Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-01 / 126. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005.JÚNIUSI. Szülőföldünk Megszakadt a szeredi iskolák sikersorozata Ifjú életmentők GAÁL LÁSZLÓ Galánta. A felsőszeli szlovák tannyelvű alapiskola csapata nyerte a „Polgári Védelem Ifjú Életmentője” című verseny 9. évfolyamának pénteken, május 27-én megrendezett körzeti fordulóját. Ezzel megszűnt a szeredi iskolák hegemóniája, hiszen az előző nyolc évfolyamban kivétel nélkül szeredi alapiskola nyerte el a körzeti hivatal elöljárójának vándorserlegét. A második helyen ezúttal is szere- diek, a Komenský alapiskola csapata végzett, a harmadik pedig a nagyfödémesi alapiskola csapata lett. Az egész Galántai járás területéről húsz alapiskola négytagú csapata, két-két 12-14 éves fiú és lány mérte össze erejét ügyességét és elméleti tudását. A Kodály Zoltán Alapiskola területén lezajlott versenyben a csapatok futásban, célba lövésben, elsősegélynyújtásban, a tömegpusztító fegyverek hatása elleni védekezésben - gázálarc és egyéb védőeszközök használatában - és topográfiai ismeretekben mérték össze erejüket. Ahogyan azt Blažek Béla, a galántai Körzeti Hivatal polgárvédelmi osztályvezetője elmondta, a verseny célja nemcsak az, hogy a gyerekekben a versenyszellemet, a fegyelmezettséget, a test edzettségét növeljék, hanem az itt szerzett tapasztalatok akár életet is menthetnek. Szakemberek előtt vizsgáztak (Szőcs Hajnalka felvétele) Apponyban (Oponice) két négymotoros amerikai B 17-est és két orosz repülőt láthatnak az érdeklődők Bombázók roncsai a múzeumban Az egyik gép makettje (Jana Beňová felvétele) Appony. A Tribecs hegységben lezuhant szövetséges bombázók roncsait bemutató kiállítás nyílt a nagytapolcsányi járásbeli község vadászkastélyában. ÚJ SZÓ-HÍR A falu határában több, találatot kapott orosz és amerikai vadászgép is lezuhant 1945 tavaszán. Ezek részeit egy amatőr, a második világháborús haditechnika felkutatásával foglalkozó nagytapolcsányi csoport találta meg. „Felkerestek, hogy szervezzük meg a tárlatot, és megtetszett az ödet” - mondta az apponyi múzeum vezetője, Peter Králik. Látogatóink két B 17-es négymotoros amerikai bombázó, más nevén repülő erőd roncsait láthatják. Ezek a swechati kőolaj-finomítót bombázták, és miután találat érte őket, itt zuhantak le. A gépenként tízfős személyzet egy része a találat következtében meghalt, a többiek kiugrottak, egy katonának pedig nem nyűt ki az ejtőernyője, és itt halt meg. Az az amerikai vadászgép, amelynek az összetört propellerét találták meg, Lengyel- országban kapott találatot. Két orosz repülő roncsait is kiállítjuk, az egyik egy Mustang, a másik pedig IL 2-es - utóbbiakat a már felszabadult Magyarországon lőtték le 1945 májusában. A haditechnika és második világháború története iránt érdeklődők számára már most is igazi különlegesség ez a tárlat, de a közeljövőben még szeretnénk bővíteni a túlélő katonákról szóló beszámolókkal és fotókkal. Az amerikai és az orosz nagykövetség katonai megbízottjai itt voltak a megnyitón, mindketten megígérték, segítségünkre lesznek az egykori személyzet felkutatásában.” A vadászkastélyban az Apponyi család hagyatékát és életét bemutató állandó kiállítás is megtekinthető. A bútorokat, képeket, okmányokat évekkel ezelőtt Peter Králik gyűjtötte össze a faluban, de Apponyi Henrik egyik vadászzsákmányát, egy bengáli tigris bőrét például a Magyar Természettudományi Múzeumtól kapta. Mivel állandó nyitva tartás nincs, a tárlat iránt érdeklődők a 0905/117 148- as telefonszámon jelentkezhetnek be a múzeum vezetőjénél, (vm) „Nagyszerű, hogy ebbe a kalandba, mely a színház maga, belevethetjük magunkat” - mondta Czajlik József a magyar iskolai színjátszó és bábcsoportok szemléjén | Színház az egész Gyermekvilág FORGÁCS MIKLÓS Léva. Gyermekvilág néven már másodszor rendezték meg a városban a magyar tannyelvű alapiskolák mellett működő színjátszó és bábcsoportok fesztiválját. A lévai Granus Polgári Társulás ötletéhez partnereket talált a Juhász Gyula Alapiskola, a pedagógusszövetség területi választmányának és a Kerületi Művelődési Központ vezetői és munkatársai körében. Idén a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (Pozsony) is hozzájárult anyagilag a megvalósításhoz. Május 26-án, csütörtökön hat csoport hét előadását láthatta a népes gyermekközönség a Družba kultúrház színháztermében. Andruska Csilla, a helyi alapiskola igazgatója üdvözölte a résztvevőket, a nézősereget, bemutatta Czimbalmosné Molnár Évát, a pozsonyi magyar intézet igazgatóját és a szakértő zsűrit: Tóth Tibor színészt, a komáromi Jókai Színház igazgatóját, Czajlik Józsefet, a budapesti Bárka Színház rendezőjét és Újváry Lászlót, Radnóti Miklós-díjas felkészítő-pedagógust. A házigazda iskola színjátszó csoportja lépett először a színpadra, Drenka Zsuzsanna rendezésében Huszár Mihály Királyi nyavalya című mesejátékát játszották a lévai gyerekek. A darab hosszadalmas dialógusokban parodizálja a királyi család kényes mindennapjait. Az aprólékos, jellemet hangsúlyozó kosztümök mellé anyagi s egyéb okokból nem sikerült hasonlóan szép és jól működő bútorokat tenni. A tér kihasználatlan, a dialógusokat statikusan, egymásra tapadva mondták föl a szereplők. Ki kell emelni a csapatból Pavlík Rebekát, aki motorja volt az előadásnak, -csillogó szemekkel, hihetetlen energiákat mozgósítva cikázott a színpadon. A záró kiértékelésen Czajlik József elmondta, „akkor érthető a szöveg szereplőnek, nézőnek egyaránt, ha nem azért beszél valaki, mert szövege van, hanem mert a mondandója igazságáról kívánja a többieket meggyőzni”. A zsűri figyelmeztetett még arra is, ha egy mondatban minden hangsúlyos, akkor semminek sincs súlya, a színészek térbe rendezésével kapcsolatban óva intettek az úgynevezett amatőr kifli használatától, amikor félkaréjban körbevesznek egy szereplőt a többiek. Ez nem jellemez, nem hordoz szituációt, semmiről nem informál. A párkányi Ady Endre Alapiskola Kuckó bábcsoportja két előadást is elhozott a szemlére. Először Békaszerelem címmel a Világszép kecskebéka, majd Mindentlátó királylány címen a Kiskondás történetét mesélték el. Mindkét mesét Himmler Zsófia, a csoport vezetője dolgozta át. A szépséges textilbábok már jelenlétükkel gyönyörködtettek, de a dialógusok szellemessége, pörgőssége is fokozta az élvezeteket. Tóth Tibor az értékelésen bevallotta, megdöbbent, hogy a paraván mögüli pici térből, hány gyérek jött ki meghajolni, „elképesztő összmunka zajlik láthatatlanul”. Jól meghúzott szövegű, feszes előadásnak nevezte a zsűri a két produkciót, csak a technika tette keresztbe a játszóknak, hiszen egy mikrofont adogattak a szereplők, s ez tempótlansághoz, üresjáratokhoz vezetetett. Czajlik József felsorolta a három lényeges tényezőt, mely hitelessé tehet egy előadást: erő, idő, igazság, „a saját álmunkból ne adjunk alább”, csak olyan kompromisszumot vállaljunk, amiről tudjuk, nem árthat a produkciónak, nem nullázhatja le a munkánkat. Szó esett az általános beszédmondás veszélyeiről is, de ez általában volt jellemző a fellépő csoportokra. A nagysallói bábosok Fülöp Emőke rendezésében Lázár Ervin négyszögletű kerek erdőjébe kalauzoltak el, szinte szó szerint zsebszínházat játszottak, paraván helyett, egy elmés textilfelületből bújtak elő a szereplő bábok. Az ő esetükben ismét a technikai problémák gyengítették a hatást, és lemondtak a mikrofonokról, s így bár hangos kiabálós, de nehezen érthető lett az előadás. Újváry László kiemelte a poentírozás fontosságát, a szövegben rejlő humor kiaknázását. A játékmód egyenletességét Dömdödöm megjelenésének kellett volna megbontania, hiszen az ő varázslatos, szavak nélküli szeretni tudása a történet igazi csattanója. Czajlik