Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-11 / 82. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ KÍNAI SAJTÓ Egyetlenként a világon a kí­nai sajtó sem cikket, sem fény­képet nem közölt a pápa teme­téséről: a hallgatást csak a gyászszertartáson részt vevő tajvani elnök elítélése törte meg. Kína a héten hevesen til­takozott Csen Suj-pien vatikáni jelenléte ellen és közölte, nem képviselteti magát az esemé­nyen. Kína nem hajlandó hiva­talos kapcsolatra lépni olyan kormányokkal, amelyek szuve­rén államnak ismerik el az álta­la szakadár tartománynak tar­tott Tajvant. Az európai álla­mok közül egyedül a Szentszék ápol Peking helyett Tajvannal hivatalos kapcsolatokat. A kommunista Kína 1951-ben szakította meg diplomáciai kapcsolatait a Szentszékkel, a- melyeket akkor hajlandó hely­reállítani, ha ez utóbbi megsza­kítja kapcsolatait Tajvannal. Peking beleszólást követel a kí­nai püspökök kinevezésébe is. Miniszter úr, ha a törvény előtt mindenki egyenlő, akkor minek a képviselői immunitás? (Szalay Zoltán rajza) Tom Lantos már 2002-ben is bírálta Romániát és Szlovákiát az egyházi restitúció lassúsága miatt Amerikai bírálat Romániának A romániai egyházi ingat­lan-visszaadás súlyos hiá­nyosságai miatt elmarasz­taló, a bukaresti kor­mánytól határozottabb in­tézkedéseket sürgető ha­tározati javaslatot nyúj­tott be a washingtoni Kép­viselőházban Tom Lantos, Kalifornia állam magyar származású demokrata szenátora. HHRF-HÁTTÉR A határozati javaslat „felszólítja Románia kormányát, hogy telje­sítse kötelezettségét a volt kom­munista hatalom által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok mél­tányos, haladéktalan és igazságos visszaszolgáltatásában. 2140 in­gatlant, köztük iskolákat, kórhá­zakat, árvaházakat és egyéb jóté­kony célú intézményeket vettek el kommunizmus alatt a négy törté­nelmi magyar egyháztól (római katolikus, református, evangéli­kus és unitárius), és a tényleges birtokbavételük csak 30 esetben történt meg.” Hasonlóképpen rá­mutat, hogy 1000 feletti a román kormány által birtokolt zsidó kö­zösségi ingatlanok száma. Ezeket az ingatlanokat gyakran a tulaj­donjog visszaadása ellenére is kormányzati intézmények hasz­nálják, bérleti díj fizetése nélkül. A dokumentum szintén elmarasz­talja a hatóságokat a görög-katoli­kus egyház jogainak visszaállítá­sával kapcsolatban. A határozati javaslat tíz pontban fogalmazza meg a román kormánnyal szem­beni elvárásokat. Ezek között sze­repel a volt egyházi tulajdonban lévő mezőgazdasági és erdőterü­letek visszaadása, valamint a 2002-es egyházi restitúciós tör­vény módosítási javaslata is. Felszólítja a román kormányt, „módosítsa a törvényt, hogy az tükrözze az Európa Tanács Parla­menti Közgyűlésének 1997-es ha­tározata által is szorgalmazott „restitutio in integrum” elvét, mi­szerint érvényesülnie kell a teljes tulajdonba helyezésnek és az eb­ből eredő tulajdonosi jogok gya­korlásának.” Hasonlóképpen kéri a javaslat, hogy 5 évről 1 évre csökkenjen az átmeneti idő, amíg közintézmények használhatják a papíron visszaszolgáltatott egy­házi ingatlanokat, mielőtt azokat az egyházak ténylegesen tulajdo­nukba vennék. A határozati javas­lat kitér a restitúciós törvényből kimaradt, lebontott egyházi in­gatlanokra is, kárpótlást követel­ve az egyházak javára. Ugyancsak a restitúciós törvény hiányosságaira keres jogorvosla­tot az utolsó három intézkedési javaslat. Kéri, hogy „emeljék piaci értékre az egyházaknak fizetendő bérleti díjat, ha azok nem tudják azonnal birtokba venni ingatlanu­kat a törvény előírásai szerint, szüntessék meg azt a gyakorlatot, hogy anyagi kárpótlást követelje­nek az egyházaktól az épületek 1940-es évekbeli elkobzása óta történt állami fenntartási és javí­tási költségek fedezésére”, vala­mint „kötelezzék a helyi kor­mányzati tisztviselőket és hatósá­gokat, hogy bocsássák az egyhá­zak rendelkezésére a szükséges dokumentumokat, és működje­nek együtt az egyházakkal a Kü­lönleges Restitúciós Bizottság döntéseinek végrehajtásában, va­lamint hagyjanak fel a restitúciós határozatok bírósági megtámadá­sával és végrehajtásuk megakadá­lyozásával.” A határozati javaslat nem az első eset arra, hogy az Egyesült Álla­mok törvényhozása figyelmet szen­tel a kérdésnek. Az előző képviselő- házi ciklusban Tom Tancredo kép­viselő kezdeményezett határozati javaslatot a romániai egyházi in­gatlanok visszaszolgáltatásáról, amelyet három képviselőtársával terjesztett be 2004 május 6-án. A New York-i székhelyű Magyar Em­beri Jogok Alapítvány (HHRF) és a Magyar Amerikai Koalíció mozgó­sításának eredményeként további 11 képviselő csatlakozott a határo­zatijavaslathoz. Az a tény, hogy a jelen határo­zati javaslat beterjesztője a térség elsőszámú szakértőjeként ismert Tom Lantos, a külügyi bizottság köztiszteletben álló demokrata el­nöke, nagyobb súlyt és lehetősé­get kölcsönöz a határozati javas­lat népszerűsítésére és más képvi­selők csatlakozásának ösztönzé­sére. Tom Lantos képviselő már a NATO bővítését megelőző 2002 októberi kongresszusi vitában is bírálta Romániát és Szlovákiát a jogtalanul elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásának lassúsága miatt. „Az Egyesült Államok a ki­sebbségekkel szembeni jó-bánás­módot tekinti a demokratikus tár­sadalom mércéjének,” zárta be­szédét akkor a képviselő. Technológiai felszerelése eléri azt a szintet, hogy áttörje a védvonalakat, mielőtt az amerikaiak megállíthatnák Kína hamarosan képes lesz Tajvan lerohanására MTI-FIGYELŐ Kína jelentősen növelte katonai képességeit az elmúlt évek során és közel jár ahhoz a szinthez, amikor az amerikai erők már nem fogják tudni Tajvant megvédeni tőle - ol­vasható a Pentagonban készülő tit­kos jelentésben, amelyet a The Bos­ton Globe ismertetett. A jelentés felhívja a figyelmet, hogy Kína más országok technoló­giai vívmányainak lemásolásával korszerűsíti fegyveres erőit. Hama­rosan rendszerbe állítja J-10-es új vadászgépét, amely az izraeli Lavi harci gép szakasztott mása. Peking az elmúlt két évben 450-ről 725-re növelte a Tajvani-szoros mentén felállított rövid hatótávolságú raké­táinak számát. A The Boston Globe felhívja a fi­gyelmet, hogy tíz évvel ezelőtt az amerikai hírszerzés még arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy Kína kép­telen lenne Tajvan lerohanására, vagy hogy komoly fenyegetést je­lentene az amerikai erőkre nézve. Most viszont úgy véli, Kína hama­rosan képes lesz arra, hogy áttöije Tajvan védelmi vonalait, még mie­lőtt az amerikai erők megállíthat­nák őket. A felvázolt kép szerint a kínai légierő bombatámadásokat hajtana végre Tajvan ellen. Az orosz gyártmányú, Kilo osztályú tengeralattjárók, valamint hadiha­jók vennék blokád alá a szigetet, ki­iktatnák a tajvani repülőtereket és a kikötőket, mielőtt az Egyesült Ál­lamok mozgósítani tudná erőit. Az Egyesült Államoknak nem marad­na más hátra, mint hogy kiszorítsa a kínaiakat Tajvanról, ami sokkal nágyobb kihívás az invázió megál­lításánál. Az új J-10-es harci gép, amelyet az idén állítanak szolgálatba, izrae­li