Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-11 / 108 szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 11. 32 Szülőföldünk Szabó László műtermében a közeljövőben egy olyan galériát szeretne létrehozni, ahol a megnyitókat követő néhány napig lehetne megtekinteni az alkotásokat Pozsonyi utcán a galántai szobrász postáslányai Galánta. Valószínűleg sok olvasónk ismeri a pozsonyi Posta utcán, a Fórum Szálló melletti sétányon álló szoborkompozíciót, a bronzba öntött postaládát a két lányalakkal. Azt azonban biztosan nem sokan tudják, hogy egy galántai szobrászművész, Szabó László alkotása. , GAÁL LÁSZLÓ Családi háza udvarán, mint egy szabadtéri tárlaton, művészi összevisszaságban állnak a különféle szobrok és kompozíciók, közöttük két ismerős lányalak. A mester elárulta, ez a pozsonyi sétálóutcán látható postáslányokhoz készült tanulmány. Alkotásaiban egyébként visszatérő motívum a két lányalak, más, közterületen látható alkotásán is felfedezhető, például az új galántai köztemető kovácsoltvas kapuját „nyitogató” angyalkákban. A mester elárulta, ez egyáltalán nem véleúen, hiszen két lánya van, akik nemegyszer az alkotáshoz is ihletet adtak. Miután a műteremben megláthattam az éppen elkezdett vagy már befejezés előtt álló alkotásokat, az ízlésesen berendezett családi ház asztalánál a házigazda eddigi alkotásainak fotóit tartalmazó katalógust lapozgatva beszélgettünk művészi pályájáról, és az azt megelőző kezdetekről. „Én hosszútávfutó vagyok - él a hasonlattal Szabó László. - Mindig is ezt csináltam, már az alapiskola mellet kezdtem rajzra járni, és 34 éves voltam amikor 1987-ben Pozsonyban a művészen akadémiát szobrászként elvégeztem. Azóta ezzel foglalkozom, a nehéz időkben sem hagytam fel vele, és ma is egy vagyok a kevesek közül, akik valóban a művészetből élnek.” Hogy hogyan lehet mégélni ma szobrászatból? „Csak kimondottan szobrászatból nem lehet megélni, ezért úgy párosítottam a dolgot, hogy bronzöntő is vagyok, bronzszobrok öntésével foglalkozom, más művészek alkotásait is bronzba öntjük. Komáromban meg Pozsonyban is állnak olyan köztéri szobrok, amiket mi öntöttünk, de külföldre, Bécsbe is dolgozunk. 1991-ben voltam először bronzöntő szimpóziumon Nyíregyházán, ott tanultam a szakmát. A klasszikus, viaszveszejtéses eljárást használjuk” - árulta el az alkotó. Azt is megtudtam, körülbelül egyméteres nagyságig tudják egy darabból kiönteni a szobrot, ha nagyobb, több darabból hegesztik össze. A bronzöntés szabadsága Szabó Lászlónak nem Nyíregyházán kezdődött a fémmel való kapcsolata: „Műkovácsnak tanultam ki a körmöcbányai középiskolán, de már ott is a szobrászathoz vonzódtam. Az érettségi munkám is szobor volt. Nem kerítést, nem kapurácsot, hanem rézpléhbe domborított emlékműtervszobrot készítettem. - A kovácsolás mint szakma a szobrászattól távolabb áll, mint a bronzöntés, de fémekkel foglalkoztam, így nagyon könnyű volt átállni.” A bronzöntés egyféle művészi szabadságot is biztosít az alkotónak: „Ma már meg tudok élni a bronzöntésből, úgyhogy alkotásaimat saját magam választhatom meg, nem megrendelésre alkotok. Rengeteg vallási, bibliai témájú szobrom van, angyali üzenet, feszületek, amik kápolnákba kerültek.” A főiskola után az első nagy alkotása a Pozsonyt mint a Béke Városát szimbolizáló emlékmű lett volna, amit művésztársaival egy pályázat nyerteseiként alkothattak volna meg. Két évig készültek a tervek, a ligetfalui Duna-parton egy szivárványt jelképező nagy ív lett volna, rajta békegalambokkal. Ám mire a kivitelezésre került volna sor, jött a rendszerváltás, és nem készült el az emlékmű. „Az elgondolás, a szivárvány a békegalambokkal együtt, a biblia illusztrációjára készült, annak ellenére, hogy ez még a szocializmusban volt” - árulta el a művész, akit mindig is érdekeltek a bibliai témák. A magyarországi Szarvason az odatelepült szlovákok emlékére készített egy komoly emlékművet, aminek szintén bibliai ihletése van. Eredetileg figurális alkotás lett volna, a Szentcsaládot, az anyaságot, a generációk változását szimbolizálta volna, paraszti formába öntve, kihangsúlyozva, hogy az ottani emberek mezőgazdászok voltak. Végül is anyagi okokból ez az elképzelés csak tanulmány formájában valósult meg. Maga az emlékmű pedig gránit és bronz kompozíciójával készült el, a hármas halmot szimbolizáló gránittömbök közül a zöld magyar rónába beolvadó bronz folyam a magyar környezetbe beolvadó szlovákságot, a természetbe beolvadó nemzetet szimbolizálja. Emlék a cigányzenészeknek A műteremben látogatásomkor egy plakett mintáján dolgozott a művész. Ez is a saját elképzelése, ilyen formában szeretne emléket állítani a Galántán működött utolsó nagy cigánybandának, a Juti zenekarának. A tervek szerint a nyári Romafeszten adják majd át az alkotást. „Mindenki arról beszél, hogy Galántának nagy zenei hagyományai vannak, de nem tudjuk megfogalmazni a saját korszakunknak a jellegét. Akik nem értenek a kultúrához, azoknak le kell tenni az asztalra, hogy itt ez volt, és igenis megérdemlik az elismerést, és akkor mások is rádöbbenek, hogy ez valóban az itteni történelemnek egy komoly része volt. Jutiék kísérték az itt működő néptánccsoportot, aztán átmentek Pozsonyba, és akkor kezdődött a SĽUK meg az Ifjú Szivek. Ma már kevesen tudják, Galántáról indultak. Ha Nagytapolcsányban az egykori zsákhordókból tudnak imázst készíteni a városnak, akkor itt „Ma már meg tudok élni a bronzöntésből.” Szabó László a postáslányokhoz készült tanulmánnyal családi háza udvarán, valamint a kész alkotás a pozsonyi sétálóutcán (Szőcs Hajnalka felvételei) Galántán a zenei hagyományokból, a nagy cigányprímásokból is lehetne” - véli Szabó. A jövőbeni terveit firtató kérdésemre válaszolva elárulta, a nagy fizikai megterhelést jelentő bronzöntést már szeretné átengedni a fiataloknak, ő maga pedig az alkotásnak szentelné az idejét. Van egy terve: a galántai műtermében galériát szeretne létrehozni. Idén januárban már volt itt egy kiállítás, de az még zártkörű volt. Négy napig tartott, az első napon a zenei fesztivál résztvevőit hívták meg, voltak vagy negyvenen, másnap az amatőr művészek és a fotóklub tagjai voltak itt, a következő két napon pedig barátoknak, ismerősöknek mutatták be az alkotásokat. Ám ez nem olyan kiállítás volt, ahol a vendégek csak végigmennek, és sorban megnézik a szobrokat, hanem egész estét betöltő programok voltak, élő dzsesszel, és a házigazda minden alkotásáról külön bemutatót tartott. „Klubestszerű rendezvény volt ez, és a tervezett galériát is így működteménk, hogy élő galéria legyen, ne szoborraktár. Nemcsak a saját alkotásaimat, másokét is bemutatnánk, de nem állandó tárlatok keretében, hanem az ünnepélyes megnyitó után néhány napig tartana nyitva, aztán úgy egy hónapig itt lennének még szobrok, és bejelentkezés alapján lehetne megnézni” - ecseteli elképzeléseit Szabó László. Az átépítési munkálatok már folynak, azokat őszre szeretnék befejezni, hogy jövő januárban megnyílhasson a galéria. A Barsi Múzeum Dobó-kastélybeli kiállítótermében május 29-ig látható A kereskedelmi és szolgáltatói oktatás százhúsz éve Léván című kiállítás, mely tulajdonképpen a mai lévai Összevont Kereskedelmi és Szolgáltatói Szakközépiskola történetét és működését öleli fel (Forgács Miklós felvételei) SZÜLŐFÖLDÜNK A melléklet nyugat-szlovákiai kiadását szerkeszti: Korpás Árpád Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com
