Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-07 / 105 szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 7. 12 A II. VILÁGHÁBORÚ VÉGE EURÓPÁBAN Lazar Lazarev: „Sem bosszúvágy, sem káröröm, sem lelkiismeret-furdalás nem kínzott. Lelkemben csak tétova és nehéz emlékek maradtak...” A háborúról - hatvan év múltán Ezekben a napokban az európai háború befejezé­sének, illetve az antifasisz­ta koalíció győzelmének hatvanadik évfordulójára emlékezünk. Érdemes arra is figyelnünk, hogy a le- győzöttek sem hallgatnak. Az ismert osztrák tévé­kommentátor, Hugo Por- tisch azt állította: a legyő- zöttek mégsem vesztesek, mert felszabadították őket a fasizmustól. E. FEHÉR PÁL Moszkvából hozott egy könyvet a posta. Az évforduló és a könyv megjelenése talán véletlenül esik egybe, de tematikailag minden­képpen összetartoznak. A feladó, egyszersmind a könyv szerzője, Lazar Lazarev régi barátom, az orosz háborús irodalom kiváló szakértője, és a moszkvai iroda­lomtudományi folyóirat, a Vopro- szi Lityeraturi főszerkesztője. An­nak idején a Baltikumtól Sztáling­rádig végigharcolta a háborút, sú­lyosan megsebesült, és már túl van a nyolcvanadik életévén. Jo­gosult tehát a könyv címe: Egy idős ember feljegyzései. Esszéket, emlékezéseket tar­talmaz ez a több mint ötszáz ol­dalas kötet. Olyan írók szerepel­nek benne, akiket a magyar olva­só jól ismer, például Ilja Ehren- burg (Lazarev a gazdag hagyaték egyik gondozója) vagy Konsztan- tyin Szimonov, aki mondhatni atyai jóbarátja volt. Olvashatunk Andrej Tarkovszkijról, a Rubljov és a Solaris világhírű rendezőjé­ről, akivel együtt dolgozott mint a forgatókönyvek szerkesztője, vagy az alig 1-2 éve elhunyt be­lorusz íróról, Vaszil Bikovról, s vele kapcsolatban arról, hogy Brezsnyevék után Lukasenkóék sem szűntek meg üldözni az egy­kori frontharcost, a magyarra is lefordított Holtaknak nem fáj szerzőjét, aki előbb Helsinkibe, majd Prágába volt kénytelen emigrálni, és csak meghalni en­gedték vissza Minszkbe. Izgal­mas és szomorú adalék a mai belorusz rezsim anti- demokratizmusáról... Az évforduló idején ol­vasom Lazarev könyvét, tehát háborús emlékeit keresem. Lazarevre jel­lemző, hogy nem kedveli a ha­mis pátoszt: az igazat akarja tudni és közvetíteni. Bár ez a kép komor, és korántsem egyezik a tegnapi és a mai történelem­konstruktőrök állítólag lelkesítő képzelgéseivel, amelyeket a poli­tika a saját céljaira alakított ki. A történelmi igazság ridegebb, vi­szont tanulságosabb. Egyetlen példa: 1941 októberé­ben a németek már Moszkva előtt állnak. A helyzet kétségbeejtő, a fővárost kiürítik, a kormány, sőt a vezérkar is távozik. Moszkvában csak Sztálin maradt és kilenc ve­zérkari tiszt, akik közvetlenül se­gítették munkáját. Azért kilen­cen, mert ennyi hely maradt azon az állandóan készenlétben álló A történelmi igazság ri­degebb a képzelgésnél, viszont tanulságosabb. Sztálin fia, Jakov német hadifogságban, 1941 júliusa repülőgépen, amely elmenekítet­te volna őket, ha a hitleristák mégis elfoglalják a várost. Mint ismeretes, a Moszkvát védelmező csapatok parancsnokává Sztálin Georgij Zsukovot nevezte ki, no­ha nem sokkal korábban botrá­nyos körülmények közepette le­váltotta őt mint vezérkari főnö­köt. Ekkor Sztálin parancsot ad, hogy a lapok közöljék Zsukov arc­képét, noha addig csak alacso­nyabb rangú tisztek portréi jelen­hettek meg, a tábornokoké soha. Ezt a gesztust sokan úgy értel­mezték, mintha Sztálin bocsána­tot akart volna kérni Zsukovtól a korábbi konfliktus miatt. Lazarev rámutat, hogy Sztálinnak nem volt szokása bocsánatot kérni, s ezúttal egészen másról volt szó. Sztálin ugyanis számolt azzal, hogy a moszkvai csatában nem a szovjetek, hanem a németek győznek. A tragédia bekövetkezé­se esetén pedig - Sztálin számítá­sa szerint - világossá lesz, hogy ki a felelős a vereségért. Természe­tesen nem ő, hanem Zsukov. Ma­napság éppen az évforduló kap­csán meglehetősen sok kísérlet történik orosz föl­dön Sztálin rehabilitálá­sára. Lazarev a pszeu- dosztálinistákkal szem­ben újólag megmutatta a diktátor igazi, álságos ter­mészetét. És ő aztán soha nem akarja eltakarni a valóságos győ­zelem díszleteivel sem azokig az óriási emberáldozatokat, amelye­kért alapvetően Sztálin felelt. A 27 millió halottat. Arról az adat­ról pedig még a hetvenes években ő írt a nagy nyilvánosság számára (Képarchívum) először, hogy a háborúban odave­Az őszinteség és az igazság keresése kell, hogy vezesse a mai emlé­kezéseket szett az 1916 és 1923 között szü­letett szovjet férfilakosság hetven (!) százaléka, az 1924-es évjárat ötven százaléka és az 1925-ösök- nek harminc százaléka sem érte meg a győzelem napját. Azok, akik 1925-ben születtek, a hábo­Manapság sok kísérlet történik orosz földön Sztálin rehabilitálására. rú kitörésekor mindössze 16 éve­sek voltak! Ezek az adatok érzé­keltetik azt is, hogy a háborús tra­gédia miért érinti annyira érzéke­nyen a volt szovjet lakosságot még annyi idő múltán is. És vannak másféle érzékenysé­gek. Említettem már, hogy Lazarev mint tengerészgyalogos hadnagy (Illusztrációs felvétel) előbb szakasz-, majd századpa­rancsnokként harcolt. Sok évtized­del a háború után Lazarev német földön járt. Elvetődik a Balti-ten­ger partjára, s egy városkában vár­ja a berlini vonatcsatlakozást. Köz­ben betér a városka templomába, ahol meglátja a háborús hősök em­léktábláját. És az elesettek között három olyan is szerepel, akik Mi- usznál haltak meg 1943. augusz­tus 27-én, amikor ő, Lazarev szin­tén ezen a helyen három golyót is kapott: „egy rendeset és két robba- nót”. „Sem bosszúvágy, sem kár­öröm, sem lelkiismeret-furdalás nem kínzott. Lelkemben csak této­va és nehéz emlékek maradtak...” - ez a szerző mai kommentálja. Az őszinteség és az igazság ke­resése - talán ez a két érzés kelle­ne, hogy vezesse a mai emlékezé­seket. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉVSZÁMOKBAN május 18. A szövetségesek Monte Cassinonál áttörik a német állásokat. Kollaborálás vádjával kitelepítik a krí­mi tatárokat. június 4. A szövetséges csapatok bevo­nulnak Rómába. június 6. A D-Day: megkezdődik a szö­vetségesek normandiai partraszállá­sa. június 12. A V-1 szárnyasbombák első tömeges bevetése London ellen. június 18. Az amerikaiak elfoglalják a Mariana-szigeteket. június 19. A japán flotta támadása a Fü- löp-szigeteknél. június 23. A Bagratyion-hadművelet kezdete: szovjet offenzíva a német Közép hadseregcsoport ellen. július 6. Horthy leállítja a budapesti zsi­dók deportálását. július 13. Kelet-Galíciában nagy szovjet offenzíva indul. július 20. Stauffenberg ezredes siker­telen merényletet követ el Hitler el­len. július 23. Magyar vereség Galíciában. Az 1. magyar hadsereg a Kárpátokig vonul vissza. július 31. Az I. Balti Front kijut a Rigai­öbölhöz. Normandia egésze a szövet­ségesek kezén. augusztus 1. Kitör a varsói felkelés. augusztus 19. Párizsban felkelés tör ki a németek ellen. augusztus 23. Romániában németelle­nes államcsíny zajlik le, az ország fegyverszünetet kér. Szovjet csapatok Kisinyovnál jelentős német erőket ke­rítenek be. augusztus 25. Románia hadat üzen Né­metországnak. Párizs felszabadul, de Gaulle diadalmenetben vonul be a francia fővárosba. Lakatos Géza az új magyar miniszterelnök. augusztus 29. Megalakul a Lakatos­kormány. Kitör a szlovák nemzeti fel­kelés. szeptember 2. Finnország elfogadja a szovjetek fegyverszüneti feltételeit, és megszakítja a diplomáciai kapcsolato­kat Németországgal. szeptember 5. Román-magyar össze­csapások Dél-Erdélyben. szeptember 6. A 2. Ukrán Front behatol Erdélybe. szeptember 7. Románia hadat üzen Ma­gyarországnak. szeptember 8. Az első V-2 támadás London ellen. szeptember 13. Szovjet légitámadás Budapest ellen. Magyar csapatok el­foglalják Aradot. szeptember 20. A szovjetek átlépik a lengyel-szlovák határt. szeptember 23. A szovjetek átlépik a tri­anoni román-magyar határt, szeptember 28. Faragho Gábor vezérez­redes vezetésével fegyverszüneti de­legáció indul Moszkvába, október 2. A varsói felkelés leverése, október 5. A szovjetek Kurlandban be­kerítik a német Észak hadseregcso­portot. október 6. Szovjet offenzíva indul a Ti­szántúlon Debrecen irányába. Szovjet és csehszlovák csapatok elfoglalják a Duklai-hágót. október 9. Churchill tárgyalásokat kezd Moszkvában, ahol Sztálinnal megköti az ún. „százalékos megállapodás“-t. október 11. Horthy elfogadja az előze­tes fegyverszüneti feltételeket, október 12. A szovjetek elfoglalják Nagyváradot. október 15. Horthy a rádióban bejelenti a fegyverszünetet. Nyilas hatalomát­vétel, a „kiugrási kísérlet“ megbukik, október 16. Horthy kormányzó lemond, és Szálasit kinevezi miniszterelnök­nek. október 17. A nyilaskormány elrendeli a totális mozgósítást. október 21. A szövetségesek elfoglalják az első jelentős német várost, Aa­chent. november 7. Rooseveltet negyedszer is az USA elnökévé választják, november 12. Brit bombázók elsül­lyesztik a Tirpitz német hadihajót, december 4. Hitler-Szálasi találkozó Berlinben. december 16. Nagyerejű német ellentá­madás indul az Ardennekben. december 21. Debrecenben összeül az Ideiglenes Nemzetgyűlés, december 22. Megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány. december 28. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány hadat üzen Németországnak, december 30. Megkezdődik Budapest ostroma. 1945 január 1. A németek támadást indítanak Budapest felmentésére, január 5. Bicskénél elakad a németek offenzívája. január 17. Varsó felszabadul, január 18. Pestről kiűzik a németeket, január 20. Moszkvában a magyar kül­döttség aláírja a fegyverszüneti meg­állapodást. január 29. Zsukov csapatai elérik az 1938-as német határt, február 4-11. A jaltai konferencia az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányfőinek részvételével. február 9. Elzász felszabadulásával helyreállnak a háború előtti francia határok. február 13. Budapesten befejeződnek a harcok. február 13-14. A szövetségesek bom­bázói lerombolják Drezdát, március 6. A háború utolsó német el­lentámadása: áttörési kísérlet a Bala­ton és a Velencei-tó között, március 7. Az amerikaiak elfoglalják Kölnt, valamint átkelnek a Rajnán, március 9. Amerikai B-29-esek gyújtó- bombás támadása Tokió ellen, március 19. Hitler „Nero“ parancsa el­rendeli a teljes németországi infrast­ruktúra elpusztítását, március 25. A Rajna teljes bal partja a szövetségeseké. április 1. Amerikai partraszállás Okinawán. április 4. A szovjet csapatok elfoglal­ják Nemesmedvest, az utolsó, még német-magyar kézen lévő magyar- országi települést. Pozsony felsza­badulása. április 7. Amerikai repülőgépek el­süllyesztik a világ legnagyobb csata­hajóját, a japán Yamato-t. április 12. Meghal F. D. Roosevelt. Utó­da H. Truman. április 13. Pinkamindszent mellett, Dé­nes majornál véget érnek a harcok Magyarország területén. A szovjetek bevonulnak Bécsbe. április 16. Nagy szovjet offenzíva indul Berlin ellen. április 18. A Ruhr-vidéken véget érnek a harcok. április 22. Berlint bekerítik a szovjetek, április 25. Torgaunál találkoznak az amerikai és a szovjet erők. április 28. Olasz partizánok kivégzik Mussolinit. április 29. Az olaszországi német csa­patok kapitulációja. Hitler feleségül veszi Éva Braunt. Politikai végrende­letében Dönitz tengernagyot nevezi ki utódául. április 30. Hitler és Éva Braun öngyil­kosságot követnek el. Szovjet zászló leng a Reichstagon. Münchenbe be­vonulnak az amerikaiak.' május 2. Berlin kapitulál. Flensburgban Dönitz vezetésével új német kormány alakul. A németek feladják Zágrábot, május 5. Prágában felkelés robban ki. május 7. Reimsben a németek aláírják az előzetes kapitulációs okmányt, május 8. A 8-áról 9-ére virradó éjjel alá­írják a Németország feltétel nélküli ka­pitulációjáról szóló okmányt. Európá­ban május 8-a, a Szovjetunióban má­jus 9-e a győzelem napja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom