Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-13 / 110 szám, péntek

w w UJ SZÓ 2005. MÁJUS 13. Gondolat 13 9 : Beszélgetés a nyolcvanéves Békés János gépészmérnök professzorral, a kreatika elméletének megalkotójával, akit a technológia filozófusának neveznek Egy tudományág születőben Előttem egy nagyon érde­kes szerkezet, pontosabban egy alakzat: egy nagy koc­ka, benne egy kisebb kocka és abban egy egészen pici kocka. Ezt a furcsa valamit dr. Békés János professzor, gépészmérnök nyomta a kezembe, aki május 20-án ünnepli nyolcvanadik szü­letésnapját. LACZA TIHAMÉR Kedves professzor úr, hogyan is készült ez az érdekes szerke­zet, tárgy vagy nem is tudom, minek nevezzem? Ez egy szerkezet, mondjuk, hogy az. Esztergával készült. Az érdekes az benne, hogy ez egy kocka, az esztergával pedig min­dig henger alakú tárgyakat készí­tünk. Tehát akkor mi is ez? Ez tulajdonképpen egy rejt­vény: aki tudja, az elkészíti, aki meg nem tudja, az csodálja, mert el sem tudja képzelni, hogyan le­het egy kockába egy másikat, abba pedig egy harmadikat esztergálni. Hajói értem, akkor ez egy da­rabból készült, és külön gyár- tódtak az egyes elemei... Nem éppen így, de hosszú lenne kifejteni. Ez majdnem olyan rejtélyes, mint a Rubik-kocka, ha már a kockákról beszélünk. A hasonlat nagyon jó. El kell mondani önről, hogy gépészmérnök. A varázskockán túl inkább az érdekelne, hogyan is választotta ezt a pályát? Eleinte földmérnöknek készül­tem, de az 1945-ös frontváltozás után a pozsonyi cérnagyárba men­tem dolgozni, s ott láttam, hogy egy földmérnöknek semmi haszna sincs. Az elődöm gépészmérnök volt, és ez inspirált, hogy én is gé­pészmérnökké legyek. Pozsonyban tanult? Igen. Egyébként tősgyökeres pozsonyi vagyok, ebben a város­ban születtem. Apám is, anyám is itt élt. Tehát a negyvenes évek máso­dik felében lehetett az, amikor ön egyetemre járt. Milyen volt a pályakezdés? Mint említettem, a cérnagyár­ban kezdtem el dolgozni, azt is mondhatnám, hogy távhallgató voltam, pedig akkor valójában még nem is létezett a távhallgatói státus. Munka mellett tanult az egye­temen? Igen, mivel akkoriban másként nem ment. Mi volt a feladata a pozsonyi cérnagyárban egy leendő gé­pészmérnöknek? A műszaki osztályon dolgoztam, ahol a gépek karbantartása volt a feladat. Később főmechanikusként fejeztem be itt tevékenységemet. A cérnagyárból hová vezetett az út? Az egyetemre, s ezzel párhuza­mosan kezdett kialakulni a kreatikának elnevezett tudomány- terület is. Persze a kreatika megne­vezés akkor még nem létezett, hi­szen később, 2000-ben találtam ki. A kreatika egy olyan tudo­mányág vagy -terület, amely... mivel is foglalkozik? Ha én azt pontosan tudnám, hogy miről is szól! Az én elképze­lésem szerint - és a kollégáim sze­rint is - a teremtéssel, a kézbe fog­ható, anyagi tárgyak létrehozásá­val, de szellemi értékek megalko­tásával is foglalkozik. Rájöttem, hogy ugyanazok a törvények, amelyek a megfogható ^dolgok megalkotásában szerepet játsza­nak, érvényesek, mondjuk, egy író vagy egy szerkesztő tevékenységé­re vonatkozóan is. Összefoglalva azt is mondhat­nánk, hogy ezek a törvények minden olyan szellemi és fizikai tevékenységre érvényesek, amelyek bizonyos értelemben tudatos cselekvéssel járnak, te­hát, ha valamit létre akarunk hozni. Igen, pontosan erről van szó. Olvastam az ön tanulmányát, amelynek a címe magyarra for­dítva így hangzik: Kreatika, avagy a termékeknek a gépek és élőlények által való elkészítése. Ebben a tanulmányban egyebek között azt írja, hogy a kreatika igen közeli rokonságban van a kibernetikával. Ezt hogyan kell értenünk? A