Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-15 / 138. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHE ZEITUNG Günter Verheugen, az Euró­pai Bizottság alelnöke nem bí­zik abban, hogy az európai al­kotmány az eredeti terv szerint hatályba lép. Az alkotmányt 2006 végére kellene mind a 25 EU-tagállamnak ratifikálnia. Verheugen kifejtette, korábban konszenzus jött létre a bőví­tésről, de ezt most egy populis­ta hullám és idegenellenesség mossa el. „Németországban és Franciaországban pillanatnyi­lag a jelek szerint olyan elkép­zelés uralkodik, hogy keleti ha­tárainkon nomád népek lak­nak sátrakban, s csak arra vár­nak, hogy lerohanjanak ben­nünket” - mondta.- Uram, erre a tévékészülékre épp 50 százalékos árengedményünk van (Kiss Tibor rajza) Lukasenko célja természetesen a hatalom megtartása, múltját nézve ez számára élet-halál kérdése Diktátor a szomszédban Tíz évig uralkodhatott Ale­xander Lukasenko vi­szonylagos nyugodalom­ban saját, jól bejáratott bi­rodalmában. Rajta kívül még a közöny és az elszi­geteltség az úr fehérorosz- országban, vagy ahogy újabban mondják, Bela- ruszban. De az EU-bővítés- sel 2004. május elsején be­köszöntött a változás. JARÁBIK BALÁZS Ahogy nálunk nem is oly rég, mintegy hatszáz kilométerre tőlünk a május elsejét még mindig énekszó és tánc köszönti. A kom­munizmus szinte minden elemét - látszatra meglehetősen sikeresen - újjáélesztő belarusz rendszer egyik legnagyobb ünnepébe alaposan bekavart, hogy ezen a napon lett a kibővített Európa Unió szomszédja. Mindesetre az EU úgy gondolta, hogy jó szomszédhoz illendően be­köszön. Kisebb ünnepséget szerve­zett tehát - szinte jelképesen - a minszki Nagycirkuszban. A kezdés előtt pár órával azonban a főváros visszavonta a korábban kiadott en­gedélyt. Lukasenko beintett. Persze a rendszer vitatja a „dik- tatúrásdit”. Náluk demokrácia van, az emberek Lukasenkót választják, mert egyszerűen nincs más alter­natíva, és összehasonlítva a volt Szovjetunió országaival, itt nincs gazdasági és politikai bizonytalan­ság, maffia, forradalom, lövöldö­zés. Ehelyett van tervszerűen (értsd hatékonyan) irányított gaz­daság és az ebből fakadó jólét, amelyet - régi szokás szerint ­elsősorban az orosz olajból szerzett pluszbevételekből finanszíroznak. A jólétért cserébe azonban a rezsim arra kéri minden kedves polgárát, szíveskedjék befogni a száját és úgy gondolkodni, ahogy az elnök teszi. Az efféle „pozitív gondolkodás” sti- mulálásához az állam minden ren­delkezésre álló eszközt megragad. A felesleges izgalmak elkerülése végett csak állami televízió és rádió sugároz, a maroknyi megmaradt független vagy ellenzéki sajtóter­mék között pedig már komoly ren­det vágott a lukasenkói cenzúra. Nem is beszélve a civil szerveze­tekről, ellenzéki pártokról. Az előbbiek már rég a rezsim begyé­ben voltak, hiszen 2001-ben meg­próbálták független kampánnyal „befolyásolni” az elnökválasztás eredményét. Ukrajna narancsos forradalma után azonban már vég­képp nincs kegyelem a civil szerve­zeteknek, fokozatosan felszámol­ják őket a politikai pártokkal egye­temben. Az egyébként megle­hetősen népszerűtlen pártok bűne elsősorban az, hogy megpróbálnak összefogni és közös jelöltet állítani a 2006-os elnökválasztásra - hosszú évek után először. A rezsim a pártokat arra kényszeríti, hogy az eddigi gyakorlat szerint magán­lakásokban bejegyzett pártsejteket írassák át hivatalos irodákba. Mi­vel azonban az országban nincs olyan épeszű állami szervezet vagy magánvállalkozó, aki irodát mer­ne kiadni egy ellenzéki pártnak, szeptembertől valószínűleg az összes ellenzéki párt kényszerű il­legalitásba vonul. A belarusz ható­ságok törvénytisztelete igazán fi­gyelemreméltó. Két hónapja azért likvidálták az ország egyik legna­gyobb szociológiai központját, mert publikálni akarta saját szoci­ológiai felméréseit. Márpedig ez nem szerepel az egyébként több mint tíz éve regisztrált szervezet alapszabályában. Mindez akár egy rossz vicc is le­hetne, de véresen komoly. Mert erős a gyanú, hogy nemcsak a civil szervezeteket, a sajtót és az ellen­zéki politikai pártokat likvidálta a rezsim, hanem a számára kényel­meden személyeket is. Ezt állítja az Európa Tanács jelentése az 1999- ben és 2000-ben eltűnt karizmati­kus ellenzéki vezetőkkel és újság­írókkal kapcsolatban. A lehetséges politikai ellenlábasok „eltakarítá­sa” azóta is folyik, igaz, kissé szelí- debb módszerekkel. Michail Mari- nics volt gazdasági miniszter még 2001-ben állt át az ellenzékhez. Ta­valy ötéves börtönbüntetést kapott az amerikai nagykövetségtől támo­gatásként kapott számítógépek ál­lítólagos ellopása miatt. Az ameri­kai nagykövetség tiltakozását a bí­róság nem vette figyelembe, mond­ván ez „helyi ügy”. A napokban pe­dig egy mindössze pár hetes bírósá­gi tárgyalás után három évre ítéltek két ellenzéki politikust - Mikola Statkevicset és Pavol Severinecet -, akik a tavaly októberben tartott re­ferendum utáni többezres tiltako­zást vezették. Itt sem hazudtolták meg magukat a bírák, az indok sze­rint a tüntetők „akadályozták a for­galmad’. Demokrácia van kérem: tüntetni lehet, de a forgalom aka­dályozása tilos. Lukasenko célja természetesen a hatalom megtartása - bármi áron. Múltját nézve ez számára élet-halál kérdése. A tavaly október 17-i nép­szavazás tétje a két elnöki mandá­tumát lassan kitöltő Lukasenko számára a harmadik (értsd élet­fogytiglani) mandátum megszer­zésének lehetősége volt. Azonban első ízben sikerült ún. exit poll fel­mérést szervezni, amely a hivatalos 76%-os eredménnyel szemben csak 48%-os támogatottságot mu­tatott Lukasenkónak, dacára az óri­ási propagandának. Mindezt már az új szomszéd sem nézhette tétle­nül, tavaly novemberében új politi­kával rukkolt elő az EU: a civil tár­sadalom és a független média tá­mogatását határozta el az ország demokratizálódása érdekében. En­nek megvalósításából alaposan ki­vette a részét néhány új tagállam, elsősorban Litvánia, Lengyelország és Szlovákia. Ráadásul Szlovákia „aktivizálásában” nem kis szerepük van a magyaroknak, Berényi József a külügyminisztériumban, Duka Zólyomi Árpád az Európa Parla­mentben, A. Nagy László pedig a parlamentben alakítgatta a szlová­kiai belarusz-politikát. Mindez szö­ges ellentétben áll Magyarország külpolitikájával, amelyet - általá­nos európai értékelések szerint - a kisebbségeken kívül más nem érde­kel. Az EU új politikája miatt egyre fogy a levegője az uralkodásának csúcsán járó Lukasenkónak. Orosz­országon kívül nincs hová fordul­nia, az oroszok viszont legalább annyit tanultak az ukrajnai esemé­nyekből, hogy nem támogatják nyilvánosan Lukasenkót. Nem hi­vatalosan viszont megpróbálják Belaruszt gazdaságilag „kolonizál­ni”, vagyis konkurencia nélkül pri­vatizálni az ottani családi ezüstöt. Lukasenko azonban ezzel teljesen elveszítené hatalmát, így egyre in­kább patthelyzetbe kerül. Nem ma­rad más számára, mint mindent megtenni, hogy birodalma túlélje uralkodóját. Kerül, amibe kerül. Eseménydús hónapoknak néznek elébe a szomszédok. Szerbiában most először többen támogatják, mint ellenzik a feltételezett háborús bűnösök kiadatását Hágának Megváltoztatta a közvélekedést a felvétel MTI-FIGYELŐ A világsajtót is megjárt elbor- zasztó srebrenicai felvétel hatására Szerbiában nőtt a bizalom a Nem­zetközi Törvényszék (NT) iránt, és most először többen támogatják, mint ellenzik a feltételezett hábo­rús bűnösök kiadatását Hágának. A sajtó közölte a Marten Board International felmérését, amelyből kiderül, a polgárok 37,6 százaléka támogatja a hágai vádlottak kiszol­gáltatását, 35,3 százaléka nem tá­mogatja vagy határozottan ellenzi. A többiek közömbösek, vagy nem tudnak egyértelmű választ adni. Elemzők azzal magyarázzák a vál­tozást, hogy a média többször be­mutatta azt a videót, amelyen a Skorpiók szerb kommandó fegyve­resei hidegvérrel kivégeznek hat ártatlan muzulmánt, akik közül négy kiskorú volt. A másik ok az, hogy a kormány javított együttmű­ködésén Hágával: egy tucat feltéte­lezett háborús bűnöst vett rá az ön­kéntes feladásra, a törvényszék pe­dig „hálából” több vádlottat helye­zett szabadlábra a per kezdetéig. A belgrádi médiákból három héttel a kivégzés bemutatása után sem ke­rült le a vérfagyasztó felvétel, az írott sajtóból sem tűntek el a vezér­cikkek, de erőteljesen megjelenik az az igény is, hogy a nyilvánosság szerezzen tudomást a szerbek el­leni bűntényekről is. Nyolc belgrá­di civil szervezet követelte a tör­vényhozástól a srebrenicai népirtás elítélését. A parlamenti pártok azonban olyan határozat szövege­zésén dolgoznak, amely egy kalap alatt ítél el minden háborús bűn­tényt, s noha megemlíti Srebreni- cát is, nem minősíti népirtásnak. A Danasz című belgrádi napilap vezércikkében ezzel kapcsolatosan a „bűntény felhígításáról” ír. A Poli­tika leszögezi, hogy a srebrenicai felvétel megfosztotta az utolsó érv­től is azokat, akik makacsul állítot­ták, hogy a mészárlás meg sem tör­tént, vagy nem volt olyan szörnyű. A Vecsernje Novoszti ellenben azt írja, hogy 1992-1995 között a Srebrenica környéki fogolytábo­rokban 3227 szerb halt meg a kín­zásokban. A lap szerint a szerb nép ellen elkövetett bűntények után ku­tató belgrádi központ archívumá­ban fényképekkel, tanúk nyilatko­zataival alátámasztott bizonyíté­kok vannak erről. KOMMENTÁR Schröder végnapjai? MAUNÁK ISTVÁN Jelentős hangsúlyeltolódásokat hozhatnak az európai politiká­ban is a német politikai paletta változásai. Schröder kancellár pártja, a szociáldemokraták (SPD) észak-rajna-vesztfáliai tarto­mányi parlamenti választásokon elszenvedett súlyos veresége miatt szeptemberben idő előtti választásokat akar. A sietség oka nyilvánvaló: reménye szerint a konzervatív ellenzék, a CDU/CSU addig képtelen felkészülni a megmérettetésre. Schröder téve­dett, a CDU-nak máris van kancellárjelöltje, Angela Merkel párt­elnök. Ez a másutt természetesnek számító lépés itt nem az, hi­szen három éve is ez a kőkeménynek mutatkozó hölgy vezette a kereszténydemokratákat, ők mégis Edmund Stoibertet indították Schröderrel szemben - és bár csak egy hajszálon múlt, de vesz­tettek. Angela Merkel máris masszív kampányt folytat, ügyesen kihasználva a vörös-zöld kormánykoalíció megszorító intézkedé­seket hozó reformjait, az ötmillió főt meghaladó munkanélküli­ség miatt egyre növekvő lakossági elégedetlenséget. Megfigyelők kizártnak tartják, hogy Schrödernek sikerüljön az, ami brit kollégájának, belőle nem lesz harmadszor is kancellár. A felmérések szerint a németek 70 százaléka véli úgy, hogy kor­mányváltásra van szükség, arra a kérdésre pedig, kit látna szíve­sebben a kormányfői poszton, 46 százalék mondta, hogy Mer- kelt, Schröder csak 38 százalékot kapott. De nemcsak az vetíti előre a szociáldemokraták vereségét, hogy kancellárjuk a válasz­tók szemében elvesztette személyes varázsát. A baloldalon új, az SPD-nél baloldalibb erő formálódik, s bár még nem lehet felmér­ni, hogy országosán milyen erőt fog képviselni, az biztos: az SPD-től veszi majd el a szavazatokat. A múlt hét végén kötött vá­lasztási szövetséget az egykori keletnémet állampártból szer­veződött Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) a nemrégiben alakult Választási Alternatívával. A PDS frontembere a kampány­ban minden bizonnyal a jól isjnert Gregor Gysi lesz, bár nem ő a pártelnök. A Választási Alternatíva azokat az SPD-ből kiugrott politikusokat tömöríti, akik Schröder politikája miatt hagyták ott a szociáldemokratákat. Vezetőjük az a nagy tekintélyű Oskar La­fontaine, aki korábban az SPD elnöke is volt, az első Schröder- kormányban pedig a pénzügyminiszteri tárcát is vezette. Nos, a Gysi-Lafontaine páros furának tűnhet, de nem nevezhető re­ménytelennek. Mindez Angela Merkel esélyeit növeli, akiből könnyen Németország első női kancellárja lehet. Kétségtelen, nem olyan színes egyéniség, mint Schröder vagy nagy elődje és támogatója, Helmut Kohl, de a végzettsége szerint fizikus hölgy még tartogat meglepetéseket. Azzal, hogy keményen ellenzi Tö­rökország uniós tagságát, határozottan értésre adta, hol kell meghúzni Európa határait. És ez Németországban egyáltalán nem árt felfelé ívelő népszerűségének. JEGYZET Halálos ítélet PÉTERFI SZONYA A világ segélyszervezetei a megelőzést szorgalmazó intéz­ményekkel karöltve évek óta keresik a megoldást a HIV- fertőzés, illetve az AIDS meg­fékezésére. Bár a kutatóknak köszönhetően részeredmények születtek, késleltetni tudják a betegség végkifejletét, de a kór továbbra is halálos. Szakértők szerint a világon jelenleg 42 millió HlV-fertőzött él, és 20 év alatt legalább 28 millió ember halt meg AIDS-ben. Naponta • 14 ezer ember fertőződik meg, sok országban az a legaggasz- tóbb, hogy a fiatalok a nyilván­való veszély ellenére sem hasz­nálnak óvszert. Súlyos a hely­zet tőlünk keletre és nyugatra is, időzített bombaként emle­getik Oroszországot, ahol több tízezerre tehető a kábítószere­ző fertőzöttek száma. Az UNICEF és az UNAIDS Afri­ka miatt veri félre a harango­kat. Több mint 2 millió fertő­zött gyermek élete forog koc­kán. Az AIDS-ban elhunyt szü­lők után több mint 12 millió árva maradt, s ha a világ nem fog össze, Afrikában minden ötödik gyerek árva lesz. Koldu­lásból, tolvajlásból, prostitúci­óból tartják fenn magukat. Az afrikai óvszerprogram kereté­ben felvilágosító kampányokat tartanak, óvszert osztanak, de nem sok eredménnyel. A mi­nap viszont - elődjéhez hason­lóan - az új pápa is felemelte szavát az óvszerhasználat el­len. Meggyőződése szerint nincs értelme az óvszerosztás­nak, önmegtartóztatással, hűséges párkapcsolattal kell elejét venni a megfertőzésnek. A pápának csak részben van igaza. Mivel a HIV-vírus leggyakrabban szexuális úton terjed, az önmegtartóztatás, a hűség valóban véd a fertőzés­től. De mi legyen azokkal a „szerencsétlen” néptömegek­kel, akik az egyház intelmei el­lenére nem mondanak le a tes­ti örömökről, akik számára a szeretkezés olykor az egyedüli örömforrás, függetlenül attól, kivel bújnak ágyba. Éppen ők - több millióan - tartoznak abba a célcsoportba, akiknek a se­gélyszervezetek óvszert oszta­nak. Hogy a fertőzött férfiak ne fertőzzék partnernőiket és fordítva, hogy a nők ne esse­nek teherbe, és ne hozzanak világra fertőzött gyermeke­ket... Tudatosítani kellene, hogy a világ segélyszervezetei a latex általi megelőzés költsé­geit még állni tudják, de a be­tegek kezelésére nincs fedezet. És mivel nem valószínű, hogy az önmegtartóztatást hirdető és a leggazdagabb államok egyikének élén álló egyházfő hajlandó dollármilliókat áldoz­ni az afrikai HIV-fertőzöttek gyógyítására, az árvák felneve­lésére, jó volna, ha a „világi” szexuális kérdéseket a sza­kértőkre bízná.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom