Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-15 / 86. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 15. Még mindig átolthatjuk a szőlőtöveket, gyümölcsfákat Tavaszi kertészkedés BÁLINT GYÖRGY A gyümölcsfák és a szőlőtőkék oltásának a legjobb ideje április elején van, amikor a friss, lédús szövetek a legkönnyebben forrnak össze egymással. Lassan indul azonban a tavasz, így még most sem vagyunk megkésve, különös élményt nyújtó teljesítmény, ha fi­atal (3-4 éves) fácska egyik ágába oltunk más fajtát, mert így több fajtát szüretelhetünk egy fáról. Ez nagyon előnyös a kisméretű ker­tekben, ahol nincs elegendő hely több meggy- vagy cseresznyefát ültetni, jóllehet azt szeretnénk, hogy egymás után fogyaszthassuk a folyamatosan érő fajták gyümöl­csét. Az alma- és körtefáknál is specialitásnak számít, ha a fa egyik ágán piros, a másikon sárga gyümölcs érik. „Zöld futószalagot” hozhatunk így létre az őszibarack és a szilvafák gyümölcseiből is. Az idős, nem megfelelő fajtájú szőlőtőkéket is most érdemes át­oltani gyökérnyakba oltással. A művelet egyszerű, könnyen elsa­játítható és biztonságos. Az átol­tott tőke a következő évben (sze­rencsés esetben még az oltás évé­ben!) fürtöket érlel. Ápolni kell ezekben a hetekben a málnasorokat is. A gyomosodó talajt kapálva ügyelni kell arra, hogy a talaj felszíne alatt sekélyen elhelyezkedő gyökereket ne sért­sük meg, ne vágjuk el! Egy-egy tö- vön ne hagyjunk meg 4-5-nél több termővesszőt, a többit tőből metsszük ki. A vesszőket kötözzük karó vagy huzaltámasz mellé, mert így kevesebb a veszélye an­nak, hogy az érett málnaszemeket a szél leverje. A másfél méternél hosszabbra nőtt vesszők csúcsát vágjuk vissza; igaz, ez némi, csekély ter­méscsökkenéssel jár, de a gyü­mölcs minősége számottevően javul általa. El lehet kezdeni a korai káposz­tafélék palántáinak kiültetését. Nem kell tartani attól, hogy a pa­lánták az átmeneti lehűlés követ­keztében károsodnak. E szabály alól csak a karalábépalánták ké­peznek kivételt, mert ezek a fagy­pont körüli hőmérséklet hatására elveszíthetik gumóképző tulaj­donságukat. Lehetőleg tápkockás palántákat ültessünk, mert ezek gyorsabban alkalmazkodnak a megváltozott a termőhelyhez. Minél nagyobb a tápkocka, és minél jobban átszőtték annak a talaját a palánta gyökerei, annál kisebb az átülte­tés stresszhatása! Szükség esetén ültethetünk szálas palántákat is, de csak az elég erős, zömök, sötét­zöld levelű, fehér gyökerű palán­ták kerüljenek a kert jól előkészí­tett talajába. A kerti pázsit is gondozásra szo­rul az első tavaszi időszakban. A nyírás és a gyomtalanítás mellett fordítsunk most megkülönbözte­tett figyelmet a gyep táplálására. A komplex gyeptrágyák mindhá­rom, fontos tápanyagot (nitrogén, kálium, foszfor) harmonikusan tartalmazzák. Használatuk egy­szerű: öt liter öntözővízben old­jon fel két merőkanálnyi anyagot. Ez a mennyiség 10 m gyepterület tápanyagellátásához elegendő. Már az időszámítás előtt ismerték és fogyasztották Hónapos retek - levele és gumója egyaránt ízletes GARAMI MÁRTA Aki szorgalmasan elvetette a hónaposretket, lassan szüretelni fog. Ne feledjük, a reteklevél is fogyasztható. A keresztesvirágúak családjá­ba tartozó hónapos retek (Rap- hanus sativus) egyéves növény. Mai kertészeti fajtája az Európá­ban őshonos közönséges gyom­ból, a vadretekből nemesítették (Raphanus raphanistrum). Ré­gebben a hosszúkás, fekete válto­zatok domináltak. Az egyiptomi­ak, a rómaiak és a görögök már az időszámítás előtt fogyasztot­ták. Japánban és Indiában is ter­mesztették. Kínából Mongólián keresztül Marco Polo hozta be Európába, ahol a germánok és a szlávok már a középkorban ter­mesztették. A legendák szerint egykor Delphoiban Apollóra, a fény istenének véleményére hi­vatkozva- kinyilatkoztatták: a gyökérzöldségek között a retek a legértékesebb. Annyi aranyat ér, amennyi a súlya. A levelei karéjosak, kissé dur­va szövetűek. Gyorsan fejlődik, gumója már a vetés után egy hó­nappal fogyasztható. Hosszúnap­palos növény, nyár elején, miu­tán kifejlesztette gumóját hama­rosan magszárba szökken. Virága négyszirmú, a szirmok átellene­sen állnak, innen a keresztesvirá­gú elnevezés. Magérlelés után hamarosan elpusztul. Tenyész- ideje a veteményeskert növényei közül a legrövidebb: mindössze 55-60 nap. A megvastagodott, szik alatti szár, a gumó íze borsos, erőssége nem pusztán fajtájától, hanem nagyban termőtalajától is függ. Tápértékét elsősorban vitamin tartalma adja. Található benne a C-vitaminon kívül B1-, B2- és P- vitamin. A C-vitamin tartalma 30-50 mg/100 g között változik. Jellemző saláta alkotó, Japán­ban, Kínában főzve is fogyaszt­ják. Hatása a gyomorra és légú- takra a legmarkánsabb. Megfá­zás, influenza ellen, emésztési problémák elkerülésére alkal­mas. Legismertebb a piros, apró, csomóban kapható hónapos re­tek, továbbá a hosszú fehér jég- csapretek és a gömbölyű fekete retek. A hónapos retek akkor friss, ha a levelei üde, harsogó zöldek, nem fonnyadtak, a gumó szép piros, kemény, nem ráncos. A gumók frissességét úgy el­lenőrizhetjük, hogy megnyomjuk a gumókat. Ha kicsit szürkés, vagy sötétpiros a gumó, akkor már öreg, ne vegyük meg. Hűtőben, fóliazacskóban 2-3 na­pig tárolhatjuk. ■ Sokan nem tudják, hogy a hó­napos retek zsenge levelei is fino­mak salátába, tehát gondoljuk meg a választ, amikor az árus megkérdezi, leszedje-e a zöldjét. Miért pudvásodik a retek? A hónapos retek már a ta­laj felső 2-5 cm-es talajszint kiszáradásakor pudvásodik. A pudvásodás elkerülése vé­gett gyakran, kis adagokban kell öntözni. A rendszerte­len, főleg kiszáradást kö­vetően nagy adagú öntözés pudvásodáshoz illetve a gu­mók repedéséhez vezet. Az ökológiailag kitermelt zöldségnek, gyümölcsnek finomabb az íze, zamata élvezhetőbb ______________________________________________________Kertészkedő 17 Miért lettem biokertész? Gyermekkoromban sokat tartózkodtam a kertben, ahol a gyümölcsöt, zöldsé­get, kapásnövényeket vala­mint a szemes terményeket is vegyszerek nélkül ter­mesztettük. Igaz, hosszú ideig nem a mezőgazda­ságban dolgoztam, de min­dig találtam rá módot, hogy kertem legyen. KÖTELES GÁBOR A mezőgazdasági termesztés iránti érdekelődésem oly mély volt, hogy a tanári diploma meg­szerzése után fontosnak tartot­tam, hogy levelező tagozaton el­végeztem a mezőgazdasági főis­kolát is. A főiskolán szerzett isme­reteket a vegyi anyagokról teljes mértékben haszno­sítottam a kertemben, ahol minden évben nagy- mennyiségű és nagyon szép termést értem el. De a zöldség, gyümölcs fo­gyasztáskor mégsem voltam elé­gedett. Ugyanis a termést nem tudtuk friss állapotban folyamato­san fogyasztani, mert a permete­zések után ügyelni kellett a vára­kozási idő betartására. Annak le­telte után pedig újra permetezni kellett az adott, vagy a szomszé­dos növényeket. A gyümölcs ugyan gyönyörű volt, mégsem tudta kielégíteni azt a harmonikus ízigényemet, me­lyet gyermekkoromban megszok­tam. Sőt, ki kellett iktatnom ét­rendünkből azokat a gyökérzöld­ség leveléből készült ételeket, mártásokat, húsételekhez készí­tett körítéseket, amelyekhez gye­rekkorom óta ragaszkodtam. Ezek ugyanis a vegyszeres kezelé­sek miatt kellemetlen ízűvé, ehe­tetlenné váltak. E jelenségek okait sokáig nem tudtam kellőn megérteni. Később bizonyos magyarázatot találtam Alwin Seifert Kertészkedés „mér­gek” nélkül című könyvében és Gertrúd Franck Öngyógyító kis­kert cím kiadványában, melyek magyar fordításban a budapesti Mezőgazdasági Kiadó gondozásá­ban jelentek meg. A német Szerzők művükben a zöldség-, gyümölcs- és egyéb kerti növények vegyszermentes ter­mesztésével kapcsolatos 30 éves tapasztalataikat írták le. A köny­veket többször átolvastam, sőt át­tanulmányoztam, majd az új is­mereteket igyekeztem a lehető legrövidebb időn belül a mi éghaj­lati viszonyainkra és az én le­hetőségeimre vetítve alkalmazni. Két évtizede kizárólag vegyszerek nélkül termesztek mindent. A biokertben kitermelt zöldségnek van íze és zamata (Fotók: Zsáki) A szerző a szepsi mezőgazda- sági iskola nyugalmazott szak­tanára Köteles Gábor, lapunk biokertészeti rovatának szaktanácsadója Immár több mint két évtizede ki­zárólag szintetikus úton előállí­tott vegyszerek felhasználása nél­kül termesztek mindent. Tapasz­talataim kedvezőek. A gyümölcs esetében javult a termény minősége. A zöldségnél és a bur­gonyánál az ízminőség javulása mellett mennyiségi növekedést is tapasztaltam. Legfőbb eredmény­nek azonban azt tartom, hogy ter­mékeimben újra kezdem érezni az ízeket és a zamatot. A közelmúltban beszélgettem egy szülőfalumbeli férfival, akire 40^-5 évvel ezelőtt is csodálattal tekintettem, mert a határban az ő földjei voltak a legszebben megművelve. Egyebek között a vegyszermentes kertészkedésről is beszélgettünk. Kértem, mond-, jón véleményt, valós-e az általam tapasztalt ízjavulás, vagy csak képzelődöm. Beszélgetőtársam, aki mellesleg szinten vegyi anya­gok felhasználása nélkül termel kertjében, válaszában elmondta: a káposztalevelet, amelyből ki­vágta a fejet, általában bedobta a baromfiudvarba, ahol a leveleket a tyúkok jóízűen elcsipegetik. Amikor a közeli területen vegy­szert alkalmazó szomszéd is beta­karította a káposztáját, a gazda bedobott néhány a szomszédos telekről származó káposztalevelet a tyúkoknak. Nagy meglepetésre a baromfi ezt alig fogyasztotta. Viszont amikor ismét saját ter­mesztésű káposztamaradványo­kat dobott az állatoknak, azok is­mét mohó csipegetésbe kezdtek. Ez a tapasztalat is megerősített abban, hogy érdemes folytatni a biokertészkedést. Jól fejlődik a hűvös klímájú területeken, ám a hosszan tartó kemény fagyokra nagyon érzékeny Az articsóka házikertben is termeszthető ÖSSZEFOGLALÓ Az articsóka a fészkesek család­jába tartozó évelő növény, amely­nek ezüstös-kékes, szőrözött leve­lei és a bogáncshoz hasonló virá­ga van. Akár 1,2-1,5 m magasra és 90 cm szélesre is nőhet. A zöld és bordó levelű bimbójáért termesz­tik, aminek a közepén (szívében) lévő húsos leveleit fogyasztják. Az első évben gyökeret és levélrozet- tát, a második évben virágzati szárat fejleszt. Az articsóka legjobban a hűvös klímájú területeken fejlődik, hi­degtűrő, de a kemény fagyokra érzékeny. A jó vízgazdálkodású, termékeny, középkötött talajokat szereti. Tápanyagigénye nagy. A komposztálást és az istállótrágyát meghálálja, de a nitrogén-túlsúlyt nem szereti. Magvetés és palántázás Szaporítása történhet tőosztás­sal. Ennek feltétele, hogy a tőosz­tás során keletkező részek mind­egyikén legyen legkevesebb két leveles hajtás és megfelelő gyö­kérzet. A tőrészeket 60-75 cm tá­volságra ültessük egymástól, a le­velek csúcsát pedig 13 cm-re vág­juk vissza. Az articsókát szaporíthatjuk magvetéssel is. Áprilisban vetik helyre 100 cm sor-és tőtávra, fészkesen, egy fészekbe 3 mag kerül. Tápkockába februárban vetik és májusban ültetik ki. Gyomirtás és talajtakarás Az articsóka termesztésében a gyomirtás és a mulcsozás nagyon fontos. Ez utóbbival megőrizhet­jük a talaj nedvességtartalmát. Az articsóka talaja nyáron se szárad­jon ki. Télen pedig ügyeljünk rá, hogy a talaj ne legyen vizenyős. Ha kemény fagyok várhatóak, érdemes mindenegyes növényt földdel felkupacolni és vastag szalmaréteggel takarni. Az articsóka kétszer is terem márciustól májusig és októbertől decemberig. Az érett virágkezde­ményeket akkor kell betakarítani, amikor már húsosak a szív levelei, s mielőtt a külsőlevelek szétnyílnak. Felhasználása és gyógyhatása Az arfticsóka párolva és sütve, hideg salátaként, előételként, mártással is fogyasztják. Egy hétig a hűtőben is tárolható. A növény friss leveleiből készült préslé anti- biotikus hatású. Jelentős májvédő funkciója is van: enyhíti a méreg­anyagok okozta májrendellenes­ségeket. A máj epetermelését is fo­kozhatja. A vér zsírtartalmát csök­kenti, vizelethajtó. Ezenkívül a re­umás betegségek kezelésében, va­lamint érelmeszesedés ellen is használják, (édenkert.hu)

Next

/
Oldalképek
Tartalom