Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-11 / 82. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 11. 6 Kultúra József Attila felvidéki centenáriuma Ma száz esztendeje született József Attila, a huszadik századi magyar irodalom-kiemelkedő alakja „...önmagamba én se fértem” Az utolsó fennmaradt József Attila-portrék egyike (Fotók a Petőfi Irodalmi Múzeum képarchívumából) Tiszta szívvel ELŐZETES Komárom. Ma, József Attila születésének 100. évfordulóján a város nagyszabású rendezvénynek ad otthont Tiszta szívvel - József Attila felvidéki centenáriuma címmel, melynek főszervezője a Szlovákiai Magyar írók Társasága. 14 órától könyvbemutatóval egybekötött szimpózium kezdődik a Tiszti Pavilonban: az Én ámulok, hogy elmúlok című szépirodalmi-képzőművészeti antológiát Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő mutatja be, a Katedra szépírói pályázatát Kulcsár Ferenc költő értékeli. Sebed a világ a címe Haraszti Mária és Csa- naky Nóra verses összeállításának. Hommage a József Attila címmel felvidéki magyar képzőművészek műveiből nyílik kiállítás 17 órakor A szlovákiai magyar írásgyakorlatot vizsgálva a nyelvész - de akár a téma iránt érdeklődő laikus olvasó is - felfigyel arra, hogy számos esetben a nálunk megjelent szövegekben az idegenszó-használat a magyarországitól eltérő, ennek az oka nagyrészt a többségi szlovák nyelv hatásában keresendő. A magyarban a köznyelvi norma alakulásának kezdeteitől megfigyelhető volt az a törekvés, hogy a latin, görög, német szavakat megfelelő magyar szóval helyettesítsék, a szlovákban viszont ez a tendencia jóval kevésbé érvényesült. Ha ma bármilyen hétköznapi szlovák szöveget elolvasunk, nagy számban találunk benne olyan idegen eredetű szavakat, amelyek a mai magyar nyelvben nem használatosak, például: polícia, inventár, advokát, iniciatíva, agentúra stb. Az idegen eredetű (nemzetközi) szavak egyjelentős csoportja mindkét nyelvben használatos ugyan, de más a stílusértékük - tehát másmás típusú szövegekben fordulnak elő -, illetve eltérőek a kapcsolódási szabályszerűségeik. Ebbe a csoportba tartozik a mai cikkben elemzendő szolvens szavunk is, amely bőven adatolható mind a központi, mind pedig a regionális szlovákiai magyar sajtóból, pl.: „Szolvens támogatójuk nem akadt, csupán a helyi önkormányzat segítségére támaszkodhattak”; „Két év múlva tehát a bélai kastély immár kíviil-belül teljes pompájában várja az igényes, s feltehetően szolvens turistákat”; „[...] a feltételek olyan szintűek, hogy ezzel a lehetőséggel a nem szolvens családok lányai is világot láthatnak’. A magyarországi sajtót vizsgálva kissé eltérő kép rajzolódik ki e szóról: a) ritkább előfordulású, mint nálunk; b) alig egy-két példa akad arra az esetre, amikor e melléknév fölérendelt szava személy (ilyen például ez: A közszférában maradni kényszerülő a Jókai Színházban. Ugyanott 18 órakor Tiszta szívvel címmel ünnepi est kezdődik, Ünnepi köszöntőt mond Jókai Anna Kossuth-díjas írónő, a rendezvénysorozat fővédnöke. Ezután a színház társulatának művészei - Bandor Éva, Benkő Géza, Boráros Imre, Holocsy Katalin, Tóth Tibor -, valamint a nagy- kaposi József Attila Szavalóverseny győztesei lépnek színpadra. A gálaműsor után kerül sor a Katedra szépírói pályázatának díjkiosztójára. A centenáriumi rendezvényt a 19.15-kor kezdődő lemezbemutató koncert zárja a Jókai Színházban: az Accord, az Arcok, a Borostyán, a Kicsi Hang, a Kor-Zár, a Vándor verséneklő együttes, valamint Écsi Gyöngyi és Sotkovszky Lajos megzenésített József Attüa-verseket adnak elő. (m) orvosok viszont elveszítik néhány szolvens betegüket), a szolvens szó rendszerint biztosító- vagy pénzintézetet