Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-14 / 111 szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) CSALÁDI KÖR Ji gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nvugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (Arany János) 2005. május 14., szombat 9. évfolyam 19. szám A család - az élet szolgálatában, a család - a minőség garanciája, a család - védőpajzs a nehéz élethelyzetekben, a család - az utolsó reménység A magyar nagycsaládosok együttműködéséről A magyarországi Nagycsaládosok Országos Szervezete (NOÉ) idén először rendezte meg a Magyar Családszervezetek Együttműködési Konferenciáját Budapesten. A főcél a családszervezetek összefogása, hogy minél hatékonyabban tudjanak segíteni a kis- és nagycsaládokon, s a különböző gondokkal küszködő egyszülős családokon egyaránt. TÓTH ATTILA A Magyar családok a harmadik évezred elején címmel felvázolt általános helyzetkép után megfelelő szakemberek (demográfus, család- kutató, szociális dolgozó) aktuális felmérések alapján elemezték a jelenlegi családképet. Elmondták, amit tudni lehetett, hogy egyre csökken a házasságkötések száma, s az életükben legalább egyszer férjhez ment nők életkora is eltolódott, mégpedig 21 évesről 26 évesre. Egyre népszerűbb a házasság előtti élettársi kapcsolat (mint próbaházasság), aminek 50%-ából sajnos nem lesz házasság, és még így is válással végződik minden harmadik. Az élettársi viszonyban, amelyeknek többsége a legfeljebb elköltözöm jeligén alapul, szintén értékeltolódás figyelhető meg, itt is sokkal nagyobb a bizonytalanság. Míg Belgiumban a megkérdezettek 54%-a ért egyet azzal, hogy a házasság elavult intézmény, Magyarországon ezt 81,5% nem tartja annak. Ami azonban sajnálatos tény, hogy a viszonylag biztonságban élő házastársak sem tudnak maradéktalanul ideális kapcsolatról számot adni, mert elbizonytalanodtak. Talán ezért van az, hogy késnek a családban az első gyermekek, és sajnos még inkább a másodikként születők. Pedig a megkérdezettek 85%-a vallja, hogy a gyermekes családoknak jobb, hogy nem tartják igazán boldognak azt, akinek nincs gyermeke, az eseúeges anyagi előnyök ellenére sem. Azt is megerősítette a közvélemény-kutatás, hogy egy családban mindkét szülőre szükség van, tehát az értékrend talán mintha a helyén is volna, csak hát a demográfiai magatartásunk helytelen. A családok mentális állapota A túlfeszített élettempó eredménye az egyre gyakoribbá váló reménytelenség, a depresszió, a szorongás. Hiányzik az egészséges önbecsülés, valamint az élet értelmének meghatározása családon belül. A felmérésben, hogy miként viselik ezeket a terheket a nők, s miként a férfiak, kiderült, mindkét nemet egyaránt védi a család. Véd a reménytelenségben, véd a negatív hangulattól, a kábítószertől, az elbizonytalanodástól, de még az alkoholtól is. A család tehát úgy tűnik, védőpajzs a nehéz élethelyzetekben. A lelki egészséggel foglalkozó szakemberek szerint napi 70% pozitív élményre volna szükség a kiegyensúlyozott élethez. Nagyon veszélyes tényező az unalom, a vitális kimerültség áldozatává ugyanis az válik, aki unatkozik, és nem fordítva. Ugyanilyen veszélyt jelent a tévé, a videó, hiszen semmiféle visz- szajelzést nem ad, ha valamit rosz- szul csinálunk. Az oktatási rendszer összeomlását is okozhatja, ha csak számítógépekkel tanítanak. Az alkotás örömét kellene megtanítani már a kicsi gyermekekkel, oktatni kellene az iskolákban, hogy még a legkellemetienebb mesterségeket is kedvvel végezhesse az ember. A legjobb, ha egy szülő sokat foglalkoztatja gyermekét, mert az aktív ténykedés meggátolja a lelki elsivárosodást. A majdani adófizetők A sok gyermeket nevelő szülők bizony gyakran kapnak kellemetlen kérdéseket, megjegyzéseket (A mi adóinkból tartjátok el őket, Nekünk köszönhetitek, hogy ezt tűrjük stb.), amire nem mindig tudnak helyesen reagálni. Azt viszont mindenképpen tudniuk kell, hogy az anyagi okok a gyermekfogadásnál nem lehetnek döntő jelentőségűek. Az meggondolatlan kérdésre pedig okos választ lehet adni: Végső soron gyermekeket nevelünk, a későbbi adófizető állampolgárokat, akik majd bennünket fognak eltartani. Nem szabad hagyni, hogy visszafordíthatatlanná váljék az a tendencia, melynek során kísérleti állattá váltunk egy világméretű laboratóriumban, ahol köny- nyen manipulálható fogyasztókat állítottak elő... Ezért is jó, hogy sikerült főiskolai szintre hozni a családi életre való nevelést, ami az értékrendet kívánja védeni és finomítani. A konferencián jelen levő családszervezetek képviselői egyetértettek abban, hogy kellene egy társadalmi szerződés, mely szavatolná a családok biztonságát, bárki legyen is a hatalmon. Családszervezetek Képviseltette magát a MAKACS (Magyar Katolikus Családok Szövetsége), a Házas hétvégés mozgalom, a Nyugdíjasok a nagycsaládokért szervezet is. (Az utóbbi azért is külön öröm, mert a nádszegi származású Tóth Domonkos hozta létre, aki tavaly sajnos elhunyt, de a szervezete megmaradt!) Rendkívül frappáns az Egyről a kettőre - egyszülős Családokért Alapítvány, amely képes volt tíz tervezett válásból nyolcat komoly beszélgetésekkel megakadályozni, képes volt ún. ingyenes helyettes nagyszülőt keresni, táborokat szervezni a krízisekben élő gyermekek számára. Végre összefogott a nagycsaládos szervezet a mozgássérültekkel, hiszen mindkettő szeretne akadály- mentesen közlekedni, az egyik babakocsival, a másik tolókocsival. Hazai magyar nagycsaládok De szóljunk a szűkebb hazánkban működő szervezetekről is. 2004-ben a Fecske - Nagycsaládosok Társulása is csatlakozott ahhoz a felhívássorozathoz, amely a családpolitika megoldatlan kérdéseire volt hivatott felhívni a figyelmet^ s amelyet Magyarországon 33 helyszínen próbáltak megvalósítani a helyi szervezetek. Mi ehhez a család napján csatlakoztunk Nagyme- gyeren, azzal a szándékkal, hogy a tűrhetetlen (a kereszténydemokraták szerint családellenes) helyzetet valahogy orvosolni kellene. A találkozón körülbelül negyven nagycsalád volt jelen. Ugyancsak tavaly, a nyárbúcsúztatóra Gímesre a szimbolikusnak vehető részvételi díjnak köszönhetően a meghívott 100 családból eljött 30. Ezen a találkozón arra kerestük a választ, vajon fel tudjuk-e emberhez méltó módon nevelni a gyermekeinket, és milyenek az esélyek, a lehetőségek arra, hogy ki-ki érdeklődése szerint végezzen iskolát. A magyarországihoz hasonló cipőben járván - hiszen sem keleti, sem nyugati minta szerint sehogy sem működik nálunk sem a család támogatása, sikerült novemberben Pozsonyban egy szervezőtalálkozót összehozni, melyen jelen volt az Európai Nagycsaládos Szervezet alelnöke, a Kárpát-Szövetség, a családszervezetek szövetségének elnöke, a Szlovákiai Nagycsaládos Klub elnöke, valamint a kelet-szlovákiai, a mátyusföldi, a zoboralji és nyugat-szlovákiai nagycsaládos szervezetek képviselői is. A csúcs- találkozó célja az volt, hogy választ keressünk, hogyan is lehetne továbblépni, hogyan lehetne együtt megoldani azokat a problémákat, amelyek mindannyiunkat érintenek. A találkozó már csak azért is sikeresnek mondható, mivel máris csadakozhattunk egy olyan nemzetközi összefogáshoz, mely felveszi a harcot a szegénységgel, másrészt olyan szervezeteket találtunk társnak, amelyek segítségével a pazarlást fékezhetnénk meg. Oly módon például, hogy közvetítene a rá- szorultabb rétegek és pl. azon élelmiszerek forgalmazói között, amelyeket fogyaszthatásuk lejárta előtt egy nappal amúgy likvidálnak. Más kapcsolatok révén pedig éppen olyan szervezet segítségét is igénybe vehetnénk, mely kellő tapasztalattal rendelkezik, hogy tanácsokat adjon azoknak, akik a családban egészségkárosult gyermekeket nevelnek. Szlovák részről pedig az Élet Fóruma szervezet hívja fel a figyelmet olyan non-profit (nem nyereséges) szervezetekre, amelyek szintén a családot próbálják támogatni. Embert nevelni A mi célunk sem lehet más, mint emberi módon felnevelni Istentől ajándékba kapott gyermekeinket. A régebbi jól működő mintával élve nőszervezet helyett inkább egy politikamentes családfórum kellene, mely tömörítené a családsegítő szervezeteket. A családnak nem kell menedzsment, nem kell reklám. A szülő gyermeke számára mindig is minta. Egyfajta megvilá- gosodási folyamatra volna szükség, amely a családot oda helyezi vissza, ahol évezredeken keresztül volt, hangsúlyozva az értékét, hiszen az életet szolgálja. Mert jelenleg sajnos úgy néz ki, nem vagyunk eléggé felkészülve erre, s talán mi is már a fentebb említett ördögi laboratóriumba kerültünk. A szerző a Fecske - Nagycsaládosok Társulásának egyik zoboralji alapítója AZ EURÓPAI UNIÓ FELHÍVÁSA A GYERMEKVÁLLALÁSI KEDV NÖVELÉSE ÉRDEKÉBEN Annak ellenére, hogy az Európai Unió népessége legutóbbi, keleti bővítésével mintegy 190 milliónyi fővel emelkedett, az unió egyre aggasztóbbnak tartja lakosainak a gyermekvállalás terén tanúsított, mélyen gyökerező, negatív hozzáállását. Mindezt alátámasztani látszik egy, a közelmúltban napvilágot látott tanulmány, melyben az Európai Bizottság arra hívja fel a figyelmet, hogy Európa egy eddig nem tapasztalt demográfiai változással áll szemben, mivel a születések jelenlegi száma már nem elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a lakosság utánpótlását. „A népesség tudatos növelése Európa prioritásai közé kell, hogy tartozzon, és ennek megfelelően a tagországok kormányainak feladata, hogy a családok hatékonyabb támogatásával növeljék polgáraik gyermekvállalási kedvét” - áll a tanulmányban. Egy másik tanulmány, a Szemben a demográfiai változásokkal avagy a generációk közötti új összefogás című arra hívja fel a figyelmet, hogy a születési arány mindenhol a lakosság utánpótlásához szükséges határérték alatt mozog (az egy nőre eső gyermekek száma kevesebb, mint 2,1), de pl. számos tagországban ez az érték 1,5 alá csökkent, sőt némely déli és keleti országban nem éri el az 1,3 gyermeket sem. „A fiatalabb korosztályok fokozatosan a gazdaság egyfajta ritka erőforrásává válnak, hiszen különböző előrejelzések alapján Európa munkaképes lakosságának száma (15-64 év közöttiek) 2030- ig közel 20,8 millióval csökken, így a nem munkaképes lakosok aránya a munkaképesekéhez képest a jelenlegi 49%-ról 66%-ra emelkedik. A lakosság száma annak ellenére csökken folyamatosan, hogy az európaiak nagy része több gyermeket is vállalna. Kutatások bizonyítják, hogy Európa polgárai átlagosan 2,3 gyermeket szeretnének, a valóságban viszont ez a szám csupán 1,5. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy a családok nem tartják megfelelőnek életkörülményeiket arra, hogy több gyermek felnevelését is vállalhassák. Mindennek orvoslására a tanulmány olyan, a családok támogatását elősegítő állami intézkedéseket javasol, melyek lehetővé teszik a családi élet és a munkavállalás összeegyeztetését, mint pl. A családijuttatások, a szülői szabadság körüli kérdések és problémák megoldása stb. „A történelem folyamán gazdasági növekedés soha nem létezett a népesség növekedése nélkül” - figyelmeztet a tanulmány Európa csökkenő lakosságának gazdasági következményeivel kapcsolatban. Ennek alapján, a lakosság elöregedése következtében a nemzeti összérték 2040-ig a jelenlegi 2- 2,25%-ról 1,25%-ra csökkenhet. „Európa gazdagságának megőrzéséhez, valamint a munkaerő- hiány kielégítéséhez egy nagyméretű bevándorlási hullámra lesz szükség” - áll a tanulmányban. A munkaerőpiac ellátása ugyanakkor a nyugdíjkorhatár további emelését és a munkaképes lakosság mind szélesebb rétegeinek bevonását - vagyis a 15 év alatti és 64 év feletti korosztályok, valamint a nők jelenleginél is magasabb részvételi arányát - fogja követelni. Sándor Zsuzsa A legjobb, ha egy szülő sokat foglalkoztatja gyermekét... „A gyerekek mellett nincs idő a szomorúságra”-állítja a kilencgyermekes, érsekújvári családanya, Lázár Rozália. Olvassák el egy hét múlva itt, a Családi Körben Kamoncza Márta írását! Csuport István felvételei a 2004-es zoboralji nagycsaládos nyárbúcsúztatón készültek Gímesen
