Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-21 / 117 szám, szombat

„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermek társaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével ” (AranyJános) 2005. május 21., szombat 9. évfolyam 20. szám Ahol sok a gyerek, ott mindig vidámság van, oda nem illik a gondterhelt arc, ott nincs idő foglalkozni a problémákkal - állítja a kilencgyermekes családanya Harmóniában a világgal Lázár anyuka a hat legkisebbel (Családi képarchívum) Az Európai Unió szociális bizottsága által közzétett adatok szerint kontinen­sünk demográfiai fejlődé­se komoly aggodalomra ad okot. Vladimír Špidla uni: ós biztos azt állítja, a gyer­mekszám évről évre csök­ken, az életkor viszont hosszabbodik, ennek kö­vetkeztében huszonöt év múlva drámai változás kö­vetkezik be a lakosság struktúrájában. KAMONCZA MÁRTA Azaz 2030-ban várhatóan negy­venmillióval több lesz a nyugdíjas, mint most. 2050-ben pedig a nyolc­van éven felüliek aránya lesz több 180 százalékkal, mint amennyi napjainkban. Az uniós biztos sze­rint mindez annak köszönhető, hogy a szülők jelentős többsége nem vállal egy gyermektől többet, holott a népesség optimális fenn­maradásához családonként átlag­ban 2-3 gyermek volna kívánatos. A családok főleg azért nem vállal­nak több gyermeket, mert úgy ér­zik, ebben a bizonytalan, rohanó világban egyszerűen képtelenek megfelelő életszínvonalat biztosí­tani számukra. Arról azonban le­hetne vitatkozni, mit jelent a meg­felelő életszínvonal. Ismerek egy családot, ahol a szülők a gyermeket ajándékként fogadják, s minden egyes jövevény érkezését öröm kíséri függetlenül attól, hogy a kisbaba az első vagy éppen a kilencedik volt-e a sorban. Ők a Lázár család Érsekújvárott élnek, és kilenc gyermeket nevelnek. Ottjártamkor az édesapa, aki egyébként külföl­dön dolgozik, éppen pihent, így csak az édesanyával válthattunk néhány szót. Lázár Rozália külö­nösen kedves, közvetlen ember, aki az életet olyannak fogadja el, amilyen. Arra nincs ideje, hogy órákig morfondírozzon az élet ér­telmén, hosszasan elemezze a vi­lág apró-cseprő dolgait, ő a tettek embere kell, hogy legyen. Vele be­szélgetve az ember úgy érzi, a vi­lágban minden a helyén van, ott ahol lennie kell, s vannak persze átmeneti nehézségek, de azok ép­pen ideiglenes jellegükből adódó­an nem tartanak örökké. így aztán a Lázár családban a gyerekeket is úgy nevelik, hogy harmóniában él­jenek a világgal.- Mi az előnye a nagycsaládnak? - kérdez vissza, aztán gyorsan meg is válaszolja. - Tudja, ahol sok a gyerek, ott mindig vidámság van. A gyerekzsivajhoz nem illik a gondterhelt arc. A gyerekekkel ál­landóan törődni kell, nincs idő ar­ra, hogy az ember túl sokat foglal­kozzon a problémákkal. Azok min­dig lesznek, a világ már csak ilyen. Én teszem a dolgomat. A gyerekek­nek naponta főzni kell, mosni kell rájuk, tanulni kell velük, s ha az ember elfoglalja magát, nincs ideje arra, hogy sokat gondolkozzon. Tenni kell a dolgunkat, ennyi az egész - állítja, majd hozzáteszi: - Én mindig nagy családot szerettem volna. Mi tizenketten voltunk test­vérek, s amire még ma is emlék­szem, az az, hogy mindig jó­kedvnek voltunk. Igaz, hogy a vi­lág is más volt, mint most. Nem volt ilyen nagy a létbizonytalan­ság, de azért akkor sem volt min­den problémamentes. Kétszobás lakásban Kérdésemre, hogy mennyi a csa­lád havi bevétele, a háziasszony egy kézlegyintéssel válaszol: - A gyereksegélyekkel együtt összesen tízezer koronát kapunk havonta. Ebből fenn kell tartani a kétszobás lakást, ez havonta ötezer korona, a maradék ötezerből élünk. Én jelen­leg közmunka keretében dolgo­zom, vállalnék mást Is, de a gyere­kektől nemigen tudnék teljes mun­kaidőben dolgozni. Egyébként Lázárék otthonában jelenleg hét gyermek él, mert ket­ten már családot alapítottak, sőt egy unokával is büszkélkedhet a nagy család a kis Sanyika szemé­lyében. Amint az anyuka szavai­ból kitűnik, bármilyen nehezen élnek, arra ügyelnek, hogy le­hetőségeikhez képest valamennyi gyermek szakmát szerezzen. A legnagyobb lány varrónő lett, a nagyfiú pedig a pincér-szakács mesterséget választotta, a többiek még tanulnak. Akaratlanul felmerül a kérdés, hogyan férnek el ennyien a kétszo- ba-konyhás lakásban. - Ez csak szervezés kérdése - mosolyog az anyuka. Mint mondja, ő a legki­sebb csemetével - aki elsős kisisko­lás - alszik, a két lány a konyhában van elszállásolva, a fiúknak pedig szintén külön szobájuk van. Hogy hová megy egy ilyen nagy­család kirándulni és mi jelenti a pi­henést a kilencgyermekes édes­anyának? Nos, kirándulni még nem voltak közösen, de az anyuka szerint, a kirándulásokat nem is igényli a család. „A hobbim, ami mindig kikap­A legidősebb Lázár lány esküvője csői, felüdít és tökéletesen relaxál, nos, az a takarítás” - állítja komo­lyan Lázárné. Nem, nem viccel, ő tényleg szeret rendet rakni, port tö- rölgetni, mosogatni, padlót mosni. Ezt egyébként minden látogató azonnal észreveszi. Az ablakok ra­gyognak, az ajtók, a bútorok csil­lognak, az asztalokat hímzett té­rítők díszítik, kézimunka mind. A konyhában is katonás rend uralko­dik, sehol egyetlen , mosatlan edény, a gyerekek dolgai sincsenek szétdobálva. A nagycsalád előnyei Az édesanyától azt is megtudom, milyen a család egy napja. A gyere­kek körülbelül hét órakor kelnek, miután saját magukat rendbe tet­ték, nekifognak az ágyazásnak, s amikor már minden a helyén van, asztalhoz ülnek, megreggeliznek, aztán indulnak iskolába. Édesany­juk is munkába megy, amikor haza­jön, ebédet főz, takarít, mos, vasal. - A nagycsaládnak van még egy előnye, tudniillik, itt mindenkinek megvan a saját feladata. A minden­napi tennivalókból a gyerekek is ki­veszik a részüket. Tudják, mikor ki vásárol, ki segít takarítani, ruhát teregetni, főzni és hasonlók. Sza­vak nélkül is tudják, mi a dolguk - teszi hozzá a családanya, aki, mint mondja, ha ismét fiatal lehetne, ugyanúgy vállalná a kilenc gyer­meket, mint most. Hárman az ágyon A PSZICHOLÓGUS VELEMENYE Mfe-' / A kérdésre, hogy lélektani­lag milyen elő- ’ ■ nyei vannak a sokgyermekes családnak, Hencze Móni­ka pszichológus válaszol:- A többgyermekes családban nagyobb a biztonságérzet, az ön­állóság, a tolerancia, a segítőkész­ség. Az ilyen családokra általában az egészséges testvéri rivalizálás a jellemző. A gyermek pici korától fogva harcol azért, hogy érvénye­sülni tudjon. Hogy valójában milyen az ideá­lis gyermekszám egy családban, az egyénenként változó, függ a személyiségtől. Azok a felnőttek, akik maguk is szerető családi lég­körben nevelkedtek, saját maguk is családcentrikusabbak, számuk­ra a gyermek az elsődleges. Csa­ládalapításkor a szülőknek fel kell állítani egy sorrendet. Mindenek­előtt a nőnek kell eldöntenie, mi a legfontosabb számára, hiszen elsősorban ő működteti a csalá­dot, s főleg neki kell összeegyez­tetnie a gyermeknevelést a hiva­tással. Annyi gyermeket szül te­hát, amennyit, úgy érzi, képes el­látni. Nagyon fontos, hogy vala­mennyi gyermek tudja, érezze, hogy a szülei kívánták a születé­sét, örömmel várták az érkezését. A neveléskor, a szeretet kifejezé­sében a szülőknek oda kell figyel­niük a gyermekek különböző igé­nyeire, ami természetesen jóval több körültekintést igényel egy sokgyermekes családban, mint olyanban, ahol csak egy kicsivel kell törődni. Minden gyermeknek különbözőek az igényei és azokat különbözőképpen kell kielégítem. Van egy mondás, amely találóan fejezi ki azt a törődést, szeretetet, melyet a gyermekek igényelnek: Akiket egyformán szeretnek, azo­kat kevésbé szeretik. Akiket egye­di módon szeretnek, azokat annyira szeretik, amennyire kell. Az ENSZ figyelmeztet a populációs politika fontosságára, a családtervezési programok megerősítésére, a szexuális nevelés tantárgyként oktatásának szükségszerűségére Minden családba kívánt gyerekek szülessenek PÉTERFISZONYA A nemrég megjelent statisztikák szerint tavaly háromezer újszülöt­tel több jött a világra, mint 2003- ban. Örvendhetnénk akár, ha nem jelent volna meg egy következő je­lentés, amely arról szólt, hogy Szlo­vákiában megnőtt a szegénység­ben élők aránya, valamint a csalá­don belüli erőszaknak kitett kisko­rúak száma. Pontos adatok nincse­nek, hiszen azok az esetek, ame­lyek napvilágra kerültek (tavaly 175 eljárás indult a szülők ellen, holott vannak régiók, ahol minden harmadik gyerek érintett), a sza­kértők szerint a jéghegy csúcsát je­lentik csupán.- Bármennyire örömteli a szüle­tési arányok javulása, egyáltalán nem biztos, hogy a családokban az új jövevények fogadtatása is megfe­lelő lesz. Félő, hogy a csecsemők je­lentős hányada rossz szociális vi­szonyokba, szeretethiányos kör­nyezetbe érkezik. Hiszen sokukat a családi pótlék miatt hoznak a világ­ra, esetleg azért, mért a fiatal lá­nyok későn döbbennek rá másálla­potukra - kommentálták a helyze­tet a Családtervezést Támogatók Szlovákiai Társaságának vezetői, majd rámutattak az országos po­pulációs politika, családtervezési programok, de a folyamatos felvi­lágosítás hiányára. Holott több mint egy évtizede Szlovákia is alá­írta az ENSZ népesedési és fejlődé­si konferenciájának zárónyilatko­zatát, amely többek között leszöge­zi a reprodukciós jogok és repro­dukciós egészség biztosításának kötelességét, figyelmeztet az álla­mok populációs politikája felállítá­sának szükségére, a családtervezé­si programok megerősítésére, vagy a fogamzásgátlás formáinak nép­szerűsítésére annak érdekében, hogy csökkenjen a művi terhes­ségmegszakítások magas száma. Ennek ellenére az illetékesek mellőzték és a mai napig mellőzik a feladatok teljesítését - szögezték le. Bár köztudott, hogy szerte a vi­lágon a szakértők a népesség elöre­gedésére figyelmeztetnek, kis ha­zánkban a népesedési politikáért felelősök nem foglalkoznak azzal, hogyan lehetne megfelelően támo­gatni a gyerekes családokat, vagy azokat a házaspárokat, akik termé­szetes úton nem képesek gyerme­ket nemzeni, és elvetik a gondola­tát is annak, hogy a nehéz anyagi helyzetben élő lányoknak, asszo­nyoknak esetleg térítésmentesen biztosítsák a fogamzásgátlókat. Mert bár a szlovákiai nők 18,5 szá­zaléka tablettával (72-73 százaléka egyéb módon) védekezik a nem kí­vánt terhesség ellen, ez az arány alulmarad az európai országok 30- 40 százalékos gyakorlatától. Saj­nos, a női szabadságjogok és a rep­rodukciós egészség tárgykörét, te­hát a felvilágosítás kérdését a kor­mány ideológiai szempontból kö­zelíti meg. Pedig manapság azzal érvelni, hogy a szexuális nevelés oktatása felelőtlen magatartásra ösztönözné a fiatalokat, nemcsak nevetséges, hanem maradi is. Le­het hangsúlyozni a házasságkötés előtti önmegtartóztatást, de emel­lett a fiatalokat fel kelf világosítani a biztonságos szex mikéntjéről is. Mert ha tetszik, ha nem, a nemi együttlét az élet része. Tévedés ne essék, a vallás szerepét a Családter­vezést Támogatók Szlovákiai Tár­sasága sem veti el, ám konszenzust kell találni a két világnézet között. Van példa a közeledésre, mert pél­dául a szexturizmusáról elhíresült országokban a buddhista szerzete­sek bevonásával hirdettek progra­mot a nemi úton terjedő fertőzések megfékezésére, a hűséges partner- kapcsolatra, az óvszerhasználatra. A kezdeményezést siker koronázta, a fertőzöttek száma 85 százalékkal csökkent. Nem szabad félni a sze­xuális nevelés tantárgyként oktatá­sától sem, ugyanis a 21. században elfogadhatatlan, hogy a pedagógu­sok a partnerkapcsolatokra való rá- világítás nélkül, csupán a biológiai szempontokat magyarázzák a diá­koknak. A téma tabuizálása ko­moly gondokat okoz, sok a szexuá­lis erőszak, a nem kívánt terhesség, a csecsemőgyilkosság, és bár je­lentősen csökkent a művi terhes­ségmegszakítások száma - évi 14 ezerre -, a serdülő lányoknál to­vábbra is magas az abortuszok ará­nya: 20 éves korig a gyermeklá­nyok 11 százaléka esik teherbe és véteti el magzatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom