Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-19 / 115 szám, csütörtök
ÚJ SZŐ 2005. MÁJUS 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ LA REPUBBLICA A római napilap arra figyelmeztet, hogy a korábbi évek viszonylag kedvező adatai ellenére az olasz tenger egyre koszosabb - újabb 28 kilométernyi szakaszt kellett alkalmatlanná nyilvánítani a fürdőzésre. Emellett a strandok 40 százalékát erózió pusztítja. A lap egy egyelőre bizalmasan kezelt elemzést szellőztetett meg, amely az itáliai régiók környezetvédelmi és egészségügyi hatóságainak összegzésén alapul, s elég kellemetlen és nyugtalanító dolgokat tár fel az új idegenforgalmi idény előtt. Az adatok szerint az itáliai tengerpart összesen 433,6 kilométeres szakaszain tilos megmártózni a tengerben, és 1060 kilométernyi tengerparton még folynak a vizsgálatok. De az itáliai tengerpart csaknem kétharmadán azért nyugodtan lehet fürdeni. A strandok fertő- zöttsége tekintetében Campania régió viszi el a kétes első helyet, itt a tengerpart ötödén tilos a fürdőzés, ezután következik Lazio, Calabria, Abruzzo, Marche, Puglia és Szicília. BLIC Stjepan Mesic horvát elnök figyelmeztetésnek szánta Belgrádnak, hogy a szerb kormány védnökségével szervezett csetnik találkozó miatt elhalasztotta június elejére tervezett belgrádi útját. A belgrádi lapban emlékeztet arra, hogy nagyon következetes és világos álláspontot képvisel a fasizmusról és az újfasizmusról. Miután a horvát usztasák bűneiért bocsánatot kért a ja- senovaci haláltáborban és az izraeli parlamentben is, nem tud szemet hunyni „egy notórius kollaboráns mozgalom” ünneplése felett. Horvátországban a hatalom képviselői közül senki sem próbálja antifasisztának beállítani az usztasá- kat, míg Szerbiában a kormány közvetlenül részt vett a csetnikek rehabilitálásában. THE GUARDIAN A „Karimov-rezsim végének” minősítette az üzbég ellenzék egyik vezetője szerdán Londonban megjelent nyilatkozatában az Andizsán városában lezajlott vérengzést. Nigara Hi- dojatova, a Szabad Parasztok nevű párt vezetője a baloldali The Guardiannek azt mondta: pártjának 542 meggyilkolt személy neve van a birtokában, közülük 203-an az Andizsán- hoz közeli Pahtabádban haltak meg. A brit lap szerint ebből a városból is olyan megerősítét- len hírek érkeztek, hogy a hadsereg civilekre nyitott tüzet. Az ellenzéki vezető azt mondta, hogy az andizsáni vérengzés hírei a fővárosban, Taskentben is jól ismertek, és mindenkit felháborítottak. Hozzátette: az ellenzék által összegyűjtött áldozatlista még mindig nem végleges. Szerinte az andizsáni áldozatok közül sokan a helyi egyetem hallgatói voltak, a Pahtabádban megöltek zöme pedig a zavargások elől menekülő asszony és gyermek. A The Guardian felidézi, hogy az üzbég hatóságok 169 halálesetet ismernek el. Hidojatova szerint a történtek „a vég kezdetét jelentik” Iszlám Karimov elnök rezsimje számára.- Miért nem, elnök úr? Tudja, a Jolly Joker mindent helyettesít. (Szalay Zoltán rajza) Börtönbüntetéssel jár, ha valaki bántó megjegyzést tesz Karimov elnökre Az üzbég zsarnok Iszlám Karimov üzbég elnök, akinek rendszere ellen tüntetők tiltakoztak az ország déli részében fekvő Andizsánban, a kommunista időszak erős embere. Több mint egy évtizede elnyomó rendszert épített ki a rendkívül szegény volt szovjet tagköztársaságban. MTI-HÁTTÉR A zord tekintetű, kerek képű 67 éves Karimovot a korábbi szovjet közép-ázsiai térség egyik legnagyobb zsarnokának tekintik. A 24 millió lakosú országban, amely 1991-ben vált függetlenné a Szovjetunió felbomlását követően, Karimov megtiltotta az ellenzéki pártoknak, hogy induljanak a tavaly decemberben tartott parlamenti választásokon. A 67 éves vezető Washington szövetségese az amerikai irányítás alatt álló terrorellenes harcban, aki ugyancsak élvezi Moszkva egyértelmű támogatását, elérte, hogy felszámolják a független sajtó nagy részét az országban, ahol börtönbüntetéssel jár, ha bántó megjegyzéseket tesznek az államfőre. Az is börtönnel járhat, ha valakinél megtalálják az iszlám állam megvalósítását célzó Hizb ut-Tah- rír al-Iszlámi (Iszlám Felszabadítás Pártja) egyetlen röpiratát. Az iszlámista erőkkel történt leszámolás felkelést robbantott ki Andizsánban, ahol 23 állítólagos iszlám szélsőséges bírósági tárgyalása miatt 50 ember halt meg azt követően, hogy fegyveresek kormányzati épületeket kerítettek hatalmukba, és elfoglaltak egy börtönt. A New York-i székhelyű Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet szerint Karimov rendszerében rendszeresek a kínzások és a rendőri brutalitás. Az elnök bírálói szerint Karimov az iszlám szélsőségekkel való leszámolásokat arra használja fel, hogy elnémítsa a rendszerével szemben fellépő bármilyen ellenzéket. Az Üzbég Kommunista Párt egykori első titkárát, a szovjet tag- köztársaság elnökét, először 1991-ben választották meg egy olyan választáson, amelyről azt mondják, hogy sem tisztességes, sem szabad nem volt. A műszaki és közgazda- sági végzettségű Karimov- nak 1995-ben népszavazással sikerült meghosszabbítani hivatali mandátumát, majd 2000-ben ismét újraválasztották. Az elnök hivatali mandátumát öt évről hét évre hosszabbították meg. A muzulmán többségű országnak méretét, lakosságának számát, természeti kincseit és elhelyezkedését tekintve regionális vezető államnak kellene lennie, de Karimov erősen világi vezetése miatt megőrizte a szovjet hagyományokat. A szovjet stílusú politika hozzájárult a vidéki térségek elszegényedéséhez, különösen a Fergá- nai-medencében, ahol Andizsán is fekszik, és ahol női és gyerekmunkával takarítják be Üzbegisztán fehér aranyát, a gyapotot. A titokzatos vezető keményvonalas politikája miatt feszültség keletkezett Üzbegisztán és a szomszédos közép-ázsiai államok között. A szélsőségesek elleni védekezés jegyében Üzbegisztán egyoldalúan aláaknázta határait Kirgizisztánnal és Tádzsikisztánnal, kirgiz és tádzsik polgárok halálát okozva ezzel. Az ukrajnai és grúziai rendszer- váltások, valamint a Kirgizisztán- ban történtek a hírek szerint felA szabad sajtót felszámoló Karimovot az USA és Oroszország is támogatja. bátorították az üzbegisztáni ellenzéket, de mint Karimov kijelentette: nem aggódik. A decemberi parlamenti választások alkalmával, amikor szavazatát leadta, kijelentette: „Nem lehet eltűrni azt, hogy valaki a demokráciára hivatkozva ragadja meg a hatalmat. A nyugatiaknak tudhatniuk kell, hogy Keleten vagyunk, ahol más a gondolkodásmód.” Számos orosz vezető példaként szemléli az üzbég Andizsánban rendezett vérfürdőt A posztszovjet elnökök példaképe MTI-FIGYELŐ Egyes posztszovjet vezetők szerint az üzbegisztáni történet csak most kezdődött el, és a keménykezű Iszlám Karimov elnök alighanem más sorsra jut, mint a békés, „puhatestű” liberális grúz, ukrán vagy kirgiz államfő. A Kommerszant című orosz lap szerint a „narancsszínű forradalmakként” ismert fordulatoktól tartó posztszovjet elnökök, így a fehérorosz Alekszandr Lukasenko és a kazah Nurszultán Nazarbajev egyfajta Sztálingrádot lámák az iszlám radikálisnak bélyegzett an- dizsániak szétzúzásában. Olyan biztató precedenst, amely bizonyítja, hogy az ellenség legyőzhető. A Taskent terrorellenes harcát támogató moszkvai üzenetek mutatják, hogy számos orosz vezető pozitív példaként szemléli az andizsáni vérfürdőt: szemükben Karimov megmutatta, hogyan kell viselkedni, ha az ellenség belép a kapun - írta a liberális lap, feltételezve: Lukasenko és Nazarbajev, akik a nem túl távoli jövőben választásokkal néznek szembe, Karimov tapasztalatát próbálják átvenni, elutasítva a puhatestű liberálisnak ítélt Aszkar Akajev kirgiz, Leonyid Kucsma ukrán vagy Eduard Sevardnadze grúz elnök magatartását. Mindamellett az üzbegisztáni események csak most kezdődtek, és kétséges, hogy a Karimov-rezsim fennmarad-e egy-másfél éves távlatban, megéri-e a választásokat. Sevardnadze és Kucsma legalább otthon élhet, és egyszer alighanem Akajev is hazatérhet. Karimovra és követőire azonban más sors várhat - vélte a Kom- merszant. KOMMENTÁR Élet a tandíjak nélkül RÁCZ VINCE Mint várható volt, nem eredményezett különösebb meglepetést a törvényhozás elutasító döntése az egyetemi tandíjak dolgában. Részben ugyanis maga a kormány segédkezett lesöpörni az asztalról sajátjavaslatát. A különutas, hogy mást ne mondjak, már-már eretnek álláspontra helyezkedő liberálisok becsületére legyen mondva, nem gyújtottak örömtüzeket, nem tapsolták meg saját döntésüket. Francnak pedig nem maradt más, mint hogy annak örüljön, legalább hét igaz ember akadt a honatyák között, akik igennel szavaztak. Csekély vigasz. És mindez, hajói meggondoljuk, František Csipkerózsika Tóth egykori, szépemlékű oktatási államtitkár kényszerű visszahívása miatt történt. Az ANO berágott, és ennek tanújelét is adta a tandíjrendszer elutasításával. Nem kell hozzá nagy ész, hogy mi következik ezek után képviselői, sőt kormánykörökben. Megkezdődhet végre az igazi parlamenti adok-kapok időszaka, a nagy szemérmetlenség. Nekem azért van olyan érzésem, hogy talán még jól is jöhet a jelenlegi kormánykoalíciónak, hogy nem képes megvalósítani - a jól ismert kifejezéssel élve - szent és (s)érthetetlen programját. Valami azt súgja nekem, a látványosan megromlott liberális-kereszténydemokrata viszony csak felfújt ügy, maszlag. Egy perpatvar, amely alibit teremt a közelgő választásokra készülő, jelenleg kormányzó pártoknak. így legalább nem kell végrehajtani a felsőoktatási reformot, vagyis a tandíjak bevezetését, amely kétségkívül érzékenyen érintette volna családok tízezreit. Persze lehet, hogy csak nekem van üldözési mániám. Egyébként nem mondom, én is szívtam a fogam, ha a tandíj szóba került, hogy nehogy már, meg miegymás; mégis úgy vélem, a törvényhozásban elhangzott „nem” jó időre konzerválta a honi felsőoktatásra száradt, több évtizede egyre csak töppedő ürüléket. Hogy mást ne mondjak. Spongyát rá, hogy Órái Viktor szimpatikus népvezért idézzem szabadon, az egyetemek, akárcsak az eddigiekben, továbbra is működhetnek a hallgatók anyagi hozzájárulása nélkül, igaz,jó szarul, de igen. Végül is olyan még nem történt, hogy sehogy sem lett volna, bár, Nagymácsédon már volt úgy három napig, de aztán ott is lett valahogy. JEGYZET Az elnök és a jogtudomány POLÁK LÁSZLÓ Lehet, hogy amikorra ezek a sorok megjelennek, addigra minden másként lesz, ám per pillanat a helyzet az, hogy a köztársasági elnökkel tárgyalni kell. Ivan Gašparovič ugyanis úgy döntött, hogy kézbe veszi Szlovákia dolgait. Igaz, eddig úgy tudtuk, hogy a szlovák államfő az alkotmányból kifolyólag úgynevezett gyenge elnök, ám a Grassalkovich-palota lakója nem hiába a jogtudományok docense. Abban van némi igazság, hogy az elnöki jogköröket még a parlament által, tehát közvetve választott államfőre méretezték. Viszont azóta már közvetlen elnökválasztás van, és azt mondják a jogtudorok, az így választott államfők jogkörei általában szélesebbek. Szóval Gašparovič elnök úr nyilván megunta, hogy egyszerű tör- vényláttamozó, amolyan aktatologató legyen. Előbb elkezdte a parlament által elfogadott törvényeket visszadobálni. Ennek sok értelme nincs, mert az elnöki vétó egy-egy törvény esetében esetleg csak késleltetheti némileg a folyamatokat. Ha valamit egy parlamenti többség elfogad, a Grassalkovich-palota semmit sem tehet, a visszaadáson kívül. Ami a legjobb esetben is csak egy fricskával ér fel. Most viszont az elnök azzal borzolja a kedélyeket, hogy nem fogadja el Rudolf Chmel lemondását, aki önként távozna a kulturális tárca éléről. Persze, mint írtam feljebb, ez az állapot esetleg mára virradóra is megváltozhatott. Mert ezt még a múlt pénteken jelentette a palota, s lehet, hogy már figyelmeztették tanácsadói, ne kekeckedjen már. Mert mindenkiben megállt egy pillanatra az ütő, ilyen Szlovákiában még nem volt. A szlovák politikában már tapasztaltunk mindent, hideget, meleget, de olyat, hogy a miniszter és pártja egyezségét a köztársasági elnök ne vette volna figyelembe, még nem. Azt hittük, az előző köztársasági elnököt a gikszerekben, bakikban már nem nagyon lehet felülmúlni. Nos, úgy tűnik, igenis lehet. Jogilag képzett személyről, docensről van szó, aki a jelenlegi alkotmány szövegezésénél, elfogadásánál is bábáskodott. Két eset lehetséges. Az egyik: tudatosan teszi mindezt, akkor persze valami vagy valaki van a háttérben. A másik eset: nem tudja, hogy butaságokat cselekszik. Akkor viszont azt az állításunkat kell visszavonni, hogy a köztársasági elnök jogilag képzett személy. FIGYELŐ Agyelszívás Romániában Évente több mint 15 ezer diplomás hagyja el Romániát a magasabb fizetés miatt, derült ki a Nyílt Társadalom Alapítvány megbízásából végzett felmérésből. A romániai egyetemek és főiskolák végzős hallgatóinak negyede álmodik arról, hogy külföldre távozik a jobb megélhetés reményében - írta a Cotidi- anul. „Nem az a baj, hogy a fiatalok elmennek, hanem az, hogy nem lámák okot a visszatérésre” - jelentette ki Nicolae Idu, a romániai Európa Intézet igazgatója. Bírálta, hogy Romániának nincs erre stratégiája. 2003-ban minden ötödik orvostanhallgató hagyta el az országot.
