Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-20 / 116 szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 20. Kertészkedő 17 A bio védőnövények a vegyszereknél jóval szelídebben védelmezik a termesztett dísz- és haszonnövényeket Növények, mint kerti doktorok Már térségünkben is egyre inkább előtérbe kerül a vegyszermentes gazdálko­dás. A biotermesztés takti­kái azonban nem csupán a zöldségeskertben, hanem a dísznövények gondozá­sakor is alkalmazhatók. GARAMI MÁRTA NAGYZ.RÓBERT Ezek a módszerek környezetkí­mélők, és nem kell a szerbomlási határidőket figyelni, mint a vegy­szeres permetezések után. Ezzel együtt nem számíthatunk olyan látványos eredményekre sem, mint a mérgek alkalmazásával, hiszen a bio védőnövények kertünket a vegyszereknél jóval szelídebb mó­don védelmezik. A bio növényvédelem kimerül­het abban, hogy a hasznos növé­nyekből készült főzetekkel, vagy erjesztett levekkel permetezünk, a másik lehetőség a növénytársítás. Utóbbi esetén úgy válogatjuk meg az egymás közelébe ültetett növé­nyek fajösszetételét, hogy azok po­zitív hatást gyakoroljanak a másik fejlődésére, például riasztóan has­sanak a szomszédos növények kár­tevőire, kórokozóira. Egy kert nem csak akkor lehet szép, ha távoli területek, nálunk tájidegen fajaival télepítjük be, ha­nem a hazánkban élő vadvirágok is díszei lehetnek házunk tájának. Ezek a fajok már hosszú ideje a Kár­pát-medence lakói, így volt idejük alkalmazkodni az itteni környezeti viszonyokhoz, és a kártevők, kóro­kozók rohamát is sokkal jobban áll­ják, mint messziről érkezett társa­ik. A bio védőnövényként használ­ható fajok is hasonló erényekkel bírnak. Ha pedig az igényesebb, az itteni környezethez kevésbé alkal­mazkodott növények közelében kapnak helyet, akkor jelentősen hozzájárulhatnak azok optimális fejlődéséhez, azáltal, hogy kár­tevőik egy részét elűzik. A társításnál alkalmazott védőnövények egyike, másika lehet fűszer, vagy éppen zöldségnövény. Ne idegenkedjünk azonban ezek díszkerti alkalmazásától sem, hi­szen ha jól megtaláljuk az arányo­kat, akkor nemhogy rontják, ha­nem éppen ellenkezőleg, akár ja­víthatják, változatosabbá tehetik a kert összképét. Díszítő védőnövények A nálunk egynyáriként tartott ri­cinust (Ricinus communis) a házi­legyek elkerülik, ezért a komposzt­tároló mellett lehet nagy segítsé­günkre a légyűzésben. A teljes nö­vény, különösen a magja mérgező. A dekoratív sarkantyúka (Tropaeo- lum május) és a bársonyvirág, né­pies nevén büdöske (sp. Tagetes) a másodlagos anyagcsere terméke­ket tartalmazó illóolaja révén elűzi, elpusztítja a káros baktériumokat, férgeket, gombákat, egyéb talajla­kó kártevőket és a gyümölcsfákat is védi levéltetű-invázió esetén. Emi­att gyakran ültetik konyhakertbe is. Főleg paradicsommal és uborkával összeültetve ajánlott. Díszíti a spe­nót és saláta sorokat. A bio védőnövényként alkalmazható fajok többsé­gére jellemző az intenzív il­lat- és szaganyagok kivá­lasztása. E növények leve­lei vagy virágai illóolajokat választanak ki másodlagos anyagcseréjük folyamán, melyek egyes állatokat vonzzanak, máso­kat taszítanak. A borágó (Borago officinalis) elsősorban gyógynö­vényként ismert, ám dísznövény­ként sem utolsó. Szőrös levelei és levélnyelei miatt elkerülik a csigák. Ezért, ha az ágyások köré ültetjük, a borágóval körbevett területre nem jutnak be ezek a puhatestű kártevők. Fűszerek és zöldségek A liliomok és rózsatövek köze­lében érdemes fokhagymát (Alli­um sativum) ültetni, amely ri­asztja az egereket, a fonálférge­ket és a szürkepenésztől is véd. A szürkepenész ellen egyébként minden hagymafaj alkalmazható, így a fokhagymánál dekoratí­vabb, kompakt növekedésű, lilás- rózsaszín virágú metélőhagyma (Allium schoenoprasum) a snid- ling is, mely egyáltalán nem fest kirívóan a dísznövények között. Permetezzük fokhagymalével a salátát vegyszerek helyett. Dr. Gordon Port a newcastle-i egye­tem biológusa kimutatta, hogy a fokhagymaolaj kiirtja a meztelen csigákat. A professzor azt feltéte­lezi, hogy a fokhagymaolaj el­pusztítja a csigák központi ideg- rendszerét. Egy másik elmélete szerint fokozott nyálkatermelésre ösztönzik őket, és a csigák bőre kiszárad. A fokhagymalé (olaj) koncentrációját mindenki kísér­letezze ki magának. A fokhagyma olaj rovarriasztónak is kitűnő. El­riasztja a levéltetveket, fülbemá­szókat, káposztalepkéket stb. A lisztharmatra érzékeny növé­nyek köré érdemes a fűszerként jól ismert bazsalikomból (Ocimum basilicum) ültetni néhány tövet. Egyrészt szárított leveleikkel leve­sek, sültek, pácok és mártások íze- síthetők, és még pikáns ízű szörp és üdítőital is készíthető a bazsali­komból. Másrészt ez a félméteres termetű növény gátolja a liszthar­mat fertőzés terjedését, de a méhe- ket magához csalogatja. így ideális a lisztharmat-érzékeny almafajták, és az egynyári virágok - például petúniák - társaságába ültetni. Gyomok és vadvirágok A gilisztaűző varádics (Tanace- tum vulgare) régiónkban minden­ütt megtalálható faj, helyenként gyomosít is. Évelő gyógynövény a fészkesek (Asteraceae) családjából. Nagy mennyiségben fogyasztva a növény alkaloidjai mérgező hatá­súak. Esetenként a gyom kézzel történő kihúzása is okozhat tünete­ket. Gyógyhatásait már az ókori gö­rögök is ismerték, a 7. században pedig Nagy Károly kertjében ter­mesztették. A svájci Benedek rendi szerzetesek gyógynövénykertjei­ben is előszeretettel nevelték, bél­férgek, reuma, láz és emésztési rendellenességek kezelésére hasz­nálták. Manapság a homeopátiás orvoslásban lázas meghűlés ellen alkalmazzák. Külsőleg levelei vér­zéscsillapító hatásúak. Porított vagy forrázott levelét kis mennyi­ségben saláták, tojásételek, süte­mények ízesítésére használják. Magról könnyen elszaporodik, ám rizómái segítségével is burjánzik. Erősen fogazott szélű, szeldelt, olajtartóktól pöttyözött levelei ro- zettában fejlődnek nyár derekától kora őszig. Könnyen agresszív gyommá válhat. Nyáron a felül elá­gazó virágszáron a szirom nélküli, sárga, gombszerű virágok bugában fejlődnek. A növény sérüléskor jel­legzetes, erős illatot áraszt. Első pil­lantásra összetéveszthető a jakab- napi aggófűvel (Senecio Jacobea). A virágzáskor leszedett leveles szá­rát megszárítva, majd porrá törve hatásos riasztószert készíthetünk többféle rovar ellen is. A kolorádó- bogarak riasztására is kitűnő. A ro­varriasztó hatás a növény aromás illóolaj tartalmának köszönhető. A porrá zúzott varádics szétszórva el­űzi a legyeket, de poloskák, földi­bolhák és molyok riasztására is al­kalmas. Arra figyeljünk, hogy a nö­vény leszedésekor a növényen ne legyenek a virágok mellett termé­sek, mert akkor az egész kertben elszaporodhat. Az áztatott vará- dicsvirágból készült permedével a paradicsomok baktériumos beteg­ségeinek többsége ellen hatéko­nyan vehetjük fel a harcot. Ha a csalánlevet (Urtica dioica) a növényekre permetezzük, akkor azok bőrszövete megvastagodik, a gombabetegségek nehezebben telepednek meg rajtuk, és a kár­tevők is nehezebb tudják átszúrni a levelet. Azaz a csalánlé elsősor­ban megelőzésre szolgál, mivel a növényeknek idő kell bőrszövetük megvastagodásához. Egy kilogramm csalánt 10 liter vízben áztassunk két hétig. Szű­rést követően ennek a lének a 10- szeres hígításával