Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-01 / 74. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 1. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 13. számában feltett kérdésre Sándor Mátyás a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Kiss Júlia tornaijai, Fábik Annamária apácaszakállasi és Kovács István szomotori olvasónk nyerte. Gratulálunk! Tanácskozás a felsőoktatásról Somorja. A Fórum Kisebbségkutató Intézet székházában (Park utca 4.) ma 13 órától kerül sor a Szlovákiai magyar értelmiségi találkozó címen meghirdetett rendezvénysorozat újabb tanácskozására, amelynek témája ezúttal a szlovákiai magyar oktatásügy helyzete, különös tekintettel a felsőoktatásra. A tudományos konferencián A. Szabó László a szlovákiai magyar felsőoktatásról vázol fel általános helyzetképet, Mészáros András A magyar tanszékek szerepe és jövője a felsőoktatási rendszerben címen tart előadást, Zilahi László a magyarországi támogatásokról és az EU-csatlakozás nyújtotta lehetőségekről nyújt áttekintést, László Béla a nyitrai Közép-európai Tanulmányok Kara, Szabó Zoltán a Selye János Egyetemi Központ, Albert Sándor pedig Selye János Egyetem tevékenységéről és terveiről ad tájékoztatást, (ú) A gömöri kisemberről Kassán Kassa. A Mészáros utcai Magyar Közösségi Házban ma délután 17 órakor mutatják be Szászi Zoltán Forgácsok című kötetét. A gömöri szerző, lapunk munkatársa lírai jegyzeteit gyűjtötte egybe. Az írások szereplői legtöbbször a társadalom peremére sodródott, sokat szenvedett kisemberek, akik minden nehézség ellenére igyekeznek talpon maradni, sőt a derűt sem lehet kiölni belőlük. A gyakran önéletrajzi ihletésű, még gyakrabban valós személyeket szerepeltető jegyzetekhez Cselényi Árpád Tornaiján élő fiatal képzőművész készített rézkarcokat. Az illusztrátorral szintén találkozhatnak Kassán mindazok, akiket érdekel a lírai látásmód és a publicisztika találkozása. A szerzői est a Magyar Polgári Klub szervezésében valósul meg. (juk) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MUSORAJANLO Szombat reggel 7 órától fél 12-ig a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazinunkat hallhatják. A tartalomból: szólunk arról, hogy az uniós támogatásoknak köszönhetően jelentős mértékben javul Galánta, Vágsellye, Somorja és a környékbeli falvak ivóvízellátása és szennyvízelvezetése. Egy hónap híján egy éve, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk. Milyen helyzetet teremtett ez a mezőgazdaságban, beigazolódtak-e a termelők félelmei, vagy inkább pozitívan értékelik az elmúlt hónapokat - egyebek közt erről is kérdezzük a Dunaszer- dahelyi Járási Agrárkamara igazgatóját. A 2007 és 2013 közötti időszak elsődleges feladatait egyeztették a héten a miniszterek - erről is szólunk. Miklósi Péter Délidő című műsorának vendége - az egészség- ügyi világnap küszöbén - Bastrnák Tibor parlamenti képviselő, az egészségügyi bizottság tagja. Téka című irodalmi magazinunkban 13 órától szó lesz egy iskolatörténetet feldolgozó könyvről, valamint egy szokatlan kiadványról, egy székely-magyar szótárról. 13.30-tól Érsekújvár bombázásának 60. évfordulójára emlékezünk a Tallózó- - ban. 15 órától új műsorral jelentkezik a Lazítani, melyben folytatódik a februárban megkezdett történet. Vasárnap reggel 7 órakor hírekkel indul a műsor. 8.05-kor kezdődik A hét Londonban - a brit politikai és kulturális élet eseményeinek összefoglalója. A Világosság református egyházi műsorában 9.05- kor az irgalmas szamaritánus példázatát Misák Alica csilizpatasi lelkipásztor hozza közelebb a hallgatókhoz. Bemutatjuk a csilizradvá- nyi gyülekezetét, és szó lesz a Du- naszerdahelyen megszervezett házi, kiscsoportos bibliakörök vezetőinek képzéséről. 10 órakor hírek, majd Gyerekzsúr, amelyben befejeződik Hamupipőke meséje, az követően pedig az olvasásról, tévézésről és számítógépezésről lesz szó. A11 órakor jelentkező Ifjúsági műsorban bemutatjuk az Accord Patria zenekart, beszélgetünk egy könyvesboltlánc tulajdonosával, és visszatérünk a Határok nélkül elnevezésű ifjúsági és diáknapokhoz. Vendégünk lesz Kalmár Csaba, az Alapy Gyula Csemadok-alapszerve- zet vezetője, majd bemutatjuk a budapesti Momentán társulatot. A 13 órakor kezdődő Térerő témái: 120 éve született Kosztolányi Dezső - a Szabadkai Rádió ebből az alkalomból készített összeállítást. Bartók Bélára emlékeztek a Temes megyei Nagyszentmiklóson - a temesvári szerkesztőség riportja. Győr belvárosának egyik legszebb tere a Széchenyi tér - riport arról, milyen ma, és milyenek a győriek vele kapcsolatos elvárásai. 14 órakor hírek, majd Kaleidoszkóp, melyben Liszka József néprajzkutató, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának vezetője beszél az intézmény tevékenységéről és terveiről. Beszámolunk A kísérlet folytatódik című tanulmánygyűjteményről, amely a Dunaszerdahelyen megrendezett nemzetközi Vámbéry- konferencia előadásait tartalmazza. A kötet szerkesztőjétől, Dobro- vits Mihály professzortól azt is megkérdeztük, milyen érdekes kutatások folynak manapság a magyar onkológusok és orientalisták műhelyében. Megszólal Bújna Zoltán egyetemi hallgató is, aki azt vette a fejébe, hogy kerékpáron járja be azokat a területeket, amelyeken Vámbéry Ármin is megfordult. A komáromi Selye János Gimnáziumban szerezhető felsőfokú német nyelvvizsgáról és a tanulók német- országi baráti kapcsolatairól is szó lesz a 15 órától kezdődő Nevelők fórumában. Néprajzi műsorunkban fél négytől a koloni Sütő Anna eleveníti fel az egykori lakodalmi szokásokat. (Nyit) Ebben a szakmában nem lehet a csúcsra eljutni; aki úgy érzi, hogy felért, hazudik önmagának Három lépésre önmagámtól * (Dömötör Ede felvétele) 2005. március 11-én Jászai Mari-díjjal tüntették ki Fa- bó Tibort, a Komáromi Jókai Színház művészét. A jelenlegi komáromi társulat tagjai közül eddig mindössze ketten, Bandor Éva és Dráfi Mátyás tudhatták magukénak ezt a rangos kitüntetést. Fabó Tiborral beszélgettünk. ZSELINSKY MIROSLAV Hogyan került a színház közelébe? Az első komoly impulzus a gimnáziumban ért: visszahívtak az alapiskolás színjátszó csoportomba egy beugrásra. Ludas Matyit kellett játszanom. Azelőtt is álltam már színpadon, jártam szavalóversenyekre, de ez a beugrás - és nem utolsósorban az ezért kapott legjobb alakítás díja a Duna Menti Tavaszon - döntőnek bizonyult. Tizenöt évesen hajlamos az ember egy ilyen díjat komolyan venni; persze nem elsősorban emiatt lettem színész, de ekkor gondolkoztam el ezen először. Az érettségi után jelentkeztem a Magyar Területi Színházhoz, Komáromba. Pár évvel később átkerültem Kassára, ahol majdnem húsz évig játszottam. Főiskola? Többször próbáltam bekerülni, de egyszer sem sikerült a felvételi. Aztán feladtam. Nem a sikertelenség kedvetleníteti el, alapvetően azzal a szituációval volt bajom, amibe a felvételin kerültem: egyrészt akkori kamaszos, talán kissé túlzott önérzetem miatt megalázónak éreztem az ottani helyzeteket; másrészt pedig az is bántotta az igazságérzetemet, hogy a főiskolára való bejutás sok esetben előre „le volt zsírozva”. Szóval ehhez egy idő után már semmi kedvem nem volt. Olyan típusú ember vagyok, aki a kudarcait elég mélyen éli meg. Ilyenkor sokat gondolkodom, elemzem a szituációt, próbálok rájönni az okokra, keresem a megoldást. Szerencsére a pályám több mint két évtizede alatt nem volt komoly szakmai kudarcom. Előfordul persze, hogy egy-egy darab valamilyen oknál fogva megFabó Tibor bukik, de soha nem éreztem, hogy színészként elbuktam volna. Mindig erősen önkritikus voltam, önmagámmal szemben is tartottam a három lépés távolságot. Mindez kis szkepszissel és kétellyel vegyítve lehetővé teszi, hogy a saját szakmai életemet képes legyek kicsit hideg fejjel, felülnézetből vizsgálni. Csak semmi átélés! Ugyanakkor az érzelmek nagyon fontos szerepet töltenek be az életemben. Talán fontosabbat is, mint kellene. Azt viszont sosem hittem el elsőre, amit rólam mondanak, főleg, ha dicséretről volt szó. A Jászai Mari-díjat sem hitte el? Ez a történet is beleillik a képbe! Az értesítést a díjról és a meghívót rossz helyre küldték: a borítékon a volt kassai lakásom házszáma volt az adott kassai utcával, de Komárom városába címezve. így természetesen nem is kaptam meg időben. Két-három nappal a díjátadó előtt tudtam meg biztosan. Igaz, előtte már kerestek telefonon, hogy megkaptam-e a levelet. Nem is értettem. Azt hittem, valaki szórakozik velem. Nem is foglalkoztam vele túl sokat, mert épp egy nagyon jó próbafolyamat végén voltunk, nem akartam a bemutató előtt kizökkenni a munkából. Persze nagyszerű volt, amikor biztosan megtudtam. Az is jó érzés volt, hogy a kollégák is őszintén örültek neki. Milyen jelentőséget tulajdonít a díjaknak, elismeréseknek? Életem első komoly egyéni díját Kisvárdán kaptam a Caliguláért. Se azelőtt, se azután nem kényeztetett el a szakma kitüntetésekkel. Azért tartom fontosnak megemlíteni ezt az alakítás-díjat, mert úgy érzem, hogy az akkori - értsd: kassai - munkám ért be ezzel a Jászai Mari-díjjal. Kicsit úgy érzem, mintha ez az elismerés egyben azt is jelentené, hogy letettem a magam főiskolai vizsgáját. Tudom ugyanakkor azt is, hogy nem csak a színészi munkásságomnak szólt a Jászai-díj, hanem a mindenkori társulatépítő, társulatvezető tevékenységemnek is. Furcsamód soha nem voltak vezetői ambícióim, de mindig úgy hozta a sors, hogy valamiféle vezetői pozícióba kerültem. Hosszú évekig voltam művészeti vezetője, rövi- debb ideig pedig igazgatója a Kassai Thália Színháznak; itt Komáromban társulatvezető vagyok. Kassai igazgatóságom alatt épp Tóth Tibor, a Jókai Színház jelenlegi direktora volt a művészeti vezetőm. Mindez az intendatúra idejében történt. Próbáltuk tenni a dolgunkat. Szép időszak volt. A sok epizódalakítást mikor követi egy újabb főszerep? Erre sajnos nem tudok válaszolni. Ahogy a komáromi társulat nagy része - én sem vagyok követelőző típus. Meghajlok a színház vezetése előtt, és elfogadom a darabválasztást és a szereposztást. Nem szoktam verni az asztalt egy szerepért. Egy jól megformált karakterszerep egyébként néha sokkal hálásabb, mint egy bonviván főszerep. Mindenhez szeretettel nyúlok, és megpróbálom kihozni magamból a legtöbbet. Már eljutottam abba a fázisba, hogy tudom, valamit tudok. Valamit tudok működtetni magamban, ami másoknak is fontos lehet. Nincsenek túl nagy ambícióim, soha nem voltam afféle felkapott színész; én fokozatosan kapaszkodtam egyre feljebb és feljebb, de mivel hegyvidékről származom - már régen hozzászoktam ezekhez a hegyi túrákhoz. Hogy elérem-e a csúcsot? Mindig azt vallottam, hogy ebben a szakmában nem lehet a csúcsra eljutni. Aki úgy érzi, hogy a csúcson van, az kicsit önmagának is hazudik. A szavalóverseny résztvevőit szállító „József Attila-busz” Pozsonyból indul az Ung-vidékre Centenáriumi versmaraton KOCUR LÁSZLÓ Ma több mint félszáz fiatal érkezik Nagykaposra, hogy József Atti- la-verseket szavaljon. A József Atti- la-év alkalmából Magyarország pozsonyi külképviselete szavalóversenyt rendez a kelet-szlovákiai városban. A kezdeményezésről Győrffy Csaba nagykövettel beszélgettünk. Ha nagykövetségi rendezvényekről hallunk, általában állófogadások, kerti partik jutnak az eszünkbe. Miért döntöttek úgy, hogy szavalóversenyt rendeznek? Nagykövetségünk minden jó kezdeményezés mögé odaáll, most azonban saját kezdeményezésről van szó. Magyarországon immár hagyomány, hogy minden évet kultúránk valamelyik meghatározó alakjának szentelünk. Tavaly Balassi Bálintra, azelőtt Rákóczi Ferencre emlékeztünk. Idén a külügyminisztérium is szorgalmazta, hogy a külképviseletek rendezzenek kulturális programokat az emlékév kapcsán. Tudomásunkra jutott, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége is hasonló szavalóverseny szervezésére készül. Együtt úgy döntöttünk, hogy ne három kisebb szavalóverseny legyen, hanem egy nagy. Idén több, József Attilával kapcsolatos rendezvényre kerül sor. A holnapi szavalóverseny hogyan illeszkedik ezek sorába? Annak köszönhetően, hogy időben megkezdtük a szervezést, tudunk kapcsolódni a többi felvidéki rendezvényhez. A SZMÍT fogja össze a József Attilához kötődő rendezvényeket, melyek csúcspontja egy Komáromban tartandó gála lesz. A szavalóverseny győztesei itt is fel fognak lépni. A középiskolás kategória győztese meghívást kap Budapestre, az új Nemzeti Színház épületében megtartandó szavalóversenyre. Ennek szimbolikus jelentőséget tulajdonítok, így is ki szeretnénk fejezni a magyar kultúra egységét. Miért éppen Nagykapos ad otthont a versenynek? Az előző két emlékévben adottak voltak a rendezvényeknek otthont adó helyszínek. József Attila - bár hányatott élet jutott neki osztályrészül - nem kötődik egyik felvidéki településhez sem, így a helyszínválasztás terén szabad kezünk volt. A pedagógusszövetséggel konzultálva merült fel Nagykapos mint Szlovákiának Pozsonytól egyik legtávolabb eső pontja. A „József Attila-busz” Pozsonyból indul, és sorra gyűjti a résztvevőket, akik - több mint valószínű - nem ismerik egymást. Egy üyen hosszú úton életre szóló barátságok köttethetnek. A szavalókat elvisszük Nagyszelmencre, a „kettézárt faluba”, és Borsiba, Rákóczi Ferenc szülőházához is. A nyugat-szlovákiai versenyzők vélhetően nem jártak még ezeken a helyeken. Másrészt szerettük volna oldani a szlovákiai magyar rendezvények túlzott Nyugat-Szlovákia-központú- ságát. A hazai versmondó rendezvények koronájának számító Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenytől alig két hét választ el, ennek ellenére meglepően sokan neveztek be. Engem is kellemesen meglepett a jelentkezők száma. Bevallom, amikor a távoli Nagykapos mellett döntöttünk, voltak, félelmeim, hogy ez esetleg elriasztja majd a jelentkezőket. De ezek szerint a bennünket vezérlő elképzelések másokban is megfogalmazódtak.
