Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-08 / 132. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 8. Kultúra 9 Az ArtFilm programján több magyar film is szerepel, egyebek közt a Boldog születésnapot!, a Szezon és a Másnap Nyári mozi minden mennyiségben Az ArtFilm vendége lesz Barbara Bobuľová is, aki megkapta az olasz nemzeti filmdíjat, a David di Donatellát a legjobb női alakítás kategóriában (Prikler László felvétele) Johnny Depp lesz a viszkis rabló! Johnny Depp szerződést írt alá arról, hogy ő alakítja a whiskys rablót a kilencvenes évek hírhedt magyarországi rablássorozatá­nak főszereplőjéről tervezett filmben. Már korábbi hírek szerint is ő látszott a legesélyesebbnek arra, hogy a Whiskys rabló balladája címmel forgatandó - Julian Rubinstein azonos című, nagy sikerű könyvéből készülő - film főszereplője lesz. A 41 éves sztár Ambrus Attilát, a jégkorongozóból lett profi bankrablót alakítja, aki hat év alatt mintegy harminc pénzintézetet rámolt ki Magyarországon a kilencvenes években. (MTI) Mészáros Márta a Film.sk-ban A szlovákiai filmes történésekről beszámoló Film.sk című havilap júniusi számában A történelem nem egyértelmű címmel Mészáros Mártával olvasható beszélgetés. Az írás annak kapcsán született, hogy Szlovákiában is bemutatták a rendezőnő A Temetet- len halott - Nagy Imre naplója című filmjét. A Film.sk írásából az is kiderül, hogy A Temetetlen halott a júliusi, jubileumi, 40. Karlovy Vary-i fesztiválon a Kristály Glóbuszért versenyez majd. (tb) Richard Gere és Jennifer Lopez (Fotó: archívum) Nagyon gyorsan feledhető, amolyan kis nyári sztori Egy másik Hölgyválasz A nyár sokkal több lehető­séget kínnál a mozizásra, mint az év más időszaka. Egyrészt a különféle tábo­rokban a zene mellett a film is teret kap - hogy az ifjú­ság körében így népszerű­sítsék a mozgóképművésze­tet. Aztán megnyílnak a sza­badtéri mozik, amelyek egy kis romantikus nyáresti hangulatot varázsolnak a filmnézéshez. És újabban már az autósmozik is meg­lehetősen népszerűek. TALLÓSI BÉLA A nyári mozizáshoz járulnak hozzá a különféle filmnapok, fesz­tiválok és egyéb filmes rendezvé­nyek. Magyarországon például már második alkalommal rendezik meg a Moziünnepet a moziba járás kultúrájának népszerűsítésére. A szervezők úgy fogalmaztak, hogy: „A Moziünnep emlékeztet minket arra, hogy a filmeket nagy vetítővá­szonra készítik, illetve hogy mozi­ban filmet nézni egyedi és helyette- síthetetlen közösségi élmény”. En­nek a lényege, hogy a négynapos program idején (amelybe 76 mozi kapcsolódik be) olcsóbban és akár megállás nélkül mozizhatnak a filmbarátok - állítják a szervezők. Nálunk viszont a Bažant kinema- tograf elnevezésű autóbusz - pon>. tosabban két autóbusz - járja ezen a nyáron is Szlovákia városait, és tart szabadtéri vetítéseket a tere­ken felállított vászonra. Ezúttal is, mint az előző években a cseh és a szlovák filmeket kívánják népsze­rűsíteni. A kinematograf program­jába főként vígjátékokat válogattak be. Látható lesz Katarína Šulajová első játékfilmje, a Két szótaggal le­maradva, amely egy fiatal szink- ronszínésznő álmairól és kudarcai­ról szól. Újranézhetjük Jan Svérák „klasszikusát”, a Száguldást, amely a „Bohémiát” beutazó három bo­PUHA JÓZSEF Manapság a rég- és a közelmúlt slágereit közvetítő rádióállomások világszerte a nyolcvanas évekből játsszák a legtöbb felvételt. Hiába, ismét divatba jött az évtized. Nap­jaink menő együtteseinek egy cso­portja is a nyolcvanas évek zenéjé­ből meríti az ihletet. Például a brit Duran Duran repertoárjából, amely az éra egyik legsikeresebb és leghatásosabb zenekara volt. Leg­alábbis utólag mindenki ezt állítja. A Duran Duran (Simon Le Bon, Andy Taylor, John Taylor, Roger Taylor és Nick Rhodes) a legna­gyobb sikerei idején a tinédzserek első számú kedvence, igazi tini­zenekar volt - s mivel az ilyen for­mációkat a szakma általában nem veszi komolyan, így a lemezeiről szinte csak rosszat írtak a kritiku­sok. Később az együttes - a zene- történetben eddig egyedüliként - kitört a „tinizenekar” kategóriából, ezért a szakemberek véleménye is megváltozott: a „szépfiúk” zené­szekké értek, a korábban rossznak minősített albumok megjavultak. A tinicsapatok általában rövid életű­ek, ugyanis a könnyen megszerzett rajongóikat rövid időn belül elve­szítik, elpártolnak (felnőnek) mel­hém fiatalról szóló drámai hangvé­telű alkotás, nem mindennapi nyá­ri élményekkel. Jan Hfebejktől a Sebbel-lobbal és David Ondncektől a Fél kézzel nem lehet tapsolni cí­mű mozik is bekerültek a kínálat­ba. A Bažant kinematograínak az első megállója ezúttal is Trencsén- teplicben lesz, onnan startol június 26-án, s huszonkilenc települést érintve a hagyományoknak megfe­lelően Pozsonyban fejeződik be a vetítéssorozat. Nem véletlen a trencsénteplici starthelyzet, hiszen ezúttal is a für­dőváros ad otthont az ArtFilm Fesztiválnak a tradíciót követve jú­nius második felében, ez évben 17. és 25. között. A 13. ArtFilm újdon­sága, hogy a Kék angyal elnevezésű szekció lett a fő versenyprogram, melybe a játék- és az egész estés fiktív dokumentumfilmek válogat­ták be, olyan alkotásokat, amelyek­re a kísérletező megszólalás, az új vizualitás jellemző. E kategóriában lőlük, miközben újakat nem tud­nak maguk mellé állítani, de Simon Le Bonéknak ez mégis sikerült. Igaz, nem ment zökkenőmentesen, az együttes pályáját nagy hullám­völgyek jellemezték. A zenekarhoz egy fontos újítás is köthető: forra­dalmasította a videoklip-gyártást - az első volt, amely sikerét a kezdeti években nagyrészt a klipjeinek kö­szönhette. A Duran Duran ’80 őszén Hazel O’Connor előzenekaraként mutat­kozott be, majd egy év múlva a Planeth Earth című dallal meghó­dította Európát. A következő, Girls On Film című felvétel és a hozzá kapcsolódó bizarr videó már sztár­zenekarrá emelte a bandát. Később a tengerentúlon is hatalmas nép­szerűségre tett szert. A sikerek elle­nére ’85-ben a tagok hiányérzete szakadáshoz vezetett. Andy és John Robert Palmerrel megalapí­totta a Power Stationt, a többiek pedig Arcadia néven zenéltek to­vább. Simon, Andy, John és Nick ’86-ban újra összehozta a Duran Durant, bár a Notorious című leme­zük nem igazán lett sikeres. Andy ezt követően ismét távozott az együttesből, és elkészített két szó­lólemezt. ’88-ban Warren Cucurul- lo gitáros csatlakozott hozzájuk. A ezúttal tíz opus méretik meg. A ver­senyprogramban továbbra is ma­rad a már ismert másik két szekció, a Tények, amelyben rövidjátékfil­mek, animációs, dokumentum- és kísérleti filmek, Az úton szekcióban pedig főiskolások rövidjáték-, ani­mációs, dokumentum- és kísérleti filmjei méretnek meg. Az idei ArtFilm egyik érdekessé­ge, hogy a zsűri elnöke a legendás orosz költő, író és forgatókönyvíró, Jevgenyij Jevtusenko lesz. A versenyen kívüli szekciók kö­zött szerepel egyebek között a Baltikum elnevezésű, amely a kor­társ lett, litván és észt filmművé­szet reprezentatív bemutatóját ígé­ri. A régi filmművészethez is vissza­térnek a szervezők: egy csokorra valót válogatnak az 1955-ben for­gatott mozgóképekből. Az Art Film Fest kategória ez évben is nagy ér­deklődésre számíthat, hiszen ebbe a világ filmes szemlém díjazott mozgóképek közül soroltak be iga­90-es években is többször hallattak magukról - ebben az évtizedben a legnagyobb sikerüket ’93-ban arat­ták az Ordinary World című dallal. A zenekar 2003-ban -18 év után - a legerősebb felállásban tért visz- sza, és tavaly új stúdióalbumot is készített. Az Astronaut című lemez minden ízében mai, miközben át­lengi a 80-as évek hangulata is. Mintha a The Mamas And The Papas zenéje keveredne a Kraft­werk hangzásvilágával - az elekt­ronika legalább olyan fontos sze­rephez jut rajta, mint a fülbemászó és az elszállós dallamok. Sünön Le zi csemegéket. A határhoz legköze­lebb szekció a Szlovákiával szom­szédos országok filmterméséből válogat: ebben a magyar mözgó- képművészetet Török Ferenc Sze­zon című filmje képviseli. Más ka­tegóriákban is lesz magyar film: a Kék Angyal versenyszekcióban Janisch Attila Másnap, valamint Fazekas Csaba Boldog születésna­pot! című munkája szerepel. Az úton kategóriában négy alkotás is helyet kapott: Papp Bojána A tévé és én, Lakatos Róbert Ördögtérgye, Tóth Géza Maestro, valamint Papp Gábor Zsigmond Az ügynök élete című rendezése. Trencsénteplicben tavaly erősen jelen volt az olasz filmművészet, mivelhogy Federico Fellinire emlé­keztek. Idén sem lesz ez másképp, hiszen ezúttal az olasz színészóri- ásra, Marcello Mastrioannira emlé­keznek születésének nyolcvanadik és halálának tizedik évfordulója al­kalmából. Sőt, az olasz színeket képviseli majd a ArtFilm egyik sztárvendége, Barbara Bobuľová is, aki Turócszentmártonban szüle­tett, Pozsonyban végezte el a szín­művészetit, de hét éve Olaszor­szágban él, és már az olaszok is ma­gukénak mondják. Nem véletlen, hiszen nem kis dolog, amit Itáliá­ban elért. Neki ítélték az olasz nemzeti filmdíjat, a David di Dona- tellót a legjobb női alakítás kategó­riában a Cuore Sacro című filmben nyújtott teljesítményéért. (Csak az érdekesség kedvéért, a film rende­zője Ferzan Ozpetek, akitől a Tö­rökfürdő, a Tudatlan tündérek és a Szemközti ablak című, meglehető­sen egzotikus munkákat ismerjük, s aki ugyancsak „idegen” olaszhon­ban, hiszen török származású.) Barbara Bobuľová újabb filmjét, amelyben szintén főszerepet ját­szik, a Fantagiró című mesesorozat angyalarcú királyfija, Kim Rossi Stuart rendezi. Trencsénteplic film­világába a pozsonyi közönség is be­lekóstolhat: a Múzeum filmklub jú­nius 26-ától 28-áig az ArtFilm leg­érdekesebb produkcióiból mutat be néhányat. Bon külön dicséretet érdemel, mi­vel különleges hangjából fikarcnyit sem vesztett. Az albumhoz kapcsolódó ameri­kai turné folytatásaként a Duran Duran jelenleg Európában koncer­tezik - ma este a Papp László Buda­pest Sportarénában lép fel. A zene­kar már egyszer, 1988-ban koncer­tezett Magyarországon. Simon ak­kor nem igazán tudta ugyan, hol van, mivel Bukarest lakosságát üd­vözölte... Remélhetőleg azóta meg­tanulta, hogy a magyar fővárost „kicsit” másképp hívják. Ma min­denesetre kiderül! ERDÉLYI EDIT A középkorú John Clark (Ri­chard Gere) fölöttébb sikeres chi­cagói ügyvéd. Irigylésre méltó karrierjén kívül Johnnak a házas­életben is szerencséje van. Intelli­gens, kedves és még mindig szép­séges feleségével (Susan Saran­don) imádják egymást, és harmo­nikus családi életet élnek két gyer­mekükkel együtt. Főszereplőnk azonban a munkába való ingázás és elfoglaltsága miatt keveset le­het a családjával, és úgy érzi, hogy a hétköznapok egyhangúan tel­nek. Aztán minden megváltozik. Hazafelé utazva a vonatablakon át megpillant egy gyönyörű nőt. Alig várja, hogy másnap, harmad­nap... újra láthassa, és végül le­száll a- vonatról. Egy lerobbant tánciskola, a Miss Mitzi’s Stúdió előtt találja magát. Azonnal be­iratkozik a társastánc-tanfolyam­ra, hogy a gyönyörű Paulinától (Jennifer Lopez) vegyen leckéket. John egy teljesen új világban ta­lálja magát, és fokozatosan ő is megváltozik. Felesége azt gondol­ja, hogy férjének viszonya van va­lakivel, ezért magánnyomozót fo­gad. Nem sejti, hogy főhősünk csupán Chicago egyik legnagyobb táncversenyére készül. Peter Chelsom amerikai rendező filmjét, a Hölgyválaszt (Shall We Dance) az 1996-ban bemutatott azonos című japán munka ihlette. A hétköznapi, keményen dolgozó japán családfő sztorija, aki társas­táncot tanul, egykettőre belopta magát a japán közönség szívébe. A film rengeteg díjat nyert, és bejárta az egész világot. Nemcsak Japán­ban, hanem az Egyesült Államok­ban és Európa egyes országaiban is kasszasiker lett. Peter Chelsom munkájára azonban aligha vár ek­kora siker. Sokkal valószínűbb ugyanis, hogy a Hölgyválasz című filmvígjáték a parádés szereposztás ellenére - Richard Gere, Jennifer Lopez, Susan Sarandon, Stanley Tucci - egyáltalán nem lopja be ma­gát a nézők szívébe, és nem hoz tö­mérdek pénzt a konyhára. De vajon milyen okból kifolyólag lett az amerikai változat sokkal gyengébb, mint a japán? A társastánc szerepe Japánban és az Államokban merőben más. Japánban mindenfajta intimitás (a tánc is idetartozik!) tiltott, megen­gedhetetlen a közéletben, s ezáltal az 1996-os film fölöttébb érdekes színezetet kapott. Audrey Wells forgatókönyvíró­nak viszont több dolgot meg kellett változtatnia az adaptáció során, hi­szen a sztori helyszínét Japán he­lyett az Amerikai Egyesült Álla­mokba kellett helyeznie. így aztán igaz, hogy a történettel sokan azo­nosulni tudnak majd, ám az ameri­kai filmből épperi az előbb említett plusz hiányzik a legjobban. A Hölgyválasz nagyon gyorsan feledhető, amolyan kis nyári szto­ri csupán. Ha mégis jegyet válta­nak rá, akkor talán Richard Gere játéka nyújt majd némi vigaszt. Richard Gere, holott tánciskolát soha nem látott belülről, mégis ki­tűnően eljátszotta, hogy igenis tud táncolni! A Duran Duran ma este Budapesten koncertezik, méghozzá abban a felállásban, amelyben ismertté vált Régi zenészek - régi és új dalokkal A tavaly kiadott Astronaut az öt zenész első közös munkája az 1984-es Arena című koncertlemez óta (CTK/AP-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom