Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-29 / 98. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 29. Kertészkedő 17 A növénybetegségek felismeréséhez jó megfigyelőképesség, tapasztalat és sokrétű tudás kell Azonosítsuk a kórokozókat Nincs olyan gazdálkodó, aki ne ellenőrizné rendszeresen növényei egészségi állapotát. Aki figyelmes, gyakran észlel a haszonvágy dísznövényeken betegségekre utaló rendellenességeket. CSERES ZOLTÁN A kiváltó ok gyors felismerésének gazdasági vonzata is van. Ha ugyanis ismerjük az elváltozás okát, mibenlétét, akkor már csak arra kell megkeresni a választ, hogy mivel védekezzünk, illetve összhangban vannak-e a kiadások a várható terméskieséssel, nyereséggel. A betegségek azonosításakor a gyakorlatban néha elegendő, ha a főbb tüneteket felismerjük. Például elegendő annyit tudnunk, hogy lisztharmattal állunk szemben. Az már másodlagos kérdés, hogy a Sphaeroteca fuligiena, vagy Erysiphe cichoracearum idézte elő, a védekezés ugyanis mindkét esetben azonos. A termelő általában a tanultak vagy a szakirodalomban közöltek alapján ismeri fel a rendellenességeket. A képzettebb, nagyüzemi gazdálkodást folytatók a szaklaboratóriumokat is felkeresik, ha valamilyen súlyosabb problémával szembesülnek. A betegségek azonosításakor a tünetekből kell kiindulni, következtetni a betegség okára. Ez azonban nem mindig egyszerű. Például a kajszi gutaütésének kórokozóit egy kutatócsoport évekig kutatta. Az ő leírásuk alapján ma már könnyű azonosítani ezt a baktériumos betegséget. A betegségek felismeréséhez azonban még így is jó megfigyelőképesség, tapasztalat, és sokrétű tudás kell. Előfordul, hogy a laboratóriumi azonosítás is eredménytelen, ha a mintavétel szakszerűtlenül történik, vagy a termelő kevés kiegészítő adattal tud szolgálni. Már a betegnek tűnő növényrész mintavételekor gondolnunk kell arra, hogy egyetlen tünet ritkán ad támpontot. Sokszor pedig éppen a legszembeötlőbb tünet jellemző a legkevésbé a betegségre, (pl. mint az embernél a lázas állapot). Ezért ha lehet, az egész növényi részt vizsgáljuk, lehetőleg a gyökérzetet is. Állapítsuk meg fejlettségét, növekedésének arányát. Figyeljük meg, hogy a szóban forgó tünet az egész növényen, vagy csak egy részén látható-e? A részleges elhelyezkedés fertőző betegségre enged következtetni, mert a tápanyaghiány tünetei, a mérgező vegyi anyagok vagy a fagy hatása egyöntetűen az egész növényen szokott jelentkezni. Érvényes ez még akkor is, ha a tünet súlyossága a fiatalabb és idősebb részeken eltérő fokozatosságot mutat. A kísérő tünetek mellett számos kiegészítő körülményt is meg kell jegyeznünk. Ismerni kell a betegség fellelésének helyét és idejét egyaránt. Egyes betegségek ugyanis csak bizonyos körzetekben fordulnak elő, mások viszont a vegetációs idő meghatározott szakaszában lépnek fel. A szőlőorbánc például a síkvidéki, homoki szőlőkben ismeretlen. Az itt észlelt levélfoltosság hasonlíthat a szőlőorbáncra, okát mégis máshol kell keresnünk. A betegségek azonosításakor keressük a választ arra a kérdésre is, hogy a tünetek hol találhatók, mindenütt, foltokban, vagy elszórtan egy-egy növényen. A foltszerűen előforduló betegségeknél valószínű, hogy a kórokozó a talajból fertőz, ha azonban a tünet csak egy talajfolt területére esik, élettani okra is gondolhatunk. Érdemes tisztázni a korábban végrehatott vegyszeres kezelések hatását is. A gyomirtó okozta perzselést akkor zárhatjuk ki, ha sem a táblán, sem a környékén azt nem alkalmaztuk. A termesztett fajta ismerete is fontos, mert a kórokozó másféle elszíneződést vált ki mondjuk a fehér és a vörös szőlőfajtákon. A helyszínen mindig győződjünk meg arról, hogy kizárhatjuk- e az állati kártevő jelenlétét. Elvégre azok is okozhatnak herva- dást, színváltozást, torzulást. Kiváltképpen a levéltetvek, poloskák, atkák, tripszek szívásnyomait könnyű összetéveszteni betegségtünetekkel. A szerző növényvédelmi szaktanácsadó A betegségek azo- nosí-tásakor a tünetekből kell kiindulni. A gyermekláncfű, saláta vagy spenót szinte teljesen fel tudja számolni a fuzárium okozta növényhervadást Gyógyító gyomnövények a biokertben KÖTELES GÁBOR Vétkezik a túl gondos gazda - szokta mondogatni még gyermekkoromban a nagyapám. Mikor mondásának magyarázatát kértem, olyan gazdákat hozott fel példának, akik az őszi búzavetés földjét porszerűre eldolgozták. Ő ugyanis az aprórögös talajfelszín híve volt, mert így kisebb a búza kifagyási veszélye. A mondás azokra a biokretészkedőkre is vonatkozik, akik - kellő ismeretek hiányában - kiirtják kertjükből az olyan gyomnövényeket, amelyek jelenlétükkel védik, gyógyítják a kultúrnövényeket. A gyomnövények között sok a gyógynövény is, így a vegyes kultúrás kertben a kultúrnövények választékát gazdagítják. Az az elv, miszerint minden élőlény hatással van a többire, a biokertben különösen a gyógynövényekre is érvényes. A szabad természetben a gyomnövények tömege hatalmas, alig áttekinthető. A növények nem ritkán gyógyhatásúak, tehát egészségünket védik, vagy akár gyógyulásunkat segíthetik, serkenthetik. Ezért minden olyan növény, amelyet az ember az erdőben vagy a mezőn gyűjtöget, helyt kaphat a kertünkben, legalábbis addig, amíg fel tudjuk használni őket. Ha gyógynövényeket a mezőn a talaj élő gyógyszereinek tekintjük, akkor ez értelemszerűen érvényes a gazdaságok esetében a szántókra, a legelőkre és persze a kertjeinkre is. Sok gyomnövény tartalmaz bizonyíthatóan hatékony anyagokat, ez által a kert számára pótolhatatlan értékeket képviselnek. Néhány közismert vadnövény a kert számára valóságos kincs lehet, ha a fák alatt elriasztják a kártevőket, és leveleikkel árnyékolnak. Ilyen érték például a kereklevelű repkény, az indás infű, a mentálfélék vagy a kövér porcsin. Rendkívül jó talajjavító a csalán, amely vasat, kovasavat, nyomelemeket tartalmaz és humuszban gazdag talajt hagy maga után. Kiváló értéket képvisel kertünkben a gyermekláncfű is. Lombozata és karógyökere fontos gyógyító anyagokat tartalmaz. Amerikai kutatók megállapították, hogy hajszálgyökerein és környékén olyan fonalgombák tenyésznek, melyek felfalják a növények hervadását kiváltó fuzárium gombákat. Hasonló, de sokkal gyengébb hatást fejtenek ki a salátafélék, valamint a paraj. Néhány éve történt, hogy egy kertész ismerősöm arra panaszkodott, hogy fóliasátra alatt, ahol már néhány éve uborkát termelt, az ismert talajfertőtlenítők hatástalannak bizonyultak, az uborka tövei egymás után kezdenek hervadni, végül pusztulni. Én nem egy újabb „mérget” ajánlottam neki, hanem vettem az ásóvillát és a kertészlapátot, és vagy 200 db gyer- mekláncfüvet palántáltam el az uborkatövek közé. A fuzáriumos tőhervadás megszűnt, természetesen nem egyik napról a másikra. Sok kertészkedő panaszkodik, hogy beteg az uborka, a paradicsom, levelei összesodródnak, lehullnak. A termés pedig meg- foltosodik, elrothad. A legnagyobb károk mindig ott keletkeznek, ahol az uborkát, paradicsomot monokultúrában termesztik. Én az uborka és a paradicsom termesztését is a Gertrud Franck féle biodinamikus vegyes kultúrás rendszerben, az A, esetleg B sorokon termesztem. A sorokon élőnövényként igyekszek főként salátát termeszteni. A sorközök középvonalára pedig parajt vetek. Mihelyt gyűjthető a szabadban a csalán, vékony réteget képezek belőle a leendő uborka- és paradicsomsorok sorközeiben. A tavaszi fagyveszély elmúltával a megritkított saláták közé, ásott gödrökbe jól fejlett, előnevelt palántákat ültetek. A gödrökbe a jó tápanyagellátás érdekében biokomposztot is szórok. A gyomtalanításnak főleg a kezdeti szakaszában ügyelek arra, hogy a kikelő gyermekláncfű a talajon maradjon, legalábbis addig, még túl nagyra nem nő. Kertemben már több mint 21 éve vegyszermentesen termelem a zöldséget, gyümölcsöt. Tavaly a sok csapadék okozta uborkapero- noszpóra és a paradicsomvész (fi- toftóra) ellenére, jó közepes uborka- és paradicsomtermést takarítottam be. A szerző a szepsi mezőgazda- sági iskola nyugalmazott szaktanára Amerikai kutatók megállapították, hogy a gyermekláncfű hajszálgyökerein és környékén olyan fonalgombák tenyésznek, melyek felfalják a növények hervadását kiváltó fuzárium gombákat. (Somogyi Tibor felvétele) A pálhaleveleket szedjük le, és szükség esetén távolítsuk el az alsó, egy-két lomblevelet is (Fotó: Zsáki) A muskátlit ajánlatos hetente tápoldatozni Májusban dugványozzuk DR. BÁLINT GYÖRGY Most van a muskátliszezon csúcsa. Akinek van egy kis kertje, balkonja, erkélye vagy csak egy-két ablakládája, az feltétlenül muskátlit akar ültetni, mégpedig virágosat. A legendával szemben a muskátli nem ősi, magyar virág. Dél-Afri- kából származik, és a 16. század közepe táján került hozzánk. Igaz, azóta egyike a leggyakoribb kerti virágoknak. Sokféle muskátlit ismerünk. Vannak közöttük illatos lombozatúak, pelyhes és fényes le- velűek, amelyeknek a virága fehér, piros, rózsaszín, lila vagy cirmos is lehet. A két leggyakrabban ültetett muskátli: a kerti vagy közönséges muskátli, amelynek a hajtásai függőlegesen felfelé és oldalt növekednek. Ezek általában jól tűrik a tűző napsütést, ezért a déli, dél-keleti fekvést kedvelik. A futómuskátli hajtásai lecsüngők, sokszor - mint egy tarka, keleti szőnyeg - úgy terülnek el. Ők kevesebb napsütéssel is beérik, ezért a keleti és a nyugati fekvésben is jól érzik magukat. A ház északi ablakaiba muskátli nem való. A kerti és a futómuskátli is szereti a bőséges víz- és tápanyagellátást. Az ablakládában kevés föld fér el, és a benne levő tápanyagokat a növények gyorsan elfogyasztják. Ezért a muskátli akkor virágzik sokat és szépen, ha jó minőségű, agyagot is tartalmazó kerti földbe ültetjük és hetente egyszer tápoldattal is megöntözzük. Egy 60 cm-es ládába legfeljebb három tövet ültessünk, ezek elbok- rosodnak és betöltik a rendelkezésükre álló teret. Az elszáradt, sárguló leveleket le kell szedni, az elnyílt virágokat a szárukkal együtt kell kitördelni. A hosszúra nyúlt hajtásokat ajánlatos visszametszeni, mert így kapunk az egész nyáron folyamatosan és szépen virágzó töveket. A muskátli leggyakoribb kártevője a levéltetű; ez ellen permetezéssel lehet sikeresen védekezni. Érdemes megjegyezni, hogy a fiatal, két-három éves tövek virágoznak a legtöbbet és a legszebben, az öregedő tövek egyre kevesebb és hitványabb virágokat nyitnak, ezért az állományt rendszeresen fiatalítani kell. Ennek legegyszerűbb házi módszere a dugványozás. A dugványozásra szánt hajtásokat májusban kell a tőről lemetszeni. A dugvány 15-20 cm hosszúságú legyen. A tövén hagyjunk egy fél cm- es csonkot, a pálhaleveleket szedjük le, és szükség esetén távolítsuk el az alsó, egy-két lomblevelet is. A dugvány tőzeges, kerti földbe ültetve hat hét alatt meggyökeresedik és még az idén virágot is bonthat. Megjelent a Jó Gazda májusi száma Gombacsírák pálcikán LAPAJÁNLÓ A Jó Gazda májusi számában befejeződik a fűszerpaprika termesztéséről szóló cikksorozat, amelyben a téma neves magyarországi szakértője ismerteti e fűszernövény sikeres termesztésének feltételeit és gyakorlati tapasztalatait. A szabadföldi termesztésre szánt palánták nevelését a Zöldségtermesztési Kutatóintézet munkatársa foglalja össze. A lap ismerteti a májusban időszerű zöldmunkákat is, ennek keretében szakmai tanácsokkal kiegészítve mutatja be az egyes tevékenységeket. A tasakos csomagolású újfajta megoldású pálcikás gombacsíra előnye, hogy a vetőmagokhoz hasonlóan hozható forgalomba, és jól tárolható. A lapban bemutatott pálcikás laska és shii-take gombacsíra házikerti alkalmazásának leírása minden bizonnyal felkelti a gombakedvelők érdeklődését. A növénytermesztésben májusban rendkívül sokrétű tevékenységet kell a gazdáknak kifejteniük azért, hogy a termést sikerrel megvédjék a kártevőktől. A lap a hagyományos tápanyag-ellátási és növényvédelmi rovataiban mind a kerti, mind pedig a szabadföldi termeléshez számtalan bevált módszert és készítményt ismertet, beleértve a környezetkímélő biológiai módszereket is. A virágtermesztők a cserepes kerti hortenzia mellett megismerkedhetnek a pipacs és a szarkaláb, pünkösdi rózsa és a margaréta termesztési feltételeivel. Az állattartók a nyúltápok alkalmazásáról és a brojlercsirkék jövedelmező tartásviszonyairól olvashatnak összefoglalót. (sz)