jelzője. Az idegen szavak szótárai szerint a szolvens a latin ’felold, tartozást kifizet’ solvere szóra megy vissza, ebből alakult ki a ’feloldó’ jelentésű solvens. A magyarba német közvetítéssel került, két, aránylag távol álló jelentésben: a kevésbé ismert kémiai szakszó jelentése ’oldószeť, az ismertebb - s példáinkban is előforduló -jelentése: ’fizetőképes, fizetésképes’. Amint már említettük, a szlovákiai magyar és a magyarországi szövegekben a szolvens szó kissé eltérő szövegkörnyezetekben fordul elő, ami azzal függ össze, hogy a közmagyarban ez a szó kereskedelmi-pénzügyi.szakszó; az értelmező kéziszótár nem is közli, csak magyar megfelelőit, a fízetőképes- t, illetve a fízetésképes-t találjuk benne, mellettük a Kér Pénz rövidítések utalnak használati körükre. Az értelmező szótár a fízetésképes, fízetőképes szavak jelentését így adja meg: ’fizetési kötelezettségeinek (folyamatosan) megfelelni tudó’. Az elmondottak kapcsán megemlíthetjük még az azonos tövű szolvencia ’(folyamatos) fizetőképesség’ szót is, mint a bankokkal és egyéb pénzintézetekkel szemben támasztott egyik fontos követelményt. Ha az elmondottak fényében értékeljük a szlovákiai magyar szövegekben előforduló szolvens-1, akkor láthatjuk, hogy nálunk elsősorban nem pénzügyi-kereskedelmi szakszóként használatos, hanem mindennapi, köznyelvi szövegekben fordul elő, s jelentése is kissé módosult: példáinkban nem olyan személyekről volt szó, akik folyamatosan fizetésképesek (az adott szituációban ez teljesen lényegtelen is), hanem olyanokról, akiknek van pénzük, akik meg tudják fizetni az adott szolgáltatást, vagyis gazdag, pénzes, vagyonos, tehetős, jómódú, módos emberek. Rövid élete mozgalmas volt. A mozgalmasság azonban nem hozta meg számára a hőn áhított kirobbanó sikert és a széles körű elismerést. Zsigeri magányából aligha ránthatta ki bárki. Születésének napját, mely egy megalázó életbe vetette, ma a költészet napjaként tartjuk számon. Akár azt is gondolhatnánk, végre elfoglalhatta az őt megillető helyet a kései utókor jóvoltából, hiszen manapság egyik legnagyobb költőnket tiszteljük benne. RÁCZ VINCE Valami azt súgja azonban, hogy József Attila ma is szenvedne közöttünk, a város peremén élne, és ma sem vétene többet, mint vétettek neki, ma is bolondot játszanának vele, és halála még mindig hasztalan volna. Aligha képzelhetjük, hogy ha ma élne, például pályázatok elnyeréséért ügyeskedne. Mikor meghalt, csak kevesek voltak tudatában, kit is veszítettünk el személyében. Sorsa a meg nem értés volt, élete a megaláztatásjegyében telt. De mintha ő maga is gerjesztette volna számkive- tettségét, hiszen az önmaga teremtette rémekkel perlekedett, halált megvető bátorsággal feleselt sorsa szellemeivel. Barátai állítólag úgyszólván nem voltak, életében pusztán egy meglehetősen szűk szakmai körben vívott ki magának tiszteletet. Babits kezdetben idegenkedett költészetétől, a kölcsönösen táplált személyes ellenszenv nyomait is felfedezhetjük kettejük viszonyában. Mivel József Attila bírálta a poeta doctus elhúzódását a politikától, idővel a Nyugat is bezárult előtte. Babitscsal persze a későbbiekben kibékül, ezzel a gesztussal azonban mintha mindketten egy kissé elkéstek volna. Az értők közül Zsolt Béla, az A Toll szerkesztője, és a Népszava irodalmi rovatát jegyző Révész Béla figyelt fel tehetségére. No és persze Juhász Gyula, aki a költőt indulásakor - alig tizenhét évesen - atyai jó barátként vette védőszárnyai alá. A sors fintora, hogy az öreg korára méltatlanul mellőzött költőt mindössze nyolc hónappal élte túl a fiatal tanítvány. Tizennégy évesen vesztette el végleg édesanyját. Első alkalommal háromévesen kellett tőle megválnia, mikor Öcsödre, nevelőszülőkhöz került. Másodszor pedig akkor, amikor a Gyermekvédő Liga Monorra helyezte. Már pubertáskorában kacérkodott a halállal, többször kísérelt meg önkezével véget vetni életének. Felfoghatatlan, a temérdek hányattatás közepette hogyan volt képes szert tenni hatalmas tudásra! A sors fintora, hogy az érettségin csak magyarból és történelemből kapott elégséges osztályzatot, a többi tárgyból jelesre vizsgázott. Tizennyolc évesen már rendőrségre citálták egy állítólag vallásgyalázó verse miatt. Lázadó krisztusként nyolc hónapi elzárás és pénzbírság fenyegette, mikor végül baráti segítséggel megmenekült a megaláztatástól, ha ugyan maga a vád eleve nem alázta meg. Alig telt el két hét a felmentő ítélet után és máris egy újabb verse miatt támadták. Ez alkalommal istenkáromlás és hazaárulás vádjával illették. Felháborodásában Horger Antal úr - akinek ezen kívül más bűne talán nem is volt - ha nem tanácsolta is el József Attila nevű tanítványát a szegedi egyetemről, de megfenyegette: ameddig ő él, nem helyezkedhet el tanárként. Húszéves volt ekkor. Egyszerre nyomasztó és felemelő élmény verseit olvasni. Minden sorából szeretetért kiált. Még a szenvtelenebb hangú költeményeiben is ezt érhetjük tetten. Alkotásai nyilalló fájdalmak lenyomatai. Tudatos költő, hátborzongatóan tudatos, még az ösztönök ihletésében fogant Szabad-ötletek jegyzéke is erről tanúskodik. Elhatalmasodó betegsége nem hátráltatta költői kibontakozását: remekműveket alkotott élete utolsó időszakában is, nem sokkal halála előtt is volt ereje és kedve feleselni a másvilággal. Költészetének alapmotívumai az emlékek és az értéktelen jelen kettőssége, a lélek és a tudat, valamint az ösztön és az értelem bonyolult - vélt vagy valós, ugyan ki tudná? - ellentmondása. Költészetében tetten érhető a népdalok egyszerűsége, Villon nyers őszintesége, Ady forradal- misága, Kassák expresszív szó- használata, Babits klasszicizáló törekvése és Juhász Gyula humanizmusa is. Lírájának olvasztótégelyben azonban minden külső hatás egyedi hanggá érett össze. Előtte és utána is csak kevesen érték el a magyar irodalomban a költői megformálás tökéletességének azokat az éteri magasságait, mint ő, és költészetének rendkívüli dallam- és formagazdagsága is csak igen kevesek lírájára jellemző. Nyelvi játékossága is páratlan, tömörítő ereje pedig szintén egyedülálló. Ami a leginkább hátborzongató költészetében, hogy tudata felbomlását világos képekben, fegyelmezett klasszikus strófákban adja vissza. Feltűnően sokszor azonosítja saját lelkét és a végtelen, üres űrt: „űr a lelkem”, „kitágul, mint űr, az elme”, „mint űrben égitest kering / a lelkemben hiányod”, a lélek „mint a világ visszája”. A lélek az öntudatos űr képében jelenik meg nála. Ahogy Nemeskürty tanár úr mondja: „Élete a szó biológiai és egészségügyi értelmében egyre zsugorodik - belső világa, költészete pedig a világegyetem felé tágul.” ■ Úgy is mondhatnánk, valósággal cirókahiányban szenvedett. Gyermeki lélek volt az övé, annak összes jellemző vonásával: türelmetlen volt, heves vitaszellem fűtötte, dacosság és végletesség jellemezte. Az esetében különösen igaz a tétel, minden ember egy-egy királyság, melynek trónján egy sértődött kiskamasz ül, fején félrebillent koronával és maga alá húzott lábakkal. A már idézett Nemeskürty szerint: „Feltűnő, hogy legelső verseitől kezdve tele van panasszal: éhes vagyok, ennyi meg annyi napja nem ettem. Ez jelkép. Ennyire nem éhezett. Gyűjteni váJózsef Attila 1918-ban gyott, szerezni, táplálkozni, enni. Nem ettem: ez azt jelenti, kitagadtak, nem fogadnak be, sehova sem tartozom. Ugyanezt jelenti a koldus