Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-28 / 123 szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 28. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Életszabályok IRTA: DOLINAY GYULA Az értelmes gyermeknek anél­kül, hogy tudná, vannak életszabá­lyai. Ahogy látja a szüleitől és más emberektől, tehát ő is aszerint él. De az okos ifjú és leány nem elég­szik meg ennyivel, hogy ti. gépileg utánozza szüleit, hanem gondolko­zik, és igyekszik megismerkedni azokkal az életszabályokkal, ame­lyek szerint kívánja irányítani élete folyását. Lássuk őket egyenként. Nyájasság. Az emberek, ha nyájas, derült tekintettel fordulsz feléjük, ők is olyannal fogadnak és szívesen szóba állnak veled. Le­gyünk előzékenyek, ne fity­máljunk senkit, minden- kire vessünk egy-két ba- rátságos pillantást. Őszinteség. Törekedjünk nyílt őszinteségre. Ne áltass senkit, ne kerülgesd a valóságot, mondjad mindig az igazat. Az őszinte, nyílt ember olyan társai közt, mint a nap, fényt áraszt, derűt és meleget kölcsönöz. Csinosság. Aki nem akar hátsó sorban kullogni, csak törekedjék egy kis jó megjelenésre. Az embe­rek, ha talán maguk nem is adnak valami sokat a külsejükre, de szíve­sen veszik, ha mások csinosan je­lennek meg előttük. Különösen az ifjak és leányok járjanak tisztán, csinosan. Nem kerül ez valami nagy pénzbe, mert a jó ízlésű olcsó áron is tud szépen öltözködni. Tisz­ták legyetek tetőtől talpig. Fejetek megfésülve, körmeitek rendben tartva. Fel a fejet, barátságos tekin­tet a szemekbe! Megfontoltság. Minden baj, minden kellemedenség a fecse­gésből származik, a rágalom, a gyanúsítás ezek által a nyelvelők által terjed tovább, mint a hóla­vina. Kerülje azért mindenki az unalmas, a kellemeden bőbeszédű­séget. Kellemes beszéd. Vannak, akik vontatva, kínosan ejtik ki a szava­kat. Mások mennydörögve vakkan- tanak egyet, kettőt. Ismét mások fe­jüket lesütve alig hallhatóan mo­tyognak, vagy pedig ellenkezőleg: kiabálnak, mint a bakakáplár, ha­darnak, mint a szélmalom. Az üyen embereket kín hallgatni. Töreked­jünk értelmesen, tisztán ejteni ki a szavakat. Tekintsünk bátran min­denki szemébe. Komolyság. Az bizonyos, hogy sokféle anyagból van gyúrva az ember. Az egyik folyvást kacag, a másik örökké bús, lehangolt. Ha nem szép a szüntelen nevető em­ber, akiről már szinte azt hisszük, hogy csöndes butaságban szenved, épp oly kellemetlen a keserves, bús-bánatos arcoknak látása. Az emberek ezek egyikét sem tudják szíveim. Mi tetszik hát nekik? A kö- zépúton haladók maga­vise­leté. Ne­vessünk a ne­vetőkkel, de tud­junk komolyak is lenni. (Székely Katalin grafikája) Szolgálatkészség. Régi igazság, hogy egy csipetnyi szívességgel több barátot lehet szerezni, mint egy zsák tudománnyal. Szoktassa magát mindenki arra, hogy mindig tudjon készen állni apró szolgálat­ra, önzetlen szívességre. Jó ember­nek mindig édes örömére szolgál, hajót tehet. Megbízhatóság. A megbízható­ságnak igen nagy becse van az élet­ben, s az a csodálatos, hogy az em­berek mégsem törekszenek erre; számtalan kereskedő és iparos szí­vesen vág zsebre meg nem érde­melt hasznot. Persze, azzal mentik magukat, hogy úgyis rosszul megy a soruk, miért ne ragaszkodjanak hát mentői nagyobb nyereséghez. Csakhogy ez