technológia segítségével készült: vagy a tervek lemásolásával, vagy pedig az izraeli hadiipar közremű­ködésével. Az izrali Lavi gépet az 1980-as években tervezték amerikai segít­séggel, de csak két prototípus ké­szült, rendszerbe sose állították. A kínai J-10-es ezeket a terveket kö­veti. A harci gép amerikai hírszer­zők szerint felveszi a versenyt az F- 16-os vadászgéppel. A lap úgy érte­sült, hogy Donald Rumsfeld ameri­kai védelmi miniszter a minap megdorgálta Saul Mofaz izraeli vé­delmi minisztert a Kínának nyújtott katonai segítségért. Az izraeli nagykövetség válasz nélkül hagyta The Boston Globe- nak a J-10-es harci géppel kapcso­latos kérdéseit. A lap arra is emlé­keztet, hogy az Egyesült Államok arra inti európai szövetségeseit, hogy ne oldják fel a Kínával szem­ben érvényben lévő fegyverszállítá­si embargót, amely kibővítené Kína hozzáférését a korszerű haditech­nológiához. A jelentés nyilván befolyásolja az amerikai védelmi feladatok sorren­diségének most folyó, a kongresz- szus előírása szerint négyévente esedékes felülvizsgálását. Egyes független elemzők a lap szerint el­túlzottnak tartják a kínai fegyver­kezéssel kapcsolatos riadalmat, amely szerintük inkább azt a célt szolgálja, hogy a haditengerészet és a légierő több pénzt kapjon hadi­hajóra és harci gépre. KOMMENTÁR Reform és deformálás PÉTERFI SZONYA- Lassan negyed százada figyelem a hazai egészségügy alakulását, és a rendszerváltás óta sorra cserélődő miniszterek erőlködését. Nem tagadom, több miniszterjelöltnek elhittem, képes megreformálni, betegközpontúvá alakítani sok sebből vérző egészségügyünket. Csak hát könnyű hangzatos szólamokkal ecsetelni a szebb jövőt addig, amíg nem ülnek a bársonyszékben. Mert amint elfoglalták helyüket, már nem a betegek, de nem is az orvostársadalom érdekei voltak a mérvadók, hanem a politika. így volt ez a rendszerváltás utáni első miniszter esetében, akit ugyan a VPN jelölt a posztra, de a háttérből a kereszténydemokraták irányították. És a miniszter ahelyett, hogy a lehető legrövidebb időn belül kemény játékszabályokat, megszorító intézkedéseket léptetett volna életbe - az össznépi eufóriában még számolhatott a társadalom megértésével -, szinte kizárólag a liberá­lis abortusztörvény megváltoztatására összpontosított. Vesztére, vesztünkre, hiszen a sorra kerülő tárcavezetők politikai megrende­lésre nem reformálták, hanem deformálták az ágazatot. Tudjuk ki mindenkiből lett miniszter és azt is, hogy mit hagyott maga után. A jelenlegi sem fukarkodott a víziókkal, de mert nem érezni az ígért javulást, nemcsak az egészségügyi dolgozók, hanem a betegek, la­kosság körében sincs sok híve. A kormánypárti politikusok viszont támogatják a miniszter és reformcsapatának elképzeléseit. Talány, hogy miért, hisz ha nem vakok és süketek, látniuk, hallaniuk kell(ene) választóik panaszáradatát. Végre észre kellene venniük, hogy az ellenzéki pártvezetők meglovagolják az elégedetlenségi hul­lámot, s akár kormányra is juthatnak a következő választások után. Már hallom a minisztériumi illetékesek tiltakozását, akik hangsú­lyozzák: azonnali eredményekről nem volt szó. Meg azt: lehet adós­ság nélkül is üzemeltetni a kórházakat. Ám ennek nagy ára van, s nem csupán a kényszerleépítésekre gondolok. Több intézet válasz­tás elé állítja az alkalmazottakat: vagy beleegyeznek a bércsökken­tésbe, vagy nem lesz fedezet a kórház fenntartására. A régi adóssá­gokat maguk előtt görgető intézetek megszűnhetnek. Csak azok élik túl az ínséges éveket, amelyek más forrásokból képesek pótolni a hi­ányt. Vagy azok, amelyek az egészségbiztosítók kegyeltjei, tehát az ellátásért nem a térítési díj alsó, hanem felső határát kapják. Micso­da különbség! Igaz, a miniszter megígérte, hogy az epeműtéteknek egyforma ára lesz az ország valamennyi intézetében, ám a valóság - a kórházigazgatók a megmondhatói - merőben más. A jobb ellátásra tehát vámunk kell, ám a reformtörvények elfogadá­sa után emelkedett az egészségbiztosítási illeték, a nyugdíj mellett munkát vállalóknak is fizetniük kell, a gyógyszerekért magasabb ön­részt térítünk és újabban az is pénzbe kerül, hogy az orvos igazolja, nála jártunk. A lakosság nagyobb tehervállalásának köszönhetően az ágazat több milliárd koronával magasabb költségvetésből gazdál­kodhat, így joggal várjuk, hogy ezáltal lesz fedezet a színvonalasabb, korszerűbb betegellátásra. A kérdés már csak az: mikor? JEGYZET Körbeírt világ SZÁSZI ZOLTÁN Hol vagy? Mit láthatsz onnan fentről? Az űrfelvételek szerint Európa éjjel apró arany és ezüst fényből sodort, pókhálóvonalak­kal átszőtt mélykék folt még ké­kebb tengerek ölelésében. On­nan, a vacogó űrnek sarkából mit láthatsz? Látod-e azt a föl­det, a Hazát, ahol egy teljes na­pig a versről szól az élet? Lelked sikoltva megriad? Hallod-e, mi­csoda áhítattal mondják ki a ne­ved izzadó tenyerű kamaszok s milyen jó boltot csináltak belő­led megint a szürkék? Látod, mi­lyenek lettünk? Avas vas ma­radt, a hús vérpiros, a kenyér máig sokaknak vékonyka, az ágy hideg, az éj öleléstelen. Látod-e a papírt, a szent fehérséget, amin körbeírják a világot sza­vakba szerelmes szellemi utóda­id? Látod-e ott azt a kis sírt, ahol porod a mama ölében pihen, várva az örök idő végét, mikor még a hitetlenek előtt is megje­lenik az IGE? Egy napig szól csak ez a kampányszerű verselő ünnep? S aztán? Minden megy a maga útján. Fut a vonat, surrog­nak a dinamók, getjed az élet, álmok szóródnak széjjel a regge­li csörömpöléstől, kisgyerekek ajkán csurran a tej, szén fordul ki a földből, mag feszegeti ki csí­rává a belezárt életet, esőt kém­lel a paraszt, s döngve koppan a rögre a kapa, míg szalonna, pap­rika s kenyér incselkedik a bics­ka vékony acéljával. Látod, mor- ' zsák billegnek a bajuszon, kér­ges tenyerű munkások zsákokat raknak, eldübörög egy kehes uszály a Dunán, s a part és a víz találkozásánál a fény apró tün­dérek táncához villog szivár- ványszínben. Futok én is, míg végül homokos síkhoz nem érek. Ha otthon leülhetek végre, ke­zembe téved a betűk galaxisá­ban izzó napként villogó köny­ved, verseid álmodnak ott a pa­píron. Felüthetem bárhol, meg­jelenik a körbeírt világ. Ma kam­pányszerűen verset olvas itt tíz­ezer ember, vagy tán több is. Az úri társaság asztalhoz ül, poha­rat emel emlékedre, a diák, kit megírtál egyszer, ma szavaiddal vall szerelmet, súgva a lánynak, bronz ajakáról szóló tétova val­lomásfélét. A lányok könnyű lép­tekkel mennek át ma is az uccán, a rikkancs odafordul a legszebb után, füttyent, majd mondja tovább, mi hír e világ­ban. A római tavaszistennő, Fló­ra hinti a virágot két marékkai, mezőn, réten, városok parkjai­ban. Szárszón kettőt füttyent a délutáni tehervonat, harangszót kerget végig a tón a feltámadó szél. Körbeírt világ. Szavaid mint Isten tenyeréből jövő áldás, beleragyognak a befogadó el­mékbe, a szellem elcsendesül, a lélek, titkos várományosa az öröklétnek, megnyugszik. A mindenséggel mért világban egy ritka pillanat. Megmarad a kör­beírt világ. Születésnapodra!

Next

/
Oldalképek
Tartalom