József szavai szerint, „az értés mellett az érzés a színház másik nagy csodája”. Az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola Belevalók színjátszó csoportja egy hamisítatlan kamasztörténetet játszott, Alica Galzdilová Pepita ing a 8. A-ban című erkölcsnemesítő tinikrimijét. Fülöp Judit, az előadás rendezője elmondta, a darab egy esztrádműsor részeként született, de ha már elkészült, vállalták a fesztiválkihívást is. A zsűri elismerte, nagyon nehéz tömegeket mozgatni a színpadon, Czajlik József kulisszatitkokat is elárult, miszerint ő négy óra alatt két perc tömegkoreográfiát tud letisztázni. Újváry László szerint nem lehet állandó konfliktushelyzetben tartani a szereplőket, hiszen az egyhangúvá, ismétlődővé teszi a játékot. Hat csoport előadásait láthatta a népes gyermekközönség. A nagysallói bábosok csoportja (A szerző felvétele) I Czajlik ehhez hozzátette: „a játék nem addig tart, amíg szövegem van, akkor szólalok meg, ha mondanivalóm van, a beszéd nem a kezdet, hanem egy lelki folyamat egy fázisának a vége”, kijelentette: „soha senki sincs a színpadon véletlenül, tudatosítani kell a helyzetek súlyát”. Tóth Tibor a tréningek fontosságát emelte ki, az artikulációs, mozgás és más, a színpadi jelenlét magabiztosságát és plasztikusságát segítő gyakorlatok lényegességét hangsúlyozta. Az ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskola Csillag-Szóró színjátszó csoportja nemrég generációváltást élt meg, így A becsi molnárok című előadásuk egy új korszak kezdetének is tekinthető. Köteles Judit a nyolc kisiskolást és a hét felsőtagozatost a népi gyermekjátékokból és a hatvanas-hetvenes években dívott minimalista szertartásszínházból gyúrt letisztult stílusú színpadi jelenlétre késztette. A gyerekek fegyelmezetten, de még kevéssé önállóan vettek részt a játékban. Tóth Tibor megjegyezte, ő mindig hálás, ha neki népi kultúrát tálalnak, s nagyon szereti, ha olyan színpadi zenét használ egy csoport, mit maguk a gyerekek, a színpadon, élőben csalogatnak elő a különböző zeneszerszámokból, ütőhangszerekből vagy éppen a leghétköznapibb tárgyakból. Újváry László a fokozást, az építkezést emelte ki, Czajlik József viszont ismét megemlítette az általános színjátszás problémáját, s arra buzdított, mindig tisztázzák a megszólalás, a cselekvés szándékát az alkotók. Az utolsó előadás a párkányi Ady Endre Alapiskola és Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola közösr produkciója volt, a Csángáló színjátszó csoport az Óz, a nagy varázsló musical verzióját játszotta Batta Jolán rendezésében. Az üres tér mindig nagyon nagy kihívás a színházcsi- nálóknak, mert ott a színészre, a szituációkra van bízva minden. A párkányi gyerekek nem kaptak elég rendezői segítséget, hogy ne veszszenek el az üres színpadon, a figuráik nem voltak egyéniek, a játékstílus nem volt tisztázva, a helyzetek nem voltak kidolgozva. A zsűritagok megjegyezték, mivel a szín- 4 falak mögül szólt a zongora és a kó- J rus, nem hallották egymást, s így bizonytalanná vált az előadás fő erőssége, az élő zene és ének. % Czajlik József mindenki figyelmét fölhívta arra a tényre, hogy a színházban alkotó és alkotás az egy és ugyanaz, s ezért újra és újra rá kell csodálkozni a színészeknek a helyzetekre, a partnerekre, „ha a színészek nem varázsolják el önmagukat, akkor a nézőt sem sikerül”. Tóth Tibor mindenkit további munkára buzdított, és úgy vélte, utána kell nézni különféle szakmai táboroknak, rendezőképzésnek. A zsűri megegyezett abban, hogy a színhá- _ zi álmokat, csak különböző techni- ® kákkal lehet kiteljesíteni. A feszti- 0 vál főszervezője, Kamensky Mária mindenkinek megköszönte a részvételt, és reményét fejezte ki, jövő- W re ismét találkoznak. SZÜLŐFÖLDÜNK A melléklet nyugat-szlovákiai kiadását szerkeszti: Korpás Árpád Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com