álokoskodás, mert a megbízhatóság mégis nagyobb ki­látást nyújt a boldogulásra. Becsületesség. A világ egy do­logban nem érti a tréfát: a becsület dolgában. Egy kis könnyelműséget, léhaságot olykor-olykor elnéznek, ha egyébként a dolgodat jól vég- zed, de a becsület kérdésében szi­gorúak. Ebben alkudozni nem le­het. Fél szorgalom még ér valamit, félig való jószívűség is segíthet, de fél becsület nem ér semmit. Ez a lelki tulajdonság csak a teljes egé­szében szolgálhat díszedre. Becsü­let az, ha soha el nem veszed a má­sét, ha nem vágyói meg nem érde­melt előnyökre, sorsod békével tű­röd, megelégedett vagy, dolgaidat lelkiismeretesen végzed. A becsület felemelt fővel jár, mindenkinek bátran szemébe néz, nem kényte­len elpirulni, sem megrezzenni. A becsület minden jogot tisztel, és Most pedig lássuk nagyjából azokat az akadá­lyokat, amelyeket az élet útját járva, erős akarattal le kell győzni, ki kell kerülni. De le­gyen hasznod a megfi­gyeléséből. Hasonlítsd össze magadat velük és ha egyező vonáso­kat fedezel fel magadban, irtsd ki azt telkedből és ültesd he­lyébe a jóságot, a szelídséget. Durvaság. Durva az, aki az álla­tot kínozza, aki a nyomort, szenve­dést szánakozás nélkül tudja nézni. Aki szülei, testvérei, rokonai iránt hideg, szívtelen. Akit nemes esz­mék, szép gondolatok nem érde­Mikszáth Kálmán* Az „utcán” (Részletek) (...) Mindig szerettem az utcát. A sürgő-forgó emberraj elszóra­koztat és gondolatokat kölcsö­nöz. Sietve suhan be két alak a vi­rágkereskedésbe, egyik jobbról jött, a másüt balról. Sohasem lát­ták egymást. Most egy helyre vi­szi őket a cél. Virágot rendel mind a kettő. Vajon egy célra-e? Az egyik jegyesének nevenapjára ké­szíttet csokrot, a másik tán neje koporsójára koszorút... És hossza-vége nincsen az el­lentétek játékának... (...) Az utca sohasem fogy ki az új, változatos képekből, melyek hű tükre az egész társadalomnak. Ha egy bolondos tudós a ke­ményítőfogyasztás mekkorasá- gáról vélt következtetni a nemze­tek társadalmi míveltségére, mennyivel különb tükre ennek az utca. Szalonban, társaságok­ban hiába kívánsz megösmer- kedni az emberekkel - ott, mint egy közös tartóra fűzött nagy kulcscsomag, szépen összecsö­rögnek, holott otthon mindenik más-más zárba tartozik: igyekez­nek egymáshoz alkalmazkodni és simulni. Az utcán azonban mindenki otthon érzi magát, a saját igazi jellegét veszi föl. De nemcsak az embereket te­het tanulmányozni az utcán, ha­nem a kort, nemzetiséget, erköl­csöket és számtalan ezzel össze­függő dolgot. Add például hajnal­ban megy végig Budapest utcáin, egy csodálatos szimptómát vesz észre, hogy ti. mindenünnen tót beszéd hangzik feléje. Megdöb­benve dörzsöli meg szemeit, nem Besztercebányán vagy Nagy-Rő- cén van-e? Nem, nem! itt vagy, jámbor utazó, Budapesten, ne ijedj meg, a szláv beszéd csak azért túlnyomó, mert a tótoknak természete és foglalkozása is úgy kívánja, hogy ők tegyenek az el­sők ébren. (...) Virradóra ellepik a pálinkás boltok környékét, eped- ve várva, míg kinyitják. Aztán munkájukhoz, az épülő házakhoz szélednek s nyomtalanul elvesz­nek az ébredező főváros zajában. Hanem a magyar főváros még most nincs sehol. Német szót hal­lasz mindenütt, mintha Bécs vagy Berlin utcáin járnál, kivált amikor a tanuló ifjúság nincs itt. A mun­kás, szorgalmas kereskedői etem sürög-forog az utcákon lázas gyorsasággal, ami az ilyenkor még alvó vagy a bürók csendes odúiba temetkezett, lassú tempó­jú magyar faj előtt valóságos nya­ralásnak látszik. De mikor azután az éj fekete szárnya borul a fővárosra s ki- • gyúlnak a miriád tündérszemek, a gáz-csillagok, egyszerre meg­változik minden, magyarrá tesz a főváros s az is marad egész regge­lig. A kocsmák tivornyáiból zeng- zetes magyar szavak töredékeit hozza füledbe az éji szellő, az ab­lakokon kikandikáló csábító szi­rének édes anyai nyelveden mondják:,jöjjön be, pici!”, az ut­cákon ácsorgó drabant magyarul gorombáskodik az éjszakázó kö­zönséggel, a részeg emberek ma­gyar dalokat kurjongatnak széles jókedvükben, egyszóval a fővá­rosnak olyan magyar az arca éjjel, mint a jó kívánat. Amiből az a ta­nulság, hogy a magyar etemnek sem ártana annyit dolgozni, mint az idegennek, és kevesebbet éj­szakázni, mulatni, mert innen van aztán annak a nagy panasz­nak a forrása, mely aggodalom­mal tölt el sokakat, hogy ti. a ma­gyar etem satnyul és szegényedik. Én legalább az elsőt nem hi­szem, de annyi áll, hogy mindig elszomorodik a szívem, ha a ti­vornya-tanyákról és pálinkabar­langokból magyar szó hallik ki. (Budapesti Napilap 1877, Tár­cák, A fővárosból) *Ma 95 éve hunyt el Mikszáth Kálmán kelnek. Aki másra nem gondol so­ha, hanem mindig csak magára. Pletyka. Kerülje, mint a dög­vészt, akiben egy kis jóravalóság honol. Jellemes, igaz ember a tá­vollevőkről rosszat soha nem be­szél. Ha jót nem tud mondani, in­kább hallgat. Nagyzolás. Divatos betegség ez a fiúk és lányok világában is. Pedig ha tudnák ezek a nagyzoló jámbo­rok, hogy mily nevetségesek, mi­dőn nem létező tulajdonságokkal dicsekszenek. A vüágot akarják ők csalni, de csak magukat csalják. Irigység. Ez mint rossz fekély mélyen befészkeli magát a létekbe. Az irigy reszket a dühtől, ha feleba­rátját boldogulni látja; elkívánja szájából a falatot, testéről a ruhát, elméjéből a tudást. Rút betegség ez, mely úgy elfajulhat, hogy még a napfényt is sajnálja másoktól. Divatmajmolás. A szeszélyes di­vat, melyet a szabók és szövetgyá­rosok irányítanak, elég bajt okoz az emberiségnek. Csak az keltene még, hogy a fiúk és leányok is rab­jai tegyenek. Hízelgés. Vannak emberek, akik minden édes muzsikánál bájosabb- nak találják a hízelkedést. Gyönge- sége az emberiségnek, hogy szereti hallani a saját dicséretét. A fiúk és a leányok hízelkedéssel igyekeznek meglágyítani a szigorú papa szívét, s ezzel aztán rá is szoknak erre a jellembeli fogyatkozásra. Árulkodás. Lehetnek esetek, amikor hiba, sőt vétekszámba megy a hallgatás. Én azonban még akkor is azt tanácsolom az igazi jel­lemnek, hogy bízza másra társának feljelentését, elárulását. A csapás elég lesújtó az illetőre, ne légy te neki a sírásója. A rossz társaság. Ami bűn, sze­rencsétlenség előfordul ezen a vilá­gon, az mind innen ered. A rossz társaságtól, mint a legrettenete- sebb veszedelemtől őrizkedjen mindenki. A telket, a jellemet a rossz példák rontják meg. A hálátlanság. Az ifjúkorban kell a hála érzelmét a szívben ne­velni, ébren tartani; mindig sze­münk előtt lebegjen: mivel tarto­zunk másnak, ne fogadjunk el in­gyen semmit. A legkisebb jótéte­ményt is jóval viszonozzuk. A be­csület, a jellem dolga ez. (Az élet könyve az ifjúság és a nép szám­ra, 1912) CSALÁDI KVÍZ Május 21-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: 1c, 2b, 3c, 4b. A Nap Kiadó ajándékát Balogh György, királyhelmeci kedves olvasónk nyerte. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határ­idő: június 1. 1. Kinek ígérte a lányát Révay Erzsébet? a) Radvánszky János fiának b) Philip Calisius fiának c) Rázgha Márton fiának 2. Mit képvisel az úrnapi kör­menet? 3. A párkapcsolatban élő nők hány százaléka van kitéve erőszaknak? a) 25 b) 11 c) 85 4. Hogyan jó a kuko­rica csalinak? a) főtten b) szárazon c) pattogatottan a) hogy Jézus maradjon a templomokban b) hogy Jézus ne maradjon rejtve az ismeretlenségben c) hogy Jézus maradjon a tanítványai között b) Dolinay Gyulára c) Mikszáth Kálmánra 5. Kire emléke­zünk ma halálának 95. évfordulóján? a) Révay Erzsé­betre A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Márványlap ragasztása fára (éjjeliszekrény). Jó enyvet 5-6 órára hideg vízben áztatunk, azután tűzön felfőzzük. Mikor tö­kéletesen elolvadt, gipszből és víz­ből kevert híg pépet öntünk bele, nagyon gyorsan összekavarjuk, si­etve a márvány hátlapjára kenjük, azt a fára szorítjuk, és súllyal lé- nyomtatjuk. Márványlap megfehérítése Finomra tört meszet és enyhén szappanos vizet folyékony péppé keverünk. Szivaccsal a márvány­lapra kenjük, 24 óra múlva lan­gyos vízzel lemossuk, és többször alaposan öblítjük. 1 rész fehér vi­aszt 9 rész terpentin-olajjal keve­rünk és a száraz márványlapot ad­dig dörzsöljük vele, míg szép fé­nyes tesz. Márványtisztításra al­kalmas még 1 rész klór és 1 rész szódabikarbóna keveréke. Utána tiszta vízzel öblítjük a márványt, és szárazra töröljük. Márvány tisztítása Petróleumfolt. A következő ke­verékkel távolíthatjuk el: 2 kanálka tajtékkőpor, 4 kanál bécsi mész, 3 kanál porrá tört szóda. A foltra szóljuk és 1-2 óra múlva szappanos vízzel alaposan lemossuk. Sósavfolt. Ökörepével vagy hígí­tott szalmiákszesszel tüntetjük el. Ha ez nem használ, kenjünk rá ol­tott mészből, agyagból és vízből ké­szített pépet. 2 nap múlva töröljük te. Minden gyümölcsfoltot is így ve­szünk ki a márványból. Tintafolt. Tajtékszappannal vesszük ki. A szappant apróra vág­va vízzel kétszer felfőzzük, a pépet a foltra kenjük és másnap szappa­nos vízzel mossuk te. Borfolt. Eltüntethetjük, ha gyen­ge heresóoldattal nedvesítjük meg, tiszta vízzel lemossuk és a vizes rongyot fehér márványkőporba mártva átdörzsöljük. Megerjedt gyümölcsszörp Ugyanígy járunk el, ha a szörp felforrt vagy megzavarosodott. Először is felforraljuk, hogy megöl­jük benne a gombákat, amik az er­jedést okozták. Azután filtráljuk és kevés szódabikarbónát keverünk bele. Ugyanígy javíthatjuk meg a befőtt erjedt tevét is. Megkeményedett bőr megpuhítása A bőrt kenjük be nyers olajsavval (gyertyaüzletben kapható). Megpörkölődött . fehérnemű Nem kell mindjárt újra kimosni, elég, ha a pörkölés helyét kis bóra- xos vízzel dörzsöljük át. Megsavanyodott leves megjavítása Megsavanyodott levest és már­tást megjavíthatunk, ha egy kés­hegynyi szódabikarbónát keve­rünk hozzá. Tökéletesen jóízű tesz. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom