Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-27 / 96. szám, szerda

MOZIMUSTRA 2005. április 27., szerda 2. évfolyam 17. szám A cannes-i szereplés és a kapott díj olyan nemzetközi siker volt, amellyel nehéz volt Magyarországon vitába szállni Egy nap a budapesti „sassal” A Magyar Köztársaság Kul­turális Intézetének A ma­gyar mozgókép mesterei cí­mű rendezvénysorozatán # Makk Károllyal találkozha- i. tott a közönség a Pozsonyi Casinóban. Előbb levetítet- 0 ték legutóbbi, Egy hét Pes­ten és Budán című filmjét, majd Szabó G. László újság­író faggatta A magyar moz­gókép mestere címmel ki­tüntetett rendezőt. A jó hangulatú beszélgetésből egy „űjabb film” kerekedett - Makk Károlyról. TALLÓSI BÉLA A beszélgetés az 1971-ben ké­szült Szerelem, valamint az Egy hét Pesten és Budán közti rokonság ke­resésével indult. Az utóbbiról u- gyanis a forgatást megelőzően több helyen megjelent, hogy a Szerelem ikertestvére lesz. Makk Károly be­vallotta, az új filmhez részben meg­történt esetből indult ki: egy barát­ja a harmincas évek végén ment el Angliába, és ismert egy olyan sorsú asszonyt is, mint a filmbéli Mari. Mikor az alapsztorihoz összefüggő dramaturgiai vázat keresett, eszé­be se jutott a Szerelem. Akkor tuda­tosította, hogy az új filmnek óha­tatlanul köze van a Szerelemhez, amikor a szereposztásnál kiderült: a férfi főszerepet mindkét filmben Darvas Iván, a nőit pedig Törőcsik Mari játssza. További hasonlóság, hogy mindkét film női főszereplője betegágyban fekszik, és hogy ez is, az is szerelmi történet. „Egy dara­big próbáltam kivédeni, hogy bár­mi összefüggés is lenne közöttük - mondta Makk Károly mert úgy gondoltam, épeszű ember nem kí­sérli meg megismételni azt a sikert, ami egyszer bejött. Amikor rájöt­tem, hogy nem tudom kikerülni a hasonlóság csapdáját, bevágtam a filmbe a több mint harminc évvel ezelőtti fekete-fehér képeket Dar­vas Ivánról és Törőcsik Mariról.” Makk Károly több színészt is „adott” a magyar filmnek: elsősor­ban Darvas Ivánt, de Jozef Kronert is. „Életem első filmjét, a Lüiomfit Darvas Ivánnal forgattam. Ez volt a kiugrása, ez a szerep tette őt ma­gyar filmsztárrá. A francia lapok azt írták, ő a magyar Gerard Phi­lippe.” És Törőcsik Mari is több Makk Károly-filmben szerepelt. Annyira szerették az Egy hét Pesten és Budánt, hogy a keresztnevüket adták hozzá, Darvas Ivánt Ivánnak, Törőcsik Marit Marinak hívják a történetben. A rendezői-színészi együttműködésről pedig megtud­hattuk: „Nem sokat diskuráltunk, mit hogyan. Azt mondtuk, majd csináljuk, ahogy szoktuk. Egy kü­lönbséggel. Azzal, hogy a Szerelem óta eltelt több mint harminc év. Más lett a ritmusunk. Ami azelőtt gyorsan ment, az most picivel las­sabban. Ez tény, és ezzel a ténnyel gazdálkodni kell. Meg kell keresni a különböző jelenetekben, mi az, ami egy kicsit lelassulhat...” Jozef Kronert Makk Károly az Üzlet a korzón című Oscar-díjas opusban látta először, és elragadta­tással figyelte őt; az erejét és az iró­niáját csodálta. A Galgóczi Erzsé­bet novellájából készült Egymásra nézve című filmben Jozef Kroner mellett két lengyel színésznő ját­szotta a főszerepet, Grazyna Sza- polowska és Jadwiga Jankowska- Cieslak, aki a cannes-i fesztiválon elnyerte a legjobb színésznői alakí­tás díját. A felvételek során Jozef Kroner szlovákul mondta a szöve­gét, a két lengyel színésznő pedig lengyelül. „Csak nagyjából tudtam, hol tartanak a magyar szöveg sze­rint. De minden kínnak van előnye. Ennek az volt, hogy a szemükből kellett rájönnöm, mit játszanak. És nincs annál nagyszerűbb dolog, mint amikor a színészek olyan hite­lesek, hogy az arckifejezésükből mindent megértünk.” Arra a kérdésre is választ kap­tunk, hogy annak idején, amikor a film készült, a politikai tartalma vagy a leszbikus szerelmi szál miatt kellett-e nagyobb csatát vívni a po­litikai hatalommal. „Galgóczi Er­zsébetet régről ismertem, és kiváló írónak tartottam. Két dolog fogott meg a novellájában. A nagyon me­rész szerelmi történet, valamint a nagyon merész, provokatív politi­kai mondanivaló. Ebben a filmben mondtuk ki Magyarországon elő­ször, hogy ’56-ban forradalom volt. A politikai hatalmat inkább az ráz­ta meg, hogy ’56-tal kapcsolatban kiengedtük a szellemet a palack­ból. Ilyen politikai tabu döntögeté- se mellett kevésbé volt izgató, hogy két nő szerelmes egymásba.” Cseles trükkökkel a politikai ha­talom eszén is túl lehetett járni. Mi­előtt a cannes-i fesztivál választóbi­zottsága megnézte a filmet, a párt­központban és a minisztériumban is el kellett fogadtatni. Szívták a fo­gukat az illetékes elvtársak, hogy apró dolgokat ki kellene vágni, kü­lönösen egy snittel nem akartak ki­egyezni. Azzal a jelenettel, ame­lyikben egy sas átrepül a szöges­drót felett. „Kimentem a vágószo­bába, kivágtam ezt a snittet, és be­tettem a zsebembe. Valaki még az­nap utasította a vágót, hogy az em­lített képsort vegye ki a filmből. Mi­vel bosszantott, hogy a tudtomon kívül rendelkeznek, a sasos jelene­tet lelassítottam, hogy háromszor olyan hatásos legyen, mint eredeti­leg. Hogy amíg átrepül a madár a drótkerítésen, a nézők tudatosít­hassák, a szögesdrót átlépése nem olyan egyszerű. A lelassított jelene­tet bevágtam a filmbe, és elvittük Cannes-ba. A premieren a díszpá­holyban ült a magyar filmbizottság akkori elnöke, aki a sasos jelenetet - látva, erős torokköszörülések köze­pette hátratolta a székét, elhagyta a díszpáholyt, és hazarepült Pestre. A cannes-i szereplés és a kapott díj olyan nemzetközi siker volt, amely- lyel nagyon nehéz volt itthon vitá­ba szállni. A politika meghátrált.” A főszereplő színésznők kivá­lasztásában Andrzej Wajda fődra­maturgja segített, aki Makk Károly kérésére nyolc lengyel színésznőt hívott meghallgatásra. „Azon a na­pon, amikor a válogatásra men­tem, náluk éppen befejeződött egy nagy közlekedési sztrájk. Pontban déli tizenkettőkor indították újra a tömegközlekedési eszközöket, és az egyik megállóban egy idős fi­nom dáma elindult, hogy felszáll- jon a villamosra. Abban a pillanat­ban a rendőr, aki addig a sztrájkra vigyázott, odalépett a hölgyhöz, felsegítette és kezet csókolt neki. Megelégedéssel konstatáltam, hogy jó helyen járok.” Szabó G. László aztán egy meg­határozó emlékével kapcsolatban azt firtatta, milyen súlya van Makk Károly életében a Ház a sziklák alatt című filmnek. „Mindegyik dolgozatom nyom engem - magyarázta. - Az egyik azért, mert nem sikerült elég jól, a másik azért, mert olyan jól sikerül, hogy nem tudok még egy olyat csi­nálni. A Ház a sziklák alatt tevé­kenységemnek valóban olyan da­rabja, amelyet mindig emleget az, aki foglalkozik a dolgozataimmal.” A Ház a sziklák alatt alapjául szol­gáló filmnovellát előbb egy másik rendezőnek szánták, ám aztán Ko­vács András, aki akkor dramaturg­ja volt a filmgyárnak, mégis Makk Károlyhoz juttatta el. „Elolvastam, és el voltam ragadtatva tőle. Hor­váth Terit kértem fel a főszerepre, de ő pár nap gondolkodási idő után azzal hárította el az ajánlatot, hogy nem akar eljátszani egy olyan rosszindulatú, púpos alakot, mint a Tera. Akkor villant be, hogy miért nem a Psota Irénhez mentem, hi­szen utána valósággal üvölt ez a szerep.” Ennek a filmforgatásnak az egyik momentuma ugyancsak átnyúlik egy későbbi filmbe. „Bada­csonyban forgattunk, ahol egy ned­ves bányász-szakszervezeti üdülő­ben laktunk. Más lehetőség nem volt, esténként átjártunk Balaton- füredre egy bárba, ahol egy nagyon tehetséges zongorista zenélt. O- lyan jól bánt a billentyűkkel, hogy Irénke dalra fakadt, s először ott énekelte azokat a Sanzonokat, a- melyekkel később fergeteges sike­reket aratott. Dupla nyereséget ho­zott számára ez a film, egyrészt fe­lejthetetlenül és utánozhatadanul oldotta meg a szerepet, másrészt beskálázta magát a sanzon világá­ba.” A bárzongorista pedig „bezon- gorázta magát” Makk Károly Egy erkölcsös éjszaka című filmjébe, a piroslámpás házba. A következő nagy klasszikus, a Macskajáték kapcsán megtudtuk, hogy az ihlet Vas Istvánék kertjé­ben jött, mert a környéken sok volt a macska. Egy alkalommal társa­ságban kint borozgattak az árnyék­ban, s azzal szórakoztak, hogy macskahangokat utánoztak. A já­tékból aztán filmnovella született, amelyből azonban csak évekkel ké­sőbb lett film, mert Örkény Istvánt félreállították, és szilenciumra ítél­ték. Aztán pedig a színészválasztás körül akadt kisebb bonyodalom. Bulla Elma szerepét Dajka Margit kívánságára eredetileg Mezei Má­ria játszotta volna. „Mezei Mária Budakeszin lakott, elvittük neki a forgatókönyvet, elolvasta, három nap után üzent és hívatott. Nyug­ágyban feküdt, akkoriban már be­tegeskedett. »A jóisten küldött té­ged - mondta -, ő rendelte nekem ezt a szerepet, hogy életemben utoljára még játszhassak.« Közele­dett a forgatás, s egyre nőtt ben­nünk a félelem, hogyan bírja majd fizikailag a felvételeket. Az első for­gatási nap hajnali háromkor beko­pogott hozzám a gyártásvezető, hogy menjek, mert a Marcsa el akar búcsúzni. Hogyhogy el akar búcsúzni, hétkor kezdődik a forga­tás?! - méltatlankodtam. - Azt üzente a gyártásvezetővel, hogy rosszul aludt, s rájött, nem akar a forgatási helyszínen meghalni. A színházban Bulla Elma játszotta a darabot, ezért bántva érezte ma­gát, hogy nem őrá osztottuk a sze­repet. Elmentem hozzá bejelentés nélkül, fél tízkor, a próba előtt. Ki­nyitotta az öltözője ajtaját, és azt kérdezte: »ugye, a Marcsa bedobta a törülközőt«. Letérdeltem és meg­követtem. Azzal intézett el, hogy »Karcsikám, szóra se érdemes, mennyi a gázsi?« Édes Elmuska, amennyit kér - hagytam rá. »Jó - mondta -, akkor a részleteket nem is magával beszélem meg, de majd magára hivatkozom.« És két nap múlva folytattuk a forgatást Bulla Elmával. Ez is a filmtörténet egyik epizódja.” (Zuzana Mináčováfelvétele) > Márkás műanyag ablakok Itt a tavasz szívmelengető kedvezményekkel... azInconnál %-os kedvezmény Még mindig megéri INCON ablakot vásárolni! Ha 2005. május 31-éig INCON ablakot rendel, fantasztikus, 30%-os engedményt kaphat 3, 4 és 5 szárnyú ablakokra. A cégűnk legközelebbi hivatalos képviseletéről a 0800 188 188-as telefonszámon tájékozódhat. www.incon.sk — ^I8S(B ISI; -1

Next

/
Oldalképek
Tartalom