fogalma is. Szépség koldusa. Ebből a traumából következőleg mértéktelenül nagy sze- retetvágy fejlődött ki benne. Aki erre nem érzett rá mindjárt, az akaratlanul is megbántotta őt, mélyítve sebét. Felnőve, a szeretet és a szerelem amúgy is egybetartozó fogalma is összekeveredett benne... Magánélete is válságos és zaklatott: nincs biztos állása, de alkatilag is alkalmatlan erre, lélekgyógyászati kezelésekre jár.” A magyar líra történetének kiemelkedő alakja - saját bevallása szerint - volt víz- és újságárus, csomaghordó, bélyegkereskedő, kenyeres fiú, dolgozott hajón, házitanítóként, mezei napszámosként, kukoricacsőszként, könyvügynökként és banki hivatalnokként. íróként jószerével csak alkalmi munkákból tudott megélni. Idővel szinte mindenféle emberi közösségből kitaszíttatta, illetve kiszakította magát. A korábban otthonnak vélt kommunista berkekben freudizmusa, a nagy álomfejtő és lélekbúvár tanításai iránti vonzódása tette gyanússá. A halála előtti napon - ha hihetünk testvére, József Jolán visszaemlékezéseinek - végre biztos állást kínáltak fel neki, továbbá ígéretet kapott, megjelentetik újabb verseit, a Szép Szó szerkesztősége pedig felolvasó körútra hívta, Miskolcra várták volna pár nappal később. Minden jel arra utal tehát, hogy öngyilkosságának okai között nem a megélhetési gondok álltak az első helyen. Szándékától a jelek szerint már semmi sem tántoríthatta el. Utolsó kezelőorvosa, Bak Róbert ezzel kapcsolatban így emlékezik: „A biztatást, hogy lesz majd Pesten állása, ami működési körének megfelelő lesz, és anyagilag is biztosítja - közömbös lehangoltsággal fogadja. »Emlékszik, a Szép Szó tördelésére... Én dolgoztam... Aztán engem tördeltek. Nem megy a munka, nem lehet társ nélkül, egyedül. Csak úgy tudom elképzelni, hogy együtt dolgozunk. Semmi értelme a versírásnak. Valami megfogha- tóbbat kellene csinálni.« De ugyanekkor a megfogható, a valóság, számára már csak látszat. Nem hiszi el, hogy a Szép Szó Csehszlovákiában felolvasó körúton volt, bár olvasta a beszámolót és a híreket az újságban. »Az is meg lehetett rendezve« - mondja dacos arccal. Bár megígéri részvételét, de nem hisz a tervbe vett szegedi és miskolci előadásokban sem.” Hiába, a kései siratok fel nem támaszthatják. Attilát megölte az érdektelenség, a számkivetettség. Ezen nincs mit szépíteni. Miénk csak a félszeg remény, talán ma értők osztatlan tisztelete övezné, az olvasóközönség, a maradék, szeretett költőjeként rajonganá körül, megbecsülnék, és talán nem kellene önmagára ismernie a sivár novemberi Balaton végzetes látványában, és a szárszói vasúti átjáró nem vonulna be a magyar irodalomtörténetbe a költő életútjának mindent lezáró sorompójaként, egy kivételes életmű tragikus végső akkordjaként. így volna-e? Talán. Ránk testálta magányát, mert mi is magára hagytuk. A teljes magára maradottság élménye ihleti utolsó verseit. És mégis, mennyien vigaszt találnak ezekben a pokoli magányról tanúskodó költeményekben. Adósai vagyunk. „Nappali virrasztás” József Attila sírjánál Budapest. Zarándoklatot és „nappali virrasztást” tartottak József Attila sírjánál a Fiumei úti sírkertben tegnap, a költő születésének 100. évfordulója előtti napon. A megemlékezést Göncz Árpád író, volt köztársasági elnök nyitotta meg. A Ferencvárosi Művelődési Központban Virrasztás József Attiláért címmel egész éjszakás programot rendeznek. Az este 8-tól ma reggel 8-ig tartó műsorban a költő verseit neves színészek tolmácsolják. A József Attila Társaság kezdeményezésére a jubileumi évet az UNESCO is József Attila-emlékévnek nyilvánította. (MTI) OTTHONUNKA NYELV A szolvens szó jelentéséről és használatáról SZABÓMIHÁLY GIZELLA
