Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-30 / 99. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Josep Borell, az Európai Par­lament elnöke védelmébe vette a testület két képviselőjét, aki a múlt héten bírálta Václav Klaus nézeteit az európai alkotmány­ról. A cseh államfő kérését, hogy a képviselők kérjenek tő­le bocsánatot, mert megsértet­ték az Európai Unió egyik szu­verén államát, Borell elutasí­totta. „Ön nagy erővel és meggyőződéssel teijeszti elő személyes érveit az alkotmá­nyos szerződés ellen. Más poli­tikusok hasonló erővel és meggyőződéssel ezekkel e- gyetérthetnek, vagy el is utasít­hatják őket”- írja Borell. Roca Vidal-Quadras, az Európai Par­lament alelnöke, valamint Jo Leinen, az EP alkotmányügyi bizottságának .elnöke bírálta szokaúanul élesen a cseh elnö­köt. „Alkotmányellenes érvei elfogultak, félrevezetők és ha­zugok” -jelentette ki a konzer­vatív Vidal-Quadras. „Kár len­ne, ha ezen euroszkeptikus mi­att és a félrevezető kampány következtében a Cseh Köztár­saság elszigetelődne az euró­pai politika peremén” - tette hozzá a szocialista Jo Leinen. Mindketten azt állították, hogy Klaus véleménye árt Csehor­szág nemzetközi tekintélyé­nek. Úgy látják: ő az egyetlen az európai uniós államfők kö­zött, aki ilyen élesen szembe­helyezkedik az európai alkot­mánnyal. Vidal-Quadras értel- medennek minősítette Klaus azon nézetét, hogy az európai alkotmány elfogadása egy eu­rópai szuperállam létrejötté­hez fog vezetni. Leszögezte: ha Csehország jóváhagyja az eu­rópai alkotmányt, az elnöknek le kellene mondania. Klaus ál­láspontja azonban Csehország­ban is csak pártja, a jobboldali Polgári Demokratikus Párt kö­reiben talált támogatásra, míg a többi párt, politikus és a prá­gai média is elutasította. „Kla­us bírálata nem jelenti a Cseh Köztársaság megsértését. Min­denki a saját nevében beszélt” - jelentette ki Ľubomír Zaorá- lek, a képviselőház szociálde­mokrata alelnöke. (-kés)- Ugyan, kisherceg, pénzért rajtam kívül még nagyon sokan bármire hajlandók ebben az ország­ban! (Szalay Zoltán rajza) HÉTVÉG(R)E Pont egy éve unni jó Itt van május elseje, énekszó és dal köszöntse. Zengjen a dalunk, pajtás, fákon virul a hajtás... NAGYANDRÁS Rendszerek jönnek, mennek, de vannak olyan ünnepnapok, melyek valószínűleg örökké meg­maradnak. Ilyen május elseje is. Én az igazi, szocialista május else­jékre már nem nagyon emlék­szem, a nyolcvanas évekből ma­radt meg pár az emlékeimben. Most már számomra fel­foghatatlan oknál fogva óriási örömmel töltött el, hogy egyszer cipelhettem egy nagy zászlót. (Arra, hogy szovjet vagy cseh­szlovák volt, már egyálta­lán nem emlékszem, de ez valószínűleg már mellékes). Az­tán volt vattacukor, kofola, sült kolbász meg talán pálcikás jég­krém is. Később sokáig semmi, majd 2004, s újra sikerült valamit úgy időzíteni, hogy az emberek­nek ne kelljen újabb dátumot megjegyezniük, az államnak meg ne kelljen újabb szabadnapot ki­adnia, csökkentve a nemzetgaz­daság teljesítményét. Tavaly újra volt vattacukor, sült kolbász, ko­fola, sőt még zászlók is. Én már, sajnos, nem cipeltem semmit, s már a nyakába sem akart senki ül­tetni, sőt talán Dzurindának sem integettem, bár ha jól emlékszem, láttam valamelyik pódiumon. Reggel fogtam magam, felültem a biciklimre, s mintegy magamnak bebizonyítandó európai polgársá­gomat, átkerekeztem Rajkára. Személyivel. A Lokomotív büfé­ben egy sör, két melegszendvics, koronával fizettem, majd elége­detten visszakerekeztem Pozsony­ba. Aztán meg napközben együtt ünnepeltünk magyarországi bará­tainkkal a Fő tér környékén, s szid­tuk egy kicsit az egész rendszert, hogy „már hogy lehet ilyen drága a sör pont a munka ünnepén”. Azt, hogy holnap mi lesz, még ponto­san nem tudom, de valószínűleg a csatlakozás első évfordulóját a ku­tyánkkal ünneplem majd valahol, hiszen családunkból ő a legna­gyobb européer, ugyanis egyelőre neki van csak EU-s útlevele. Na és Ön érzi a csatlakozás po­zitív hatását? Mit érez egyéves uniós állampolgárként? Csalódott az EU-ban? Volt szavazni a EP-vá- lasztáson? Hány csillag van a kö­zös zászlón? Az Örömóda Beetho­ven- vagy Mozart-mű? Örül an­nak, hogy a románokat és a bolgá­rokat is felvesszük? Horvátor­szág? Közös agrárpolitika, struk­turális alapok, euró, Miniszterek Tanácsa, Brüsszel, Strasbourg, Jó­sé Manuel Barroso? Szabad mun­kaerő-áramlás, megszüntetett belső vámok, eltűnőben lévő határok, európai identitás? Érez ebből valamit? Ha igen, hát akkor ünnepeljen, kedves olvasó, pont egy éve vagyunk az EU-ban. Hogy az embereknek ne kelljen újabb dátu­mot megjegyezniük. HETI GAZDA(G)SÁG Német szlovákkizsákmányolók Svédországban TUBA LAJOS Már a külföldi gazdasági lapok­ban is folyik a vita arról, hogy az adóreform melyik eleme váltotta ki a gyors szlovák gazdasági növe­kedést. Van, aki szerint a személyi jövedelemadó egységesítése, má­sok viszont a társasági adó csök­kentésére esküdnek. Mindeneset­re az idei statisztikák első alka­lommal adnak választ a sokak ál­tal várt kérdésre az alapos adóre­form valódi hatásairól. Tavaly ugyanis az év első felében még a régi, utána pedig az új szabályok szabták meg az állam adóbevéte­leit, így nem volt lehetőség az ob­jektív összehasonlításra. Az első negyedév a reformereknek ad iga­zat. Az adóbevételek még úgy is szinten maradtak, hogy az állam a legbiztosabb forrását, a személyi jövedelemadót átadta az önkor­mányzatoknak. így az állami adó­bevételek nagy része már a közve­tett adókból származik. Mivel ide a fogyasztási adók és a forgalmi adó tartozik, a rendszer igazságo­sabbá vált. így ugyanis az adózik magasabban, aki többet költ. Aki viszont az önmegtartóztatás (megtakarítás) mellett dönt, az adókon is spórol. Az egyre inkább fogyasztóivá váló társadalmunk­ban ugyan kissé idegenül hangzik, de legalább van egérút azok szá­mára, akik még képesek magukat valamennyire függetleníteni a mértéktelen fogyasztás minden oldalról ránk telepedő csábításá­tól. A mostani bejelentések alap­ján nyilvánvaló, hogy a dohány jö­vedéki adójából jóval kevesebb folyt be a tervezettnél. Az üzem­anyag-eladásból viszont jóval több. Ez esetben a kemény áreme­lések ehhez nem járultak hozzá, hiszen a fogyasztási adó összege fix, magasabb fogyasztói ár esetén az államnak csak a forgalmi adó­ból van többletjövedelme. Az első reális összehasonlítási lehetőség legfőbb tanulsága az, hogy a merész szlovák adóreform egyelőre működőképesnek tűnő rendszert szült. Ennek pedig az a lényege, hogy az fizet, aki fo­gyaszt, a közvetlen adóknál (jöve­delemadók) pedig csökkentéssel igyekeztek ösztönözni a korábban a szürkegazdaságban megjelenő jövedelmek legalizálását. A nyugdíjreform egyik pozitív hatása, hogy legalább egymillió ember akad ebben az országban, aki legalább végiggondolta, mi lesz vele öregkorában. Azok, akik inkább maradtak csak az első pil­lérben, azt is kockáztatják, hogy az állam a nyugdíjszámítás feltételeit az aktuális helyzethez szabja. Kü­lönösen úgy, hogy még mindig nem tisztázott, vajon a korábbihoz képest miért szabták bőkezűbbre a mostani rendszert, miközben a be­vételek továbbra is csökkenő ten­denciát mutatnak. így várható, hogy az első pillérre inkább meg­szorítások lesznek jellemezők. En­nek első jelét már a héten is tapasz­talhattuk. A szociális ügyi minisz­térium szerint az érvényes auto­matikus nyugdíjemelési rendszert úgy kellene módosítani, hogy bizo­nyos összeg felett a nyugdíjak las­san emelkedjenek. Csak idő kérdé­se ugyanis annak a társadalmi vitá­nak a kirobbanása, hogy az egyéb­ként nagyon szimpatikus mostani valorizációs rendszer a magasabb nyugdíjat élvezőknek magasabb éves emelkedést is biztosít, vagyis az olló időskorban is egyre nyílik. Erre eddig két megoldás merült fel. Az egyik szerint a nyugdíjak évente fix összeggel emelkedné­nek, ami a kisebb nyugdíjjal ren­delkezők számára lenne előnyös. A minisztérium viszont szeretné megőrizni a reform alapfelfogását, így egy olyan javaslattal állt elő, amely szerint egy bizonyos szint felett a nyugdíjak emelkedése már csak az infláció mértékét követné, de nem venné figyelembe a gazda­sági növekedést. A hét kis sikersztorija, hogy a svéd Volvónál egy német munka­erő-kölcsönző cég által kizsákmá­nyolt szlovák munkások végre em­beribb körülmények közé kerültek. Azok a sajtóhírek, hogy a német cég csak a töredékét fizeti ki nekik, mint amit a Volvótól értük kap, a svédek között hatalmas felháboro­dást váltott ki. Ennek nyomán a bé­rüket felemelték az ottani minimál­bér szintjére, ami kilencszeres fize­tésemelést jelentett. VENDÉGKOMMENTÁR Esőmenők BODNÁR GYULA Emberek kerekeznek az országúton. Libasorban pedáloznak a város felé, munkahelyükre. Ahogy mindennap. Csak most éppen szakadó esőben. Sapka, fejkendő, esernyő, köpeny - szinte hiá­ba. Bőrig áznak, mire célba érnek. Nem sok az az öt kilométer, ilyenkor mégis végtelen távnak tetszik. Járhatnának ugyan busszal, csakhogy az már fényűzés volna a minimálbérnél alig valamivel magasabb fizetésük mellett. Marad a bicikli. Azoknak is, akik a város nyugati kivezető útján hazafelé tartanak a közeli falvakba. Ők legalább otthon lefejthetik magukról esővíztől sú­lyos ruhájukat, kortyolhatnak forró teát. Nem jól van ez így, mégis az egyik legjellemzőbb rendszerváltás utáni paradoxon: legyenek boldogok, akiknek egyáltalán van munkájuk. Sugallják ezt az érzést, mi több, sulykolják munkások tömegeibe a hatalom urai, még inkább némely, a szociális érzékenység fogalmától el­távolodott munkáltatók, nehogy panasz hangozzék, jobb ugyan­is a csend, ha jeges is. Országos méretekben meg igazán. Melyek­ben a havi áüagbér lassan már húszezer korona lesz, miközben a külföld is áradozik Szlovákiáról, az egyik e heti hír például arról szól, hogy 1999 óta „robosztus ütemben gyorsul” a gazdasági nö­vekedés, tavaly elérte az 5,3 százalékot. Csak azt nem értem, hogy ez a teljesítmény miért nem látszik meg az országban és or­szágon. Miként az orvosi rendelőben, gyógyszertárban és a kór­házban hagyott húsz-húsz, illetve ötven koronánk sem az egész­ségügyön. Pedig mióta is fizetgetünk oda, és naponta hány tízez­ren e honban?! Nemrégiben olyan mentőautóban döcögtünk többedmagammal, amilyenben Szibériában kecskét sem szállíta­nának, nyomban megfagyna, mi ugyanakkor megfőttünk, és per­sze szurkoltunk, nehogy lerobbanjon a százéves 1203-as. A poli­tika, gazdaság, valamint a sörgyártás témakörében járatos kór­házi ágyszomszédom jegyezte meg unaloműző beszélgetéseink során: a felmagasztalt makroökonómiai eredmények olyan fa gyümölcsei, melynek ágait földi halandó el nem érheti. Akkor ki? Jó, készült másmilyen jelentés is, jelesül, hogy Európa legszegé­nyebb régiói Szlovákiában találhatók. A kérdés mindazonáltal kérdés marad. A Tour de Munkahely, a hétezerkétszáz bruttó, a krónikus munkahelyhiány, a rozoga mentőautó és a többi. Ör­kény István egypercesét parafrazálva: nemcsak hogy tizenkét há­romlábú kutya vontatja régóta ennek az országnak a szekerét, a kéziféket is behúzta valaki. Ilyen mikroökonómiai körülmények között jó adag optimizmus vagy karikírozó hajlam vagy önirónia kell ahhoz, hogy esőben kerekezve imigyen szóljon hátra a sze­relmes ifjú párjának: - Legszebb álmaink is megvalósíthatók. JEGYZET r Építem magamat TALLÓSI BÉLA így, a száztízen túl, amikor már minden nyavalya, testi-lel­ki baj utoléri az embert, tuda­tosan próbálom alakítani az életstílusomat. Mondanom se kell, nem igazán megy. Mégis mindig bedőlök az ilyen-olyan közérzetjavító tréningeknek. Hangulatjavításra például olyan tanácsokat adnak, hogy hallgassam meg kedvenc dala­imat. Felraktam hát a régi ba- kelitokat, hallgattam őket, s közben bőgtem, mint a sza­már, mert visszahozták a hat­vanas éveket, amikor még nagy elánnal vártam, hogy felnőjek, önállósuljak, és élhes­sem a saját életem. Azt is taná­csolják, hogy olvassam el egyik kedvenc könyvemet, vagy néz­zem meg kedvenc filmemet. Nosza, elolvastam Kertész Ákostól a Makrát, s megint csak itattam az egereket, ami­kor a regény végén Makra Fe­renc végez magával, mert nem tud belesimulni a nagy átlag­ba, de igazán vállalni se meri vágyait és tehetségét. Aztán meg párhuzamosan néztem az egyik képernyőn az Országú­ton című Fellini-, a másikon a Ház a sziklák alatt című Makk Károly-filmet. Csak úgy Ömlői­tek a könnyeim, amikor a ha­lott Gelsominát sirató trombi­taszó felcsendült a kötélre kite­regetett, dagadó ruhák mögül, meg amikor a púpos Terát Fe­renc lelökte a hegytetőről. Ezek a kedélyállapot-javító ta­nácsok tehát nálam nem váltak be. De a következő sem, amely arra biztat, hogy törődjek ma­gammal, üljek le a tükör elé, készítsek új sminket, és intéz­zem el a pattanásaimat. Biztos bennem a hiba, mert kamasz­korom óta nincsenek pattaná­saim, sminket meg régebben sem használtam, így aztán re­ménytelen eset vagyok arra, hogy jól érezzem magam. Gondolkodjak pozitívan, mert az boldoggá tesz - ez egy kö­vetkező elv. Gondolkoztam po­zitívan, de nem ment két nap­nál tovább, mert jött a hétfő, és az én parányi magánszige­temből ki kellett mozdulnom, s állnom kellett a társadalmi hadszíntér támadásait. Legutóbb meg úgy határoz­tam, megválók súlyfelesle­gemtől, és kipróbáltam egy al­ternatív étrendet. Kopogtak a szemeim, annyit koplaltam, a nyúl nem eszik annyi káposz­tát, amennyit én elrágcsáltam. Korpát ettem korpával, húsnak színét se láttam. S az ered­mény? Vettem egy szobamérle­get, ráálltam, majd vissza­csúsztattam a dobozába, aztán irány vele a boltba, kihasznál­va a lehetőséget, hogy pár na­pon belül visszaveszik a hibás terméket. Mi a baj a mérleggel, kérdezte a boltos, nem mér? Ó, dehogynem, mondtam, mér ez derekasan, az is a baj. Ha ráál- lok, nem azt mutatja, amit sze­retnék... Ilyen mérleg pedig nekem nem kell! S ilyen mérle­gek után az életstílus-változta­tási kísérleteket is feladom. Most már véglegesen. Élek, ahogy megy, magától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom