Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-09 / 106 szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5- Javaslom, hogy a Koalíciós Tanács következő ülését ott tartsuk meg! (Szalay Zoltán rajza) Ivan Gašparovič többet ferdít, mint amennyit egy elnök megengedhet magának Két fejezet az államfőtől FIGYELŐ VIP-vendégek Moszkvában A győzelem napjára Moszk­vába több mint hatezer magas rangú külföldi vendéget vár­nak, köztük 56 olyan VIP- személyt, mint George Bush amerikai elnök, Gerhard Schröder német kancellár vagy Jacques Chirac francia állam­fő. A jeles vendégek elhelyezé­se, ellátása és biztonsága nem kevés fejfájást okoz az orosz il­letékeseknek, hiszen Moszkva nem büszkélkedhet túl sok öt­csillagos hotellel - olvasható a NEWSru című orosz hírportá­lon. A nehézségek ellenére mindegyik VIP-vendégre fény­űző lakosztály vár. Az érintett szállodákban már hetek óta óriási a felfordulás, hiszen a személyzetnek azon túl, hogy fel kell készülnie a fontos ven­dégek fogadására, még a biz­tonsági szolgálat szigorú utasí­tásait is meg kell szívlelnie. A legnagyobb titkolózás a Marriott Grand Hotelben van, ahol Bush lakik majd. A magas rangú vendéget állítólag egy 136 négyzetméteres lakosz­tályban helyezik majd el. A hí­rek szerint a lakosztály napi 2250 dollárba kerül. Chirac a Nációnál Hotelben száll meg. Lakosztálya méretben és árban szerényebb, mint amerikai kol­légájáé, hiszen a 85 négyzet- méteres kényelemért „mindös­sze” 1500 dollárt kell fizetni. TALLÓZÓ THE SUN DAY TIM ES Egy éven belül távozásra akarja rákényszeríteni Tony Blair brit kormányfőt saját, munkáspárti frakciójának mind több tagja, de lehet hogy Blair már akár a nyáron le­mond - írta Labour-forrásokat idézve a vasárnapi lap. Szerin­te a kormánypárti képviselő­ket a csütörtöki választáson el­szenvedett munkáspárti man­dátumveszteség indította arra, hogy a miniszterelnök mielőb­bi távozását próbálják kieszkö­zölni. A Labour és Tony Blair történelmet írt azzal, hogy a brit politikatörténetben első ízben egymás után háromszor sikerült választásokat nyernie, de - főleg az iraki háborút kí­sérő belpolitikai botránysoro­zat hatására - a párt alsóházi többsége az eddigi 161 főről 66-ra olvadt. A The Sunday Ti­mes által megkérdezett száz munkáspárti képviselő közül „legalább harminc” azt akarja, hogy Blair egy éven belül tá­vozzon a Downing Street-i kormányfői hivatalból. Blair legfőbb belső hatalmi riválisá­nak, Gordon Brown pénzügy- miniszternek a támogatói kö­réből azt mondták, hogy Blair már az idén, esetleg a hét leg­fejlettebb ipari hatalom és Oroszország (G8) júliusi skó­ciai csúcstalálkozóján, vagy a Munkáspárt ősszel esedékes kongresszusán bejelentheti le­mondását. A lap szerint a Downing Street ugyanakkor arra hívta fel a képviselők fi­gyelmét, hogy a Munkáspárt még soha nem nyert három­szor egymás után választást, és arra is, hogy Margaret Thatcher, aki 11 évig volt kon­zervatív kormányfő, 1979- ben kisebb többséggel nyerte meg első választását, mint most Tony Blair. Gašparovič elnök két cseh napilapnak is interjút adott a napokban. MARIÁN LEŠKO Az egyik beszélgetésben a Mečiarral való kapcsolatát érté­kelte át, a másikban pedig állam­főhöz nem méltó módon a törté­nelemmel tette ugyanezt. Arra a kérdésre, hogy az 1945- ben történt eseményeket felsza­badításnak tartja-e, vagy inkább egy új megszállás kezdetének - mint a len­gyelek - így felelt: „Egyértelműen felszaba­dításnak... Hogy a világ utána két táborra szakadt, az már a történelem egy másik fe­jezete.” A probléma abban rejlik, hogy a történelem „másik fejeze­te” közvetlenül összefügg az 1945-ben történtekkel. A világ két táborra szakadása és az a sajnála­tos tény, hogy a lengyelek, ma­gyarok, csehek és szlovákok Moszkva oldalán találták magu­kat - s korlátozva volt önállósá­MTI-HÁTTÉR Az Eprópai Unió napját - az Eu- rópa-napot - ma ünnepük az EU tagországaiban, ezzel is kiemelve az európai integráció jelentőségét, és méltatva az abban elért eredmé­nyeket. Robert Schuman egykori francia külügyminiszter 55 éve, 1950-ben ezen a napon, május 9- én egy beszédében vetette fel elő­ször annak a nemzetközi szervezet­nek a létrehozását, amely ma az Európai Unió. Az akkori Európai Közösség ál­lam- és kormányfői 1985-ben, mi­lánói csúcstalálkozójukon határoz­tak úgy, hogy minden évben ünne­pélyes keretek között megemlékez­nek a napról.,Áhhoz, hogy a béké­nek meglegyen minden esélye, elő­ször egyetlen Európa kell” - vezette be a nyilatkozatot ismertető sajtó- tájékoztatóját 1950. május 9-én Robert Schuman. A kezdeménye­zésből születik majd meg Európa, egy szilárdan egybeforrt és erősen összeácsolt Európa - tette hozzá. guk -, egyenes következménye annak, miképpen állította be a fel­szabadítást a Kreml. Ennek alap­ján formált ugyanis igényt arra, hogy a fenti országokat „örök időkre” besorolja a befolyási öve­zetébe. És mindenkit, aki ellen­szegült, harckocsikkal tanított en­gedelmességre. A magyarok és a lengyelek 1956-ban győződhettek meg erről, a csehek és szlovákok 1968 augusztusában. Zdenék Mlynár tanúsága szerint Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára ekképpen „magyarázta meg” az ország megszállását Dubčeknek: „Katonáink a háborúban egészen az Elbáig jutottak, most is ott van a mi, szovjet határunk. Halottaink nevében, akik szabadságunkért áldozták életüket, egyértelműen jogunk van arra, hogy önökhöz küldjük katonáinkat.” A Schuman-terv az úgynevezett Kis-Európa-koncepció nyitánya lett. Az így létrejövő Montánuniót, amelynek szerződését 1951. április 18-án írták alá Párizsban, az Euró­pai Unió kialakulása első lépcsőjé­nek tekintik. Ez volt az első európai szintű megállapodás az Európai Gazdasági Közösség 1958-as meg­alakulását eredményező tárgyalás- sorozatban (Közös Piac), és ebből nőtt ki folyamatosan előbb az Euró­pai Közösségek, majd napjaink Eu­rópai Uniója. Schuman „igazi lángelmére valló” javaslata új irányt adott az európai történelemnek. Fennállá­sának több mint fél évszázada alatt az EU rendkívüli sikereket ért el. Biztosította a béke fennma­radását tagországai között, két nemzedékkel ezelőtt még elkép­zelhetetlen mértékben emelte az életszínvonalat, határok nélküli egységes piacot és közös valutát teremtett, világméretekben is je­lentős gazdasági hatalommá vált. Az utolsó bővítésre 2004. május Az az elnök, aki arról beszél, hogy az 1945-ben történt esemé­nyeket egyértelműen felszabadí­tásnak nevezhetjük, de nem emlí­ti meg, hogy ez aztán indokként szolgált a későbbi megszállásra, jobban ferdít, mint amennyit egy államfő megengedhet magának. Gašparovič egy másik vitatható kijelentést is tett a beszélgetés so­rán: „A második világháború dön­tötte el, hogyan bánjunk el azok­kal, akik a fasiszta rendszer ki­szolgálói voltak.” Ezt a mondatot a beneši dekrétumokkal kapcso­latban ejtette ki a száján. Ezek a dekrétumok viszont nemcsak a fa­sizmus igazi kiszolgálóit büntet­ték, hanem sok ártatlant is, akiket a kollektív bűnösség elve alapján hurcoltak meg. A köztársasági elnök úr nincs mostanában a legjobb formában. Nagy kár volna, ha a mérkőzések gyakori helyszíni megtekintésével ezt a formahanyatlást átvinné jég- korongozóinkra is. A szerző a Sme kommen­tátora 1-jén került sor, amikor újabb tíz ország: Ciprus (görögök lakta ré­sze), Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvá­nia, Magyarország, Málta, Szlová­kia és Szlovénia csatlakozott a már 25 tagúra bővülő Európai Unióhoz. Az EU alkotmányos szerződését 2004. október 29-én Rómában ír­ta alá a huszonöt EU-tagország ál­lam- és kormányfője. Az ünnepé­lyes aktus a Capitolium múzeumi épületében történt, ugyanott, ahol 1957. március 25-én megszületett a hat alapító állam által létreho­zott Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közös­ség, a mai EU elődszervezete. A korábbi uniós alapszerződéseket összefoglaló és nagymértékben to­vábbfejlesztő, az uniós együttmű­ködést több vonatkozásban maga­sabb szintre emelő alkotmányt né­hány ország már ratifikálta. A do­kumentum 2006. november 1-jén lép hatályba, ha addig valamennyi tagállam megerősíti. A köztársasági elnök úr nincs mostanában a leg­jobb formában Schuman 55 esztendeje, 1950. május 9-én vetette fel először az unió gondolatatát Európa-nap: a kontinens közel van KOMMENTÁR Menetrendetlenség MOLNÁR IVÁN Az állam autóbusz-közlekedési reformjáról az egyik gyermekkori játszótársam jut eszembe. Jancsi az egyik karácsonyra gyönyörű, távirányítós játékautó­buszt kapott a szüleitől. Mivel épp vendégeik voltak, az ötéves gyereket becsukták a szomszéd szobába, hogy játsszon az új szer­zeményével. Két dologról feledkeztek meg csupán: elmagyarázni a gyereknek, hogyan működik a játék, és arról, hogy nincs benne elem. Jancsi egy ideig tologatta az autóbuszt, majd mérgében egész egyszerűen szétverte a falon... Nagyjából hasonló a helyzet a hazai autóbusz-közlekedésben is. Az ágazat reformja önmagában nem rossz ötlet, magával a vég­rehajtásával azonban a busztársaságok és a megyei önkormány­zatok sincsenek megelégedve. A társaságok magánosítása mel­lett a legfontosabb lépés az volt, hogy a helyközi közlekedés fi­nanszírozása az év elejétől a megyei önkormányzatok hatásköré­be került. Mindezt az állam azzal magyarázza, hogy a megyék jobban ismerik a saját szükségleteiket, így nekik kellene eldönte­niük, mely járatok fontosak számukra. Mindez persze igaz, ám az állam ezúttal is először a hatásköröket ruházta át az önkor­mányzatokra, és csak most dolgoznak a működéshez szükséges törvényeken. Emiatt az önkormányzatok máig nem tudják, mit is kezdjenek a hirtelen rájuk szakadt hatáskörökkel. Továbbra is bi­zonytalan, hogyan oldják meg a szociális kedvezmények körüli problémákat és a megyék közötti közlekedést. A megyei képviselők pedig már a közelgő választásokra gondol­nak, így nem szívesen hoznak olyan népszerűtlen intézkedése­ket, mint a járatcsökkentés vagy a kedvezmények lefaragása. Az idő ugyanakkor sürget, hiszen az állam egy-két éven belül meg kíván válni az autóbusz-közlekedési vállalatok maradék tulaj­donrészeitől is, amiért akár 2,5 milliárd koronát is kaphat. Egy­előre úgy néz ki, ezeket a vagyonrészeket a jelenlegi tulajdono­sok vásárolják meg. Ha azonban az elkövetkező időszakban nem sikerül tisztázni a helyközi közlekedésben kialakult bonyolult helyzetet, csak kevés cég szánja el magát arra, hogy a bizonyta­lanba fektessen százmilliókat. Ezért ha a kormány a legtöbbet szeretné kihozni a magánosításból, fel kellene hagynia azzal, hogy minden felelős­séget a megyékre hárít, és gyorsan tisztáznia kellene, hogyan is oldják meg az ágazat finanszírozását. JEGYZET Ki kit szipolyoz? SZÁSZI ZOLTÁN Jártomban-keltemben múltko­riban megálltam Nagytrombi­táson a piacon, az én régi ked­ves ismerősömnél, Máli néni­nél. Mondta szegény a sok gon­dot, bajt, majd rátértünk a leg­újabb hírekre. „Tudja, kedveském, minek ne­vezték el a falumat? Hát Nát- hafalvának! Ez még csak hagy- ján, hanem olyan ember ke­resztelte át az én szülőfalum nevét ilyen ocsmány valami­nek, aki nem is odavaló, meg annyi vaj van a füle mögött, hogy már kalapban sem mer kimenni, nemhogy napsütés­ben, hanem árnyékos időben sem. No, ez a fiatalember ná­lunk rendesen kihúzta ám a gyufát. Tudja, vállalkozó volt ő, az államtól is kapott pár éve 400 ezer koronát, csakhogy kezdjen már valamit magával. Nyúzta is érte akkor mindenfé­le alapon az akkori vezetőket. Csinált is valamit, de aztán meg azt hallom, most becsuk­ta. Hát mondja már, kedves­kém, ha nekem valaki 400 ezer koronát adott volna csak úgy vissza nem térítendő, micsoda üvegházat csináltam volna én abból. Ez meg, ez az ember vagy elpocsékolta, vagy annyi­ra vacakul gazdálkodott, hogy még a gépeket is el kell adnia. Igaz, a befolyó pénz már az ő zsebére megy, hát lehet, hogy nem is járt rosszul. Huncut ember az nagyon. Mikor elvé­gezte a középiskolát, elment az egyetemre, de biz egy fél évig se bírta ki, de két évig még úgy járt a nagyvárosba, mintha egyetemista lenne, szegény ap­jától elszedte a pénzt a tanul­mányokra, ő meg élt, mint hal a vízben. Hát azt is tudja, ked­veském, biztosan, hogy most meg valami minisztériumi al­kalmazottat akarnak belőle csinálni. Azt hallottam, majd tanácsokat fog adni, hogyan kell a természetet védeni. Már én csak megkérdezném a felet­tesét, azt tudja-e, hogy vigyáz emberünk a természetre. Mert ha megtelik a pöcegödre, fog­ja, aztán este kiszivattyúzza sutjába úgy, hogy jut abból még a szomszéd kertjére is. Már olyat is hallottam róla, hogy ő az egyedüli, akinek nincs borospincéje a faluban. Pedig ez nálunk az egyik leg­nagyobb szégyen. Pedig ott a félkész ház, ott a telek hozzá, csak lusta kimenni dolgozni, mindig csak spekulál, mint Sa­mu az üres boltban. No, el ne felejtsem, olyat is beszélnek már a falunkba, hogy ez a hun­cut ember már a politika felé kacsingat. Hogy bizony fel akar kerülni a megyéhez vala­mi képviselőnek, mert ott egész jó a fizetés. No, nem tu­dom, mi lesz neki a vége, mert sokan morogták a kocsmába, hallottam, mikor mentem az öregnek egy kis söröcskéért, hogy igencsak nyitogat valami pofonládát. Hogy az micsoda dolog lehet, meg nem mond­hatom, de nem kívánok a he­lyébe lenni. No, Isten áldja, mennem kell, mert elmegy az utolsó buszom is” - köszön el Máli néni. Ha csak a fele igaz annak, amit mondott, én bizony annak az embernek a helyében úgy el­futnék abból a faluból, mint nyúl a hajtáskor. De mi van, ha minden igaz?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom