Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-13 / 136. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 13. Isten veled, Zsé! Zs. Nagy Lajos (1935-2005) halálára Van-e, lehet-e hangja a megrendülésnek? Mikor e nekrológ megírására felkértek, az első reakcióm a tiltakozás volt: nem, ne szóljon most semmilyen szöveg, hallgassunk! Most a lét, illetve a lét legtapinthatóbb, legér- desebb, leghasítóbb része: a halál beszél, s ennek a közelében hiába minden, hiába a nyelv, hiába a szellem: nincsen remény. Meghalt Zs. Nagy Lajos. A tárgyilagos tudósítások így fogják felvezetni a közleményt: „Hosszú és súlyos betegség után”, de számomra a részvétlenül kopogó határozók minden alkalommal felidézik majd a költő utolsó éveinek a saját szememmel látott, sikoltozó érzékeimmel megtapasztalt infemóját: a borostás, beteg Nagy Lajost, a „mogorva Szókratészt és ijesztő Verlaine-t”, amint ül zsélyi szülőházában, vetetlen, szegény- szagú ágyában és szenved. Meghalt a barátom, Zsé. Akkorra, mire ismert és elismert költő lett, polgári nevét szinte elfelejtettük, mindenki költői nevén szólította, mindenki Zsé-nek hívta, „abszolút” költő lett. Egyszer, régen, tréfálkozva, azt mondtam neki: Lajos, ennyi az életműved! Életet adtál egy betűnek. - Most azt mondom: Zsé formát adott egy széthulló létnek, életet egy „elátkozott” ábécé minden betűjének. Meghalt a „kovács fia”, aki úgy énekelt, úgy írt verset, hogy most, amikor még túl friss a megrendülésem, s nem találok hozzá szavakat, segítségképpen simán és kifejezően életművéhez, életéhez és halálához idézhetem a magyar irodalom talán legnagyobb, de mindenképpen a legmegrázóbb, legdrámaibb versét: „Hallgassatok, ne szóljon a dal...Nincsen remény!” Nagy Lajos, a magyar nyelv és költészet Északi Géniuszának a „Zsé”-je a kozmikus drámát és pátoszt iróniával és öniróniával emberivé alakító vers mestere volt. (Volt! Megbicsaklik a toll a kezemben. Ötven évig jelen időben be- széltem-beszélhettem róla és vele, és most egyszerre: volt.) 1952-ben, a komáromi gimnáziumban, tizenhét évesen dúlt-so- dort össze bennünket a háború utáni történelem, s aztán egy fél évszázadig, egészen 1996-ig, amikor is a már beteg költő Pozsonyból visszaköltözött szülőfalujába, tanúja voltam nehéz, szinte Verlaine módjára „elátkozott”, de versei által a forma kegyelmébe emelődön életének. Mindig büszkén emlegette erős, alkotó, az anyagot közvetlen alakító apját, a zsélyi kovácsot. Költői indulása idején így is aposztrofálta magát: a „kovács fia”. Aztán a kovács fiából rövid időre egyetemista lett, később néptanító, aztán rádióriporter, végül újságíró. S végig mestere volt a versnek, ahogy ő szokta mondani: a jelentéssel megáldott és megvert szónak. Aztán megtámadta a halálos kór, s elvette tőle a vers irgalmát is: halála előtt már évekig nem írt verset. Maradt számára a megváltat- lan kín és magány. S a legvégén a nagykürtösi sebészet végső stációja, ahol szenvedéstörténete véget ért: 2005. június 11-én, délelőtt 10 órakor kiszenvedett. Halála előtt néhány hónappal még kézbe vehette a nemrég megjelent versválogatását. És majd eltűnök...- mondta a könyv kegyetlen címe. Zs. Nagy pályája már jóval a halála előtt lezárult, de megérhette, amit költő ritkán érhet meg: az életművét egészként prezentáló válogatását és a válogatás utószavát olvasva mintegy önmaga utókorának érezhette magát. Isten veled, Zsé! Tegnapelőttől mindnyájan az utókorod vagyunk. Tőzsér Árpád Sok neves előadó részvételével holnap kezdődnek Pozsonyban a Régizenei Napok 2005 A zene nyelve egyetemes Június 14-e és 30-a között immár tizedik alkalommal rendezik meg a Régizenei Központ (Centrum starej hudby) szervezésében a régi zene európai rangú fesztiválját több neves muzsikus közreműködésével. Erről, s a fesztivál súlypontjairól Dr. Rajter Erzsébettel, a fesztivál főszervezőjével beszélgetünk. AICH PÉTER Mit értünk tulajdonképpen a régi zene fogalma alatt? A zene, s persze a hangszerek is fejlődésen mennek keresztül. így például a barokkban is volt zongora típusú hangszer, de az nem azonosítható a mai zongorával. Más volt a fölépítése, a hangzása és természetesen másképp is játszottak rajta. Ha tehát ugyanazt a szerzeményt egy korabeli vagy egy mai hangszeren játsszuk, egészen mást hallunk. Ma a régizenei együttesek az eredeti hangszereken vagy azok másolatain játszanak az adott kor interpretációs szokásainak, esztétikai nézeteinek ismeretében. Mennyire lehetséges ez? Hiszen hangfelvételeink abból az időből nincsenek. Az eredeti hangzást tulajdonképpen csak megközelíteni lehet. Már a kották is mások voltak annak idején, például nem írtak le mindent. Minél távolabb tekintünk vissza a történelemben, annál pontatlanabb a zene rögzítése. A zeneszerzők bíztak a muzsikusok képzettségében, és teret adtak az improvizálásra. Azaz ugyanazon mű két előadása nem is lehetett azonos. A szakirodalomból azonban sok minden megtudható, s a zenészeknek arra kell törekedniük, hogy a lehető leghívebben játszhassanak nem csupán jól ismert műveket, hanem például olyanokat is, amelyeknek a kézirata most került elő a levéltárak mélyéről. Olykor a régi hangszerek is előkerülnek. Ilyen például a basszet kürt. Igen, ez a fúvós hangszer csak rövid ideig volt használatos, nincs is nagy irodalma. Ezért nagy szenzáció volt, amikor Krasznahorkán három basszet kürtöt találtak. Tudtuk, hogy létezett, de nem tudtuk, hogyan nézett ki, s hogyan hangzott. Rigában ugyan előkerült róla egy kép, de az autentikus darabok alapján persze könnyebb volt kópiát készíteni. A Lotz trió a hangversenyen ilyen kópiákon játszik. Két hangversenyén az eredeti mű mellett annak átirata is hallható lesz. Átiratokat gyakran készítettek az utódok, már csak azért is, mert az újabb hangszerek más lehetőséget kínáltak. Például Liszt Ferenc igen sok művet írt így át. Az összehasonlítás valóban érdekes lesz. A fesztivál csúcspontja nyilván Händel Theodora című oratóriumának előadása lesz. Hazai régizenei együttesünket, a Musica aeternát a kiváló magyar karmester, Vashegyi György vezényli a pozsonyi nagy evangélikus templomban. A vonós együttest alkalmilag meghívott zenészek egészítik ki, többek között Vashegyi Purcell Kórusa, valamint a szintén magyarországi szólisták. A muzsikusok listája alapján az idei tulajdonképpen a visegrádi négyek zenefesztiválja lesz. Igen, erre is törekedtünk. A legkiválóbb hazai muzsikusok mellett mindig a szakma legjobbjait igyekszünk megszerezni, s az is szándékunk, hogy a közép-európai zeneirodalom elfelejtett gyöngyszemeit előadjuk. Idén első ízben nem csak Pozsonyban lesznek hangversenyek... Valóban. Lesz egy koncert a bacsfai templomban is, amelynek kiváló orgonája van. A zene nyelve egyetemes, mindenki élvezheti, aki elmélyül benne, s a templom légköre ezt nagyban elősegíti. Milyen kísérőrendezvényekre kerül sor? Pavel Steidl cseh gitárművész, aki J. C. Mertz, a neves pozsonyi gitáros műveit adja elő, gitárszemináriumot tart, s Éva Szórádová a pozsonyi születésű J. N. Hummel zongoráját ismerteti, amelyet a Hummel Múzeum jóvoltából hallhatunk a záró hangversenyen. Lesz-e még egyéb meglepetés az idei Régizenei Napokon? A nyitó hangversenyen a cseh Collegium Marianum lép föl, mégpedig korabeli kosztümben, és barokk táncokat is bemutatnak. Úgy gondolom, ez és a többi hangverseny is maradandó élményt nyújt majd a közönség számára, hiszen a fesztiválon világ- színvonalat jelentő művészek lépnek föl. (Fotók: Képarchívum) Vashegyi György és Pavel Steidl Gárdonyi Géza Egri Csillagok című regénye az élen A nagy könyv - top 12 MTV-HÍR OTTHONUNK A NYELV Duna mente és/vagy Dunamente Lezárult A nagy könyv olvasásnépszerűsítőjáték második fordulója; a Magyar Televízió szombat esti élő műsorában ismertették a top 12-es listát, a magyar olvasók A12 kedvenc könyv: ♦ Gárdonyi Géza: Egri csillagok ♦ Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk ♦ J. R. R. Tolkien: A gyűrűk ura ♦ A. A. Milne: Micimackó ♦Antoine de Saint-ExupéryA kis herceg ♦ Szabó Magda: Abigél ♦ J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve ♦ Fekete István: Tüskevár ♦ George Orwell: 1984 ♦ Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita ♦ Jókai Mór: Az arany ember ♦ G. G. Márquez: Száz év magány tizenkét legkedvesebb könyvét. Az egyes és kettes csatornán egy időben sugárzott „irodalmi showműsorban” vált ismertté, melyik 12 regény kapta a legtöbb szavazatot az áprilisban kihirdetett top 100-as listáról. A nagy könyv programiroda korábbi tájékoztatása szerint a beérkezett voksok alapján a műsor előtt pár nappal tudni lehetett: az első tizenkét helyezett mű fele-fele arányban magyar, illetve külföldi regény, s a legkedveltebb magyar és külföldi könyv csaknem azonos számú voksot kapott. A brit minta alapján készült könyves szavazási játék február végén kezdődött, a műsorfolyam befejező adásában, december 17- én dől el, melyik regény nyeri el a Magyarország kedvenc regénye 2005-ben címet. Az olvasásra buzdító mozgalmat nyáron egy könyvtárbusszal reklámozzák majd a legjelentősebb fesztiválokon, köztük a júniusi Pécsi Országos Színházi Találkozón, a júliusi Volt Fesztiválon és a Művészetek Völgyében, valamint augusztusban a Szigeten. SZABÓMIHÁLY GIZELLA Rovatunkban már írtunk arról, hogy egyes földrajzi egységeknek (pl. hegységek, síkságok) több neve is „forgalomban van” nálunk, s az egyértelműség végett szükség volna valamiféle szabályozásra: meg kellene határozni az egyes változatok használati körét, elsősorban is ki kellene jelölni a hivatalos változatot. A megoldandó megnevezések körébe tartozik a címben jelzett probléma is, amelynek lényege az alábbiakban foglalható össze: A ’(folyó) partvidéke’ jelentésű mente az előtte álló főnévvel (folyónévvel) birtokos szerkezet alkot, ezért a helyesírási szabályzat értelmében különírandó: Duna mente, Ipoly mente, Tisza mente. Egyúttal azonban számos példánk van a Dunamente, duna- menti írásmódra is, ily módon rendszerint valamilyen területet neveznek meg, a Dunamente tájegységnévként funkcionál. A tájegységek nevét pedig rendszerint egybeírjuk (személyjeles, névutószerű utótaggal is): Hegyalja, Bükkalja stb. Az akadémiai szabályzat a szótári részben, a legújabb helyesírási szabályzat, az Osiris Kiadónál megjelent Helyesírás című kiadvány pedig a tanácsadó részben sorolja fel az egybeírandó tájneveket. Ezek között a Dunamente nem szerepel, ennélfogva különírandó. A felsorolás végén viszont olvasható a Volgamente, tehát a szótárhasználó úgy gondolhatja, hogy a Volgamente analógiájára kell írni a Dunamente szót is. De valójában van-e és - ha van - hol található a Dunamente (ritkábban Duna mente formában írt) tájegység? A különböző, elsősorban is az interneten hozzáférhető szövegek tanúsága szerint a Duna folyam mellett több vidéket is említenek ezen a néven. Nézzük először is a magyarországi eredetű szövegeket! A Dunamente megnevezés előfordul a Komárom melletti Ács község környékének, Budapesttől lejjebb a Csepeltől Dömsödig tartó résznek, lejjebb a Kunszentmiklós környéki falvaknak, még délebbre pedig Kalocsa és vidékének a megnevezéseként. Ezt támasztják alá az alábbi példák is: Dunamen- ti Önkormányzatok Kistérségi Területfejlesztési Társasága (Ercsi, Kulcs, Rácalmás, Dunaújváros, Nagykarácsony stb. települések tartoznak ide); Dunamente és Vidéke (a 90-es évek elején Rácalmás és Kulcs községek független polgári lapjaként jelent meg); Budapest Kis-Dunamente (hirdetési újság); Dunamentí Krónika (Kalocsán megjelenő lap neve) stb. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy több helyütt határon túli területek megnevezéseként is szerepel a Dunamente: Romániában a Vaskapu alatti al-dunai rész, Szerbiában (a Vajdaságban) a Bácska Duna melletti részének neveként; a Horvát-Magyar Kisebbségi Vegyes Bizottság dokumentumaiban pedig a horvát Dunamente magyar falvainak nyújtandó segítségről olvashatunk. Nálunk a Duna mente, Dunamente használatát nyilván alapvetően befolyásolja az, milyen területre vonatkoztatják a szlovák források a Podunajsko (podunajský) szót, illetve csak szlovákiai területet értünk-e alatta, vagy a Duna mindkét oldali partvidékét bevonjuk. Ennek megfelelően változnak a rendszerint egybeírt Dunamente mint tájegység határai: a Dunaszerdahe- lyi és a Komáromi járás nyilván beletartozik, de a Galántai már nem mindig; olykor a teljes Győr- Sopron és Komárom-Esztergom megyét, máskor meg csak közvetlenül Győr és Komárom környékét sorolják ide. Mivel az Európai Unió egyik alapelve a regionalitás, s bizonyos támogatások az ún. természetes régióknak és kistérségeknek nyújthatók (nem államigazgatási egységeknek), az említett tájegységek egy része nyilván valamiféle hivatalos szerveződéssé is válik, ennek már most megvannak a jelei.’ Ezért volna szükség arra, hogy az érintett szakterületek magyarországi képviselőivel együtt próbáljuk szabályozni és egységesíteni egyrészt a megnevezéseket, másrészt pedig az írásmódot.
