Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-11 / 108 szám, szerda
30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 11. Az ünnepélyes szalagátvágáson (balról jobbra) Ľuboš Szigeti, Milan Karabín és Alexander Mézes (fenti kép). Az ügyfelek már csak az új bejáraton keresztüljuthatnak a tárgyalótermekhez (alsó kép). (Szőcs Hajnalka felvételei) Külön bejárat a bíráknak és a pereskedőknek Megújult épületben a Galántai Járásbíróság Már a két jelentkező meghallgatása előtt nyílt titoknak számított a városban, ki lesz a pályázat győztese Ennyit ér a szakmai hozzáértés? Basternák Ernő: „Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a meghallgatás teljesen felesleges, itt le vannak osztva a kártyák” (A szerző felvételei) GAÁL LÁSZLÓ Galánta. Május negyedikétől új főbejáraton léphetnek be az ügyfelek a járásbíróság felújított és kibővített épületébe. A múlt héten szerdán megtartott ünnepélyes átadáson a járásbíróság elnökének, Ľuboš Szigetinek a „vezényletével” Milan Karabín, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Alexander Mézeš, Galánta polgármestere vágta át a szalagot. Az igazságügyi minisztérium költségvetéséből mintegy 9 millió koronás beruházással a bíróság eddigi épületének közvetlen szomszédságában lévő egykori szabadidőközpontban egyebek mellett hét új tárgyalótermet alakítottak ki, ami lehetővé teszi a folyamatosabb ügyintézést, és meggyorsíthatja a peres ügyek lezárását. A két nagyobb tárgyalóteremben majd a büntetőjogi ügyeket tárgyalják, ezeknek általában nagyobb a „nézőközönsége”. Ľuboš Szigeti a biztonsági berendezést is bemutatta: ha a tárgyalóteremben valamilyen rendkívüli esemény történne, a bíró egyetlen gombnyomással beindíthatja a riasztóberendezést, amely az összes folyosón villogó fénnyel jelzi, hogy probléma van, az ügyeletes rendőrök helyiségében pedig azt is, honnét jött a riasztás. A bírák asztala a tárgyalóterem magasabban elhelyezett, pódiumszerű részén kapott helyet, aminek az elnök szerint pszichológiai hatása is van, mert a vádlott vagy a peres fél máshogyan viszonyul a bírákhoz, ha fel kell rájuk néznie. Az új épületrész megnyitásával teljesen különválasztották a bíróság régi épületét, ahol a bírák helyiségei és az adminisztratív irodák vannak; ide az eddigi, a Béke tér felőli bejáraton csak a bíróság alkalmazottai léphetnek be. Az ügyfelek kizárólag a Gyermekek tere felől nyíló, új főbejáraton juthatnak az épületbe. Mindjárt a bejárat mellett van az iktató, tehát ha valaki csak hatokat szeretne beadni, nem kell a folyosóra mennie. Az egész épületet biztonsági kamerákkal figyelik. A földszinti folyosón, az összes irodával számító- gépes összeköttetésben lévő információs központban tájékozódhatnak az ügyfelek. A most átadott új épületrészben van két, cellaszerű rácsos helyiség is, ahol az előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottakat helyezhetik el. Ide külön bejáraton kísérik őket az őrök. Milan Karabín úgy véli, az új, kedvezőbb feltételek mellett meggyorsulhat az ügyintézés. Szigeti viszont elmondta, igazából akkor tudnák lerövidíteni az eljárást, ha a mostani 12 helyett legalább 15-16 bíróval működhetne a bíróság - hiszen a tárgyi feltételek az új épületben már adottak. Komárom. Az utóbbi időben a komáromi kórház belgyógyászati osztálya főorvosi posztjára kiírt pályázat lebonyolítása és végeredménye kavart újabb vihart a városban. V. KRASZNICA MELITTA Mégpedig azért, mert már a két jelentkező meghallgatása előtt nyűt titoknak számított - állítólag maga a későbbi győztes, Zlatica Petrányiová is terjesztette -, ki nyeri majd a pályázatot. Az új főorvos kinevezését követően azonnal további személycserét hajtott végre az említett osztályon: Benyó Zoltánt, a kórház gasztroenterológusi szakvizsgával rendelkező egyedüli orvosát, aki eddig a belgyógyászat osztályvezető-helyettese is volt, azonnali hatállyal a tüdőosztályra helyezte át. Mindezt akár a kórház belügyének is tekinthetnénk, ha nem lennének reálisak az aggályok, miszerint az említett változások az osztályon folyó szaktevékenység színvonalának csökkenéséhez vezethetnek. Az ügy hátteréhez tartozik, hogy a belgyógyászat főorvosi posztjára- miután a kórház új vezetése gazdasági okok miatt összevonta az addigi két belgyógyászati részleget- tavaly év elején már meghirdettek egy pályázatot. Azt az addigi főorvos, Basternák Ernő mint egyedüli pályázó (a másik jelentkező ugyanis még a meghallgatás előtt visszalépett) meg is nyerte. Kinevezése azonban mindössze egy évre szólt, bár a meghosszabbítás lehetőségét is tartalmazta. A folytatást már mondja el maga az érintett, Basternák Ernő, aki nem szívesen nyilatkozott az ügyről, mondván: soha nem volt szándékában a kórház rossz hírét kelteni. Végül a közvélemény objektív tájékoztatása érdekében vállalta a beszélgetést. „Nem voltam lojális...” „Tavaly, a főorvosi pályázattal egyidejűleg pályázatot írtak ki az osztály főnővéri posztjára is, amelyen az addigi főnővér alulmaradt. Mi több, azonnali hatállyal el is bocsátották állásából - kezdte a történtek felidézését. - Ebből az elbocsátásból munkajogi per lett, amelyet a volt főnővér másodfokon is megnyert a kórházzal szemben. Én akkor határozottan kiálltam a 30 éves gyakorlattal rendelkező nővér mellett. Az sem titok, hogy Kráľ Katalin igazgatónő direktív munka- módszereivel sem értettem egyet, tehát úgymond nem voltam lojális vele szemben. Ezért mindvégig nyilvánvaló volt számomra, hogy az egy év leteltével nem hosszabbítja meg kinevezésemet, mint ahogyan ezt a tavaly pályázatot nyert főnővér esetében minden további nélkül megtette. Igaz, időközben az addig csupán egy évre szóló munkaszerződésemet meghatározatlan időre szólóra módosította az igazgatónő, így az egy év leteltével nem kerültem az utcára, és megbízott főorvosként folytathattam munkámat. Idén januárban ismét pályázatot írtak ki a belgyógyászat főorvosi posztjára, amelyre jelentkeztem, de az a pályázat számomra máig ismeretlen okok miatt nem valósult meg. Áprilisban aztán újabb pályázati felhívás jelent meg, amelyre Zlatica Petrányiová, az utókezelő addigi főorvosa, egyben a kórház igazgatóhelyettese és jómagamjelentkeztem. A pályázatot elbíráló bizottság összetételét mindvégig titok fedte. Csak a helyszínen tudtam meg, hogy a kórház két igazgatóhelyettese, azaz Petrányiová közvetlen kollégái és két osztályvezető főorvos - akik viszont helyettesi funkciójából kifolyólag az ő beosztottjai -, valamint a szakszervezet képviselője foglal helyet a bizottságban. Abban a pillanatban nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a meghallgatás teljesen felesleges, itt le vannak osztva a kártyák, és a kolléganő nyeri meg a pályázatot. Ez be is igazolódott, 4:1 arányban neki szavaztak bizalmat. Nem vitatom, hogy az igazgatónőnek joga volt ilyen összetételben kinevezni a bizottság tagjait, bár más kórházakban az a gyakorlat, hogy a bizottságba meghívják a kerületi vagy országos legfelsőbb belgyógyász szakembert. A leginkább azt fájlalom, hogy akadt négy, egyébként a saját szakterületén vi- tathatadanul elismert szakember, aki pozícióféltésből vagy más okok miatt hajlandó volt asszisztálni ehhez a színjátékhoz. Az objektivitás kedvéért még hozzá kell tennem, soha nem tartoztam a keménykezű vezetők közé, és a két belgyógyászati osztály összevonásával szükségessé vált elbocsátásokat sem kezeltem elég radikálisan, amit többször szememre vetett az igazgatónő. Vagy például azt is, hogy egyes beosztottjaim neki nem tetsző nyilatkozatokat tettek a sajtó hasábjain, és én nem léptem fel elég határozottan ezekkel a kollégákkal szemben. Érzésem szerint ezért is kellett távoznom a főorvosi székből.” Kérdésünkre, hogy az igazgatónőnek voltak-e szakmai kifogásai is a belgyógyászati osztály munkájával szemben, Basternák Ernő nemleges választ adott. Elmondása szerint gazdasági kifogások sem merültek fel, hiszen az ágykihasználás a belgyógyászaton 70 százalék fölött volt, ami a sebészettel egyetemben a legjobbnak mondható a kórházban. Basternák Ernő végezetül hozzátette: a kórház sok negatív kritikát kapott az elmúlt időben, amire sem az ott dolgozó orvosok, sem a nővérek nem szolgáltak rá, és ő sem szeretne negatív kampányba fogni. Nem feltételezi ugyanis, hogy pusztán az ő távozásával a belgyógyászat szakmai színvonala visszaesne, hiszen a betegekért kollégái szerinte ugyanúgy megtesznek majd mindent, mint eddig. Talán „csak” a légkör változik majd meg az osztályon. „Bosszúból helyeztek át!” Benyó Zoltán keményebben fogalmazott: hazardírozásnak nevezte a vezetés részéről, hogy olyan szakorvos esedeges távozásához asszisztál - a volt főorvos ugyanis mindezek után az intézményből való távozását fontolgatja -, aki a komáromi kórházban egyedüliként rendelkezik diabetológiai szakvizsgával. „Basternák Ernő 50 éves fejjel, két belgyógyász szakvizsgával tanulásra adta a fejét, és alig néhány héttel ezelőtt megszerezte a diabetológus szakképesítést - mutatott rá Benyó Zoltán. - Tizenöt éven keresztül vezette a belgyógyászatot, átfogó képe van minden részlegének működéséről, szakértelméhez sem fér kétség, ezért teljesen indokoladan volt újból pályázatot kiírni a főorvosi posztra. Persze, hacsak nem kimondottan az ő eltávolítása volt a cél. Ami pedig az én áthelyezésemet illeti, egyértelműen bosszúnak tartom. Én ugyanis nyüvánosan is többször hangot adtam abbéli véleményemnek, hogy a jelenlegi vezetés ténykedése óta nem jó irányban halad a kórház. Jogilag talán indokolható az áthelyezésem, hiszen az érvényes munkaszerződésem értelmében szakképesített osztályos orvosként munkahelyem a komáromi kórház, nem pedig a belgyógyászat. Ezt a megfogalmazást én már annak idején sérelmesnek tartottam, mert éreztem: bizonytalanná szeretnék tenni pozíciómat a belgyógyászaton. Nem kaptam hivatalos megbízást a főorvoshelyettesi posztra sem, annak ellenére, hogy ezt a főorvos úr többször kérte a vezetőségtől. Ismételt kérésünk ellenére a vezetőség nem határolta be a gasztroenterológiai szakrendelőben végzett munkámat sem, arra hivatkozva, hogy ez a főorvos hatásköre. így csak a főorvos utasításait követve folytattam a helyettesi teendőket és az egyéb munkát. Tudni kell, hogy a gasztroenterológiai szakrendelőben, amely hatáskörileg közvedenül Petrányiová helyettes asszony felügyelete alá tartozik, csupán egy orvosi állás van, az elvégzendő munka viszont legkevesebb másfél embert kíván. Ezért a kinevezett Mucha Pál kolléga mellett elsősorban a kórház különböző osztályain kezelt betegek vizsgálatait végeztem, mégpedig a belgyógyászaton eltöltendő idő rovására. Az ügy pikantériája, hogy a szerződésemben a vezetőség feltételül szabta: egy éven belül gasztroenterológiai szakvizsgát kell tennem, amit tavaly áprilisban teljesítettem is. Hivatalos megbízást e munka végzésére ennek ellenére sem kaptam. A szakvizsgám akkor vált fontossá a kórházvezetés számára, amikor idén februárban szigorodtak a biztosítók által támasztott feltételek, és a gasztroenterológiai vizsgálatok kifizetését szakvizsgához kötötték. Azóta is húzódik ez az ügy. Ahelyett viszont, hogy az egyedüli kézenfekvő megoldásként megbíztak volna a gasztroenerológia részleg vezetésével, megkérdezésem nélkül áthelyeztek a tüdőosztályra. Mégpedig osztályos szakorvosi funkcióba, amit én nem tudok felelőséggel elvállalni, hiszen erre nincs külön szakvizsgám. Ugyanakkor fel kellene hagynom a gasztroenterológiai kivizsgálások végzésével, amihez viszont csak nekem van meg a biztosítók által megkövetelt képesítésem. A tüdőosztályon lévő állapotokat pedig jól tükrözi, hogy miután annak főorvosa veszélyeztetett terhesség miatt betegszabadságát tölti, pillanatnyüag csak egy részmunkaidőben dolgozó szakorvos van az osztályon. Egy szó mint száz: amennyiben a kórház vezetése valóban a szakmaiságot tartaná szem előtt, mint ahogyan azt oly sokszor hangoztatta, akkor nem hajthatna végre üyen személycseréket.” Természetesen Kráľ Katalin igazgatónő véleményét is szerettük volna hallani az ügyben, ám ő nem kívánt nyilatkozni a témáról. Benyó Zoltán: „Teljesen indokolatlan volt új pályázatot kiírni - hacsak nem kimondottan a főorvos eltávolítása volt a cél” Basternák Ernő nem szeretne negatív kampányba kezdeni. „Ami az áthelyezésemet illeti, egyértelmű bosszúnak tartom.”
