. Az ünnepélyes megnyitón a legbűbájosabb gonoszság és a leg- megrendítőbb jóság színeit egyforma alázattal kikeverő Mede Gabriella emléke előtt tisztelegtek egyperces csenddel a fesztivál résztvevői, hiszen Gabi néni a Jókai Napoknak is saját hallottja. A fesztivál nyitó előadásának megtisztelő, de nehéz feladatát az őrsújfalui ÉS? Színház vállalta. A kortárs magyar drámairodalom középnemzedékébe tartozó Kárpáti Péter az egymás mellett élő nemzetiségek szellemiségének sajátos keverékéből formálja a közép-európai térség mítoszát. A cigány folklór mindent bekebelező, különböző kultúrák elemeit összeházasító, életvidáman zokogó, bölcs világa örök inspirációja Kárpátinak. Pájinkás János meséje is Ámi Lajos, a legendás cigány mesemondó és -gyűjtő történeteiből bújt elő. A harsányan naiv, a mesét tömegkultúrává, a tömegkultúrát mítosszá avató történet fekete fóliaparavánok előtt, kopottasán csillogó gumi balettszőnyegen játszódik. A féktelen ősfantázia, mely a mesék archetipikus hőseit történelmi időkbe helyezi és a jelen politikai, művészeti témáit zúdítja nyakukba, egy randa, hideg, idegen ravatalozóba szorul. Az alkotók bíznak a szövegben, a több ezer év tudására fittyet hányó okos mondatokban, s felpörgetett tempóban, árnyalatokkal nem pepecselve „kérdezkülődnek” az élet (Kiss Gábor felvétele) Részlet az őrsújfalui ÉS? Színház előadásából nagy dolgairól. Az üres térben minden tárgy jelentése felértékelődik, minden helyzet, akció lecsupaszítva zajlik a néző előtt. Az ÉS? előadása kevéssé figyel oda a poentírozásra. Ha szövegre szavak nélküli gesztus a reakció, akkor az elnagyoltan, jelentéktelenül történik, eleve túlságosan leválnak egymásról a feszesen pergő dialógusok és a koreografikus részek. A gesztusok és szövegek kihegyezése is időnként lagymatag, a pergő ritmusnak áldozatául esnek szellemes ötletek. A rendező nagy erénye, hogy a különböző képességű színészekből egységes teljesítményű csapatot kovácsolt, s bár a címszereplő Pa- nyi Zoltán elementáris erejű színészetével, fanyar humorú, elegáns komédiás vénájával, testét és szellemét egyaránt céltudatosan használni engedő önismeretével nem veszik fel a versenyt, de bírják az általa diktált tempót. Az előadás csúcspontja a hét év után hazatérő Pájinkás Jánosnak és apjának (Mészáros György) poharazgatása. De szeretnék én egyszer nemzőapámmal ilyen okosan együtt inni, s eny- nyi képzelőerővel megbeszélni a világ dolgait. A rendezés a darab első felét talán túl könnyedre hangszerelte, hiszen a születés és a gyerek sorsának eldöntése, a szülők kiszorulása a fiú életének alakításából talán nem ilyen egyszerűen bohó- kás. A második rész sorstragédia hangulata is leegyszerűsíti a darab világlátását, az elviselhetőség határáig felhangosított géppuskaropogás, az Amúri partizándal, az antik szertartást idéző, véres vízben való kézmosás stb. elszipkázza a nézőtől a katarzist, pedig csak a színházi jel és jelenlét fajsúlyában kellene bízni. Kedden délelőtt a komáromi Marianum Diákszínpad „Sok(k) szpír” Ahogy nekünk tetszik vagy Amit csak akarunk című előadását láthatta a fesztiválközönség Nagy László összeírásában és rendezésében. A leleményes és a kilenc Sha- kespeare-darab kapcsolódási pontjait remekül megtaláló montázst habitusától függően le- és túlbonyolító tizennyolc fiatal időnként elveszett a művelődési központ hatalmas terében, máskor pedig kifejezetten belakta a hodálynyi színpadot. Az előadás körülbelül a felével hosszabb, mint kellene, a megszületett ötletekből is hiányzik viszont a megvalósítás meggyőző ereje, hangsúlytalanul lebegnek a színpad fölött az elsikkadt poénok. Az mindenképpen elismerésre méltó vállalás, hogy a veretes szövegeket nem próbálja meg a csapat megúszni, nekigyürkőznek, és birkóznak a moildatokkal. Eldöntetlen viszont, hogy a kamaszmókák minden nagy témát pajkosan frics- kázó lendülete vagy az örök emberi történetek általános érvénye volt-e a kiindulópont, s az érzelmeket komolyan vevő halványabb páros jeleneteket váltják az önfe- ledtebb tömegmegmozdulások. Nagy teljesítmény majd húsz fiatalembert ennyire fegyelmezett színpadi jelenlétre bírni, felizzítani az érzelmeket, olajozottan működtetni a gépezetet. Á színpadot egyre inkább eluralja a szertelenség, a rendezőelv föladása a szervezőerő, de a remek abszurd, fekete és blőd humort vegyítő gégék mellett is valamiféle fakóság uralja a színpadot. Az első két előadásban a világnagy emberi lélek mozgástere a téma, sem több, sem kevesebb, mint a világegész maga. Pájinkás János együtt épül és romlik a világgal, a világ pedig Shakespeare- rel egyenlő. Trianoni trauma, zsidók üldöztetése, felvidéki magyarok meghurcoltatása, vörösterror, gulágok Sorsfordító fél évszázad a Gömörországban LAPAJÁNLÓ A Gömörország idei második száma már külalakjában is figyelemfelkeltő. A címlapon Szabó Ottó festőművész Magyar holokauszt című műve figyelmeztet a tényre: az elmúlt évszázad jó része rémuralmak árnyékában telt el. Az új lapszám témamegjelölése: Egy sorsfordító félszázad (1900-1950). B. Kovács István vezércikkében a 20. századi magyarság gondjainak és megpróbáltatásainak elindítójaként a trianoni békediktátumot jelöli meg. A zsidók elszenvedték egy őrült hatalmi rendszer vérengzését, de a második világháború után a felvidéki magyarokra mért csapás, szenvedés és megaláztatás, illetve a vörösterror emléke is máig kísért. Köteles Ágoston tollából-lejegyzésében megrázó tanúságtételek olvashatók erről az időszakról a lapszámban. Bensőséges hangvételű, pontos, szikár vallomás ez az abaúj- tornai magyarok szenvedéseiről a gulagokban. Jakab Farkas Károly Földhözragadtak keresztútja Gö- mörben a huszadik század derekán című írása öt keserves stációban írja le egy földműves család kálváriáját és a „felszabadulás” utáni megalázott helyzetét. Galo Vilmos ifjú történész kitűnő írása Kós Károly gömöri utódjáról, Tornallyay Zoltán építészről szól, akinek áldott emléke még ma is él szülővárosában, alkotómunkájának eredményeivel pedig máig sok helyen találkozhat a szemlélődő. A Futárszalon című rovatban Mács József Trianon harangjai című új regényéből olvasható részlet, Sz. Haltenberger Kinga pedig Kotász Károly festőművészre emlékezik. Dúdor István halálának közelgő évfordulójáról Marton Gyula lírai prózájának és Szászi Zoltán versének közlésével emlékezik meg a lap. A Kiskapu a Parnasszusra című rovatban két prózai írásával és egy versével Korpa Tamás miskolci diák lép be az irodalmi köztudatba. Gaál Lajos Gömör természeti örökségét bemutató sorozatában most a Cseres-hegység egyik legszebb természeti képződményét, a Szár-kő néven ismert hegyet mutatja be. Befejező részéhez érkezett G. Kovács Gyula írása a gömöri protestáns gályarabokról, Ádám Csilla pedig Márai Sándornak az Új Időkben közölt publicisztikájáról közöl elemző írást. A lap megemlékezik az elszakított Felvidék 150 éve született magyar református püspökéről, Pálóczi- Czinke Istvánról is. A Gömörország új száma felidézi a 14. Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyt (az Agóra rovatban olvasható Tőzsér Árpád itt elhangzott beszéde is), beszámol a rimaszombati holokauszt- emlékmű felavatásáról és annak máig hullámzó visszhangjáról, külön cikk foglalkozik Faludy György rimaszombati látogatásával, a Bástya Egyesület múlt évi tevékenységével, a Gyémánthegyen című Dúdor-kiállítás miskolci eseményeivel is. A Fúj a nap alatt rovatban Szabó Ottó festőművész a Rovás új világhálós honlapját mutatja be. A könyvismertetések között pedig egyebek mellett Kovács Magda Topolya úr csodálatos átváltozása című művéről, a csetneki magyar csipkét bemutató tanulmánykötetről, a Vámosmikola és környéke című helytörténeti tanulmány- kötetről olvashatnak. A lap a világhálón a www.gomororszag.sk címen hozzáférhető az érdeklődők számára, (szász)