végigpermetez­hetjük a levéltetűvel fertőzött nö­vényeinket. Szintén hatásos levél- tetvek ellen a már kihűlt kamilla- forrázattal (Matricaria chamomil- la) történő permetezés. Hasonló, de jóval erősebb hatású az ázta­tott dohányból készített lé felhí­gítva, ez azonban már emberre is mérgező! Csaiánlével permetez­zük végig a levéltetűvel fertőzött növényeket. A LEGVESZEDELMESEBB GYOMOK A fehér liba top (Chenopodium album) egyéves gyom. Erős karó­gyökeréből dúsan elágazó dudvaszára ered. A szár tompa élekkel barázdált, levelei hosszú nyelűek, változó alakúak, de többnyire lándzsás-tojásdadok vagy rombosak. A levelek epidermisze fehér szőröket visel, innét a fajnév is. Virágzata gomolyos füzéres fiirt. A szőrös disznóparéj (Amaranthus retrofelxus) gomoly, összetett kettősbogas virágzat, oldaltengelyei nagyon rövidek. A gömbös bimbók olyanok, mintha egy fehér öttagú csillag lenne rájukfestve. Felső állású magházából valódi, szabálytalanul felnyíló tok termé­se alakul. Fekete, korong alakú magvai csíkosán barázdáltak. A mezei szulák (Convolvulus arvensis) tekeredő, felfutó szárú, évelő, gyöktörzses növény. A levelek keskeny lándzsás vállúak. A virágok a levelek hónaljából erednek. Trópusi rokona a bíboros hajnalka, mely nevéhez méltóan a kora reggeli órákban nyílik ki, majd délelőtt be is csukódik. (Kárpát-medence élővilága) Időszerű tanácsok (nemcsak) biotermelőknek: kertünk növényeit aszerint is csoportosíthatjuk, hogy segítik-e a gyomok fejlődését, vagy elnyomják azokat A gyomirtást környezetbarát módon is el lehet végezni PAPP JÁNOS, GARAMI MÁRTA A környezetbarát gyomirtásnak sokféle technikája van. Elsőnek mindenkinek a kapa juthat eszébe, de számtalan más mód is van arra, hogy visszaszorítsuk azon növé­nyek fejlődését, melyek ott nőnek, ahol azt mi nem szeretnénk. A gyomok a számunkra fontos növények fejlődését akadályozzák, és így a termés mennyiségét vagy minőségét csökkentik. Előfordul­hat olyan eset is, hogy az egyéb­ként hasznos növény gyommá vá­lik. így a rozs vagy a napraforgó a búza között, a nyírfa a tölgyesben vagy az előző évben termesztett torma a zöldségeskertben gyom­nak minősül. A világon mindössze 200 gyomfaj határozza meg a mezőgazdasági termelést, ebből is csak 20 mondható veszélyes faj­nak. Megfelelő növényt a megfelelő helyre A kertünk növényeit aszerint is csoportosíthatjuk, hogy segítik-e a gyomok fejlődését (gyomnevelő növények), vagy esedeg elnyomják azokat (gyomelnyomó növények). Mindig azok a növények képesek a gyomokat kordában tartani, ame­lyek korán fakadnak és sűrű lom­bozatukkal hamar beárnyékolják a talajt. Gyomnevelő növény a ká­poszta, a hagyma, a burgonya a szója, míg többek közt jól elnyomja a gyomokat a borsó és a bab. Fon­tos, hogy ugyanazon a területen ne termesszünk sokáig gyomnevelő növényeket, -hanem évente válto­gassuk a gyomnevelőt gyomelnyo­móval. Természetesen a vetésvál­tásnál nem csak erre kell ügyel­nünk, hanem arra is, hogy humusz­csökkentőt humusznövelő, mélyen gyökeresedőt sekélyen gyökerező, nitrogénfogyasztót nitrogéngyara­pító, kis vízigényűt pedig nagy víz­igényű növény kövessen. A prevenció alapja a jó vetőmag. Ha saját magunk fogjuk a vetőma­got, akkor azt is kockáztatjuk, hogy a gyűjtés során gyommagvak is keverednek a kultúrnövény magvai közé. Lehetőleg csak fém­zárolt vetőmagot vásároljunk. Fon­tos továbbá, hogy csak teljesen érett komposztot vagy istállótrá­gyát használjunk a talaj szerkeze­tének és tápanyagtartalmának ja­vításához. Ebben ugyanis az eset­leg belekeveredett gyommagvak már elpusztultak. A mules a kertészkedők számá­ra már nem ismeretlen fogalom. A mules tulajdonképpen bármilyen anyag lehet, célja az, hogy a talaj felszínén ne engedje meg elszapo­rodni a gyomokat, csökkentse a talaj hőingadozását és kipárolgá­sát, ezáltal a talaj vízháztartásá­nak egyensúlyát stabilizálja. A mules akár élő növény (fűfélék, fe­hér here stb.) is lehet olyan gyü­mölcsösökben, ahol biztosítani tudjuk a rendszeres kaszálást. A kaszálást azonban semmiképpen sem szabad' egyszerre végezni az egész gyümölcsösben, mert a sor­közökben lévő növényeken élő kártevők táplálék hiányában a gyümölcsfákat fogják károsítani. A jó öreg kapa A gyomirtásnak számtalan mód­ja van. Legősibb és legkörnyezetba- rátibb módja a kapálás vagy sara­bolás. E szerszám nagyszerűségét bizonyítja, hogy már legalább 10 000 éve használjuk a mezőgazda- sági termelésben. Bár leginkább munkaigényes kapával végezni a gyomlálást, kisméretű kertekben mindenképp ezt részesítsük előnyben. A gyomokat a leg­könnyebben még fejlődésük kezde­tén távolíthatjuk el, ezért a gyomlá- lásnál ügyeljünk a rendszerességre. Azokat a gyomnövényeket, melyek erőteljes föld alatti gyökereket, gyöktörzseket fejlesztenek és ezekből a föld felszín közelében történő vágás után is képesek ki­hajtani, a gyöktörzsükkel együtt kell eltávolítani (pl. pitypang). Eh­hez külön eszközt is lehet vásárol­ni, melyet aszatolónak (acatoló- nak) nevezünk. Segítségével a gyöktörzset olyan mélyen tudjuk elvágni, hogy utána abból a növény már nem képes kifejlődni. Vannak olyan helyek (pl. a gye­pesített sorközű gyümölcsös), ahol a kaszával is jó eredménye^ két érhetünk el. A gyomkorlátozó hatása akkor megfelelő, ha a vá­gás olyan mélyen történik, hogy az oldalhajtásokból és a járulékos gyökerekből a gyomnövény már nem képes kifejlődni. Többszöri kaszálás hatására a növények tar­talék tápanyagai kimerülnek. Gyomirtás ecettel Néhány külföldi biokertész már régóta használ ecetet gyomirtás­hoz, de tudományos kísérletetek­kel csak most támasztották alá az ecet gyomirtó hatását. Az USA Mezőgazdasági Minisztériumának Mezőgazdasági Kutató Szolgálata (USDA Agricultural Research Ser­vice, ARS) jelentésében potenciális gyomirtóként említi a biológiai er­jesztéssel előállított ecet 5-10 szá­zalékos oldatát, és alternatív meg­oldásként ajánlja a biogazdálko­dók számára. Az ARS szakemberei szabadföldi és üvegházi kísérleteik eredményei alapján a számba jö­hető gyomok közt említi a közön­séges libatopot (Chenopodium al­ba), a muhart (Setaria faberi), a sárga mályvát (Abutilon theoph- rasti), disznóparéjt (Amaranthus hybridus), mezei aszatot (Cirsium arvense). Az ecet hatékonysága el­lenére, a gyomok néhány százalé­kos újrakelése minden gyomfajnál megfigyelhető volt. Kézi permetezéssel végzett kí­sérleteik során az ecet 5-10 száza­lékos oldatát alkalmazták. A gyo­mok az alkalmazást követő két héten belül elpusztultak. A 10 százalékos ecetoldat a gyomok minimum 85 százalékát elpusztí­totta. A fiatal növények ellen az alacsonyabb koncentráció is hatá­sosnak bizonyult, míg az idősebb egyedeket csak magas tömény­ségű ecetoldattal lehetett kiirtani. Érdekes fejleménye volt a kísér­letnek, hogy az egyébként nagyon ellenálló mezei ászát bizonyult a leginkább ecetérzékeny növény­nek, holott ez az egyik legellenál- lóbb gyomfaj. Már az 5 százalékos ecetoldat is az ászát 100 százalé­kos pusztulását okozta, míg 20 százalékos oldattal permetezve két óra alatt pusztultak el a növé­nyek. A kísérletben az is bebizo­nyosodott, hogy húsz százalékos ecetoldattal gyommentesíteni le­het a kukoricatáblát anélkül, hogy a kukorica károsodna.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom