Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-28 / 97. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 28. SZÍNHÁZ Könyvbemutató: Lilla naplója Érsekújvár. Az Anton Bernolák Könyvtár, a Csemadok helyi szervezete és a Nap Kiadó társrendezésében ma mutatják be Cs. Liszka Györgyi Lilla naplója című ikerkönyvét, délelőtt 10 órakor a könyvtár épületében (Törökszalasztó u. 36), este 18 órai kezdettel pedig a Lavazza Kávéházban (Fő tér). A könyvet Csan- da Gábor kritikus mutatja be, a szerzővel Bárczi Zsófia író, irodalomtörténész beszélget. Az est védnöke Barak László költő, kiadóigazgató, (ú) A Dobozba zárt múzsa a Vámbéryben Dunaszerdahely. Ma 18 órakor mutatják be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Ozogány Ernő Dobozba zárt múzsa című könyvét. A szerző rövid összefoglaló munkája a hang- és képrögzítés történetét dolgozza fel a kezdetektől napjainkig, kiemelten kezelve az egykori Felső-Magyarországon, elsősorban a magyarok által lakott területeken, különösen a Pozsonyban és Kassán tevékenykedő fényképészek, filmesek, rádiósok és tévések szerepét kultúrtörténetünk e különös színterén. A kötetet Lacza Tihamér méltatja, az est házigazdája Zirig Árpád, (ú) A szilfid: a parádés szerepeknek és a poétikus cselekménynek köszönhetően ma is üde és friss a 170 éves balett Tündéri skót szoknyás táncmű Tündéri a kis erdei tündérről, Szilfidről szóló balett, amelynek április 22- én volt a premierje a Szlovák Nemzeti Színházban. A bemutatót megelőző, immár hagyományossá vált, kedvcsináló előzetesről nem a legjobb benyomásokkal távoztam: Tamara Meladze Szilfidje kevéssé légiesnek, ifj. Jozef Dolinský Jamese túl távolságtartónak tűnt. VOJTEK KATALIN Ma este tartják az idei évad utolsó bemutatóját Dankó Pista a Tháliában JUHÁSZ KATALIN Kassa. Az idei évad utolsó bemutatójaként magyar nótával és tánccal teli, érzelmes, könnyen emészthető darabbal állt elő a kassai Thália Színház. Dankó Pista, a legendás szegedi nótaszerző életének egy rövid szakaszát mutatják be, amelyben persze több a fikció, mint a valóság, és amelyet Moravetz Levente magyarországi vendégrendező állított színpadra. A rendező szerint Dankó Pista dalait mi, magyarok a génjeinkben hordozzuk, a dallamokat azok is ismerik, akik a szöveget esetleg most hallják majd először. A színház választása azért esett erre a darabra, mert megjelenik benne a századforduló hangulata, az alakulóban lévő közigazgatási rendszer, és a zene, a nóta akkori szerepe a társadalomban. Az eredeti népszínmű fölött azonban mára kissé eljárt az idő, ezért nem lehetett egy az egyben színpadra állítani. A zenés darabok szakértője, Moravetz Levente szerzőként is beszállt az alkotófolyamatba. „Fontos volt számomra, hogy ne papírmasé figurák szaladgáljanak a színpadon. A népszínművek zömében nincsenek valódi konfliktusok, hiteles érzelmek, hús-vér szereplők, a cselekménynek csupán annyi a szerepe, hogy minél gyorsabban eljussunk daltól dalig. Akkoriban ez volt a kor igénye, a mai közönség viszont hiteles karaktereket akar látni” - magyarázta a rendező a ma esti premiert beharangozó sajtótájékoztatón. Moravetz Levente, aki ezelőtt a Cirkuszhercegnő című operettet rendezte Székesfehérvárott egy valódi cirkuszban, élő elefántok, tevék és zebrák közreműködésével, nem egyedül érkezett Kassára. A szabadúszó rendező megbízható csaMagyar nótával és tánccal teli, érzelmes, köny- nyen emészthető darab. patához tartozik Dévényi Ildikó koreográfus, aki maga is színésznő, és mellesleg Moravetz Levente felesége, valamint Molnár Gabriella jelmeztervező és Bényei Miklós díszlettervező, aki közönségcsalogató elemként egy „mozgó hegedűt” álmodott a színház kirakatába. A darab különlegessége, hogy Balogh Gyula kassai prímás cigányzenekara az emeleti páholyból kíséri az előadást. A címszerepet Manases István játssza, a főbb szerepekben Germán Líviát, Dudás Pétert, Cs. Tóth Erzsébetet, Pólós Árpádot és Petrik Szilárdot láthatjuk. Annál nagyobb és örvendete- sebb meglepetést jelentettek a pénteki előadás táncosai, Klaudia Bit- tererová és Boris Nebyla, akik minden dicsérő jelzőt megérdemelnek. Bittererová eddigi pályafutásának talán legkiemelkedőbb alakítását nyújtotta. Alkatilag ideális Szilfid, finom, törékeny jelenség, színészi- leg is, technikailag is kiválóan oldotta meg feladatát, pajkosan incselkedő és szenvedő tündérként egyaránt meggyőző volt. A Szilfid technikailag rendkívül nehéz szerepe a balettvilág legnagyobbjai számára is erőpróbát jelent. Sajnálatos módon a közönség nem igazán méltányolta Bittererová II. felvonásbeli, bravúrosan előadott variációit, ami tetszésnyilvánítása intenzitásában is megmutatkozott: a jóval látványosabb férfivariációkat sokkal nagyobb tapssal jutalmazta. Pedig bűbájos volt ez a Szilfid, könnyed, csapongó, légiesen lebegő, olyan, amilyennek annak idején a szerep alkotói megálmodták. Bittererová átélt előadásában a hagyományos pantomim ma már olykor kissé megmosolyogtató mozdulatai is élettel és érzéssel telítődtek. Boris Nebyla, aki a tánckonzervatórium első hat évfolyamát Pozsonyban végezte, évek óta a bécsi Staatsoper szólótáncosa. Megnyerő külső adottságaihoz lefegyverző technikai tudás járul, remek ugrás- és forgástechnikája, bravúros lábmunkája, eleganciája élménnyé avatja táncát. James nagy A híres skót tánc fokú virtuozitást igénylő szerepét imponáló biztonsággal adta elő. Rendkívüli természetességgel mo- zog-játszik, hús-vér, plasztikus figurát állított színpadra. Az ő megjelenítésében a Szilfid által megbabonázott James nem holmi romantikus, szenvelgő ifjú, hanem életvidám fiatalember, akit fellobbanó szenvedélye hajt az elérhetőnek vélt tündér után. Madge, a bajkeverő boszorkány szerepét általában férfi táncosra szokták bízni, a pozsonyi előadás azonban eltér ettől a gyakorlattól. Pénteken Simona Bartošková alakította sok egyéni színnel, nagy szuggesztivitással. Műiden mozdulatából sütött a gonoszság és a gyűlölet, ennek a remekbe szabott figurának elhittük rontó hatalmát. A halott James fölött nem diadalmaskodva állt, hanem félelmetesen, mint a sötét végzet. Katarína Košíková bájos, üde Ef- fie volt, Andrej Kremznek Gum szerepében kevesebb táncolnivaló- ja akadt, inkább színészi képességeivel tette hitelessé a James menyasszonyába szerelmes, féltékeny paraszdegény alakját. Az első felvonásbeli, nagyon hatásos skót táncokat - a cselekmény ugyanis Skóciában játszódik - lendületes frissességgel adta elő a balettkar, kedves színfoltot jelentett az „aprók tánca” a pozsonyi Éva Jaczová Tánckonzervatórium hat növendékének szereplése. Szépen, stílusosan táncoltak a második felvonás szilfidjei is. Jozef Jelinek hagyományhű díszletei és kosztümjei jól illeszkedtek a mű hangulatához. Csak egyetlen kis szépséghiba akadt: James alakítójának sötét színű harisnyája és cipője „összefolyik” a sötét padlóval és háttérrel, így a földszinti nézők nem élvezhették igazán Boris Nebyla virtuóz lábmunkáját, holott a darabban épp erre épülnek a férfi főszereplő szólóinak leghatásosabb részei. Sajnos, a Rastislav Štúr vezényelte zenekar egyáltalán nem állt a helyzet magaslatán. Úgy hírlik, hogy a muzsikusok nem kapták meg időben a kottákat, ennek tudható be a siralmas produkció. Ha ez igaz, van remény, hogy pár próbával a hiba helyrehozható. A szilfid pénteki bemutatója szlovákiai premier volt, 173 évvel a párizsi ősbemutató és 169 évvel a Bournonville-féle verzió első előadása után. Méltó tisztelgés volt az idén 200 éve született nagy táncos és koreográfus, a dán nemzeti balett megalapítója, August Bour- nonville előtt, akinek köszönhetően a mai napig változatlan alakban fennmaradt a romantikus balettművészetnek ez a gyöngyszeme. A szilfidet eredetileg Párizsban mutatták be 1832-ben, Filippo Tag- lioni koreográfiájával, a címszerepet a lánya, Maria Taglioni táncolta. A mindig friss élményre vágyó (Fotó: SND) párizsi közönség azonban nem kedvelte, ha hosszabb ideig játszották ugyanazt a darabot, még ha olyan, minden szempontból korszakalkotó mű volt is, mint A szilfid. Még mielőtt teljesen feledésbe merült volna, Boumonville, Maria Taglioni egykori partnere „átmenekítette” a messzi északra: Filippo Taglioni rendezését követve megalkotta a saját verzióját, és négy évvel a párizsi bemutató után ezt mutatta be Koppenhágában. Mivel nem tudta megszerezni az eredeti mű zenéjét, Jean Schneitzhoeffer muzsikáját, Herman Severin von Loe- venskjolddal íratott darabjához zenét, ezt hallhattuk most Pozsonyban is. A parádés szerepeknek és a poétikus szüzsének köszönhetően Koppenhágában „konzerválódott” Boumonville koreográfiája, azzal a kora romantikus tánctechnikával együtt, amely a sajátja volt. A Szlovák Nemzeti Színház táncosainak ennek a stílusnak kiváló dán mestere, Niels Kehlet tanította be a művet. Aki kíváncsi rá, hogyan táncoltak akkor, amikor a spiccelés még olyan újdonságnak számított, hogy csak a fantasztikum szférájába tartozó lenge, tündéri lények jellemzésére használták, míg a „földiek” közönséges, kopogós cipőben táncoltak a színpadon is, nézze meg az új produkciót. Biztos lehet benne, hogy balett-történeti leckénél jóval többet - művészi élményt kap. NEZEM A DOBOZT Bényei Miklós díszlettervező a „mozgó hegedűt” bütyköli (A szerző felvétele) Kilengések, kiütések, kitörések Z. NÉMETH ISTVÁN A Néző néz. Ez a dolga. Erről a kedvenc elfoglaltságáról kapta nevét. Ha gondolkodna is, akkor nem lenne néző, hanem Rodin szobra. A rettegés, fokára akar felhágni. Részesévé válni a játéknak. Úgy döntött ugyanis, ideje végre szembenézni legbelsőbb félelmeivel. Legyűrni minden hétköznapi undort, viszolygást, megálljt parancsolni az előítéleteinek, visszanyelni a folyton felkéredzkedő hisztérikus sikolyt, elkábítani a stressztől lyukacsos belső szerveket, figyelembe se venni holmi