kibernetikával és a metroló- giával is. Véleményem szerint há­rom dolog kell az ember életéhez. A kibernetika, amit bővebben úgy „fordítanék le”, hogy az irányítás és az információ kezelése. A metrológia: mérés. Már az ősem­bernek is kellett mérnie, hogy meg tudja mondani a feleségének, a társainak, hogy hány bölény van a szomszéd völgyben, hogy milyen messze van a szomszéd völgy, egy nap alatt érnek-e oda vagy két óra alatt. És aztán mit csinált az ősem­ber a bölénnyel? Széttrancsírozta, előkészítette, gyártotta a húst. Nem tudta, hogy gyártja. Csak azt, hogy a húst meg kell ennie, mert hogyha nem fog enni, nem lesz ké­pes se informálni, se mérni - de még életben maradni se. A kreatika törvényei szerint cselekedett tehát. A kreatika törvényei mennyiben különböz­nek a természet törvényeitől? Mi a természet gyermekei va­gyunk, s csak a természet törvé­nyei szerint tehetünk bármit is. Ez a kiindulópont. A kibernetikában, a metrológiában sincs semmi más, nem lehet semmi más, mindennek a természet törvényei szerint kel­lene lejátszódnia. A kreatikában tulajdonképpen az az új, hogy a törvények fel lettek fedve. Hiszen példának okáért a tömegvonzás törvénye mindig érvényes volt, még ötmillió évvel ezelőtt is, de aztán jött egy Newton, akinek eszébe jutott, ho­gyan is lehetne ezt meg­fogalmazni. Dr. Békés János professzor kell csoportosítani, hogy milyen szerszámmal dolgoznak a szak­emberek, a mesterek. Ez a beosztás megfelelt a mes­terségek csoportosítása szem­pontjából, tehát jó volt ez a módszer? Igen, máig érvényes. Feltételezem, hogy a kreatika ezt nem veszi annyira komo­lyan, hiszen - ha jól értem az ön tanulmányát - általánosabb tör­vényszerűségek szerint építke­zik. így van. Melyek azok a törvények, amelyek alapján a kreatika fel­épül? 1950-ben egyetemi adjunktus­ként feladatul kaptam, hogy ké­szítsek egy művelettervet. Azt már tudtam, mi a műveletterv, s kezdtem keresni a megfelelő tör­vényeket, törvényszerűségeket. Rájöttem, hogy e tekintetben nincs segítségemre semmiféle tör­vény. Ez nagy meglepetés volt a számomra, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ezen a te­rületen nincsenek törvényszerű­ségek, annál is inkább, mert azt, hogy a műveletterv csak egy kö­zönséges recept, senki, semmi­lyen tankönyvben és sehol máshol sem írta le. Ahogy az apám csinál­ta, úgy folytatom én is a mestersé­get, s ugyanazt adom át a gyerme­keimnek. Akkoriban ez volt a helyzet. A technológiát nem tar­(Képarchívum) gondolkozni, hogy milyen volt a helyzet akkor. 1950-ben halvány fogalmunk sem volt a halmazok­ról, a halmazelméletről vagy a vektorokról. A vektort csak úgy is­mertük, hogy valamiféle fizikai dolog, ami megadja egy pontnak a helyzetét az xy koordinátarend­szerben. Ezért aztán huszonöt évig tartott, amíg rájöttem arra, hogy például a halmazelméletet vagy gráfelméletet fel lehet hasz­nálni olyan diszkrét folyamatok leírásánál is, mint a termelés. Mert a termelés tulajdonképpen diszkrét folyamat, diszkrét mate­matikai formulációkkal tudjuk csak leírni. A kreatika ezek sze­rint egy általános szem­léletmód, tehát úgy is mondhat­nánk, hogy univerzális törvé­nyeknek a gyűjteménye, mert ugye miben különbözik egy­mástól például az esztergályos és az asztalos munkája? Az asz­talos gyaluval dolgozik elsősor­ban, az esztergályos pedig egy olyan szerszámmal, szerkezet­tel, amely más módon aprítja vagy csiszolja az anyagot. Igen, s mégis volt 1806-ban egy Johann Beckman, aki leírta, hogy az egyes mesterségeket a szerint A természet gyermekei va­gyunk, csak a natűra tör­vényei szerint élhetünk. tották tudománynak, pedig a technológusok nagyon haragud­tak ezért. Nekem sem tetszett ez, és ezért törvények, törvényszerű­ségek után kezdtem kutatni. Mindez még 1951-ben történt. Mi volt akkor a helyzet? Például a tí­pustechnológia 1940-ben keletke­zett, az első könyv pedig, amely ezzel foglalkozott, még később, 1948-ban jelent meg az akkori Szovjetunióban. Mindez nem ér­hetett el Csehszlovákiába két év alatt. Azon is el kellene egy kicsit Ön az említett tanul­mányában közread egy mátrixot, amelyben vannak, ugye, vízszin­tes és függőleges sorok, és ezekhez hozzá lehet rendelni bizonyos fo­galmakat. Ez a mátrix bizonyos helyeken üres. Ezzel kapcsola­tosan ön megjegyezte, hogy an­nak idején, amikor Mengyelejev megszerkesztette a periódusos táblázatot, abban is maradtak üres helyek. Ez a mátrix, amit ön említ, lényegében a kreatika általános törvényszerűségeinek egyfajta rövid sommázata, ha jól értettem. Igen, így is lehet mondani, hogy ez is annak a tárgya. A mátrix el­nevezést egy budapesti professzor találta ki, amikor megismerkedett az elméletemmel. 1974-ben tör­tént, hajói emlékszem. Amikor az­tán 1975-ben Minszkben és 1977- ben Prágában előhozakodtam ve­le, a kreatika körül egy kisebb for­radalom alakult ki. Hogyan fogadták a szakembe­rek? Gondolom, egy kicsit meg­lepte őket. Nagyon meglepte. Az egész hallgatóság két táborra bomlott. Az egyik tábor azt mondta: ez fan­tasztikus, ki lehet számítani a gyártási eljárásokat. A másik része azt mondta: ez marhaság. Majd­nem összevesztek rajta. Feltételezem, hogy később le­csillapodtak a kedélyek... Igen, mert a számítástechniká­ban megjelent a CAP technológia. Ez a CAP egy angol megnevezés­nek a rövidítése, gyártási eljárások tervezését jelenti számítógép se­gítségével. Sok olyan elemet tartalmaz a kreatika, amelyben mind a ma­tematika, mind a logika, s gon­dolom, egy kicsit a filozófia is benne van. Jó, hogy megemlítette a filozó­fiát, mert. már legalább tíz vagy ti­zenöt éve a technológia filozófu­sának neveznek mind belföldön, mind külföldön. Sajnos, ez az egyik akadálya a kreatika gyor­sabb elterjedésének. Mindenki azt mondja rá: ez filozófia. Pedig nem igaz. Mert mit fog egybe a kreatika? Mi rejlik benne? Hogy az embernek élelme, ruházata, otthona kell, hogy legyen, s termé­szetesen az életben az örömforrás is nélkülözhetetlen. Mindennek a megteremtése, „gyártása, készíté­se” nem filozófia, hanem gyakor­lati dolog. Ez persze az én vélemé­nyem. Itt van ez az elmélet, ez a tu­dományág, amelyet ön elneve­zett kreatikának, amely körül még folyik a vita. Vannak, akik mélységesen egyetértenek ön­nel és támogatják, segítik önt, mások kételkednek a kreati­kában. Persze ön nem állítja, hogy ez már egy kész elmélet, lezárt tudományág, hiszen még fejlődnie kell, és a Mengyelejev- táblázathoz hasonlóan vannak még üres helyek, amelyekbe be kell majd illeszteni újabb felfe­dezéseket, törvényszerűsége­ket. Mikorra várható, hogy a kreatika végre elfoglalja azt a helyet, amely ön szerint megil­letné, amikor valóban a gyakor­latban is hasznosítható tudo­mányággá válik? A gyakorlatban már ma is na­gyon sokat lehet belőle használni. S hogy mikor zárul le ez a folya­A kreatika a tárgyak és a szellemi értékek létre­hozásával is foglalkozik. mat? Lehet, hogy kétszáz év múl­va, lehet, hogy ezer év múlva, de az is meglehet, hogy sohasem. Hi­szen tulajdonképpen a termelés törvényeiről van szó. Azok a törvényszerűségek, amelyeket ebben a dolgozatban megfogalmazott, illetve a krea­tikában összefogott, függetle­nek attól, hogy most milyen technológiák vannak fejlesztés alatt, milyenek azok a technoló­giai folyamatok, amelyeket csak a következő évtizedekben fog­nak megismerni utódaink, tehát mindezektől el lehet vonatkoz­tatni a kreatikát? Szerintem igen. A kreatika tör­vényei három csoportba foglalha- tóak. Ezek a formális törvények, aztán a természet törvényei, végül pedig a létezés törvényei. A formá­lis törvények és a létezés törvényei tulajdonképpen minden tevékeny­ségre érvényesek. A természeti törvényekből mindmáig csupán a formaképzés törvényei lettek föl­fedve. Kollégám, Hrivnák akadé­mikus vágott bele az anyagtulaj­donságok törvényeinek vizsgála­tába, megalkotásába. Ma itt tar­tunk. De milyen törvények vonat­koznak, szerkesztő úr, az ön mun­kájára vagy a többi szellemi em­ber, például a költő munkájára? Biztos, hogy vannak ilyen törvé­nyek, törvényszerűségek. Most jut eszembe, Cicero száz évvel Krisz­tus előtt megírta, milyen törvé­nyek szerint kell megírni egy be­szédet, hogy annak ereje, hatása is legyen. A kreatika szerintem na­gyon közel van annak megfejtésé­hez, ami a kreativitás alapja. Mert kell, hogy legyen valami alapja, nem lehet a véletlen eredménye. A véletlennek milyen szerepe van a kreatikában? Az én véleményem szerint a ter­mészet szempontjából nincs vélet­len. Az események sorozatában, összefüggésében, összekapcsoló­dásában nagyon sok lehetőség, es­hetőség van, és ott fölléphet a vé­letlen. Például az ember megbo­tolhat a lépcsőn, és elkésheti az autóbuszt. Véletlenül botlott meg? Nem. Azért, mert rossz volt a cipő­je. Minden eseménynek megvan a maga oka. Ha sok esemény fonó­dik egybe, akkor nem tudjuk, hogy mi lesz az eredmény. Ezt nevezzük tulajdonképpen véletlennek. Per­sze, ez csak amolyan Békés-féle el­képzelés. A kreatika kifejezés az ön ta­lálmánya, de gondolom, hogy maga a kreatika elmélete nem­csak egyetlen ember alkotása, hanem nyilván vannak mások is, akiket sikerült meggyőzni ar­ról, hogy ebben az elméletben nagy lehetőségek rejlenek. Ezek az emberek ön mellé álltak, és alkotó, tevékeny módon igye­keztek hozzájárulni a kreatika fejlesztéséhez? Igen, vannak ilyen emberek, például a kollégámat, Milan Borovička docenst is említhetném, vagy volt növendékemet, Sugár Pétert, aki szintén docens Zólyom­ban. Ők mellém álltak, és segítet­tek nagyon sok dologban. És meg­nevezhetném a galántai születésű Lukovics Imrét is, aki Zlínben do­cens. Oktatják-e ezt az elméletet az egyetemen, pontosabban eljut-e a diákokhoz? Eljut, mégpedig két úton. A ter­melés műszaki előkészítése meg­nevezésű tantárgyat oktatom az egyetemen, és ennek keretében nyílik rá lehetőség, valamint léte­zik a kreatikának nevezett tan­tárgy, amelyet a doktorandusz- képzés során adok elő. Ön már nyolcvanéves, ennek ellenére nagyon aktív, még min­dig tanít Nagyszombatban, az egyetemen. Nem fárasztó ez? Nem. Az életművem tulajdon­képpen a kreatika. Ez tart életben. Ez ad nekem erőt. Szeretném be­fejezni a művet. Mikor vehetjük majd kézbe azt a könyvet, amely a kreatiká- ról szól? Angliában, Liverpoolban élő professzor barátom Békés-bibliá­nak nevezte el a kreatikát. Meg is egyeztünk abban, hogy ebből egy­szer könyv lesz. Arra kért mindig, hogy ne terjesszem, ne fejlesszem már tovább, hanem fejezzem be. De valami sosem hagy nyugton. Egyre távolabbi távlatokat látok magam előtt, s az új felismerése­ket papírra kell fektetnem. Hogy mikor lesz ebből könyv? Egymillió korona kellene ahhoz, hogy az ember két-három gépírónőt felve­gyen, megfelelő számítógépe le­gyen, és kellene egy technikus is, aki megrajzolná a képeket és egyebeket. Mindez anyagilag igé­nyes, nagyon nehéz feladat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom