Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-30 / 99. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Josep Borell, az Európai Parlament elnöke védelmébe vette a testület két képviselőjét, aki a múlt héten bírálta Václav Klaus nézeteit az európai alkotmányról. A cseh államfő kérését, hogy a képviselők kérjenek tőle bocsánatot, mert megsértették az Európai Unió egyik szuverén államát, Borell elutasította. „Ön nagy erővel és meggyőződéssel teijeszti elő személyes érveit az alkotmányos szerződés ellen. Más politikusok hasonló erővel és meggyőződéssel ezekkel e- gyetérthetnek, vagy el is utasíthatják őket”- írja Borell. Roca Vidal-Quadras, az Európai Parlament alelnöke, valamint Jo Leinen, az EP alkotmányügyi bizottságának .elnöke bírálta szokaúanul élesen a cseh elnököt. „Alkotmányellenes érvei elfogultak, félrevezetők és hazugok” -jelentette ki a konzervatív Vidal-Quadras. „Kár lenne, ha ezen euroszkeptikus miatt és a félrevezető kampány következtében a Cseh Köztársaság elszigetelődne az európai politika peremén” - tette hozzá a szocialista Jo Leinen. Mindketten azt állították, hogy Klaus véleménye árt Csehország nemzetközi tekintélyének. Úgy látják: ő az egyetlen az európai uniós államfők között, aki ilyen élesen szembehelyezkedik az európai alkotmánnyal. Vidal-Quadras értel- medennek minősítette Klaus azon nézetét, hogy az európai alkotmány elfogadása egy európai szuperállam létrejöttéhez fog vezetni. Leszögezte: ha Csehország jóváhagyja az európai alkotmányt, az elnöknek le kellene mondania. Klaus álláspontja azonban Csehországban is csak pártja, a jobboldali Polgári Demokratikus Párt köreiben talált támogatásra, míg a többi párt, politikus és a prágai média is elutasította. „Klaus bírálata nem jelenti a Cseh Köztársaság megsértését. Mindenki a saját nevében beszélt” - jelentette ki Ľubomír Zaorá- lek, a képviselőház szociáldemokrata alelnöke. (-kés)- Ugyan, kisherceg, pénzért rajtam kívül még nagyon sokan bármire hajlandók ebben az országban! (Szalay Zoltán rajza) HÉTVÉG(R)E Pont egy éve unni jó Itt van május elseje, énekszó és dal köszöntse. Zengjen a dalunk, pajtás, fákon virul a hajtás... NAGYANDRÁS Rendszerek jönnek, mennek, de vannak olyan ünnepnapok, melyek valószínűleg örökké megmaradnak. Ilyen május elseje is. Én az igazi, szocialista május elsejékre már nem nagyon emlékszem, a nyolcvanas évekből maradt meg pár az emlékeimben. Most már számomra felfoghatatlan oknál fogva óriási örömmel töltött el, hogy egyszer cipelhettem egy nagy zászlót. (Arra, hogy szovjet vagy csehszlovák volt, már egyáltalán nem emlékszem, de ez valószínűleg már mellékes). Aztán volt vattacukor, kofola, sült kolbász meg talán pálcikás jégkrém is. Később sokáig semmi, majd 2004, s újra sikerült valamit úgy időzíteni, hogy az embereknek ne kelljen újabb dátumot megjegyezniük, az államnak meg ne kelljen újabb szabadnapot kiadnia, csökkentve a nemzetgazdaság teljesítményét. Tavaly újra volt vattacukor, sült kolbász, kofola, sőt még zászlók is. Én már, sajnos, nem cipeltem semmit, s már a nyakába sem akart senki ültetni, sőt talán Dzurindának sem integettem, bár ha jól emlékszem, láttam valamelyik pódiumon. Reggel fogtam magam, felültem a biciklimre, s mintegy magamnak bebizonyítandó európai polgárságomat, átkerekeztem Rajkára. Személyivel. A Lokomotív büfében egy sör, két melegszendvics, koronával fizettem, majd elégedetten visszakerekeztem Pozsonyba. Aztán meg napközben együtt ünnepeltünk magyarországi barátainkkal a Fő tér környékén, s szidtuk egy kicsit az egész rendszert, hogy „már hogy lehet ilyen drága a sör pont a munka ünnepén”. Azt, hogy holnap mi lesz, még pontosan nem tudom, de valószínűleg a csatlakozás első évfordulóját a kutyánkkal ünneplem majd valahol, hiszen családunkból ő a legnagyobb européer, ugyanis egyelőre neki van csak EU-s útlevele. Na és Ön érzi a csatlakozás pozitív hatását? Mit érez egyéves uniós állampolgárként? Csalódott az EU-ban? Volt szavazni a EP-vá- lasztáson? Hány csillag van a közös zászlón? Az Örömóda Beethoven- vagy Mozart-mű? Örül annak, hogy a románokat és a bolgárokat is felvesszük? Horvátország? Közös agrárpolitika, strukturális alapok, euró, Miniszterek Tanácsa, Brüsszel, Strasbourg, Jósé Manuel Barroso? Szabad munkaerő-áramlás, megszüntetett belső vámok, eltűnőben lévő határok, európai identitás? Érez ebből valamit? Ha igen, hát akkor ünnepeljen, kedves olvasó, pont egy éve vagyunk az EU-ban. Hogy az embereknek ne kelljen újabb dátumot megjegyezniük. HETI GAZDA(G)SÁG Német szlovákkizsákmányolók Svédországban TUBA LAJOS Már a külföldi gazdasági lapokban is folyik a vita arról, hogy az adóreform melyik eleme váltotta ki a gyors szlovák gazdasági növekedést. Van, aki szerint a személyi jövedelemadó egységesítése, mások viszont a társasági adó csökkentésére esküdnek. Mindenesetre az idei statisztikák első alkalommal adnak választ a sokak által várt kérdésre az alapos adóreform valódi hatásairól. Tavaly ugyanis az év első felében még a régi, utána pedig az új szabályok szabták meg az állam adóbevételeit, így nem volt lehetőség az objektív összehasonlításra. Az első negyedév a reformereknek ad igazat. Az adóbevételek még úgy is szinten maradtak, hogy az állam a legbiztosabb forrását, a személyi jövedelemadót átadta az önkormányzatoknak. így az állami adóbevételek nagy része már a közvetett adókból származik. Mivel ide a fogyasztási adók és a forgalmi adó tartozik, a rendszer igazságosabbá vált. így ugyanis az adózik magasabban, aki többet költ. Aki viszont az önmegtartóztatás (megtakarítás) mellett dönt, az adókon is spórol. Az egyre inkább fogyasztóivá váló társadalmunkban ugyan kissé idegenül hangzik, de legalább van egérút azok számára, akik még képesek magukat valamennyire függetleníteni a mértéktelen fogyasztás minden oldalról ránk telepedő csábításától. A mostani bejelentések alapján nyilvánvaló, hogy a dohány jövedéki adójából jóval kevesebb folyt be a tervezettnél. Az üzemanyag-eladásból viszont jóval több. Ez esetben a kemény áremelések ehhez nem járultak hozzá, hiszen a fogyasztási adó összege fix, magasabb fogyasztói ár esetén az államnak csak a forgalmi adóból van többletjövedelme. Az első reális összehasonlítási lehetőség legfőbb tanulsága az, hogy a merész szlovák adóreform egyelőre működőképesnek tűnő rendszert szült. Ennek pedig az a lényege, hogy az fizet, aki fogyaszt, a közvetlen adóknál (jövedelemadók) pedig csökkentéssel igyekeztek ösztönözni a korábban a szürkegazdaságban megjelenő jövedelmek legalizálását. A nyugdíjreform egyik pozitív hatása, hogy legalább egymillió ember akad ebben az országban, aki legalább végiggondolta, mi lesz vele öregkorában. Azok, akik inkább maradtak csak az első pillérben, azt is kockáztatják, hogy az állam a nyugdíjszámítás feltételeit az aktuális helyzethez szabja. Különösen úgy, hogy még mindig nem tisztázott, vajon a korábbihoz képest miért szabták bőkezűbbre a mostani rendszert, miközben a bevételek továbbra is csökkenő tendenciát mutatnak. így várható, hogy az első pillérre inkább megszorítások lesznek jellemezők. Ennek első jelét már a héten is tapasztalhattuk. A szociális ügyi minisztérium szerint az érvényes automatikus nyugdíjemelési rendszert úgy kellene módosítani, hogy bizonyos összeg felett a nyugdíjak lassan emelkedjenek. Csak idő kérdése ugyanis annak a társadalmi vitának a kirobbanása, hogy az egyébként nagyon szimpatikus mostani valorizációs rendszer a magasabb nyugdíjat élvezőknek magasabb éves emelkedést is biztosít, vagyis az olló időskorban is egyre nyílik. Erre eddig két megoldás merült fel. Az egyik szerint a nyugdíjak évente fix összeggel emelkednének, ami a kisebb nyugdíjjal rendelkezők számára lenne előnyös. A minisztérium viszont szeretné megőrizni a reform alapfelfogását, így egy olyan javaslattal állt elő, amely szerint egy bizonyos szint felett a nyugdíjak emelkedése már csak az infláció mértékét követné, de nem venné figyelembe a gazdasági növekedést. A hét kis sikersztorija, hogy a svéd Volvónál egy német munkaerő-kölcsönző cég által kizsákmányolt szlovák munkások végre emberibb körülmények közé kerültek. Azok a sajtóhírek, hogy a német cég csak a töredékét fizeti ki nekik, mint amit a Volvótól értük kap, a svédek között hatalmas felháborodást váltott ki. Ennek nyomán a bérüket felemelték az ottani minimálbér szintjére, ami kilencszeres fizetésemelést jelentett. VENDÉGKOMMENTÁR Esőmenők BODNÁR GYULA Emberek kerekeznek az országúton. Libasorban pedáloznak a város felé, munkahelyükre. Ahogy mindennap. Csak most éppen szakadó esőben. Sapka, fejkendő, esernyő, köpeny - szinte hiába. Bőrig áznak, mire célba érnek. Nem sok az az öt kilométer, ilyenkor mégis végtelen távnak tetszik. Járhatnának ugyan busszal, csakhogy az már fényűzés volna a minimálbérnél alig valamivel magasabb fizetésük mellett. Marad a bicikli. Azoknak is, akik a város nyugati kivezető útján hazafelé tartanak a közeli falvakba. Ők legalább otthon lefejthetik magukról esővíztől súlyos ruhájukat, kortyolhatnak forró teát. Nem jól van ez így, mégis az egyik legjellemzőbb rendszerváltás utáni paradoxon: legyenek boldogok, akiknek egyáltalán van munkájuk. Sugallják ezt az érzést, mi több, sulykolják munkások tömegeibe a hatalom urai, még inkább némely, a szociális érzékenység fogalmától eltávolodott munkáltatók, nehogy panasz hangozzék, jobb ugyanis a csend, ha jeges is. Országos méretekben meg igazán. Melyekben a havi áüagbér lassan már húszezer korona lesz, miközben a külföld is áradozik Szlovákiáról, az egyik e heti hír például arról szól, hogy 1999 óta „robosztus ütemben gyorsul” a gazdasági növekedés, tavaly elérte az 5,3 százalékot. Csak azt nem értem, hogy ez a teljesítmény miért nem látszik meg az országban és országon. Miként az orvosi rendelőben, gyógyszertárban és a kórházban hagyott húsz-húsz, illetve ötven koronánk sem az egészségügyön. Pedig mióta is fizetgetünk oda, és naponta hány tízezren e honban?! Nemrégiben olyan mentőautóban döcögtünk többedmagammal, amilyenben Szibériában kecskét sem szállítanának, nyomban megfagyna, mi ugyanakkor megfőttünk, és persze szurkoltunk, nehogy lerobbanjon a százéves 1203-as. A politika, gazdaság, valamint a sörgyártás témakörében járatos kórházi ágyszomszédom jegyezte meg unaloműző beszélgetéseink során: a felmagasztalt makroökonómiai eredmények olyan fa gyümölcsei, melynek ágait földi halandó el nem érheti. Akkor ki? Jó, készült másmilyen jelentés is, jelesül, hogy Európa legszegényebb régiói Szlovákiában találhatók. A kérdés mindazonáltal kérdés marad. A Tour de Munkahely, a hétezerkétszáz bruttó, a krónikus munkahelyhiány, a rozoga mentőautó és a többi. Örkény István egypercesét parafrazálva: nemcsak hogy tizenkét háromlábú kutya vontatja régóta ennek az országnak a szekerét, a kéziféket is behúzta valaki. Ilyen mikroökonómiai körülmények között jó adag optimizmus vagy karikírozó hajlam vagy önirónia kell ahhoz, hogy esőben kerekezve imigyen szóljon hátra a szerelmes ifjú párjának: - Legszebb álmaink is megvalósíthatók. JEGYZET r Építem magamat TALLÓSI BÉLA így, a száztízen túl, amikor már minden nyavalya, testi-lelki baj utoléri az embert, tudatosan próbálom alakítani az életstílusomat. Mondanom se kell, nem igazán megy. Mégis mindig bedőlök az ilyen-olyan közérzetjavító tréningeknek. Hangulatjavításra például olyan tanácsokat adnak, hogy hallgassam meg kedvenc dalaimat. Felraktam hát a régi ba- kelitokat, hallgattam őket, s közben bőgtem, mint a szamár, mert visszahozták a hatvanas éveket, amikor még nagy elánnal vártam, hogy felnőjek, önállósuljak, és élhessem a saját életem. Azt is tanácsolják, hogy olvassam el egyik kedvenc könyvemet, vagy nézzem meg kedvenc filmemet. Nosza, elolvastam Kertész Ákostól a Makrát, s megint csak itattam az egereket, amikor a regény végén Makra Ferenc végez magával, mert nem tud belesimulni a nagy átlagba, de igazán vállalni se meri vágyait és tehetségét. Aztán meg párhuzamosan néztem az egyik képernyőn az Országúton című Fellini-, a másikon a Ház a sziklák alatt című Makk Károly-filmet. Csak úgy Ömlőitek a könnyeim, amikor a halott Gelsominát sirató trombitaszó felcsendült a kötélre kiteregetett, dagadó ruhák mögül, meg amikor a púpos Terát Ferenc lelökte a hegytetőről. Ezek a kedélyállapot-javító tanácsok tehát nálam nem váltak be. De a következő sem, amely arra biztat, hogy törődjek magammal, üljek le a tükör elé, készítsek új sminket, és intézzem el a pattanásaimat. Biztos bennem a hiba, mert kamaszkorom óta nincsenek pattanásaim, sminket meg régebben sem használtam, így aztán reménytelen eset vagyok arra, hogy jól érezzem magam. Gondolkodjak pozitívan, mert az boldoggá tesz - ez egy következő elv. Gondolkoztam pozitívan, de nem ment két napnál tovább, mert jött a hétfő, és az én parányi magánszigetemből ki kellett mozdulnom, s állnom kellett a társadalmi hadszíntér támadásait. Legutóbb meg úgy határoztam, megválók súlyfeleslegemtől, és kipróbáltam egy alternatív étrendet. Kopogtak a szemeim, annyit koplaltam, a nyúl nem eszik annyi káposztát, amennyit én elrágcsáltam. Korpát ettem korpával, húsnak színét se láttam. S az eredmény? Vettem egy szobamérleget, ráálltam, majd visszacsúsztattam a dobozába, aztán irány vele a boltba, kihasználva a lehetőséget, hogy pár napon belül visszaveszik a hibás terméket. Mi a baj a mérleggel, kérdezte a boltos, nem mér? Ó, dehogynem, mondtam, mér ez derekasan, az is a baj. Ha ráál- lok, nem azt mutatja, amit szeretnék... Ilyen mérleg pedig nekem nem kell! S ilyen mérlegek után az életstílus-változtatási kísérleteket is feladom. Most már véglegesen. Élek, ahogy megy, magától.