kezdődő apa- tikus letargiát, a szorongásos depressziót pedig egyszerűen ámevezni mondjuk hangulati egyensúly- vesztésnek. Mikor mindezzel készen van, és valami igazán félelmetes helyszínt szeretne választani az újabb próbatételeknek, a legjobb, ha otthon marad. Fölösleges fel- caplatni a 22. emeletre, a tériszony a földszinten is előidézhető, s garantáltan simára fésül minden agy- tekervényt. Ez nem csapatjáték, a pontokat magának szerzi az ember. Bemelegítő feladatként csukott szemmel kiválasztja tíz-tizenöt távkapcsoló közül a megfelelőt. Lássuk csak, mormolja alig hallható dobpergés közepette: ez a CD-leját- szóhoz, ez a DVD-hez, emez a videómagnóhoz, ez pedig a garázsajtóhoz. Ez a hűtőt nyitja, amaz a postaládát, erről a régimódiról meg már el is felejtette, hogy mit hoz működésbe. Remélhetőleg nem valamelyik atomsüót. Végre megvan. Piros gomb megnyomva. Halk zümmögéssel megjelenik vagy egy méter lézersugár. Pardon, ez a fénykard. Mindegy, most már maradjon. Talán ezzel majd kivéd egykét támadást. Doboz bekapcs, a Híradó támad. Az aurára máris tapadnak a közúti balesetek felvételei, mélybe zuhant autóbuszok, kisiklott vonatok, lezuhant repülőgépek. A Néző egy pillanatra engedelmesen felveszi a roncsok alakját, de aztán rögtön visszaváltozik. Jön a terror minden lehetséges formája, a Nézőből füstölgő romhalmaz lesz, de még mindig képes visszanyerni eredeti formáját. Egy kicsit távozó pénzügyminiszterré lesz, majd érkező köztársasági elnökké, végül olyan érzése támad, hogy ő maga a feltámadt József Attila. Zavarában hazarendeli a csapatait Irakból, eladja Tokajt, átírja a Himnusz sorait, majd bocsánatot kér a szaúdi focicsapattól. A Néző egy Atlasz, aki nem földgömböt, hanem egy tévé- készüléket tart a vállán. Most épp Hónaljmiriggyé lett, és kigúnyolja a tüntető gazdákat. Ő a ringből kiszálló újabb megasztár is, egy év múlva már sem a nevére, sem az arcára nem emlékszik majd senki. Fekete Pákóként alacsonyan repül, talán eső lesz, de végül is bennmarad a száz legolvasottabb könyv. A képernyőn ott villog a figyelmeztetés, miszerint a készülék tűzfalát teljesen szétrágták a médiavírusok. A támadásoknak többé nem tud ellenállni. Az orvosi egyetem hallgatói által végzett titkos éjszakai boncolások képei végül felhasítják az auráját, s ő szervekre és végtagokra hullik szét. Most már ő is a halott emberi testekkel kereskedő boncmesterek áldozata. Ujjperceiből ajándék-nyaklánc lesz, csontjaiból karperec. Karja egyszerű kerti dísz. Koponyájára már előre szerződést kötött egy vidéki színtársulat, aki jövőre a Hamlet erotikus változatát szeretné színpadra állítani. S a szív, mely egykor úgy tudott szeretni! A világ kutyák étkéül szánja. Finom, húsos falatkák. A Nézőt, műit ecetes tormát a gyomorsav, már feloldotta és magába olvasztotta a Világszodoma nevű játék. Összeszedett bár néhány pontot, amit beválthat a közeli szupermarketben bármilyen mérgező külföldi élelmiszerre, de ez még kevés az üdvösséghez. Édes tejpor a szája szélén, félig nyitott szeme mögött szelíd szemű (gy)őzikék nyalják a sót. Ám ekkor csoda történik. Önnek 1 új üzenete érkezett. „Derűs vagyok, legyetek azok ti is”. A lélek halhatatlan. A Földön béke van újra. Szundít a rossz koleszterin. A jó cukor is aluszik.