Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-07 / 105 szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 HÉTVÉG(R)E Janicsárok tündöklése FIGYELŐ Szünetel a Magyar Szó Anyagi gondok miatt, elsősorban az elkönyvelt veszteségek, a felhalmozott nyomda- és papírköltségek miatt nem jelenik meg a Romániai Magyar Szó. Gyarmath János főszerkesztő közleményében azt is tudatja: az újságot kiadó Tran- sil Rt. többségi részvénytulajdonosa május 5-én döntött úgy, szünetelteti a lap megjelenését mindaddig, míg megoldást nem talál a pénzügyi gondokra. A közel 60 éves múltra visszatekintő magyar újság - munkatársai, akik viszontagságos körülmények között szerkesztették eddig is a lapot, sajnálattal veszik tudomásul a történteket - írja a főszerkesztő, és megjegyzi: a többségi tulajdonos elképzelése az, hogy esetleg rövidesen ugyanezzel az újságírói munkaközösséggel új napilapot indítana. A Romániai Magyar Szót kiadó Transit Rt. többségi részvény- tulajdonosa, Birtalan József nem kívánta kommentálni a főszerkesztő közleményét, és azt sem árulta el, mekkora a lap adóssága. Értesülések szerint egyébként félmillió koro- nányi lejnél nem nagyobb. Birtalan József, aki egyben államtitkári rangú vezetője a közalkalmazottak országos tanácsának, annyit mondott, hogy a Transil Rt. anyagi lehetőségeihez képest a felhalmozott tartozás elég nagy. A lapot amúgy örökölt adóssággal vette át négy éve. A tulajdonos reményei szerint a jövő hét elején megoldhatók a gondok, és újból megjelenik az újság. Birtalan hozzátette: az utóbbi öt évben a Romániai Magyar Szó sokszor pályázott magyarországi támogatásra, de talán még egymillió forintot se kapott. TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Csehországban áprilisban az utóbbi három év mélypontjára süllyedt a koalícióban kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párt népszerűsége. Ha most rendeznének parlamenti választást, akkor a szociáldemokraták csak a szavazatok 10,5 százalékát kapnák; ez húsz százalékkal kevesebb, mint a 2002. júniusi választáson, amelyet a párt megnyert - derült ld abból az országos felmérésből, amelyet a prágai Központi Közvélemény-kutató Intézet készített. Szociológusok szerint a párt preferenciáinak csökkenését a Stanislav Gross volt kormányfő zavaros családi pénzügyei körül kirobbant botrány, valamint az ennek kapcsán a pártot ért folyamatos kritikák váltották ki. A baloldal legerősebb ereje áprilisban is Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja lett 16,5 százalékos támogatottsággal. Bár a kommunista pártot múltja miatt eddig a szociáldemokrácia nem tartotta hiteles partnernek, az utóbbi időben erősödik az a szociáldemokrata szárny, amely szorosabb együttműködést szorgalmaz a két párt között. A pártok népszerűségi listáját továbbra is a jobboldali ellenzéki Polgári Demokratikus Párt vezeti 31 százalékos támogatottsággal. (kés) Leborulok a kormány nagyjai előtt, vagyis mindenki előtt egy kivétellel. Ő az általam eddig nagyra becsült Rudolf Zajac egészségügyi miniszter, aki a sok semmittevő egészséggazda után transzformál- gatásra adta fejét, de ha a nyúl puskát kap a kezébe, régen rossz. MOLNÁR NORBERT Zajac elvesztette a háborút a dohányzókkal szemben, szerencsére. Tudjuk: a legrosszabbak a janicsárok. Aki egyszer letette a cigit, az előtt két út áll: vagy visszaszokik, vagy a dohányzás legnagyobb ellensége lesz, lásd még rabló és pandúr, vadló és kandúr, stb. És még mielőtt megvádolna valaki, hogy az egészségtelen életmód pártolója vagyok a „valamibe bele kell döglenie az embernek” elvet szem előtt tartva, leírom: igenis harcolni kell a dohányzás és a füst, a rossz szokások és az egészségrombolás ellen. De nem a dohányzók ellen. Nem lehet őket diszkriSIDÓ H. ZOLTÁN Pavol Rusko gazdasági miniszter mint cukros bácsi az édességet, úgy osztogatja a külföldi beruházóknak az autópálya-szakaszokat. A délkoreai Hyundai/KLA autógyárnak tavaly szemrebbenés nélkül megígérte, hogy 2006 végére Pozsonyból Zsolnáig suhanhatnak az autóbarát műúton. Ehhez képest legalább 2008-ig a Vág szűk völgyeinek zsúfolt útjaira szorulnak az észak-szlovákiai iparvárosba tartó járművek, miközben még a Mečiar- korszak kapkodó sztrádaépítésének következményeit is el kell távolítani. E héten egy szintén koreai beruházónak, a Hankook Tire gumiabroncsgyártónak ígérte meg a miniszter, hogy a Nyitra és a Léva közötti szakaszt gyorsforgalmi út és autópálya köti össze. Annyi javulás azért történt, hogy most nem hosszú hónapok múltán, hanem gyakorlatilag azonnal kiderült: szó sincs újabb, becslések szerint 5-7 milliárd koronát felemésztő sztráminálni, mint ahogy senkit sem. Szépen sorjában: ez a Zajac azt akarta, hogy még a kocsmákban se lehessen cigizni, csak olyan elkülönített helyiségekben, ahol viszont fogyasztani nem lehet. Sorstársaim, bevállalható egy sör vagy egy kávé cigi nélkül? Egy frászt. Kinek lett volna jó ez? Kinek érdeke, hogy kiürüljenek a kocsmák? A nagy Kaníknak se gravírozzuk nevét aranytéglába. Mi a saját szempontjaink miatt szeretjük őt, ő meg a saját gazdasági érdekei miatt fúrta meg Zajacot. Ritka szép pillanat: egyeznek a miniszter gazdasági és egy komoly választói réteg személyes érdekei. Hova zárná ez a Zajac a dohányosokat? Kínzókamrákba küldené őket, vagy egyenesen a gu- lagra? Miféle elvakultság vezérli őt szentnek vélt célja érdekében? És a chipsek, meg a csoki, meg a teljes zsírtartalmú tejek, meg az alkohol miért nem zavarja a miniszter urat? Miért nem íratja rá a chipsre, hogy rákot okozhat, a húsra, hogy elhízást, ami meg szívinfarktust okozhat? Hogy az alkoholfogyasztók beledögölhetnek a májcirrózisba? Mert azokról daszelvény építéséről. Ennyi hitegetés után igazán nem csodálkoznánk azon, ha az ázsiai óriáscégek vezetői ferde szemmel néznének ránk. Még szerencse, hogy a közlekedési tárca sietve megnyugtatta a kedélyeket, mondván: a Hankook Tire nem is igényelt autópályát. Egy bizonyos tévécsatornán primadonnaként viselkedő Rusko úgy látszik, ha rivaldafényben áll, máris nagyokat mond. Ha csak teheti, márpedig teheti, mindig előrukkol a külföldi beruházások nagy számával, a csak tízmilliárdokban mérhető tőkebeáramlással. Az már más lapra tartozik, hogy tavaly a statisztikai hivatal szerint csupán 27 milliárd korona külföldi működötöké telepedett le Szlovákiában, ami mind abszolút számokban, mind egy főre lebontva mesz- sze elmarad a számunkra mércének számító visegrádi országok idevágó mutatóitól. Arról nem is szólva, hogy a beruházóknak nyújtott kedvezményeket szívesen eltitkoló gazdasági tárca a Hankook Timég nem szokott le? A legkedvesebb érvelése a dohányzók elleni harcban az Európai Unió cigiölő magatartása. És jött a nagy Kaník, és azt mondta: nem kell minden európai marhasághoz ragaszkodnunk. Éljen a nagy Kaník! És majd én is leszokom egyszer a cigarettáról, de nem most. Bár elég riasztó, hogy ilyen feliratokat találunk a dobozokon: A dohányzás öl; A dohányzás árt Önnek és környezetének; A dohányzás tüdőrákot idéz elő; A dohányzás csökkenti a vérkeringést, és impotenciát okozhat; A dohányzás árt a spermiumoknak, és terméketlenséget idézhet elő. De addig nem szokom le, amíg a következő feliratok nem állnak majd a dobozokon: Zajac öl; Zajac árt Önnek és környezetének; Zajac tüdőrákot idéz elő; Zajac csökkenti a vérkeringést, és impotenciát okozhat; Zajac árt a spermiumoknak, és terméketlenséget idézhet elő. re ügyében megint túllőtt a célon. A 19,6 milliárd koronát felemésztő új gumiabroncsgyárnak mintegy 4 milliárd koronányi állami dotációt ígért, aminek hallatán még a hazai nagyvállalatok vezetői is felhördültek. A végén még túl sokat ígérhetünk, és keveset adunk. Nem mellékes, hogy a 4 milliárdos összeg a teljes beruházás értéke legalább 20 százalékának felel meg, miközben a még mindig húzódó, Ján Slota kirohanásaival és a parcellatulajdonosok ökölrázásával tarkított Hyundai/KLA-ügy óta tudjuk: az európai uniós elvek szerint a támogatás mértéke nem lépheti .túl a teljes összeg 15 százalékát. Sebaj, Rusko pókerarccal és a rutinos kártyások nagyotmondásával tovább csalogatja a térségünkben bóklászó potenciális beruházókat. Ez rendben is volna, azonban ennyi malőr után eljöhet az idő, amikor a gazdasági miniszter csábító szirénhangjai már nem hatnak, és a vállalatok állhatatos Odüsszeuszként húznak el mellettünk. HETI GAZDA(G)SÁG Minden beruházónak egy sztráda Miféle elvakultság vezérli őt szentnek vélt célja érdekében? KOMMENTÁR Egykori fapuskáink KÖVESDI KÁROLY Mi sem voltunk jobbak a Deákné vásznánál: amit csak ki lehetett kutatni, kikutattunk, ahová csak befért a fejünk, bebújtunk, ha az Alvégről el kívánkozott egy kapu vándorolni a Felvégre, segítettünk neki. Gyerekkorunk egyik kedvenc időtöltése a háború- .ból visszamaradt lőszerek utáni kutakodás volt. Amit persze nem végezhettünk tűzszerészi alapossággal, hiszen ahhoz ismernünk kellett volna azt is, hol állt a front, hol voltak géppuskafészkek, müyen tüzérségi lövegekre hol lehet számítani. Bár az egykori lövészgödrök nyoma (egyre felismerhetetlenebbül, de csodálatos módon általában egy-két tinórugombát bújtatva) még ma is megvan a szülőfalumat övező erdőkben, lőszert azokban már nemigen lehetett találni. Egyszer mégis volt egy akkora fogásunk, hogy megijedtünk tőle: az egyik romhalmazzá vált kúria kőfalmaradványai közt géppuskagolyókra bukkantunk. Egész láncok tekeredtek elő a derékig, nyakig érő csalánból, ahol tulajdonképpen békés gilisztát kerestünk a kövek alatt a délutáni pa- ducozáshoz. Kissé rozsdásak voltak, de láthatóan „üzemképesek”. Soká meditáltunk a kincs fölött, mi legyen vele; tűzbe rakni nem mertük, szétszedni, kiszedni belőle a puskaport még úgy sem. Végül elzarándokoltunk a háenbére, és bejelentettük. Az élesben történő durrogatás helyett maradt hát a fapuskákkal vívott háborúsdi. Amely hűen tükrözte az akkori viszonyokat és a kor hivatalos politikai és erkölcsi kódexét: vagyis senki sem akart német katona lenni, mert a csata általában úgy dőlt el, hogy a legyőzött fasisztáknak feltartott kézzel kellett menetelniük a győzők puskacsöve előtt. Ez a szerep, mert megalázó volt, a leggyengébbeknek jutott. Buták voltunk, mert annak nevelt a barbár kor, s a felnőttek titokban mesélt szövegeiből legfeljebb annyit tudtunk kiszűrni, hogy a dicső felszabadítók kit és hogyan erőszakoltak meg, kit hova hajtottak el, kinek kije marádt a keleti fronton. Ahhoz azonban ezek a történetek kevésnek bizonyultak, hogy áttörjék a hallgatás és a hazugság egyoldalú falát, ahhoz meg végképp, hogy gyerekfejjel elgondolkodjunk a katonasors fölött. Amelyet egyetlen nyelven írt meg a történelem. Nem oroszul, nem németül, nem magyarul. Akkor még nem olvashattunk memoárokat, vagy ha igen, csak'az egyik oldal igazsága szerint. Falum temetőjében azért volt egy sírocska, amelyet mindenki csak „a katona sírjának” nevezett. Nem győző volt és nem legyőzött, aki ott nyugodott, nem vörös és nem barna volt a ruhája annak a honvédnek vagy szóidéinak, akit valahol hiába vártak haza. Akármelyik oldalhoz tartozott, akármilyen nyelven beszélt, vesztes volt, mert annak a szörnyűségnek nem voltak nyertesei. A fapuskák azóta kimentek a divatból, és a mai gyerekeknek nem kell győztesnek és legyőződnek lenniük. JEGYZET A gyomor mélységei TALLÓSI BÉLA Harmadikos gimnazista korunkban olyan szerencsénk volt, hogy elvittek bennünket egy - ahogy mi mondtuk - iskolai exkurzióra, egy „élő” biológiaórára. Na, nem a botanikus kertbe, ahova a legtöbb tanulmányutat szervezték. Annál sokkal exkluzívabb helyre. Az orvosi egyetem kórbonctani tanszékére. Egy igazi boncolásra. Kiváló bulinak ígérkezett, már jó előre ugrattuk egymást, hogy hányán alólunk majd el, hányunkat kell felmosni... Az anatómiai boncterembe lépve - a szokatlan környezettől és helyzettől - megemelkedett az ember pulzusszáma, meg a gyomra is, látva, hogy az egyik medikus a boncasztalok között tejfölt ka- nalazgat, s jóízűen harapja hozzá a kiflit. A formaimban tárolt tetemeket nézve az foglalkoztatott, vajon hova lesz az élet, hova fut ki az ember testéből. Na, de a boncolás!... Amikor a fehér köpenyes hölgy a boncasztalon előkészített „előreboncolt” tetemet szétszedte, mint Jancsika az ólajtót, az egészen más élmény volt, mint amikor mi „beleztük ki”, belső szerveire bontva a biológiai segédeszközként használt kaucsukembert a biológiateremben. A mai napig hálás vagyok annak a tanárnőnknek, aki elintézte a kirándulást, s így beleláthattam az emberbe, az emberi testbe, s megtudhattam valamit abból, milyen bonyolult szerkezet vagyok. De hálás lennék, ha valaki ugyanúgy lehetővé tenné, hogy belelássak az emberi lélekbe is. Hogy megérthetném, valaki miért képes bármire. A hozzám hasonló elfuserált névtelenek nevelési szlogenje az volt annak idején, hogy: „A szocialista haza építésére és védelmére légy kész! Mindig kész!” De megtörtént a nemzedékváltás, s a mai egynevű, csak keresztnevükön vagy „művésznevükön” ismert ifjakat és ifjú lányokat arra nevelik, hogy a hírnévért, a címlapon, a médiában való jelenlétért, a tizenöt perces sztárságért, a tiszavirág-életű felbukkanásért és esetleges pénznyereményért mindenre legyenek képesek és készek. Műidig készek. így lehet, hogy a képernyőn való szerepléshez az esztétikai mércét megütő szép, gusztusos fiatalembereket arra tudnak rábírni, hogy csupán a szájuk igénybevételével eleven marhaszemeket válogassanak ki csúszó-kúszó kukacok közül. S ha ez még mindig nem az ember mint olyan - mint főemlős, mint faj - önmagából való kifordítása, akkor van ennél magasabb tét is. A résztvevőknek egy semmibe meredő marhaszemet meg is kell enniük. A kamera előtt elmajszolniuk. És ők megteszik... Hogy mi mindent bevesz az ember gyomra!?
