Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-27 / 122 szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ AMERIKAI SAJTÓ Elképzelhető, hogy mégis igaz a Newsweek egy héttel ezelőtti óriási vihart és bocsánatkérést kiváltó értesülése a Korán meggyalázásáról. Az FBI is kihallgatta a Guantanamón fogva tartott terroristagyanús személyeket. Egy ügynök 2002-es feljegyzéseit hozták nyilvánosságra, és a jegyzetekből kiderül, hogy a guantana- mói katonai bázison lévő börtönben egy fogoly három évvel ezelőtt azt panaszolta, hogy az amerikai őrök lehúzták a WC- ben a Koránt. A Newsweek közölte, hogy változtattak a szerkesztési gyakorlaton, és ezután a magukat megnevezni nem kívánó források használatát csakis főszerkesztői engedéllyel lehet igénybe venni.- Miniszter úr, nem nudisták vagyunk, hanem újságírók, de így oknyomozó riporteri munkánk során senki sem gyanúsíthat meg, hogy dugi módszerekkel dolgozunk. (Szalay Zoltán rajza) Megjósolhatatlanok a fejlemények, és végül az is lehet, hogy az átfogó ENSZ-reform tovább halasztódik BT-bővítés: kereszttámogatások Egyre intenzívebbé válnak a spekulációk arról, hogyan is fog kinézni az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa a szervezet reformját követően. A legnagyobb vita természetesen arról szól, melyik országok kapjanak állandó helyet - és valószínűleg vétójogot - a BT-ben. ONDREJCSÁK RÓBERT A világszervezet kidolgozott két koncepciót is, de sokkal szélesebb problémakört ölelnek fel, mint csak a BT-tagság. Valamivel konkrétabb a befolyásos tagállamok egy csoportjának, Németországnak, Japánnak, Indiának és Brazíliának a javaslata, amelynek alapján éppen az említett négy ország, valamint még Afrika egy képviselőjének kellene állandó helyet kapnia a Biztonsági Tanácsban, természetesen az eddigieken kívül (USA, Oroszország, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia). Érvelésük lényege, hogy a BT jelenlegi összetétele a második világháború utáni erőviszonyokat tükrözi, amelyek azóta - szerintük - lényegesen megváltoztak. A kérdés csak az, vajon támogatásra találnak-e az említett országok aspirációi a jelenlegi állandó tagoknál. Vegyük sorra az állandó BT-ta- gok álláspontját. Az USA eddig nyilvánosan csak Japán mellett kötelezte el magát. Tokió támogatása nem véletlen, hiszen nagyon fontos NATO-n kívüli amerikai szövetségesről van szó, valamint Japán besorolása nélkül komolytalan lenne minden BT-reform. Tokió szinte minden tekintetben a legkomolyabb jelöltnek számít: gazdasági ereje alapján a második, politikai befolyása szintén jelentős, még akkor is, ha nemzeti termékének szintje alapján még tovább növekedhet. Fontos tényező az is, hogy Japán az ENSZ egyik legnagyobb befizetője, és komoly forrása a nemzetközi segélyeknek is, ráadásul az utóbbi időben egyre nagyobb szerepet vállal a békefenntartó hadműveletekben is (igaz, történelmi okok miatt főleg a humanitárius aspektusokra koncentrál). Japán tehát számíthat az USA támogatására. Washington viszont meglehetősen visszafogott Berlinnel kapcsolatban. Ennek egyik oka az amerikai-német kapcsolatokban bekövetkezett jelentős fordulat, elsősorban az iraki háború előtt és alatt. A másik, jelentősebb oka az lehet, hogy ha Németország is állandó tag lesz, Európának már három vétójoggal rendelkező helye lesz, ami nem állna arányban nemzetközi súlyával. Persze meg kell azért jegyezni azt is, hogy a német gazdaság a harmadik legerősebb (még néhány évig, míg Kína le nem hagyja), és a németek szintén egyre komolyabban kapcsolódnak be a nemzetközi stabilizáló tevékenységbe. A többi országgal kapcsolatos amerikai álláspont egyelőre nem ismert, de elképzelhető, hogy az USA támogatni fogja Indiát, tekintettel az egyre szorosabb, stratégiai jellegű kapcsolataikra, és a kétségbevonhatatlan indiai előnyökre. Brazília helyzete azért kényes, mert bár Latin-Amerika legfontosabb hatalma, sőt befolyása egyre inkább túlnövi regionális korlátáit, nem biztos, hogy Washington érdekében állna a globális befolyás további fontos attribútumával felruházni egy dél-amerikai országot, tekintettel a régión belüli amerikai érdekekre. Másrészt viszont Brazília külpolitikája sokkal inkább kompatibilis az amerikai érdekekkel, mint néhány más potenciális jelölté. Ami az orosz álláspontot illeti, Moszkva számára valószínűleg majdnem mindegyik jelölt elfogadható lenne, főleg ha figyelembe vesszük a multipolaritást előnybe helyező orosz külpolitikai paradigmát. Az említett országok közül az oroszoknak egyedül Japánnal vannak kisebb nézeteltéréseik, amelyek elsősorban a Kuril-szigetek körüli vitához kapcsolódnak. Ami Franciaországot illeti, Párizs minden bizonnyal erősen támogatná Berlint, tekintettel az egyre szorosabb francia-német koordinációra, amely a külpolitika terén is megnyilvánul. A német tagság ugyanis a francia befolyást erősíthetné, így ez még annak ellenére is megéri Párizsnak, hogy elveszíti egy komoly politikai és presztízsjellegű előnyét Berlinnel szemben. A franciák minden bizonnyal támogatnák Brazília tagságát is, figyelembe véve az utóbbi években tapasztalható intenzív francia érdeklődést Dél-Amerika iránt, amelynek részben Amerikaiellenes éle is lehet. Számíthatnak francia támogatásra az esetleges afrikai aspiránsok is - Nigéria vagy a Dél-afrikai Köztársaság -, mert Párizs mindig is igyekezett a „fejlődő világ” támogatójának szerepét játszani. A britek álláspontját valószínűleg az óvatos optimizmus határozza meg. Ennek alapján az olyan bővítést fogják támogatni, amely garantálja, hogy a BT nem lesz még határozatképtelenebb, de egyben minden komoly jelölt - amely nem erősen Nyugat-ellenes - állandó tagsághoz juthat. Ami Pekinget illeti, a legmarkánsabb álláspont Tokióval szemben tapasztalható. Kína határozottan elutasítja Japán állandó BT-tagsá- gát. Ennek oka - a két rivális között meglévő ellentéteken kívül - az is lehet, hogy Peking a japán tagsággal elveszítené az egyetlen távol-keleti nagyhatalom státusát. Mindenesetre nagyon fontos, hogy minden állandó tagnak bele kell egyeznie az összes jövendő állandó BT-tag támogatásába, mert anélkül nincs esély. Ráadásul a helyzete tovább bonyolíthatják az olyan kompromisszumos javaslatok, amelyek szerint az új állandó tagoknak nem lenne vétójoguk, amibe viszont a potenciális esélyesek nem egyeznek bele. A fejlemények egyelőre megjósolhatatlanok, és végül még az is lehet, hogy az átfogó ENSZ-reform tovább halasztódik. A szerző külpolitikai elemző Az összetétel a második világháború utáni erőviszonyokat tükrözi. Egy lengyel és egy cseh európai parlamenti képviselő figyelmeztetése szerint jogsértés történt a tartományban Veszélyben a szorb kisebbség Szászországban? JUHÁSZ KATALIN Sorra zárják be a szorb nemzeti kisebbség iskoláit, illetve csökkentik az osztályok számát. A német tartományban hozzávetőlegesen hatvanezer szorb nemzetiségű polgár él; a balti szlávok lech ágának nyelvét beszélik, amely közelebb áll a cseh nyelvhez, mint a szerbhez. Az iskolák további tervezett bezárására egy lengyel és egy cseh európai parlamenti képviselő hívta fel a brüsszeli illetékesek, valamint a sajtó figyelmét. Szerintük a szász tartományi kormány intézkedéseivel durván megsérti a nemzetközi egyezményeket és az Európai Unió nemzeti kisebbségek védelme érdekében hozott rendeletét, amelyet Németország is aláírt. Az első szorb nyelvű középiskolát 2001- ben zárták be annak ellenére, hogy az Európai Parlament már akkor nemtetszésének adott hangot. A szorb ugyanis szerepel a veszélyeztetett európai nyelvek listáján, és aggodalomra adhat okot, hogy míg a múlt század közepén 120 ezren vallották magukat szorbnak Szászországban és Brandenburgban, mára számuk a felére csökkent. A két EP-képviselő interpellációjában az áll, hogy a szász kormány döntése alapján jövőre már nem indul 5. osztály Radibor község szorb nyelvű iskolájában, az ottani felső tagozatosok ezentúl németül kénytelenek tanulni. 2007- ben hasonló sorsra jut a pansch- witzi iskola is. „A tapasztalat azt mutatja, hogy ez az intézkedés idővel a szóban forgó intézmények teljes bezárásához vezet. A 2001- ben működő hat iskolából ma már csak három maradt. A szász kormány a szülők bírósági beadványai és az EP ajánlásának ellenére rövid időn belül további két város iskolájában szüntette meg a szorb nyelvű felső tagozatos oktatást” - áll a képviselői interpellációban. Paradox módon olyan községekről van szó, amelyekben a szorb nyelv revitalizációja és a kétnyelvű osztályok számának növelése érdekében a közelmúltban speciális programok indultak. A képviselők a helyzet kivizsgálására kérik a brüsszeli testületet. KOMMENTÁR Rövidlátás magasiskolája RÁCZ VINCE Martin Frone igazán kemény fickó, akárki megmondja. Mit neki a parlamentben vele szemben hangoztatott, sőt kinyilvánított bizal- madanság, pontosabban szólva a kellő bizalom hiánya, a liberális . koalíciós partnerek, hogy mást ne mondjak, Ľubomír Lintner fagyos tekintete, váltig ragaszkodik a miniszteri bársonyszékéhez. Meg sem fordul a fejében, hogy számot vessen eddigi ténykedésével, és önként lemondjon, ha más nem, kérje visszahívását a köztársasági elnöktől. Frone nyakassága egy többé-kevésbé működő demokráciában aligha volna elképzelhető. Ha volna stílusa, fogná a kalapját és tökösen - már ha szabad egy kereszténydemokratáról ilyet feltételezni - még egy utolsót raccsolna a feléje ágaskodó mikrofonerdőbe búcsúzásképpen, és angolosan távozna. Tetszik, nem tetszik: megérett a politikai értelemben vett utolsó kenetre. Francnak tudatosítania illenék, hogy már régen nem az ő személyéről folyik a disputa, elsősorban pártja miatt kellene lemondania, a kereszténydemokraták túlélése érdekében. Ehelyett megbújik a házelnök, egyben párttársa védelmében, és kaján vigyorral az arcán csendesen pipázgat. Elszántan álszent küldetéstudatára hivatkozik, miközben - aligha gondolhatunk egyébre - önzését leplezi. Hihetetlen az a rövidlátás, amelyről most a kereszténydemokraták tanúbizonyságot tesznek azzal, hogy egy oszlopos képviselőjük miatt kockáztatják politikai jövőjüket. Csökönyösen ragaszkodnak Franc személyéhez, akire pedig a parlamenti képviselők kétharmada pipa. Hiába, az elegáns viselkedés szabályait meg kell tanulni. Az ANO- és a KDH-vezérek egymásra mutogatnak, és már jó előre próbálják a másikra hárítani a felelősséget, ha - ne adj’ isten! - idő előtti választásokat kell kiírni. Ha így folytatják, márpedig miért ne, ezzel a magatartásukkal a nevető harmadiknak készítik elő a terepet. A fiúk nyilván sejtik, előreláthatólag rajtavesztenének az erőpróbán, és nem kerülnének be a leendő koalícióba. Azért ha jobban meggondoljuk, előnyökkel is jár a két párt torzsalkodása és elhidegülése egymástól, legalább nem vágnak egymás szavába, már csak azért sem, mert szóba sem állnak egymással. JEGYZET A minőség ígérete PÉTERFI SZONYA Egy csónakban evezünk a betegekkel, gyógyítóikkal - állítják az egyik egészségbiztosító munkatársai. Az egészségügyi szolgáltatások minőségének újszerű értékelési módszertanát magyarázó szónokok az ügyfelekhez való hozzáállásuk javulását is ígérték. Ugyanis azáltal, hogy a biztosító július elsején részvény- társasággá alakul, szüksége lesz nemcsak az anyagiak célirányos felhasználására, hanem jól tájékoz(tat)ott betegekre is. Mert eddig - érvelt az igazgató - az állami garanciára támaszkodva a kórházaktól több szolgáltatást rendeltek, mint amennyit valójában képesek voltak kifizetni. Részvénytársaságként viszont szigorúan a bevételekhez igazítják kiadásaikat, szóba sem jöhet az, hogy ha nem lesz rá fedezet, több műforgó- vagy szívműtétet rendeljenek. A magyarázat érthetőnek tűnik, csak az érvelés sántít kissé. Mert igaz, hogy nem vagyok jártas a gazdasági kérdésekben, de józan paraszti eszemmel tudom: mindig kizárólag a pénztárcám állása szerint költekezhettem. Ha a biztosító annak tudatában, hogy pénzhiány miatt úgysem lesz képes megfizetni ügyfelének betegellátását, ám ennek ellenére a kórházakban megrendelte a szolgáltatást, finoman fogalmazva átverte partnereit, illetve hozzájárult a kórházak eladósodásához, esetleg majdani megszűnéséhez is. Csak nem azért kell az egészségbiztosítónak magáncéggé alakulnia, hogy megtartsa a kereskedelemben, gazdasági életben megszokott és - szerintem mindenkire kötelező érvényű - szabályokat?! Nem csoda, a szigorú pénzügyi fegyelem hallatán a beteg bizonytalanná válik, és kétségbe vonja a biztosító azon szándékát, hogy a gyógyítás elérhetőbbé, hatékonyabbá váljék. A biztosító szerint persze nincs ok az aggodalomra, a jövőben jobban odafigyelnek a kiadásokra is. Tervbe vették például a drága gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök központi vásárlását, hiszen a nagybani vételnél jelentős árkedvezményt kaphatnak. Ne fordulhasson elő, hogy egy bizonyos műforgóért az egyik kórház 101 ezer koronát számláz a biztosítónak, míg a másik csupán 59 ezret, bár az árkülönbség az olcsóbb fajta esetében - 56 ezer, illetve 14 ezer korona - is szembeötlő. (Óhatatlanul felvetődik a kérdés: eddig nem vették észre a több tízezer koronás különbségeket?!) Bár a felelősök ígérik, nem fognak ragaszkodni a legolcsóbb termékhez, és ügyelnek majd a műforgó középáron történő beszerzésére, nem csupán a betegek, de a fehérköpenyesek sem tartják reálisnak a minőség ígéretét. Bárcsak tévednének! TALLÓZÓ DIE WELT A berlini napilap úgy tudja, májusban 4,78 millió körül mozog majd a munkanélküliek száma Németországban, 190 ezerrel kevesebben lesznek, mint amennyien áprilisban voltak. A szakemberek a süllyedést szezonális okokkal magyarázzák. A múlt év májusához képest viszont 485 ezer fővel több a munkanélküli, amelynek oka a tartósan gyenge konjunktúra, valamint a statisztikai adatfelvételi szempontok megváltozása.
