Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-09 / 133. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 9. RÖVIDEN Cselényi-monográfiát mutatnak be Pozsony. Bohár András A megírhatatlan költemény. Hermeneu- tikai kísérletek Cselényi László költészetéről című könyvének bemutatójára kerül sor holnap 16 órai kezdettel a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában (Žižka u. 18.). A Ráció Kiadó Aktuális avantgárd című monográfiasorozatában megjelent könyvről H. Nagy Péter irodalomtörténész-kritikus beszélget Bohár András filozófussal, Cselényi László költővel és L. Simon László költő-szerkesztővel. Minden irodalombarátot szeretettel vár a rendezvény szervezője, a Szlovákiai Magyar írók Társasága, (in) Vámbéry Antológia 2005 Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéház irodalmi estjein bemutatott szerzők műveiből minden évben antológiát állítanak össze. Az idei Vámbéry Antológiát - számos neves, a reprezentatív gyűjteményben is szereplő literátor jelenlétében - Hizsnyai Zoltán mutatja be holnap 18 órakor a nagy Kelet-kutatóról elnevezett kávéházban. (io) 8. Szabó Gyula Grafikai Emlékverseny Kiállítás nyílik Losoncon KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Holnap 10 órakor nyílik Losoncon a Szabó Gyula Grafikai Emlékverseny kiállítása. A verseny a városi képviselő-testület egyik tagjának kezdeményezésére jött létre, s oly sikeresnek bizonyult, hogy idén már nyolcadszor hirdették meg. A versenyről, a kiállításról Szabó Gyula özvegyétől, Szabó Kinga művészettörténésztől érdeklődtünk, aki különdíjat is alapított: a díjazott egy eredeti Szabó Gyula-grafikát kap. Milyen volt idén az érdeklődés? Több mint hatszáz munka érkezett be, többnyire hazai magyar és szlovák diákok alkotásai, de Magyarországról és Csehországból is jöttek grafikai munkák, és külön öröm, hogy a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola is képviselteti magát. Szigorú zsűri válogatta ki a kiállításra kerülő műveket s azok közül is a legjobbakat. Végül is több mint háromszáz munkát állítunk ki. Csak gyerekek küldhették be grafikát? Nem. Az alapiskolásoktól a felnőttekig hét kategóriában bíráltuk el a munkákat. Külön kategóriában szerepelnek a művészeti alapiskolások. Minden évben adott a téma. Az idei kiírásban ez állt: „Kit vagy mit szeretek a legjobban”. Milyen egyéb feltételeknek kellett eleget tenni? Ami a technikát illeti, ez évben sokszorosított grafikákat vártunk. A mozgalomnak az a célja, hogy újra felhívja a fiatalok figyelmét a fametszetre, a sokszorosított vagy sokszorosítható grafikára, erre a feledésbe merülő technikára - aminek Szabó Gyula nagy mestere volt. Mi mindent örökítenek meg a grafikák? Elsősorban különféle állatokat, de a család és például a könyv is gyakran megjelenik. Bámulatos tehetségeink vannak. Olyan csodálatosan dolgoznak a gyerekek! Nagyszerű meglátásaik vannak, és megfelelő vezetés mellett igen szép dolgok létrehozására képesek. A gyermekmunkákat persze nem lehet ugyanazzal a mércével mérni, mint a felnőttekét. Sajnos, nem tudni, hogy a zseniális gyermek mivé fejlődik. Nem biztos, hogy festőművész vagy grafikus lesz belőle. Már az is kész főnyeremény, ha kiállítás-látogató felnőtté válik. Hány díjat oszt ki a zsűri? Minden kategóriában hármat, azonkívül a polgármester különdí- ját, az én különdíjamat és a zsűri elnökének, Bley professzornak a különdíját. Továbbá minden kategóriában jutalmakat is adunk, mert annyi remek pályamű érkezett be, hogy nehéz volt dönteni, kevésnek találtuk a díjakat. Hol láthatók a legjobb pályaművek? Losoncon, az összevont múzeum és a galéria kiállítótermeiben, a hónap végéig. (A szerző felvétele) Szabó Kinga Dél-szlovákiai kortárs népi fafaragók kiállítása a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Fából faragott csodák között Dél-szlovákiai népi fafaragók munkáiból rendezett kiállítást Fából faragott csoda címmel a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. A pozsonyi Brámer-kúriá- ban június végéig megtekinthető tárlaton sétálva a látogató valóban úgy érezheti magát, mintha egy mesés, csodás világban sétálna, amelyben a halott anyag, a fa új életre kel. MISLAY EDIT A látványos kiállítás kiváló alkalmat nyújt arra, hogy a közönség áttekintést kapjon a Dél-Szlo- vákiában élő és alkotó kortárs fafaragók munkásságáról. Ilyen nagy számban egyetlen helyen talán még sem ők, sem alkotásaik nem találkoztak. Amint azt Sipos Szilvia, a múzeum munkatársa és a kiállítás egyik kurátora (a másik Szabó Réka) a megnyitón elmondta, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma tavaly egy kutatási programot indított „azzal az elsődleges céllal, hogy feltérképezze és dokumentálja a Dél-Szlovákiá- ban élő és alkotó fafaragó népművészeket, valamint hogy egy kiállítás és egy katalógus segítségével bemutassa alkotásaikat a nagyközönségnek”. A programba végül a hazai fafaragók zöme bekapcsolódott, és a kiállításon a legidősebbtől a legfiata- labbakig valamennyi generáció tagjai képviseltetik magukat. A Brámer-kúriában Galgóczy Tibor (Kassa), Igó Aladár (Hanva), Varga Attila (Nagysalló), Ferenc György (Nagykapos), Izsák Ferenc (Vágfarkasd), Lipcsei László (Fülek), Kovács Zoltán (Fülek), Albert István (Fülek), Csörgő Gyula (Kaposkelecsény), Illés Béla (Szímő), Izsák Dezső (Szímő), (Szabó Réka felvétele) Zilizi Zoltán (Pered), Vermes István (Gúta), Mórocz Csaba (Po- zsonyeperjes), Ulman István (Várhosszúrét), Baffy Lajos (Kraszna- horkaváralja) és Smídt Róbert (Szőgyén) alkotásai kaptak helyet. Melyekkel, amint azt a megnyitón Csáky Pál miniszterelnökhelyettes - aki a kiállítás védnöke és támogatója is volt - mondta: „valamit az emberi lélekből, a kimondhatatlanból fogalmaztak meg”. Hazai kortárs fafaragóink munkásságával - legalábbis dióhéjban - a kiállításhoz megjelentetett tetszetős, kétnyelvű katalógus révén közelebbről is megismerkedhet a közönség. A kiállítás ötletadója dr. Dan- ter Izabella etnográfus, a Galán- tai Múzeum munkatársa volt. „A megvalósításba nagyon sok ember bekapcsolódott, és ha nem lenne a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, ez a közös bemutató valószínűleg nem is jön létre - vélekedik dr. Danter Izabella. - Az ötlet valóban tőlem származik. Annak idején, kezdő néprajzkutató koromban Igó Aladárnak készítettem önálló kiállítást a dunaszerdahelyi . Csallóközi Múzeumban, s erre a kiállításra a mai napig mindketten szívesen emlékezünk. Mivel jó ideje figyelemmel kísérem népi fafaragóink munkáját, úgy éreztem, eljött az idő, hogy a nagyközönség elé tárjuk újabb alkotásaikat, és áttekintést nyújtsunk tevékenységükről. A kiállítók között vannak olyanok, akik már harminc éve foglalkoznak fafaragással, és nemcsak szlovákiai viszonylatban, hanem a határainkon túl is hírnévnek örvendenek. Találunk köztük fiatal embereket is, akik csupán pár éve foglalkoznak ezzel a tevékenységgel. Ők manapság már nemcsak a hagyományos népélet gazdag forrásából merítenek az alkotás során, ahogyan azt eddig elvártuk a vidéki életstílust követő fafaragóktól, hanem - bár autodidaktaként foglalkoznak a fafaragással - kitekintenek a művészetek felé is, és abból is megpróbálnak meríteni. Munkáikban tehát az ősi elem ötvöződik a modern elemmel. A kiállítás kapcsán el kell mondanom, hogy Sipos Szilvia és Szabó Réka nagyon szépen oldották meg a feladatot. Tökéletesen komolyan vették a munkát, végiglátogatták valamennyi alkotót, dokumentációt készítettek róluk. A munkákat ők válogatták, én csak a szakmai irányítást adtam hozzá. Szép, tiszta, kerek kiállítást hoztak létre. Én nagyon ajánlom, hogy a látogatók minél nagyobb számban jöjjenek és nézzék meg.” NÉZEM A DOBOZT Frekvenciák, intelligens terek, ujjlenyomatok Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. Az emberiség Utolsó Nagy Rémálmáról, a világról, amelyben egyszer majd mindenki megfigyelt lesz, az igazi Nagy Testvérről - aki elektronikus szemével nemcsak a szobánkba lát majd be, de az agyunkba is - ejtettem már szót egy másik dokumentumfilm kapcsán. Hétfőn a Dosszié című műsorban a képet Frei Tamás és stábja árnyaltabbá tette, amikor a rádiófrekvenciás azonosításról, az intelligens térről, azokról az új technológiákról forgatott, amelyek segítségével majd bárki rengeteg információt szerezhet bárkiről. Megismerhettünk egy norvég hölgyet, akit Berit Svendsennek hívnak, ő egy apró chip, a rádió- frekvenciás azonosító további fejlesztésén dolgozik Oslóban. „Nemsokára mindent eláraszt majd ez a technológia. Az enyém, itt a telefonomon még otthoni tákolmánynak tűnik, de ha majd be lesz építve a SIM-kártyába, akkor a mobiltelefon egyben repülőjegyként vagy mozijegyként is funkcionálhat majd, vonaton is utazhatunk vagy épp bevásárolhatunk vele. Ez lesz a személyi igazolványunk, a bankkártyánk, a lakáskulcsunk. A rendszer tudni fogja, kik vagyunk, és mit csinálunk. Ez vár ránk” - mondja Berit. A műsorvezető szerint érdemes megnéznünk Steven Spielberg filmjét, a Különvéleményt, amelyben a bárányokat követően az emberekre is kiterjed a rádiófrekvenciás követő rendszer. A főhőst alakító Tom Crui- se-t személyesen köszönti minden üzletajtó és az összes reklámplakát, vagyis maga az úgynevezett intelligens tér. És már ott is vagyunk Tokióban, napjaink valóságában, egy újabb futurisztikus munkahelyen, a betont áhítattal tisztelő japánok falanszterszerű ipari kutatóintézetében. A Spielberg-filmben látott intelligens teret a világon talán itt fejlesztik a legnagyobb sikerrel. A beszélgetések során leggyakrabban elhangzó szó amúgy a terrorizmus. Manapság mindenki ezzel indokol mindent. A szeptember 11-i terrortámadás kapóra jött azoknak, akik ezt a „szép új - megfigyelt és totálisan ellenőrzött - világot” szánják nekünk. Mi több, egyenesen abban érdekeltek, hogy a terrorfenyegetettség ne szűnjék meg, sőt tovább fokozódjék! Aki személyazonosságit akar hamisítani, az a jövőben a szemét fogja átoperáltatni. Nemsokára ugyanis már nem egy papírigazolvány, hanem a velünk született, csak és kizárólag ránk jellemző szemíriszünk lesz a személyazonosságunk. Ha pedig egy bűnöző rosszban sántikál, következésképp az elkövetés előtti percekben felmegy a vérnyomása és a tömegtől eltérő módon viselkedik, az intelligens tér mozgás-, hő- és vérnyomásérzékelői nyomban lefülelik. Ez már nem a jövő. Washingtonban már több ezer szemírisz-szken- nert használnak, és széleskörű elterjedését csak az ára akadályozza - egyelőre. A majdnem ugyanennyire biztonságos ujjlenyomat-azonosítás viszont már Magyarországon is sok helyütt használt módszer. A Big Brother-jelenség most már oda jutott Amerikában, hogy a képviselőházban egymást érik a meglepőbbnél meglepőbb javaslatok: volt olyan szenátor, aki azt mondta, hogy az emberek személyi igazolványában és jogosítványában piros, sárga, zöld színnel, azaz egy közlekedési lámpára emlékeztető módon jelezni kellene a terror-fenyegetettségi rizikófaktort, azaz figyelni, hogy az illető milyen könyveket olvas, milyen internetes oldalakat, honlapokat látogat. Félelmetes, hogy Ohio államban már a hároméves gyerekektől is ujjlenyomatot vesznek, amikor óvodába mennek. Az Európai Unió rendelkezései nemsokára számunkra is előírják a biometrikus, ujjlenyomattal ellátott, sőt esetleg szemírisz azonosítós útlevél bevezetését. Akkor most ijesztő világ közeleg, vagy épp ellenkezőleg, egy biztonságosabb és jobban működő? Nehéz eldönteni. Ha nem lesz semmilyen hatalmunk a rólunk összegyűlt információk áramlása fölött, s azokkal gyakorlatilag bárki vissza tud élni, akkor senki sehol nem lesz biztonságban. Ha pedig felveszi magára a bibliai „Fenevad bélyegét”, akkor azért kapja meg majd a büntetését. Sakk-matt.
